Ebben a bejegyzésben egy nagyon rendhagyó, gyári hibás Peterbilt autómentőt láthattok. Olyan történet van hozzá, ami miatt majd mindig ezt fogom megmutatni azoknak, akik megkérdik tőlem, hogy mi a jó a kisautógyűjtésben!
Ez mi ez?
Nem
pazarlom a szót az 1-xxx sorozatú, Matchbox Peterbilt teherautók
nagyszerűségére. Egyrészt a legnagyobb kedvenceim és már
számtalan változatukat láthattátok e lapokon, másrészt
hamarosan több linket is találtok majd kiegészítendő a
mondanivalóm.
Nos, a hosszú történet röviden: Egy olyan Wreck Truck példányra sikerült szert tennem, ami hivatalosan nem létezik! Vehetjük gyári hibának, de én inkább a „söpörjük ki a raktárból a maradék alkatrészeket” készlet hasznosításra gyanakszom.
Nem emlékszem, hogy nevesítettük-e valaha is a nyilvánvalót: A négyféle Peterbilt teherautó, kétféle alváz és felépítmény kombóra épül. A dömper és a betonkeverő osztozik azonos alapokon, csak a billenőplató és a keverőtartály az eltérés. Kevésbé nyilvánvaló, de ugyanez a helyzet a tartálykocsi és az autómentő kiviteleknél is. Ezt nehezebb kiszúrni, ugyanis azt a „nyelvet” a fülke mögött takarja a tartály műanyag alkatrésze, mely nem egy zárt téglatest, hanem a fülke irányába „lyukas” és annyira szorosan van illesztve, hogy ez nem feltűnő egyáltalán. Ebben a 19 éves (!) postban, mely talán a legelső a Pete teherautók témakörben, az utolsó két képen pont együtt állnak az azonos fő alkatrészekre épülő párok.
Tehát amivel dolgunk van az egy igen fura szerzet. A felépítményt az 1986-os, fehér MB-05 Amoco tartálykocsi adja. A tartály helyén azonban az – összes változatát figyelembe véve, nem csak az 1-75 sorozatot – 1986-1991 közt regnáló, SFPD-festésű Wreck Truck narancssárga gémjei találhatóak. Ebben azért vagyok biztos, mert nincs másik Pete autómentő, aminek ilyen színű gémjei lennének, leszámítva ugyanennek az Intercom City változatát.
Az, hogy ez gyárilag így készült furcsaság, „ez volt a raktárban, szórjuk ki” teóriámat több dolog is alátámasztja. Mindenekelőtt az, hogy a szegecsek érintetlenek! És ezt nem csak én állítom esetleg elfogultan, mindenki aki megvizsgálta akár kézben tartva, akár fénykép alapján – már pedig olyanok látták róla a képeket, akik bármikor kifújják az orrom Matchbox ügyekben.
Másrészt az átfedés a gyártásban. Az érintett változatok gyártásában van átfedés, teljesen elképzelhető a dolog. Mostanában egyre erősödik az a meggyőződésem, hogy a Matchboxok gyártása közel sem történt olyan fegyelemmel, mint ahogy azt mi feltételeztük. Sokkal több lehet a „péntek, műszak vége előtti speciál” mint gondolnánk.
Harmadrészt de nem mellékesen annyit fizettem érte, amit ezek a fentebb említett potenciális „alkatrészdonorok” amúgy mindketten nagyjából egyenként érnek. Az Intercom City változatról meg nem is beszélve. Nem próbálta meg az eladó valamiféle különlegességként, „hiperritka pre-próként” elsütni.
Tehát egy váratlan kimérával van dolgunk, érdekesség, egyedi darab – ezért is nincs valamiféle „MB-xxx” szám a címben és jobb ötletem híján kapta meg a „Factory Error” címkét is – az „ez így sikerült” találóbb lenne.
Itt akár véget is érhetne a post, de meg kell osszam a vele kapcsolatos történetet is, ami a legjobb az egészben és amitől ez a darab nekem óriási szentimentális értéket képvisel!
Mi a legjobb a
kisautógyűjtésben, avagy hogy jöttem én rá a fentiekre
Párszor
már említettem, hogy én a kisautók halmozásában a legjobban azt
szeretem, hogy remek embereket – a legjobb barátomat is beleértve
–, ismertem meg a révén, világszerte, számos különböző
korosztályból!
Az egész úgy kezdődött, hogy előretolt budapesti helyőrségem, dealerem, szerzőtársam és barátom, porsche kolléga az egyik börzén szúrta ki nekem és küldött róla fotót „szerintem ilyened nincs” kommenttel. Persze kellett, megalkudott rá és eljuttatta nekem.
Már a képek alapján elkezdtem kutatni, hogy mi lehet ez, mert egyáltalán nem volt ismerős. Tapasztalnom kellett, hogy semmilyen általam ismert adatbázisban nincs ilyen. Rögtön azt gyanítottam, hogy valamilyen átalakított, mókolt darabról van szó. Megkértem porschét, hogy fotózza le az alját, mert ha azt tapasztalom, hogy ez a helyzet, akkor nem kutatok tovább. Eleget tett a kérésemnek, de rögtön mondta, hogy szerinte „tuti nem volt szétszedve”. Néztem a képeket és én is úgy láttam, hogy bizony nem bántották. Márpedig a „tartály le-gémek fel” művelet másként bajosan elképzelhető.
Első körben Matchbox Andráshoz – oké, most egy kicsit Csikós Zsoltnak érzem magam, akinek nagyjából minden veterános cikkében felbukkannak hasonló nevű, már-már rejtői karakterek – fordultam segítségért. Ő sem tudta mire vélni. Húztam egy pofátlant és rákérdeztem, hogy a kedvemért megkérdezné-e a Matchbox vallás pontifex maximusát, Charlie Mack-et. Merthogy ők levelező viszonyban vannak. (Régen volt az a nézet, hogy a világban két, véletlenszerűen kiválasztott ember közt maximum hét fős láncon keresztül lehet kapcsolatot építeni. Szerintem ez ma már 2-3 tagú maximum.) Charlie ugyan nem válaszolt, mert mint később kiderült az akkoriban az ott uralkodó ítéletidőben egy fa dőlt a házára és hát eléggé el volt ezzel foglalva – nem elítélhető módon. (Szerencsére nem sérült meg senki, a gyűjteményében sem esett kár.)
Időközben én meg Alex Winsont kerestem meg, akit már réges-régen követek Facebookon és már beszélgettünk párszor a magyar, meg a bolgár Matchbox-gyártás ügyekben. Alex – többek közt – a Lamley Group egyik szerzője. Brit létére egy késői, jobbkormányos, vízhűtéses Kispók a játszóautója (!), szóval eléggé egy húron pendülünk. Tudtam, hogy bár kisautó téren eléggé eklektikus az ízlése, ő nem annyira érdeklődik a teherautók iránt mint én, de feltételeztem, hogy „körbe tud kérdezni”. Megtette a kedvemért és megfuttatta a dolgot a Lamley nem publikus csoportjában.
Sajnos nem tudom, hogy kinek köszönhetem, hogy megoldotta a rejtélyt a Lamley szerzők közül, de ők segítettek. Én magamtól az életben nem jöttem volna rá a megfejtésre, mert végig feltételeztem, hogy valamilyen ritka, de „legitim” verzióval van dolgom, nem pedig egy ilyen szokatlan hibriddel. Vicces, mert a Pete teherautóim – meg a Convoyok is, ami azt illeti – szó szerint tőlem karnyújtásnyira vannak a vitrinekben, amikor e sorokat írom. Csak kicsit balra kellett volna néznem, hogy leessen a tantusz – már ha egyáltalán magamtól valaha is leesett volna.
Ugye nem kell tovább magyaráznom, hogy mi a legjobb a kisautógyűjtésben?
