Matchbox SuperKings K-100 Ford Sierra XR4i

Van nekünk az a réges-régi mantránk, hogy „SuperKings-t nem gyűjtünk!” Azért néha be-becsúszik egy darab. Nagyon jó mentségem van erre: Volt ilyenem gyerekkoromban, meg hogy odáig vagyok érte!

Űrvadásznak lenni menő!

Aki nem élt még az 1980-as évek elején, az elképzelni sem tudja, hogy a háromajtós Sierra ferdehátú micsoda dizájn-atombomba volt akkoriban! Nem tudom, hogy mikor láttam élőben először, de csak a képek alapján leesett állal bámultam. A megjelenése ma is futurisztikus – legalábbis szerintem – akkor... Á, el sem tudjátok képezlni! Minimum Alfa Holdbázis Sas, csak négy keréken!

Az a nagyon kényelmes helyzet állott elő, hogy típusismertető terén a világon semmi, de semmi dolgom nincs, csak elhelyezni egy linket erre a TotalCar cikkre, amit az a Sipos Úr jegyez, aki hazai szaksajtóban az a Sierrának, ami Csikós Zsolt a W114/155 és W123 Merciknek. Ezt a cikket már linkeltem korábban, mivel – a gyűjtés már csak ilyen – a Ford Sierra amerikai derivátuma előbb szerepelt e lapokon egy mifelénk nem túl gyakori Maisto értelmezés képében. Nem titkoltan azt a blogbejegyzést pont ez a TotalCar cikk inspirálta.

A fentiekhez magam részéről a szokásosat tudom hozzátenni: az autó katalógusát. Amit alább láthattok a német piacra készült és korai, vagy 1982-es, vagy 1983-as.

Szubjektív téglalap sarok

Ízlésről nem érdemes vitatkozni és kerülni is szoktam a témát, de... Az XR4i-vel én mind a mai napig nem tudok betelni és persze „úristen, de kéne játszóautónak”. Egyetlen apró részlettől azonban sírok. Nem tudok tenni ellene, de az első fényszórókba, különösen a süllyesztésük miatt én a Junoszty 402b televízót látom bele és nem kellemes az élmény.

Eltérítőtekercs-hibás Junoszty 402b televíziókészülék. (Fotó: porsche)

Megkértem Google Gemini haverom, hogy rajzolja át nekem a Sierra nóziját az elképzelésem szerint. Szerintem remek munkát végzett, nekem már ennyi elég, megérkeztünk, ez az én Sierrám!

Az én Sierra játszóautómat így képzeli el nekem Google Gemini.

Az ikrek 1983-ban születtek

A Matchbox kínálatában ugyanabban az évben jelent meg a SuperKings és az 1-75 sorozatban a Sierra XR4i. Az utóbbival és derivátumaival foglalkoztunk már korábban, ezekre elhelyezem itt a stratégiai linkeket: „Mini me” kistesó, rögtön két verzióban, melléállítva a fentebb már citált amerikai kuzin. A legidegesítőbb Matchbox kiadások közül két verzió, az egyik – valószínűtlen – és a másik – ultra-valószínűtlen. Versenyfestésű egy remek Team Convoy szett részeként. Egyértelműen dolgozott a másolómaró a két léptékváltozat elkészítésekor, ami nincs példa nélkül a Matchbox történelmében, de ez semmit nem von le az élvezeti értékből.

A SuperKings és az 1-75 verzió a Ford szalonokban is kapható volt, mint dealermodell. Alább elhelyeztem két fotót a dobozváltozatokról. Remek kapcsolatot ápolhattak akkoriban a Forddal, mert pár évvel később a Ford Transit 1-75 szériás változatával is ugyanez történt, illetve a Ford Courier-rel is.

Az öntvény szerintem tökéletes, nagyon részletgazdag – ennél a méretaránynál ez szükségszerű is –, de bőven „a kötelező minimum” felett teljesít, gondolok itt olyan részletekre, mint a dönthető üléstámlák, az első és hátsó világítótestek kialakítása, ami bőven lehetne öntvényből is, a feliratok-emblémák.

Ami azt illeti, számos verziója létezik a K-100-nak. 1983-1988 közt több, remek, az eredeti autó színeiben is elkészítették – ezüst, bordó, fekete, világoskék – hattyúdalként Pace Car „verseny” festéssel is. A dealermodellséghez kellett az is, hogy a Ford „sószóró” felnijeit is megkapja – az én példányom is ilyet visel. Ez persze a Matchbox-dobozos változatokra is felkerült, az már változó volt, hogy krómozva mint az enyémen, vagy egyszerű színezetlen, szürkésfehér színben. A későbbi változatok az egyik SuperKings egyenfelnit kapják meg, azokat amiket ez a Peterbilt vontató is. A hátsó szárnyak is lehetnek fehérek.

Az én példányommal egyértelműen és kíméletlenül játszottak, sőt szerintem számos balesetet is elszenvedhetett, de nem tudtam otthagyni az Autómániás utolsó vizitemkor, mert jelképes áron volt, illetve mert volt ilyenem gyerekként – az sajnos áldozatul esett egy padlás feltörésnek.

Az első lökhárító állapotából egyértelmű, hogy számos frontális koccanást élt át. Az első világítótestek műanyagból, a Ford-ovális öntvényből. Ez a méretarány már megkövetel bizonyos részletességet, de a Matchbox azért jócskán túlteljesít az "elvárható minimumon". A "Sierra" felirat a Ford hozzá kifejlesztett betűtípusával egészen biztosan a dealermodellnek szól.

Az A-oszlop deformációja tipikus az olyan játékautóknál, amivel egy kissrác úgy játszott, hogy teljes súlyával ránehezedett. A futómű sem szokta ezeket túl jól viselni, de ezen a darabon az túlélte.

Gyanítom, hogy a dealermodell mivolta okán készültek el a Ford "sószóró felnijei". Később színezetlenül is felbukkan, illetve az egyik SuperKings egyenkerék is előfordul a Matchbox-dobozos változatokon.

Nyitható ajtók. Ebben a méretarányban ez nem feltétlenül ritkaság.

Dönthető üléstámlák. Na, azért ez már a #regenmindenjobbvolt kategória!

Nagyon szép, részletes beltér és volán!

A hátulja is nagyon szép részletes. A rendszám itt is olyan, mint elől! A részletek legtöbbje megjelenik az 1-75 verzión is. Egyértelműen a másolómarót fogták munkára ennél a modellnél is, de ez mit sem von le az élvezeti értékéből!

A hátsó világítótestek külön anyagból, felirat az öntvény anyagából - ez az egyik gyengém és természetesen #regenmindenjobbvolt!

A Ford ovális megvan, de az ajtónyitó gomb nincs. Érdekes, mert ez utóbbi az 1-75 verzión hangsúlyosan ott van.

2026-ban is futurisztikus űrvadász! Gondoljatok bele, hogy mennyire az volt 43 éve!

Nyitható ajtó, kilinccsel és kulcslyukkal.

Beltér. Részletes. Oké, hogy ez nagyobbacska léptékű modell és ezért közel kötelező, de azért értékelem, hogy dolgoztak vele.

Mozgatható üléstámlák! Nem egy gyakori featúra. Nagy hirtelen csak a K-74 Volvo kombi - és derivatívái - jutnak eszembe, hogy bírt ilyennel. Ha volt még valamelyik másik SuperKings Matchboxban is, akkor jelezzétek a kommentekben!

Nyilván nem egy gyűjtői állapotú darab, de nem tudtam otthagyni, mert volt ilyenem gyerekként.

Ebből a szögből látszik talán legjobban az A-oszlop deformációja.

A szendvics-szerkezet, ami nagyon jellemző a 80-as évek elejének Matchboxaira. A kulcslyuknál volt a doboza vastag, papír inzertjéhez rögzítve egy kis műanyag kulccsal.

