Átalakítás: Hot Wheels Datsun 240Z

Amikor pár hónapja a Matchbox Mercury Cougarról írtam a posztot, már készülőben volt egy újabb, a Totalcar vonal mentén futó projekt. Sőt, ahogy most visszanézem a fényképek dátumát, már eléggé a végső stádiumban állt az autó! Így most a négy hónapja posztolt Winklermobil után jöjjön Karotta Datsun 240Z-je, a Hangyász.

Nehézségek

A Cougarral ellentétben, itt nem csak egy szimpla átfestésről kellett gondoskodnom. Az eredetinek hátul nincs látványosan kivezetve a kipufogója és nincs lökhárítója, elöl pedig keskenyebb az alsó hűtőrács, valamint a motorházon nincs légbeömlő. A Hot Wheels féle autón viszont igen, így ezeket el kellett tüntetni.

A megoldás a kétkomponensű ragasztó volt. Hátul lecsiszoltam a lökhárítót és levágtam az alvázból kinyúló kipufogókat, hogy a helyét fel tudjam tölteni ragasztóval. Elöl ugyanezt játszottam végig. A ragasztó száradás után még jól alakítható, így szépen sikerült a végeredmény.

Következett a festés. Sok mindenre nem kellet odafigyelni, mert egyszínű fehér volt az egész. Csak a hátsó lámpák foglalata és az első lökhárító volt fekete. Ezeket először nem maszkoltam le, de mivel a fehér festéken nem maradt meg a fekete, így lemarattam és kimaszkolás után újra lefújtam. utána már nem volt gond, és a fekete alkoholos filccel szépen el lehet tüntetni a durvább hibákat. Ezután jött a narancs és piros csík a lámpák jelzésére, majd a két oldalsó fekete minta. A matricákat Templair kolléga közreműködésével sikerült megoldani.

A kerekek Matchbox féle dupla 10 küllősök, amiket középen sötétszürkére festettem, bár szerettem volna elöl-hátul ugyanakkora kereket, de a Hot Wheels olyan nagy hátsó kerékjárati ívet csinált, hogy kénytelen voltam egyel nagyobb számút tenni alá. De még így is kevésbé tűnik fel a méretkülönbség, mint az eredeti felnikkel.

Katasztrófa

Nem sokkal azután, hogy teljesen elkészült sikerül is levernem a polcról. Ennek eredményeképpen egy szép darab festék le is pattant a bal sárvédőről. Bár kicsit felhúztam magam, körbemaszkoltam a sérült részt és újra lefújtam. Az ideg akkor pattant el az agyamban, amikor lehúzva a maszkolószalagot a festék is távozott a felületről. Sajnos pont egy rossz pillanatomban történt, így azzal a lendülettel földhöz vágtam a kasznit, amitől az kabrió lett. Ebből is látszik, hogy nem minden sikerül elsőre. Emiatt is lett jegelve a dolog egy időre.

Végül az áprilisi OT Expo-n került hozzám Tomminak köszönhetően egy új alap, így újra nekiálltam. Mivel már kitaposott úton jártam, így elég hamar meglettem vele és már csak a matrica hiányzott.

Augusztus elején megérkezett a matrica is , így már csak azokat kellett felhelyeznem. Most csináltam először ilyet és kissé ideges voltam, de a végül megoldódott minden probléma. Lehetett volna még szélesebb sárvédője, vagy nagyobb hátsó szárnya, de túl komplikált lett volna és a kivitelezés szenvedte volna meg.

És az eredeti?

Az autó elkészülte után elküldtem a képet Nínó Karottának, a megmintázott Hangyász gazdájának. Az ő engedélyével idézem a reakcióját:

"Ó, hogy ma miért nem hoztam cserepelenkát az irodába! Megtiszteltetés közöttetek élni, tényleg. Nagyon köszönöm."

Már ezért a két mondatért bőven megérte megcsinálni!

Sajna ma érkezett a szomorú hír, hogy a valódi Hangyász elkészülte bizony késni fog. Az viszont külön megtiszteltetés, hogy Karotta a postjában bemutatta a munkámat.

Az alap, a háttérben a Winklermobil.

A lökhárító lecsiszolva, a kipufogó elűntetve.

Alsó hűtőrács keskenyítve.

Színre fújva. A maszkolás itt szigszalag volt, mert a maszkolószalagom széle nem olyan szép.

A maszkolás után már nem volt gond a fekete terítése. 

Új kerék és a befejezett részletek. Na ezt zúztam le, miután megadta magának a kezdőlökést.

Megtartottam végül, hogy emlékeztessen, ide tényleg türelem kell.

