2013/01/05

Átalakítás iskola V. rész: Festés

Miután a karosszériát is és a munkahelyet is előkészítettük, beszereztük az általunk legjobbnak vélt festékeket, felszereléseket, következhet a festés. Egy újabb kihívás. Mit, mivel, hogyan fessünk? A következőkben erre próbálunk meg válaszokat keresni, lehetőségeket felsorolni.

A festés alapelvei
Szép festett felületet többnyire csak több vékony, esetleg különböző minőségű réteg felhordásával érhetünk el. A munkát célszerű egy jól tapadó alapozófestéssel kezdeni. Erre jól használható például egy világos vagy fehér matt festékspray is. Ez azért is előnyös, mert az alapozófestés után előtűnhetnek a karosszéria-munkák esetleges hibái, a csiszolási egyenetlenségek. Ha ilyet tapasztalunk, még nem késő megállni és eldolgozni a kérdéses, hibás részeket. Majd új alapozóréteg kell ismét.

Pisztoly vagy ecset. Van aki ecsettel is gyönyörűt tud alkotni és akad olyan is aki képes a szórópisztollyal is nagyon csúnya munkát végezni. Tehát nem ez a mértékadó. Én mindkettő módszert alkalmazom. A helytől, a festendő felülettől függ, hogy mikor melyik a helyénvaló. Karosszéria, nagy felületek: szórópisztoly. Lökhárító, lámpák, kerék: ecset és/vagy lakkfilc. Alapozás, fedőlakk: spray. Gyakorlás után ecsettel is festettem már karosszériát és szerintem – rajtam kívül - csak a hozzáértők mondják meg, hogy melyik az a modell. Nagyon fontos az ecset minősége. Ezen nem szabad spórolni. Javaslom a művészellátókat a papírbolt helyett. Ritkán kell venni de akkor jót érdemes, amelyiknek a vége csúcsos, jól simul és rugalmasan visszaugrik amikor elveszed a felületről. Bátran el lehet kezdeni szórópisztoly nélkül is a festést, csak az alapszabályokat kell betartani. Tehát nincsen tuti tipp. A szórópisztollyal nyilván könnyebben lehet szép egyenletes felületet elérni, viszont sokkal több macera van vele (előkészületek, sűrűség pontos belövése, szétszedés, tisztítás, levegőellátás, helyigény). És gyakorlást igényel ez is. Valami kidobásra ítélt „vasdarabon” gyakoroljunk. Mozdulatokat, technikát, festéket, sűrűséget, festék-kompatibilitást. Legyen ez a következő fokozat, ha már elég biztos a kezünk az ecsettel. 
 
Ecsetek, lakkfilc és folyékony maszkoló. A két jobboldali ecset házilag van levágva (hegyesítve) a célnak megfelelően

A festést alulról fölfelé célszerű kezdeni. Itt a kerékívek alsó felületét, az oldalán a kaszni aljának domborulatát, a díszlécek alját és általában minden lefelé eső felületet kell először festeni. Utána következnek a fölső, fölülről megfesthető, lefújható felületek szépen körben, egyenletesen. Fújásnál (elsősorban) figyelni kell, mert nem biztos, hogy elsőre is tökéletesen fed a festék. Különösen sötétebb fedőszín és világos alapozó esetében feltűnő ez és főképpen az éleken tapasztalható. Nem gond, akár két vagy három réteg vékony festék is kerülhet a felületre. Természetesen az egyes rétegeknek meg kell teljesen száradniuk, mielőtt jön a következő. A kikevert festéket tehát ne dobjuk el, hanem zárjuk le az edényt (folpack+gumi például vagy ha van kis zárható fedeles üvegedény). Egy száradásnyi időre nem lesz semmi baja. Újbóli fölhasználás előtt természetesen jól föl kell keverni és ismét beállítani a sűrűségét. 

Azért ilyen esetben célszerű egy gumikesztyűt fölhúzni, hogy ne legyen festékes a kezünk. A praktikum miatt előfordulhat, hogy csak kézben tartva lehet igazán jól megfújni egy-egy kis rés(z)t
Ez egy olyan hiba amikor nem fed rendesen a festék. Itt kellett volna még egy réteg.