Normál Matchbox SuperKings doboz. Vegyétek észre az apró különbségeket: A hátsó légterelők fehérek, a kerekek pedig SuperKings egyenkerekek. (Kép: eBay)

Ford dealermodell doboz. Ah, de jó ez a szín is! (Kép: eBay)

Majorette No. 231 Mercedes-Benz 190E 2.3-16 (W201)

Vannak olyan autók, amikről egyszerűen nem értem, hogy hogy a csudában maradhattak ki a Matchbox kínálatából! A Baby-Benz amelyik óriás kedvencem az egyik ilyen. Nem volt egyszerű alternatívákat találni, de mióta – már jó régen – elmúlt a Matchbox csőlátásom, sikerült! Hiánypótló kisautóról szóló bejegyzés következik, jelentős mennyiségű olvasnivalóval!

A bőség zavara
Szoktam volt panaszkodni afelett, hogyha egy-egy típusról nehezen találok az alapvető információkat összefoglaló bemutatót, tesztet. Nos, ez alkalommal a bőség zavarával küzdök! Nem csoda, a W201-es Merci, amit az autós szleng csak „A százkilencvenes” néven emleget hamar közkedvelt és legenda lett.

Igyekeztem összeállítani egy alapos olvasnivaló listát: 190-es alapozó anyagnak Az Autó cikkét javaslom, leginkább a fotók miatt. Az Origo anyaga már átfogóbban meséli el a 190-es történetét. Végül, szándékosan afféle eltúlzott desszertként a főfogások után Csikós Zsolt három anyagára is elhelyezek itt linket: első, második, és harmadik. Ő úgy általában a csillagos márka praetor maximusa, de a 190-es – mint az előbb mellékelt ábrák is mutatják – olyan szinten tartozik hozzá, hogy éveken át dédelgetett ilyet a saját flottájában úgy, hogy nem fél bekoszolni a kezét ha veterán vagy youngtimer birtoklásról van szó.

A csúcsmodell - 190E 2.3-16
Mivel a Majorette a 190-esek legelső csúcsváltozatát mintázta meg, ezért indokolt, hogy ezzel bővebben foglalkozzunk – jobb híján saját kútfőből.

Az 1970-es évek végén a Mercedes az R107-es sorozat nagy, V8-as kupéival – főként a könnyített Mercedes 450 SLC 5.0-val – versenyzett a rali-világban. A Mercedes a 190 E-t is ralisportba szánta, ezért felkérte a brit Cosworth mérnöki irodát, hogy fejlesszenek egy 320 lóerős motort a versenyautóhoz. A Cosworth-nál ez a projekt a WAA kódnevet kapta. Időközben azonban megjelent az összkerékhajtású és turbómotoros Audi Quattro, ami mellett a 2.3-16 elavultnak tűnt. Mivel a Mercedes továbbra is versenyezni akart a 190-essel, és már a motor is rendelkezésre állt, a rali helyett a Német Túraautó Bajnokság (DTM) felé fordultak. Az itt induló autóknak azonban közúti modellen kellett alapulniuk, így a Mercedesnek sorozatgyártásba kellett vinnie a 190-est a Cosworth-motor fojtott változatával. Ez a sportmodell 190 E 2.3-16 néven vált ismertté, és 1983 szeptemberében, a Frankfurti Autószalonon mutatkozott be, miután hírnevét már megalapozta: augusztusban az olaszországi Nardó tesztpályán három, külsőleg alig módosított példány három világrekordot állított fel, 247,94 km/h-s átlagsebességet elérve egy 50 000 km-es tartósteszten, emellett tizenkét nemzetközi állóképességi rekordot is megdöntöttek.

A Cosworth-motor az M102-es, négyhengeres, 2,3 literes, 8 szelepes, 136 lóerős blokkon alapult, amely már megtalálható volt a 190-esben és az E-osztályban. A hengerfejet a Cosworth fejlesztette: könnyűfém ötvözetből készült a cég egyedi öntési eljárásával, dupla felülfekvő vezérműtengelyt és hengerenként négy szelepet kapott. A 16 szelepet úgy méretezték, hogy azok a lehető legnagyobbak legyenek, amik még praktikusan befértek az égéstérbe.

Alább a 190E 2.3-16 premierévéből, 1983-ból származó, német katalógust láthatjátok.

Az utcai kivitelben a 2,3 literes, 16 szelepes motor 183 lóerő leadására volt képes 6200-as fordulaton, maximális nyomatéka pedig 236 Nm volt 4500-as fordulatnál. A 95,50 x 80,25 mm-es furat-löket arány biztosította, hogy a motor könnyedén felpörögjön a 7000-es leszabályozásig. Az autó kevesebb mint 8 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100 km/h-ra, végsebessége pedig 230 km/h volt. Az amerikai piacra szánt modellek kompresszióját némileg csökkentették (10,5:1-ről 9,7:1-re), így ezek 167 lóerőt és 220 Nm nyomatékot teljesítettek. A motor utcai változatát kisebb szívó- és kipufogónyílásokkal, módosított vezérműtengely-profillal és száraz karteres olajozás nélkül építették meg, a speciális Kugelfischer üzemanyag-befecskendezést pedig a Bosch K-Jetronic rendszere váltotta fel. A motorba olajhűtőt is szereltek, hogy biztosítsák a megfelelő hűtést a versenypályás használat során, amelyre sok ilyen autót szántak. Ezek a módosítások a teljesítményt a kívánt 183 lóerőre korlátozták, de az eredmény így is egy rendkívül rugalmas motor lett, lapos nyomatékgörbével és széles teljesítménysávval. A hengerfejeket a Cosworth worcesteri öntödéjében gyártották, majd Németországba szállították őket az összeszereléshez. A motor egyes alkatrészei – például a könnyű, préselt könnyűfém dugattyúk és a magasabb fordulatszámra tervezett gyűrűk – eltértek a széria 2,3-as blokkban lévőktől, míg a hajtókarok, a csapágyak és a csapágyfedelek alaphelyzetben is elég erősnek bizonyultak, így azokon nem változtattak. 1988-ban a 2,3 literes motort egy megnövelt, 2,5 literes egység váltotta fel.

A 2.3-16 és a későbbi 2.5-16 modellek bodykitje 0,32-re csökkentette a légellenállási együtthatót – ami az akkori négyajtós limuzinok körében az egyik legalacsonyabb érték volt. Megjegyzem szerintem kifejezetten csinosra, visszafogottra még éppen ízlésesre sikerült a „király új ruhája”. Mi több az ilyen nélküli, szerényebb modellek némiképp kopasznak tűnnek nekem e nélkül.

A kormánymű áttételezése közvetlenebb, a kormánykerék pedig kisebb lett a többi 190-eshez képest, az üzemanyagtartály méretét pedig 55-ről 70 literre növelték. A Getrag ötsebességes kézi váltója kizárólag a 16 szelepes kiváltsága volt, és „dog-leg” kiosztást kapott, ahol az egyes fokozat balra lent található. A váltási érzetet ugyanakkor „akadósnak” és „nehézkesnek” írták le, amivel szemben az ugyanezt a váltót használó BMW M3-at (E30) nem érte ilyen kritika.

A szigorúan négyszemélyes belső térben alapfelszereltség volt a sportülés, elöl és hátul egyaránt hangsúlyos oldaltámaszokkal. A középkonzol három extra műszert – olajhőmérőt, stoppert és voltmérőt – kapott. A 190 E 2.3-16 mindössze két színben volt elérhető: kékesfekete metál (az USA-ban Pearl Black) és füstezüst árnyalatokban. A 2.5-16 kínálata az Almandinvörös és az Asztrálezüst színekkel bővült. Minden 2.3-16 szelepes modellt alapáron önzáró differenciálművel (LSD) szereltek, de elérhetőek voltak a Mercedes ASD rendszerével is, amely a 2.5-16v esetében már szériafelszereltség volt. Az ASD egy elektronikusan vezérelt, hidraulikusan záródó differenciálmű, amely szükség esetén automatikusan aktiválódik. Az elektronikus vezérlés lehetővé teszi a zárás mértékének változtatását az alap 15%-tól egészen 100%-ig. Ez azonban nem kipörgésgátló rendszer: nem akadályozza meg a kerekek kipörgését, csupán maximalizálja a tapadást. Az ASD működését a sebességmérőben kigyulladó borostyánsárga háromszög jelzi.