Az első matricadarabok.

Finálé.

Sajnos a második verzión nem sikerült olyan szépen a kipufogó helyének eltűntetése.

Nem, nem olasz.

Bár nem egyformák a kerekek, de nem zavaró a különbség.

Itt szerettem bele.

Házunk tája: Andrew0807 munkái a TotalCar-os srácoknál

Szokták volt mondani, hogy „öndícséret büdös”, amivel meszemenőkig egyet is értek. Viszont most valami olyasmi történt, amit szeretnék megosztani veletek, olvasókkal, hogy lássátok, hogy mi történik a mi házunk táján és ezért szokásainktól eltérően, kicsit magunkat is meg (kell) mutassuk.

Arra bizonyára emlékeztek, hogy Andrew0807 kolléga már korábban bemutatta e lapokon a TotalCar újságíróinak játszóautói nyomán készült átalakításait. Nevesítve ezek Winkler Robi, Mercury Cougarja, és Nínó Karotta, Datsun 240Z-je.

A közelmúltban történt, hogy a TCTV felvételének helyszínén, természetesen előzetes egyeztetések után, az alkotó átadta műveit, a megformázott, eredeti járművek tulajdonosainak! (A harmadik évfolyam, ötödik adásában láthatjátok is őt a közönség soraiban ülni, rögvest a dúskeblű keretleányok megett.) Karotta esetében ez csak jelképes átadást jelentett, mert a még bőven készülő Hangyásznak majd a végleges formáját fogja majd követni a Kicsi Hangyász és csak ekkor kerül majd tulajdonosához.

Balról-jobbra: Winkler Robi és a Kicsi Cougar, Andrew0807, Nínó Karotta és a Kicsi Hangyász.

Matchbox White Rose CY-112 Kenworth T600 New York Yankees

Kvízkérdés is lehetne egy gyűjtői találkozón: „Matchbox, kamion, de nem Convoy, mi az?” A Matchbox Memories rajongói találkozón meg úgy hangzana, hogy „Matchbox, kamion, de nem Convoy, Sam. Joe meg nem halmozza őket, mert nem tetszik neki. Mi az?”

Hangyász, de nem a Karottáé
A Kenworth T600-as sorozatot a 1984 és 2007 közt gyártotta a Paccar. Az e lapokról jól ismert, szintén „csőrös” W900-as szériával szemben – mellyel azért osztozik közös géneken –, légellenállása nem egy pajtáéval vetekszik. Már eleve, az első tollvonástól kezdve üzemanyag takarékosabbnak tervezték, melynek leglátványosabb jele a csapott orra, melyről a legismertebb és legkevésbé trágár becenevét, „Anteater” azaz „Hangyász” is kapta. Az üzemeltetők nagyon jól fogadták az új modellt, mert az alacsonyabb fogyasztás nem csak ígéret volt. Az első modellévben a Kenworth nyergesvontató eladásainak 40%-át tette ki az új modell – mely természetesen nem csupán nyerges változatban létezett. 2008-ban a T660-as modell váltotta le, mely jól megkülönböztethető a még gömbölyűbb vonalairól.

A helyzet az, hogy a T600-as számos más jenki nyergesvontatóval szemben igen jól dokumentált a neten, mi több még katalógussal is tudok szolgálni róla. Igazság szerint többel is tudnék, de a 24 oldalassal szemben az 1997-es, azaz jelen post tárgyának megjelenési événél eggyel korábbi, csak 12 oldalas változatot választottam. Alaposan kihangsúlyozza, az áramvonalas idomaiból eredő megtakarítást, de érdekes módon nem részletezi, hogy milyen motorokkal rendelhető a T600-as. (Nyilván a szokásos, jól ismert jenki beszállítókra kell gondolni.)

Nem szeretem

A bevezetőben azt írtam, hogy „kamion, de nem Convoy”, ezzel szemben mégis „CY” jele van ennek a gyösznek. Hogy lehet ez? Nos, a White Rose és a Matchbox kapcsolatáról már írtunk korábban, a részletekért kattintsatok vissza ehhez a posthoz. Ezt a Kenworth T600-ast és a hozzá kapcsolódó Superstar Transportert a Matchbox gyártotta „speciálba” a White Rose-nak, de a Matchbox kínálatában sehol máshol nem jelent meg sem a vontató, sem a félpót. Eleve azt, hogy a Matchbox a gyártó sehol nem nevesítik, sem a dobozon, sem magán a terméken – majd fogjátok látni a képeket. Én is csak Charlie Mack bibliájából tudom – meg rajtam kívül szerintem nagyjából mindenki más is. Neki meg elhiszem, mert ő bátran tekinthető a Tudományos Matchboxológia pontifex makszimuszának.

A dolog érdekessége, hogy a White Rose amúgy remek, Nascar tematikájú, Convoy alapú termékeket jegyez, melyek egyébként tetszenek is, de semmi nem köt a sportághoz és a pénztárcám, meg a rendelkezésre álló tárolóhelyem is azt mondja, hogy meg kell húznom egy határt. Érdekesség, hogy létezik még egy ilyen, csak a White Rose-nak gyártott szerelvény, egy Ford Aeromax is, ami köszönő viszonyban sincs az előbb linkelt Convoy változattal. Van ilyenem is mutatóba, de előre lelövöm a poént: Borzasztó!

Szóval az 1994-ben debütáló T600-as egyedi, Matchbox, de nem tetszik. A méretaránya ugyan valami hasonló, mint a Convoyoké, talán picit nagyobb. Ugyanakkor nem csaltak vele, nem rövidítették le az alvázat, hogy beférjen az 1-75 szabványdobozba – vagy egyszerűen csak a nagy hálófülkés változatot mintázták meg – ezért kilóg a Convoy szériából. Bár fém a karosszériája és az alváza is, tényleg masszív egy darab, nagyon elnagyolt. A frontend köszönő viszonyban sincs az eredetivel, valami olyan lámpákat sikerült ráfesteni, amelyek a sokkal későbbi T660-aséra emlékeztetnek, de egyértelműen nem azok – időgép kellett volna hozzá, hogy azok legyenek.

A Superstar Transporter – mely megint csak nem összetévesztendő a Convoy sorozat hasonló nevű félpótkocsijával – fém alvázú, de a felépítmény vékonyabb és ridegebb műanyag, mint a Convoyoké. Mindenféle finom részletet nélkülöz, elnagyolt. Mind a traktor, mind ez gumírozott kerekeket kapott, de nagyjából ez az egyetlen részletük, amit szeretni tudok.

Charlie Mack 143 (!) változatot tart belőle számon, szóval sok sikert kívánok annak, aki mindet össze akarja gyűjteni, de én kimaradok a buliból, mert csicsás, ízléstelen festések jellemzik őket, a félpótok pedig – talán kivétel nélkül, de erre nem esküszöm meg – matricázottak.

Ezért egy-egy verziót beszereztem anno mutatóba, hogy legyen ilyenem is, de szándékosan a kínálat legolcsóbb végéből, mert a drágább változatokat sem találom szépnek.

Kenworth T600-as szerelvény a New York Yankees baseballcsapat színeiben. Hát nem a legszebb festésű kamionom, na!

Convoy Peterbilt nyergesvontató az arányok érzékeltetéséhez, mint afféle mérőmókus. Most így utólag belátom, hogy W900-as Kennyt kellett volna inkább mellétenni, ha már, de ez volt kéznél.

Az első lámpák köszönő viszonyban sincsenek az eredetivel.

Eléggé elnagyolt, a hálófülke ablakai elől-oldalt le vannak falazva.

A felniken gumi abroncsok feszülnek, nagyjából ez az egyetlen részlete, amit kedvelek.

A karosszéria és az alváz is, fém. Na jó, akkor ez a másik részlete, amit kedvelek. Sehol nincs nevesítve, hogy ez egy Matchbox termék. Ha kicsit erőltetitek a szemeteket, akkor a "Kenworth" felirat felett, a piros részen egy "White Rose Collectibles" feliratot, alatta meg egy 1997-es keltezést találtok.

Legalább azt pontosan tudjuk, hogy melyik évből való. A vándorcirkuszos címfestők most elismerően csettintenek.

A felépítmény műanyag, minden részletet nélkülöz. Az éleknél szint már vág.

A hátsó ajtót - rámpát? - le lehet nyitni, de csak eddig.

Az alváz fém. "Major League Baseball" a rövidítés feloldása.

Ezt a képet még 2008 februárjában lőttem. Azóta próbálom rávenni magam, hogy megírjam. Ti elhiszitek az ilyen számokat, hogy hány példányban készült?

Hát... Van egy színvilága. "Keresse az 1999-es, tavasszal érkező transzportereinket." Most kicsit elbizonytalanodtam a keltezéssel kapcsolatban.

Sehol nincs nyoma, hogy Matchbox termék lenne, a doboz alján sem.

