Matchbox Memories: Átalakítás: Matchbox MB-52 BMW M1

Mivel nyitott szemmel járok a játszóterek és egyéb „gyerek előfordulási” helyek környékén, - ismerve a korosztály rendetlenségét ilyen helyeken is -, előfordul találat és ilyenkor lehajolok érte és felveszem. Talán a kincslelés öröme, talán az újabb újraélesztés reménye vagy egyszerűen csak egy következő megmentendő egyed a múltból, a gyerekkorom halvány vagy erősebb emlékfelhőiből. Aki egy egy Matchboxot elhagy a homokban az talán meg sem érdemelte azt, ő kapja a kínai gagyit a jövőben.

Nos, jelen áldozat a homokozóban pihent, félig eltemetve. Még csak azt sem mondhatnám, hogy megcsillant rajta a napfény, mert annyira mocskos volt, hogy ez lehetetlenségnek tűnt. De mégiscsak egy Matchbox BMW volt! Egy M1-es! Hazamentettem és rövidesen eldőlt, hogy felújítódik és egy kicsit fel is javítódik rövidesen. Addig is megbontottam, belenéztem, hogy mi a helyzet belül. Hát, az átlagos fellelési szint alatt volt jóval. Röviden: lakója volt. Konkréten pókok. A pókcsalád utódjai laktak benne és a belső rész mintázata szolgált a pókkölykök kialakulásának és világrajövetelének helyszínéül. Szégyenteljes látvány, így a gyors fotózás után tisztára mostam a belsejét, megszabadulva minden szerves és szervetlen oda nem illő anyagtól.

A pók új, XXl. századi előfordulási helye. Szörnyű!

Ezek után már az asztalomra is kerülhetett. Korábban már volt szó BMW M1 felújításáról ezeken az oldalakon, de mivel minden felújítás más egy kicsit így én is megmutatom az általam elkövetett verziót.

Összeállításra vár a kész karosszéria

A BMW M1 (E26) típus története pár szóval. A GT versenyekre szánt igazi sport BMW kifejlesztése és gyártásának megindulása körülötti huzavona alatt a megcélzott géposztály hirtelen gyakorlatilag megszűnt. Utólag talán elmondhatjuk, hogy szerencsére. A BMW nem esett kétségbe, elindította a Procar sorozatot kimondottan az általuk gyártott M1-esek számára. Ez amolyan hangulatfelpörgető versenysorozat volt az F1-es versenyek előfutamaként, viszont annak nagyon komoly. Így jóval nagyobb nézettséget és népszerűséget kapott a típus, mint egyéb más versenyeken kaphatott volna. Hiszen ez a verseny csak róluk szólt. Mint egy márkakupa, mégis F1-es szintű világnézettséggel. Talán ez is volt a sikerének egyik lényeges eleme. Még Niki Lauda és Nelson Piquet is nyert vele bajnokságot. Akinek még hiányoznak részletek és műszaki adatok az itt megtalálja. A kocsi a BMW egyetlen középmotoros sorozatgyártású autója. Mivel igen kis sorozatban készült, kézzel gyártották a cég Motorsport divíziójának műhelyeiben. Innen datálódik valójában a BMW legsportosabb változatait jelölő "M" betű. A formaterv Giugiaro munkája aki a korábbi BMW Turbo nevű koncepcióautót vette alapul a tervezéshez. Érdekesség, hogy még Andy Warhol is kapott egy példányt belőle, hogy telekenje mindenféle festékekkel. A BMW Art program negyedik tagja volt ez a modell, amit kiállítottak Magyarországon is nemrég. A gyár a típust 1978-81 között gyártotta, összesen 456 darabot, így a legkisebb sorozatú autója lett a cégnek.

Akadnak márkatársak is

Mintaként egy ilyet céloztam meg, a határozott szögletes, mégis izmos formákat jól kiemelő fehér színben. A kocsi szögletessége teljesen belefért az akkori design trendekbe. A szokásos festékmaradvány eltakarítás után - Warhollal ellentétben - én először két réteg fehér festéket fújtam rá, ami nem különösebben érdekes. Viszont, hogy feldobjam a külsőt néhány finom matricázást elkövettem. Nem volt cél a nagy felületek betakarása matricával, ezért inkább az apróbb, de jól fölismerhető matricákat szerkesztettem rá. És ami még fontos, hogy a dekorációk az autó idejének megfelelőek legyenek, úgy ahogy akkoriban akár ki is nézhetett volna. A felmatricázás után egy vékony fényes lakkréteg került rá matrica rögzítésként és a csillogósabb megjelenés érdekében.

A kerekeket csak újrafestettem (ezek valószínűleg előbb-utóbb cserére kerülnek, amint megfelelő minőségű kerekeket találok a megfelelő tengelyhosszal, ugyanis ennek a modellnek extra hosszú tengelyei vannak a nagy szélesítések miatt), az ablakokat alaposan letisztogattam mivel nem volt olyan vészesen megkopva. A belső teret matt feketére festettem, csakúgy, mint a hátsó, motort eltakaró rácsot. Az első hűtőrácsok direkt maradtak fehérek, egyszer láttam egy ilyet és megtetszett. A lámpák is kaptak egy kis életet jelentő szint elől is és hátul is. Ez főképpen a csúf hátsó nagy piros műanyag esetében volt nagyon muszáj.

Egy – valós viszonyokat tekintve - viszonylag ritka BMW került a vitrinembe, a BMW sorba, megújulva, felfrissülve, úgy, mint ahogy annak idején maga a modell megjelenése is hatott a kategóriában.