Siku 1627 Volvo FH16 Ariculated Truck with trailer

Tavaly januári postunkban már említettem ezt a szerelvényt, azzal a felütéssel, hogy nem valószínű, hogy lesz nekem ilyen, meg az állatkert motívum nem is tetszik annyira. Tanulság: „Soha ne mondd, hogy soha!”

Az előbb linkelt bejegyzésben igazából elmondtam mindent, amit róla tudni érdemes. Az újdonság – már persze azon túl, hogy most már birtoklok is egy ilyet – a dobozos félpótkocsi. Játékszerként tekintve rá jópofa az állatkerti téma, felnőtt gyűjtőként jobban örülnék valami való világ dekornak. A minőség változatlanul remek, valami olyasmi mint az első sorozatú Matchbox Convoyok, csak lényegesen nagyobb, 1:87 a méretaránya.

Azt gondolom, hogy ilyesminek kéne lennie 2025-ben minden neves gyártó kamionjainak mind részletességet, mind fémtartalmat tekintve!

2018-ban debütált. Ér már a #regenmindenjobbvolt?

Az 1:87 méretarány átka: Lehetne még bőven tenni rá festékből ezt-azt, mert így eléggé kopasz.

A beltér műanyag és a kerekek.

Nagyon masszív.

A világítótestekre nagyon kéne festék, mert a fekete eltünteti a részleteket.

Azt hiszem a nyergesvontató több generációt is képes lenne kiszolgálni, annyira egyben van.

"Isten hozott az állatkertben!" Lehet, hogy ez kritika és a közlekedési kultúra romlásáról szól? A pótkeréktartó üres és műanyagból van.

A félpót alváza fém, még az oldalsó aláfutás gátlók is. A kitámasztó láb műanyag és nem fix, le lehet nyitni, vissza lehet hajtani.

Na, ennyi festék hiányzik a nyergesvontató hátuljáról. A fentebb már linkelt rönkszállító pótkocsija is erre az alvázra épül, de nagyon ügyesen leplezi.

Az obligát: "nem adnak hozzá aranyrudat" fotó. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az ilyen apróságoktól lesz jó játékszer valami, hogy például ha már teherautó, tudjon vele a gyermek szállítani amit akar!

NRFB.

Matchbox HKX98 9-Pack 2023 – Austin Mini Cooper 1275S (1964)

Egyetlen linkkel elintézhetem a Mini öntvénnyel kapcsolatos előzményeket és a típusismertetőről korábban írottakat – kattintsatok igény szerint.

Hasonlóan ennek a kilences pakk tartalmának a zöméhez, ebben az egyszerű és nagyszerű színösszeállításban is szerepelt már ez a kisautó a Matchbox kínálatában. 2022-ben az amerikai Target áruházlánc exkluzív kiadása volt a, 24-tagból álló Retro Series. Ebben volt a negyedik.

Ugyanebben az évben a Coffee Cruisers III nevű ötös csomagban is elérhető volt világszerte – csakúgy, mint „pakktársa”, az 1935-ös Ford Pickup rod.

A csomag tartalmát a megfelelő tag-re kattintva éritek el a címkefelhőben!

A krómnak nincs pótszere!

Ez a "a kevesebb több" tipikus esete!

Nagyon szeretem a hétköznapi megjelenésű, utcai autókat kicsiben!

A piros beltér jól áll neki!

Ide azért elfért volna még festék!

Jobbkormányos.

Egyszerű, ettől nagyszerű!

Ezzel a fényezéssel az 1-xxx sorozatban nem szerepelt, pedig biztosan nem hagytam volna ott a tüskén a boltban!

Igen, azok ott bibik a vadonatúj kisautón. Az ilyenek miatt kezdek elfordulni a mostanság a Mattel termékektől!

Matchbox Super G.T. BR 25-26 Ford Escort

A mai postban elkerülendő, hogy ismételjem önmagam, inkább linkekkel operálok korábbi bejegyzésekre, mert ami ennek a valamikor 1986 után gyártott Matchboxról már fontos, mindent megírtunk korábban.

A második generációs Ford Escort, Matchbox feldolgozásával kapcsolatban itt érdemes kezdenetek a kattintgatást, és errefelé érdemes folytatnotok. Mindkét helyről eljuttok az eredeti jármű történetével is alaposabban foglalkozó bejegyzéshez.

A Matchbox Super G.T.-k – vagy GT-k, az írásmóddal nem következetes az Universal Toys – történetéről itt olvashattok bővebben. A Super G.T.-knek saját tag-je is van a címkefelhőben, kattintsatok rá az összes róluk szóló postért!

A Ford Escort RS2000 öntvényét is lebutítják az olcsó előállítás érdekében az előző linken olvasható bejegyzésben leírt módon. Az alvázról lekerül minden az eredeti járműre utaló felirat. Charlie Mack minden Matchbox tudományok földi helytartója valószínűleg ezért említi a csupán Ford Escortként. Ő 10 különböző változatot említ piros, kék, bíbor, bézs és sárga alapszínnel, de különböző színű dekorokkal. Ezek értéke nagyjából azonos, kivéve a sárga alapszínűt, amit hatszor annyira értékesre minősít, mint a legolcsóbbat. Ez a példány a középmezőnyből való. Emlékszem még arra, amikor semmire se becsülték a gyűjtők ezt a szériát. Természetesen az áruk ezeknek is elszállt az elmúlt nagyjából 10 évben. Nos, végül is nem csoda! Ha valamit nem sokra becsülnek, akkor abból kevés marad fent!

A helyzet az, hogy szerepelt már e lapokon Super G.T. Escort! Ha picit tornáztatjátok a szemeteket, akkor ebben a 2007-es bejegyzésben két változatát is megtaláljátok az 50 darabos, Motor City Carry Packban!

Ennek a darabnak is van története: porsche kolléga vásárolt egy SuperKings verseny-Porschét, ami mellé ajándékként mellékelte a gyártó. Ő pedig nekem ajándékozta, bár ezzel szerintem csökkentette a pakk értékét – ez úton is köszönöm szépen!

Az összes fotó porsche munkája.

Akár kortárs Matchbox is lehetne!

Sajnos a 2020-as években ott tartunk az 1-xxx sorozatú Matchboxokkal, mint ahol az 1980-as évek közepén a "jóárasított", olcsó Matchbox széria tartott.

Ugyan van beltér a legtöbb kortárs Matchboxban, de annyira tönkresötétítettek az ablakok, hogy ez nem látszik.

Működő részletek - jellemzően nyitható ajtókat kell érteni ez alatt - nincsenek, azok feláras modellek lettek.

De a Super G.T.-k cserébe olcsók voltak és harsány festésük volt - meg 8-dot kerekük, ami mindenen jól mutat.

Ilyen Super Value Packban adták ajándékba. A feliratból és az árcédulából is kiderül, hogy ez bizony Nagybritanniából érkezett.

Innen lehet tudni, hogy 1986-ból való. Ez már az Universal Toys-éra.

Majorette (Toyota) Century G50

JDM. Japanese Domestic Market. Japán belpiacos (jármű). Olyan autók gyűjtőneve, amit a japán gyártók csak a hazai piacukon árusítanak, értelemszerűen csak és kizárólag jobbkormányos kivitelben. Leggyakrabban a japán sportautók külföldi rajongói által fetisizált és valóban az exportváltozatok közül kiemelkedő felszereltségű autókra használt fogalom. Igazából JDM lehet bármilyen kategóriájú japán autó, a kei-caroktól és truckoktól kezdve a luxusautókig. Ebben a postban egy a legutolsó halmazba tartozó JDM* luxusautót láthattok, amelynek megtapasztalása nálam bakancslistás feladat.

A zen négy keréken guruló temploma
Azt gondolom, hogy mindenki pontosan tudja, hogy a Toyota luxusmárkája a Lexus. Kevésbé ismert tény, hogy van egy márkájuk ami efelett áll. Ez a Century. A cím ily módon – pont mint ahogy a Majorette csomagolása – hibás is, hiszen a Century-t pont úgy nem emlegetjük együtt a Toyota márkanévvel, mint ahogy a Lexust sem.

A Century története az 1960-as évek végén kezdődik. Régi mondás, hogy a „nagy gondolatok egyszerre születnek meg briliáns elmékben”. Nos, az az elképzelés, hogy egyszerűen nem járja, hogy az akkorra már a világ egyik legiparosodottabb, technológiailag vezető államának prominensei külföldi luxusautókkal reprezentáljanak, hiszen az gyengíti az előbb említett imágót. A szigetország autógyártó nagyjai cirka egyszerre szálltak ringbe. 1965-ben debütált a Nissan President, ami reputációban bizony nagyon is verseng a Centuryval, de a különböző generációi engem mindig is az éppen aktuális Mercedes-Benzekre emlékeztettek – a 2003-2010-között gyártott utolsó generációja különösen. Én ide venném még a Mitsubishi Debonair, 1964 és 1986 (!) közt gyártott első generációját is, de csak és kizárólag azt. Ennek az autónak a vonalaiba pedig erőteljes amerikai hatást látok bele, leginkább a negyedik generációs Lincoln Continental-t, de kicsit Mercury Park Lane-t is.

A Toyota, Japán első számú autógyártója presztizs okokból egyszerűen nem maradhatott ki ebből a szegmensből! A többiektől kicsit megkésve, 1967-ben mutatták be a Century első generációját. A G20 a cég alapítója, Sakichi Toyoda születésének századik évfordulóján debütál, mely alkalom adja a típus nevét – Century, ebben a környezetben évszázad – és az előtte való tisztelgés remek kamuflázst nyújt a ténynek, hogy utolsóként léptek a piacra. Persze én is pontosan tudom, hogy a jó munkához idő kell, illetve a Toyota nem „egyszerűen csak” a Bentley-t, Rolls-Royce-t, Mercedes-Benz-t, Jaguar-t, Daimler-t akarta lepipálni, hanem a hazai konkurenseket is.

A Century abban tér el a világ összes többi luxusautójától – és ez igaz valamennyi generációjára – hogy nem akar hivalkodni. Igen, egy luxuslimuzin, de minden egyes porcikájában a konzervatív japán értékeket tartja szem előtt. Nagyon is tudatosan a célközönség az uralkodóház tagjai, az állami vezetők, diplomaták, cégvezetők. Nagyon nem tudatosan pedig a jakuza! A világ egyik legrégebbi bűnszervezetének szigorú magatartási kódexébe, középkori hűbéresi rendszerébe, szerkezeti felépítésébe hasonlóképp illeszkedik a felső vezetők számára egy ilyen indíttatású jármű. Japán nagyon szigorú kimondott és kimondatlan társadalmi szabályok mentén él. Az alapvetés, hogy a japán emberek próbálnak nem egymás idegeire menni, egészen egyszerűen azért, mert nagyon nagy a népesség, mely ráadásul nagyon sűrűn lakott városokban összpontosul. Már évszázadokkal ezelőtt rájöttek, hogyha nincsenek egymásra tekintettel, akkor abba hosszú távon mindenki belebolondul és csak felesleges konfliktusokat szül. (Bezzeg a nem is olyan távoli Kína!) A Century a visszafogott eleganciáról szól és arról, hogy a gazdájának a zen nyugalom négy keréken guruló templomát nyújtsa. Nekem ez végtelenül rokonszenves és ettől van a Century megtapasztalása a bakancslistámon. De szerintem pont ugyanezekből az okokból Japánon kívül a Century nem versenyképes termék! A közelmúlt, de leginkább a jelen, a luxusautók piacán mindenképpen a hivalkodó járművekről szól. Ha egy a fentebb már felsorolt márkák közül – vagy az ott szándékosan nem említett, akkor már-még nem létezők – közül nem lenne elég hivalkodó és feltűnő, akkor ott a Mansory ami él és virul, annak ellenére, hogy normális ízlésű ember bottal nem birizgálná meg!

Century G50 természetes élőhelyén fotózva. (Fotó: Japanese Cars Center FB)

Az 1967 és 1997 közt, minimális kozmetikai frissítésekkel 30 évig gyártott első generációs Century-ra (G20, G30, G40) éppúgy, mint jelen bejegyzés tárgyára, az 1997 és 2017 közt, már „csak” 20 évig gyártott G50-re is igaz, hogy sikerült egyedi stílust találni hozzá, ami nagyon japán és nem kopíroz másokat.

Bár a bevezetőben a JDM-et emlegettem, *pont a Century G50 az egyetlen amelyet elenyésző számban, de exportáltak is. Ezért balkormányos változata is létezik, de ezek a fehér hollót is verik gyakoriságban és megfigyelhetőségben. Jó eséllyel olyan gyűjtők birtokában vannak, akik csak elhalálozásuk alkalmából válnak majd meg tőlük és akkor is olyan gyűjtők állnak sorban értük, akik korlátlan anyagi forrásokat tudnak latba vetni annak érdekében, hogy megszerezzék őket.

Térjünk a lényegre!
A hosszú bevezető után itt van az a pont, amikor hagyományosan az eredeti jármű ismertetésébe kéne kezdenünk, mely feladatot én előszeretettel „szervezek ki” a nálam ennél rátermettebbeknek, de mindenképp olyanoknak, akik velem ellentétben nem csak képen látták az adott autót. Nem számítottam rá, hogy anyanyelvünkön lelek bármit is erről az autóról, de legnagyobb meglepetésemre, a TotalCaron olvasható a G50-ről egy bemutató. Fenntartásokkal ajánlom csak, mert autóbemutató helyett egy novella.

Még nagyobb meglepetésemre egy bemutató videó is hozzáférhető magyarul, melyet hosszas tépelődés után végül beágyazok ide, bár sokáig csak linkelni akartam. Be kell valljam, hogy készítője számomra teljesen ismeretlen. Távol álljon tőlem, hogy bele akarnék kötni, de erős kritikával kell illetnem. Mindenképp elismerésre méltó, hogy a legfontosabb tényeket és tulajdonságokat kiemeli a készítő, akit mocsok módon irigyelek, hogy neki megadatott a G50 megtapasztalása és azért, hogy még vezette is. Ugyanakkor a prezentálás módja annyira stílusidegen a járműtől, hogy az engem roppantul zavar! Operába sem sokzsebes nadrágban és favágóingben ül be az ember egy pohár sörrel a kézben, hogy aztán önfeledten végigpogózza az előadást. Nagyon megnéznék egy ilyen anyagot az autós újságírás nagyjaitól, akik teljesen más minőségben produkálnák ezt!

A fenti videóban két ponton is elhangzik tévedés, amit szeretnék korrigálni. A lényeges, hogy természetesen az első sorban ülőknek is van légkondicionálása, nem csak fűtése, hiszen egyáltalán nem lenne hatékony, ha a sofőr, illetve a mellette ülő titkárnő, testőr, bárki nem tudná teljes odaadással végezni a munkáját azért, mert rosszul van a melegtől. Tény, hogy a klimatizálás (legalább) kétzónás és az utasokat teljesen különálló hőmérséklet szabályozás szolgálja.

Apróbb tévedés, hogy a hátsó ülések előtti képernyő alatt nem kimenet – főleg nem fejhallgató kimenet – található, hanem épp ellenkezőleg, kompozit videó- és ahhoz tartozó audio bemenet. Úgy tűnik, hogy a képernyőhöz – és a DVD lejátszóhoz – tartozó távirányító amúgy hiányzik, csak a tárolására szolgáló, gondosan gumírozott üreg látható a polcban.

Legnagyobb meglepetésemre találtam a G50-ről katalógust, nyilvánvalóan japánul. Vettem a fáradtságot és mesterséges intelligencia segítségével lefordítottam! Arra biztatnálak benneteket – hogy bár vannak benne nyilvánvaló fordítási bakik – mindenképp olvassatok bele, mert olyan dolgokat fogtok látni amitől nekem leesett az állam és emlékeztetnem kellett magam, hogy egy húsz éves katalógust lapozgatok – igen, 2000-ből való a brossúra. Oldallégzsák a hátsó ülésen, opcionális és nyilván csak japánban működő „connected” szolgáltatások, keréknyomás ellenőrző rendszer, nem csak fekete fényezés, a beltér színválasztéka... Az ész megáll! Bocsássátok meg nekem a gigantikus kiterjedésű katalógust, de a fenti, „közel sem vagyok velük elégedett” bemutatók mellett nagyon is itt a helye!

A Majorette felnőtt a feladathoz

A Century bármelyik generációja is ritka az 1:64-es méretarányban. Persze és természetesen a Tomica / Takara Tomy mindhárom generációt jegyzi – fantasztikusak –, a Kyosho a másodikat és harmadikat – ezek is fantasztikusak – illetve számomra ismeretlen kínai gyártók is a másodikat, de még inkább a harmadikat – nagyon jók – illetve a Hobby Japan a harmadikból még a királyi kabrió változatot is – na ezek döbbenetesek! Közös halmazt képeznek a mi földrajzi koordinátáinkon a közel beszerezhetetlenségükkel és józan észtől messze távolodó árukkal.

Amikor tavaly hírét vettem, hogy a Majorette, Centuryt fog a piacra dobni – hogy úgy mondjam – izgalmi állapotba jöttem, mert ez garanciát jelentett arra, hogy elérhető közelségbe fog kerülni egy ilyen autómodell. A kis felbontású, „beetető” képekről akkor még nem is lehetett pontosan megmondani, hogy melyik generációról van szó.

Röviden összefoglalva: Nem csalatkoztam! Szögezzük le, ez egy gyerekeknek szánt játékszer, melyet az ára is tükröz. Ebben a kategóriában 10/10! Egy dedikáltan gyűjtői darabtól igazából csak a típusra jellemző kerekek hiányában tér el – cserébe nem is az az árfekvés. A Majorette hozzá az egyik olyan egyenkerekét választotta hozzá, ami nagyon jól mutat alatta. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Remek, igazán remek!

A jó hír az, hogy az idén a Majorette szürkében is kiadja majd a Century G50-et. Természetesen KELL!

Mindeközben a Mattelnél... De ez már egy másik történet lesz a közeljövőben!

Nagyon jól kezdődik! Az első fényszórók a szélvédő anyagából lettek kialakítva!

A jellegzetes "nyuszifül" tükrök a helyükön, ott van a motorháztetőn a Century emblémája!

Króm ahol kell, a C-oszlopon is megvan a videóban is említett embléma, festék ahol kell. Egyedül a stílusos és ide illő Majorette egyenkerék árulkodik arról, hogy ez egy játékautó, nem gyűjtői darab!

Az első ajtók nyithatóak! Félelmetes hol tart már a tudomány!

A beltér részletes, igazán igényes. Talán a barna szín nem pontos - de ki tudja, 20 év alatt akár lehetett is a kínálatban, illetve nem tudom elképzelni, hogy ilyen jellegű egyedi igényeket ne szolgáltak volna ki egy ilyen kis sorozatban gyártott - mindössze 9573 darab készült - járműnél.

Nahát! A kormánykerék sem olaszországból importált kenyértésztából készült! Figyelsz Mattel fiam? Á, dehogy figyelsz!

Minden a helyén! Talán-talán a Toyota rendszámtábla nem teljesen helyénvaló - bár kijelölt Toyota márkakereskedésekben forgalmazták, nem volt külön kereskedői hálózata, szóval akár helyes is lehet.

Az idén lesz belőle szürke is!

Jobbkormányos - nyilván.

Idézném A Kéz örökbecsű szavait, melyek az olcsó amerikai V8-as birtoklás receptjeként hangoztak el, de jelen esetre is tökéletesen igazak: "Ki kell menni, meg kell venni, ott kell maradni!"

A luxusautó aminek az ars poeticájával azonosulni tudok!

NRFB. A blister javarészt eltakarja a "Japan Series" feliratot a kártyán, ami felett japánul ugyanez olvasható.