Némi festési rutin után ha szükséges akkor maszkolhatunk is. Erre a célra kaphatók maszkoló szalagok illetve öntapadós maszkolólapok, amikből tetszőleges forma vágható ki.. Maszkolásra más anyagok is (például egyes jobb minőségű, a papírról is leszedhető átlátszó ragasztószalagok, maszkolószalagok vagy vékony öntapadós tapéták) is használhatóak, de ezekkel kísérletezni kell előtte. A maszkolás szélét jól rá kell nyomni a felületre. Kísérlet mindenképpen célszerű, nehogy a maszkolás leszedésekor az alsóbb festékréteg is lejöjjön. Lehet, hogy egy matt lakkréteget is rá kell tenni a maszkolandó felületre. A maszkolás témakörben meg kell említeni a folyékony maszkolóanyagot. Ez egy sűrűbb festékhez hasonlító, kis üvegben kapható anyag, amelyet a – célszerűen apró vagy egyébként mással nehezebben bevonható felületek, helyek – kitakarására használhatunk. Az anyagot kis fapálcikával javasolt felhordani, mert az ecsetet nagyon hamar eltömíti. Hamar gumiszerű anyaggá változik a felületen és azután már rákerülhet a festék. Nem számít a vékonyság, vastagabban és foltosan is föl lehet hordani. Ha vastagabb akkor talán könnyebben lehúzható majd egyben. Teljes száradás után óvatosan le lehet húzni a hártyát. Figyelni kell arra, hogy a maszkolóanyag éle felé lehetőleg ne fújjuk (fessük) a festéket, mert a föltorlódott festék vastagsága – a maszkolás eltávolítása után – zavaró (lépcsős) lehet.

Azzal az esettel állunk szemben, amikor szétszedés nélkül festünk újra egy kiskocsit. Viszont a karosszéria nagyon tagolt ezért - az alsó rész és a kerekek leburkolása mellett - folyékony maszkolót is alkalmazni kell. Itt is látszik, hogy ebben az esetben nem számít a vastagság, sőt jobb ha vastagabb a felhordott gél
Kis lámpák kimaszkolva. Ha fehérek maradnak, könnyebb+szebb utána kifesteni, jelen esetben majd narancssárgára
Öntapadós tapétából vágtam ki a megfelelő formájú maszkot. A fehér alapozó után a maszk alatti szín a sárga került fel. Végül, maszkolás után jött a kék. A maszk eltávolítását követően kapta meg a fedőlakkozást. A végeredmény itt látható

Ecsetes festéskor is nagyjából hasonló az eljárás mint fújáskor. Itt figyelni kell a laza ecsetvonásokra, az egyenletes festékterítésre és a festés irányára. Az ecsetvonások mindig hosszanti irányúak legyenek és párhuzamosan fussanak. Akkor jó a festék ha szépen terül, de nem fut le gyorsan. Ebből következik valamennyire, hogy a festendő felület célszerűen vízszintes legyen. Ki kell tapasztalni mindenkinek magának kísérleti festésekkel. Hőmérséklettől és légáramlástól is függ, hogy egy adott festék milyen gyorsan húz meg. Ha egyszer a festék felszíne megkezdte a száradást már ne menjünk bele újra, mert elrontjuk a felületet.
A frissen festett karosszériát ne mozgassuk ha van rá mód, viszont légáramlás se legyen körülötte, nehogy a levegőben levő szöszök, porszemcsék beleszálljanak a frissen festett felületbe. Ha nagyon jól akarjuk csinálni, akkor egy nagyobb edénnyel, mint burkolattal borítsuk be az egészet a teljes száradásig. Itt figyelni kell arra, hogy alul maradjon szellőzőrés az oldószerek kipárologtatására. 

Ez a kép a védőburkolat elvét mutatja. Szárad is, szellőzik is, látom is és mégsem tud rászállni a por

A végső réteg a lakkozás (a matricázás után természetesen). Itt – célnak megfelelően - szóba jöhet a matt, félfényes vagy nagyon fényes lakk mint fedőréteg. Ezt is lehet egy vagy több rétegben fölhordani, amíg a kívánt eredményt nem érjük el. Szintén használható ecset, szórópisztoly vagy szórópalack. Nagyon felhívom a figyelmet az anyagok kompatibilitására. Nincs annál bosszantóbb amikor a szépen megfestett és kidekorált karosszériát az utolsó fázisban a lakk föloldja! Ki kell kísérletezni az konkrét anyagok egymáshoz való viszonyát.

Itt a lakkozás megmarta a festéket. Ebben az esetben a fekete festék volt érzékeny, amivel a pirosat sötétítettem. Bármilyen kevés is volt benne, megérezte a lakk oldószerét
Itt egy matt illetve egy fényes fedőréteg látható, jelen esetben egy járművön belül
A lakkfilc használatára egy példa: baloldalt az eredeti kerék, jobboldalt a lakkfilccel felújított kerék látható. Ajánlani tudom ilyen kis és fényes dolgok kiemelésére

A lakk teljes száradása után következhet az összeszerelés, óvatosan, akár finom cérnakesztyűvel megfogva a karosszériát, mert nagyon könnyen ottmarad az ujjlenyomat a friss felületen. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy maga a festés a kulcs a szép látványnak. Érdemes rá időt, energiát szánni, hogy minél tökéletesebb legyen. A következő részben az autóink kisebb-nagyobb dekorálásáról lesz szó.

Nincsenek megjegyzések: