Néha úgy érzem, hogy a Matchboxokért felelős Mattel személyzetnek ideje lenne kidugni a nóziját az El Segundo-ban elterülő irodából, hogy körülnézzenek a valódi világban és akkor talán nem csinálnának fura dolgokat.
A klasszikus Londoni taxi – rövid típustörténet a linken – a cégnél kedves téma, több változatban is feldolgozták ugyanazt, azaz az Austin FX4-et. Ezzel nincs is baj, lehet vitatkozni azon, hogy melyik volt szebb, a régi, vagy az új – nekem mindkettő tetszik, ezért vettem meg ez a változatot is –, melyik festés a szebb, és a többi és a többi. Még azt is megbocsátom nekik, hogy tavaly a nagy sikerre való tekintettel ismét elővették az öreg harcost és MB-52-őt csináltak belőle. DE! Könyörgöm, mi vezette a kezüket akkor, amikor dollárban – és centben – írták rá az oldalára a beszálláskor és különböző távolságok megtételekor felszámolt díjakat, meg azt, hogy a vezetőnél soha sincs 20 dollárnál több készpénz? Ez utóbbi felirat amúgy abszolút az amerikai taxikra jellemző, én máshol még nem is láttam ilyesmit. Szóval a részletek jópofák, szeretem az ilyen ultra-apró részleteket, amiknek a kiolvasásához amúgy lézercélzós, zseb-atommikroszkóp kell, de miért nem fontban pingáltok fel ilyesmit rá, hombrék, miért nem fontban?
Matchbox MB-52 Austin FX4 Taxi, NRFB.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése