Az előbb linkelt
bejegyzésben igazából elmondtam mindent, amit róla tudni érdemes.
Az újdonság – már persze azon túl, hogy most már birtoklok is
egy ilyet – a dobozos félpótkocsi. Játékszerként tekintve rá
jópofa az állatkerti téma, felnőtt gyűjtőként jobban örülnék
valami való világ dekornak. A minőség változatlanul remek,
valami olyasmi mint az első sorozatú Matchbox Convoyok, csak
lényegesen nagyobb, 1:87 a méretaránya.
Azt gondolom, hogy ilyesminek kéne lennie 2025-ben minden neves gyártó kamionjainak mind részletességet, mind fémtartalmat tekintve!
2018-ban debütált. Ér már a #regenmindenjobbvolt?
Az 1:87 méretarány átka: Lehetne még bőven tenni rá festékből ezt-azt, mert így eléggé kopasz.
A beltér műanyag és a kerekek.
Nagyon masszív.
A világítótestekre nagyon kéne festék, mert a fekete eltünteti a részleteket.
Azt hiszem a nyergesvontató több generációt is képes lenne kiszolgálni, annyira egyben van.
"Isten hozott az állatkertben!" Lehet, hogy ez kritika és a közlekedési kultúra romlásáról szól? A pótkeréktartó üres és műanyagból van.
A félpót alváza fém, még az oldalsó aláfutás gátlók is. A kitámasztó láb műanyag és nem fix, le lehet nyitni, vissza lehet hajtani.
Na, ennyi festék hiányzik a nyergesvontató hátuljáról. A fentebb már linkelt rönkszállító pótkocsija is erre az alvázra épül, de nagyon ügyesen leplezi.
Az obligát: "nem adnak hozzá aranyrudat" fotó. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az ilyen apróságoktól lesz jó játékszer valami, hogy például ha már teherautó, tudjon vele a gyermek szállítani amit akar!
Hasonlóan
ennek a kilences pakk tartalmának a zöméhez, ebben az egyszerű és
nagyszerű színösszeállításban is szerepelt már ez a kisautó a
Matchbox kínálatában. 2022-ben az amerikai Target áruházlánc
exkluzív kiadása volt a, 24-tagból álló Retro Series. Ebben volt
a negyedik.
A mai postban
elkerülendő, hogy ismételjem önmagam, inkább linkekkel operálok
korábbi bejegyzésekre, mert ami ennek a valamikor 1986 után
gyártott Matchboxról már fontos, mindent megírtunk korábban.
A Matchbox Super G.T.-k –
vagy GT-k, az írásmóddal nem következetes az Universal Toys –
történetéről
itt olvashattok bővebben. A Super G.T.-knek saját tag-je is van a címkefelhőben, kattintsatok rá az összes róluk szóló postért!
A Ford Escort RS2000
öntvényét is lebutítják az olcsó előállítás érdekében az
előző linken olvasható bejegyzésben leírt módon. Az alvázról
lekerül minden az eredeti járműre utaló felirat. Charlie Mack
minden Matchbox tudományok földi helytartója valószínűleg ezért
említi a csupán Ford Escortként. Ő 10 különböző változatot
említ piros, kék, bíbor, bézs és sárga alapszínnel, de
különböző színű dekorokkal. Ezek értéke nagyjából azonos,
kivéve a sárga alapszínűt, amit hatszor annyira értékesre
minősít, mint a legolcsóbbat. Ez a példány a középmezőnyből
való. Emlékszem még arra, amikor semmire se becsülték a gyűjtők
ezt a szériát. Természetesen az áruk ezeknek is elszállt az
elmúlt nagyjából 10 évben. Nos, végül is nem csoda! Ha valamit
nem sokra becsülnek, akkor abból kevés marad fent!
Ennek a darabnak is van
története: porsche kolléga vásárolt egy SuperKings
verseny-Porschét, ami mellé ajándékként mellékelte a gyártó.
Ő pedig nekem ajándékozta, bár ezzel szerintem csökkentette a
pakk értékét – ez úton is köszönöm szépen!
Az összes fotó porsche munkája.
Akár kortárs Matchbox is lehetne!
Sajnos a 2020-as években ott tartunk az 1-xxx sorozatú Matchboxokkal, mint ahol az 1980-as évek közepén a "jóárasított", olcsó Matchbox széria tartott.
Ugyan van beltér a legtöbb kortárs Matchboxban, de annyira tönkresötétítettek az ablakok, hogy ez nem látszik.
Működő részletek - jellemzően nyitható ajtókat kell érteni ez alatt - nincsenek, azok feláras modellek lettek.