A 16 szelepes modellek felfüggesztését módosították az alap 190-eshez (W201) képest. Amellett, hogy alacsonyabb és keményebb lett, gyorsabb lengéscsillapítókat, vastagabb kanyarstabilizátorokat, keményebb szilenteket és hátul hidraulikus szintszabályozót (SLS) kapott. Ez utóbbi lehetővé tette, hogy a hátsó hasmagasság teljes terhelés mellett is változatlan maradjon.

Némi tépelődés után úgy döntöttem, hogy a fenti videót elhelyezem itt, annak ellenére, hogy a felolvasó hölgy némiképp küzd a hangsúlyozással és egyes idegen szavak kiejtésével is. A látvány kárpótol, az elhangzottak helytállóak és foglalkozik az utódmodellekkel is, melyekkel én szándékoltan nem.

A franciák Baby-Benze

A Majorette 1986 és 1995 közt kínálta a 200-as sorozatban a 190-es első csúcsmodelljét 1:59 méretarányban. Az adatbázisokban a kerékváltozatokat is figyelembe véve legalább 14 verziója szerepel. Amit ebben a bejegyzésben láthattok, az a premiermodell második verziója. 86-ban eredetileg háromküllős kerekekkel debütál – olyanokkal, amilyeneket ez a szintén Mercedes-Benz kisautó is visel – de 87-ben váltotta ez a „nyolclukú felni” ami szerintem sokkal jobban mutat alatta, bár a másik sem rossz. Ilyen metálzöldben csak ebben a két évben gyártották.

Összesen hét utcai fényezésű változata készül. Mindegyik nagyon szép, de mint a fentiekből kitűnik, a franciák nem foglalkoztak azzal, hogy az eredeti autó milyen színekben készült, a Mercedes-Benz-t pedig szemlátomást ez kicsit sem zavarta. 1992 és 1995 között már csak versenyfestésű változatban kínálják. Nem nevezném rossznak, de nem is vonz. Ezeken kívül legalább két, „Code 2” változata is ismert.

Az öntvényről nincs sokat beszélni azon túl, hogy szerintem egészen kitűnő! Részletes, az első ajtók nyithatóak. Az első lámpák a szélvédő anyagából, a hátsók pedig a beltér műanyagjából készültek. A beltérben felismerni a 190-es jellegzetes kialakítását, a kormány sem egy pizza, ugyanakkor inkább nevezném elnagyoltnak, mintsem részletesnek.

Ó igen! "Tolja a csillagot!" #regenmindenjobbvolt

Első lámpák a szélvédő anyagából, a nyolclyukú kerék pedig mindennek jól áll, még akkor is ha nem a Matchbox-féle! #regenmindenjobbvolt

Nyitható ajtók akkoriból, amikor még az ilyesmi nem került extra-pénzbe. #regenmindenjobbvolt

Metálzöld. Nem gyári Mercedes-szín, de úgy tűnik a németeket ez nem igazán zavarta.

A beltérben felismerhetőek az eredeti vonásai, de inkább elnagyolt mint részletes. A kormánykerék azonban mégsem csak egy pizza! Ami a hátsó rendszámtábla tartójának tűnik, az a fül amivel az alváz és a karosszéria összekapaszkodik. Ez is egy olyan megoldás, amit én mindig is nagyon szerettem. Gondolom a műanyagból készült alvázak miatt tűnt el. #regenmindenjobbvolt

A hátsó lámpák a beltér anyagából kerültek kialakításra. A hátsó légterelő fém, a karosszéria anyagából kialakítva. Bár hátulról úgy tűnik, nincs a szárny és a csomagtérfedél közt rés. Nagyon ügyes megoldás, mert a felületes szemlélőt átveri, nem sérülékeny, nem lehet akarva vagy akaratlanul letörni! A feliratok és a csillag szintén öntvényből. #regenmindenjobbvolt

Ebből a szögből jobban látszik az, amit fentebb említettem a beltérről.

Nagyon nagy bajban lennék, ha választanom kéne egy 190E Merci és egy E30-as BMW közül, hogy melyik legyen a játszóautóm!

Ezzel a kerekekkel, ebben a színben csak 1987-ben készült. Szerintem ez a szebb változata.