De a Super G.T.-k cserébe olcsók voltak és harsány festésük volt - meg 8-dot kerekük, ami mindenen jól mutat.
Ilyen Super Value Packban adták ajándékba. A feliratból és az árcédulából is kiderül, hogy ez bizony Nagybritanniából érkezett.
Innen lehet tudni, hogy 1986-ból való. Ez már az Universal Toys-éra.
JDM. Japanese Domestic
Market. Japán belpiacos (jármű). Olyan autók gyűjtőneve, amit a
japán gyártók csak a hazai piacukon árusítanak, értelemszerűen
csak és kizárólag jobbkormányos kivitelben. Leggyakrabban a japán
sportautók külföldi rajongói által fetisizált és valóban az
exportváltozatok közül kiemelkedő felszereltségű autókra
használt fogalom. Igazából JDM lehet bármilyen kategóriájú
japán autó, a kei-caroktól és truckoktól kezdve a luxusautókig.
Ebben a postban egy a legutolsó halmazba tartozó JDM* luxusautót
láthattok, amelynek megtapasztalása nálam bakancslistás feladat.
A zen négy keréken
guruló temploma Azt gondolom, hogy
mindenki pontosan tudja, hogy a Toyota luxusmárkája a Lexus.
Kevésbé ismert tény, hogy van egy márkájuk ami efelett áll. Ez
a Century. A cím ily módon – pont mint ahogy a Majorette
csomagolása – hibás is, hiszen a Century-t pont úgy nem
emlegetjük együtt a Toyota márkanévvel, mint ahogy a Lexust sem.
A Century története az 1960-as évek végén kezdődik. Régi
mondás, hogy a „nagy gondolatok egyszerre születnek meg briliáns
elmékben”. Nos, az az elképzelés, hogy egyszerűen nem járja,
hogy az akkorra már a világ egyik legiparosodottabb,
technológiailag vezető államának prominensei külföldi
luxusautókkal reprezentáljanak, hiszen az gyengíti az előbb
említett imágót. A szigetország autógyártó nagyjai cirka
egyszerre szálltak ringbe. 1965-ben debütált a Nissan President,
ami reputációban bizony nagyon is verseng a Centuryval, de a
különböző generációi engem mindig is az éppen aktuális
Mercedes-Benzekre emlékeztettek – a 2003-2010-között gyártott
utolsó generációja különösen. Én ide venném még a Mitsubishi
Debonair, 1964 és 1986 (!) közt gyártott első generációját is,
de csak és kizárólag azt. Ennek az autónak a vonalaiba pedig
erőteljes amerikai hatást látok bele, leginkább
a negyedik generációs Lincoln Continental-t, de
kicsit Mercury Park Lane-t is.
A Toyota, Japán első
számú autógyártója presztizs okokból egyszerűen nem
maradhatott ki ebből a szegmensből! A többiektől kicsit megkésve,
1967-ben mutatták be a Century első generációját. A G20 a cég
alapítója, Sakichi Toyoda születésének századik évfordulóján
debütál, mely alkalom adja a típus nevét – Century, ebben a
környezetben évszázad – és az előtte való tisztelgés remek
kamuflázst nyújt a ténynek, hogy utolsóként léptek a piacra.
Persze én is pontosan tudom, hogy a jó munkához idő kell, illetve
a Toyota nem „egyszerűen csak” a Bentley-t, Rolls-Royce-t,
Mercedes-Benz-t, Jaguar-t, Daimler-t akarta lepipálni, hanem a hazai
konkurenseket is.
A Century abban tér el a
világ összes többi luxusautójától – és ez igaz valamennyi
generációjára – hogy nem akar hivalkodni. Igen, egy
luxuslimuzin, de minden egyes porcikájában a konzervatív japán
értékeket tartja szem előtt. Nagyon is tudatosan a célközönség
az uralkodóház tagjai, az állami vezetők, diplomaták,
cégvezetők. Nagyon nem tudatosan pedig a jakuza! A világ egyik
legrégebbi bűnszervezetének szigorú magatartási kódexébe,
középkori hűbéresi rendszerébe, szerkezeti felépítésébe
hasonlóképp illeszkedik a felső vezetők számára egy ilyen
indíttatású jármű. Japán nagyon szigorú kimondott és
kimondatlan társadalmi szabályok mentén él. Az alapvetés, hogy a
japán emberek próbálnak nem egymás idegeire menni, egészen
egyszerűen azért, mert nagyon nagy a népesség, mely ráadásul
nagyon sűrűn lakott városokban összpontosul. Már évszázadokkal
ezelőtt rájöttek, hogyha nincsenek egymásra tekintettel, akkor
abba hosszú távon mindenki belebolondul és csak felesleges
konfliktusokat szül. (Bezzeg a nem is olyan távoli Kína!) A
Century a visszafogott eleganciáról szól és arról, hogy a
gazdájának a zen nyugalom négy keréken guruló templomát
nyújtsa. Nekem ez végtelenül rokonszenves és ettől van a Century
megtapasztalása a bakancslistámon. De szerintem pont ugyanezekből
az okokból Japánon kívül a Century nem versenyképes termék! A
közelmúlt, de leginkább a jelen, a luxusautók piacán
mindenképpen a hivalkodó járművekről szól. Ha egy a fentebb már
felsorolt márkák közül – vagy az ott szándékosan nem
említett, akkor már-még nem létezők – közül nem lenne elég
hivalkodó és feltűnő, akkor ott a Mansory ami él és virul, annak ellenére, hogy normális ízlésű ember bottal nem birizgálná meg!
Century G50 természetes élőhelyén fotózva. (Fotó: Japanese Cars Center FB)
Az 1967 és 1997 közt,
minimális kozmetikai frissítésekkel 30 évig gyártott első
generációs Century-ra (G20, G30, G40) éppúgy, mint jelen
bejegyzés tárgyára, az 1997 és 2017 közt, már „csak” 20
évig gyártott G50-re is igaz, hogy sikerült egyedi stílust
találni hozzá, ami nagyon japán és nem kopíroz másokat.
Bár a bevezetőben a
JDM-et emlegettem, *pont a Century G50 az egyetlen amelyet elenyésző
számban, de exportáltak is. Ezért balkormányos változata is
létezik, de ezek a fehér hollót is verik gyakoriságban és
megfigyelhetőségben. Jó eséllyel olyan gyűjtők birtokában
vannak, akik csak elhalálozásuk alkalmából válnak majd meg tőlük
és akkor is olyan gyűjtők állnak sorban értük, akik korlátlan
anyagi forrásokat tudnak latba vetni annak érdekében, hogy
megszerezzék őket.
Térjünk a lényegre! A
hosszú bevezető után itt van az a pont, amikor hagyományosan az
eredeti jármű ismertetésébe kéne kezdenünk, mely feladatot én
előszeretettel „szervezek ki” a nálam ennél rátermettebbeknek,
de mindenképp olyanoknak, akik velem ellentétben nem csak képen
látták az adott autót. Nem számítottam rá, hogy anyanyelvünkön
lelek bármit is erről az autóról, de legnagyobb meglepetésemre,
a
TotalCaron olvasható a G50-ről egy bemutató. Fenntartásokkal
ajánlom csak, mert autóbemutató helyett egy novella.
Még
nagyobb meglepetésemre egy bemutató videó is hozzáférhető
magyarul, melyet hosszas tépelődés után végül beágyazok ide,
bár sokáig csak linkelni akartam. Be kell valljam, hogy készítője
számomra teljesen ismeretlen. Távol álljon tőlem, hogy bele
akarnék kötni, de erős kritikával kell illetnem. Mindenképp
elismerésre méltó, hogy a legfontosabb tényeket és
tulajdonságokat kiemeli a készítő, akit mocsok módon irigyelek,
hogy neki megadatott a G50 megtapasztalása és azért, hogy még
vezette is. Ugyanakkor a prezentálás módja annyira stílusidegen a
járműtől, hogy az engem roppantul zavar! Operába sem sokzsebes
nadrágban és favágóingben ül be az ember egy pohár sörrel a
kézben, hogy aztán önfeledten végigpogózza az előadást. Nagyon
megnéznék egy ilyen anyagot az autós újságírás nagyjaitól,
akik teljesen más minőségben produkálnák ezt!
A
fenti videóban két ponton is elhangzik tévedés, amit szeretnék
korrigálni. A lényeges, hogy természetesen az első sorban ülőknek
is van légkondicionálása, nem csak fűtése, hiszen egyáltalán
nem lenne hatékony, ha a sofőr, illetve a mellette ülő titkárnő,
testőr, bárki nem tudná teljes odaadással végezni a munkáját
azért, mert rosszul van a melegtől. Tény, hogy a klimatizálás
(legalább) kétzónás és az utasokat teljesen különálló
hőmérséklet szabályozás szolgálja.
Apróbb
tévedés, hogy a hátsó ülések előtti képernyő alatt nem
kimenet – főleg nem fejhallgató kimenet – található, hanem
épp ellenkezőleg, kompozit videó- és ahhoz tartozó audio
bemenet. Úgy tűnik, hogy a képernyőhöz – és a DVD lejátszóhoz
– tartozó távirányító amúgy hiányzik, csak a tárolására
szolgáló, gondosan gumírozott üreg látható a polcban.
Legnagyobb
meglepetésemre találtam a G50-ről katalógust, nyilvánvalóan japánul. Vettem a fáradtságot és mesterséges intelligencia
segítségével lefordítottam! Arra biztatnálak benneteket – hogy
bár vannak benne nyilvánvaló fordítási bakik – mindenképp
olvassatok bele, mert olyan dolgokat fogtok látni amitől nekem
leesett az állam és emlékeztetnem kellett magam, hogy egy húsz
éves katalógust lapozgatok – igen, 2000-ből való a brossúra.
Oldallégzsák a hátsó ülésen, opcionális és nyilván csak
japánban működő „connected” szolgáltatások, keréknyomás
ellenőrző rendszer, nem csak fekete fényezés, a beltér
színválasztéka... Az ész megáll! Bocsássátok meg nekem a
gigantikus kiterjedésű katalógust, de a fenti, „közel sem
vagyok velük elégedett” bemutatók mellett nagyon is itt a helye!
A Majorette felnőtt a
feladathoz
A
Century bármelyik generációja is ritka az 1:64-es méretarányban.
Persze és természetesen a Tomica / Takara Tomy mindhárom
generációt jegyzi – fantasztikusak –, a Kyosho a másodikat és
harmadikat – ezek is fantasztikusak – illetve számomra
ismeretlen kínai gyártók is a másodikat, de még inkább a
harmadikat – nagyon jók – illetve a Hobby Japan a harmadikból
még a királyi kabrió változatot is – na ezek döbbenetesek!
Közös halmazt képeznek a mi földrajzi koordinátáinkon a közel
beszerezhetetlenségükkel és józan észtől messze távolodó
árukkal.
Amikor
tavaly hírét vettem, hogy a Majorette, Centuryt fog a piacra dobni
– hogy úgy mondjam – izgalmi állapotba jöttem, mert ez
garanciát jelentett arra, hogy elérhető közelségbe fog kerülni
egy ilyen autómodell. A kis felbontású, „beetető” képekről
akkor még nem is lehetett pontosan megmondani, hogy melyik
generációról van szó.
Röviden
összefoglalva: Nem csalatkoztam! Szögezzük le, ez egy gyerekeknek
szánt játékszer, melyet az ára is tükröz. Ebben a kategóriában
10/10! Egy dedikáltan gyűjtői darabtól igazából csak a típusra
jellemző kerekek hiányában tér el – cserébe nem is az az
árfekvés. A Majorette hozzá az egyik olyan egyenkerekét
választotta hozzá, ami nagyon jól mutat alatta. Csak
szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Remek, igazán remek!
A jó
hír az, hogy az idén a Majorette szürkében is kiadja majd a
Century G50-et. Természetesen KELL!
Mindeközben
a Mattelnél... De ez már egy másik történet lesz a közeljövőben!
Nagyon jól kezdődik! Az első fényszórók a szélvédő anyagából lettek kialakítva!
A jellegzetes "nyuszifül" tükrök a helyükön, ott van a motorháztetőn a Century emblémája!
Króm ahol kell, a C-oszlopon is megvan a videóban is említett embléma, festék ahol kell. Egyedül a stílusos és ide illő Majorette egyenkerék árulkodik arról, hogy ez egy játékautó, nem gyűjtői darab!
Az első ajtók nyithatóak! Félelmetes hol tart már a tudomány!
A beltér részletes, igazán igényes. Talán a barna szín nem pontos - de ki tudja, 20 év alatt akár lehetett is a kínálatban, illetve nem tudom elképzelni, hogy ilyen jellegű egyedi igényeket ne szolgáltak volna ki egy ilyen kis sorozatban gyártott - mindössze 9573 darab készült - járműnél.
Nahát! A kormánykerék sem olaszországból importált kenyértésztából készült! Figyelsz Mattel fiam? Á, dehogy figyelsz!
Minden a helyén! Talán-talán a Toyota rendszámtábla nem teljesen helyénvaló - bár kijelölt Toyota márkakereskedésekben forgalmazták, nem volt külön kereskedői hálózata, szóval akár helyes is lehet.
Az idén lesz belőle szürke is!
Jobbkormányos - nyilván.
Idézném A Kéz örökbecsű szavait, melyek az olcsó amerikai V8-as birtoklás receptjeként hangoztak el, de jelen esetre is tökéletesen igazak: "Ki kell menni, meg kell venni, ott kell maradni!"
A luxusautó aminek az ars poeticájával azonosulni tudok!
NRFB. A blister javarészt eltakarja a "Japan Series" feliratot a kártyán, ami felett japánul ugyanez olvasható.