Matchbox Convoy premiersorozat: CY-4 Boat Transporter

Márciusban kezdtem bele a kedvenc Matchbox sorozatom ismertetőjébe és nagyon úgy fest, hogy a nyolc rész az idén már nem fog elkészülni. Viszont most a félidőben, a negyedik rész kapcsán egy olyan vontatót mutathatok be – ez nekem is meglepő – mely még sohasem szerepelt itt.

A Kenworth neve nem ismeretlen azok számára, akik hűséges látogatói ennek az oldalnak, a buldogfülkés (COE) Kenworth vontató számtalan és egy verzióban előfordult már itt. A cég története egészen 1912-re nyúlik vissza. Már akkor hathengeres, soros motorral szerelt teherautót gyártottak, amikor a Titanic azzal volt elfoglalva, hogy második éve a tenger fenekén parkolt. A cég 1923-ban kapta meg jelenlegi nevét – számunkra most lényegtelen átalakulások és tulajdonosváltások után. 1933-ban az első cég volt az Egyesült Államokban, akik kizárólag dízelmotorokat használtak járműveikben, 1957-ben pedig az elsők közt jöttek ki COE (buldogfülkés) modellel. Mondhatjuk tehát, hogy patinás gyártóról van szó. A CY-4-el debütáló vontató a valóságban a W900-as, a cég legsikeresebb terméke. Annak ellenére, hogy több, fejlettebb vontatót is készített a cég – köztük a Hangyász becenevű, a W900-asra épülő T600-as sorozatot, melynek legfőbb erénye, hogy már nem annyira aerodinamikus, mint elődje, ami nagyjából annyira az, mint egy Ytong tégla – a bevált és bizonyított W900 valahogy megmaradt a kínálatban. (Persze, én sem csinálnám másként, ha kell a népeknek, gyártanám.) A cég számos változatban kínálja a traktort. Amit a Matchboxnál megmintáztak, az a 72-hüvelykes, AeroCab Aerodyne nevű hálófülkével szerelt verzió, azaz a két hálófülke verzió közül, melyeket a Kenworth kínál, a kisebb. Sajnos nem tudtam kitúrni a netről, hogy mióta gyártja a cég a W900-ast, egy gyenge utalást találtam csak, amiből arra következtetek, hogy az 1970-es évek óta készülnek ezek a gépek. Egyébként számtalan és egy helyről lehetnek nekünk ismerősek ezek a szörnyetegek, a Smokey és a Bandita című műben is ilyen bukkant fel. Úgy tapasztaltam, hogy a W900-asok nagyon is gyakoriak az Egyesült Államok autópályáin – lásd a saját készítésű képeket alább – ezért én már annak is örülnék, ha a Matchboxnál előszednék a régi szerszámokat és némi változatosságot vinnének a mára eléggé vérszegénnyé vált Convoy sorozatba. Az 1:100-hoz körüli méretarányban én jobbára elégedett vagyok azzal a részletességgel és élethűséggel, amit a csőrös Kenworth nyújt, bár egyértelműen aránytalan a kicsinyítés, hosszában összenyomták a vontatót és talán kicsit széltében is. Egyetlen nagyobb hiányossága, hogy beltere egyáltalán nincs, a szélvédőn benézve átlátni az alvázig.

A traktor tehát 1982-ben debütált a Matchboxnál, de a vontatmány már akkor, 26 évvel ezelőtt sem volt új. Gyakorlatilag ugyanazt akasztották a W900-as mögé, amit a TP-26 Twin Pack Leyland vontatója is húzott. Nem ismételném önmagam, az előbb idézett postban leírtam a Twin Pack-ek low bed trailere és a Convoy verzió közti különbségeket, tessenek kedves lenni átkattintani! A rakomány, a hajó is gyakorlatilag azonos, a színezésben és két matricában merül ki a különbség. Tulajdonképpen néha annyira szeretném, ha a Mattelnél is olvasnák amiket mi itt a nagy pocsolya túloldalán összehordunk! Mondjuk ki, a mostani Convoy kamionok unalmasak! Ha fellapoznák a húsz-harminc éves Matchbox katalógusokat, akkor egy csomó ötletet látnának. Klassz játékszereket mint amilyen ez is, hiszen a kis hajó úszik, lehet vinni a kádba pancsolni. Melyik kisgyerek ne lenne érte megőrülve most is?

A Convoy CY-4 Boat Transporterből a legutoljára novemberben frissített, de még mindig fájdalmasan hiányos Convoy Project nyolc különböző változatot jegyez, melyek olyan minimális különbségeket vonultatnak fel, mint a gyártás helye, színárnyalatok a vontatón, a csónak szélvédőinek színe, illetve a vontató festésében apró eltéréseket, szóval ha valakinek van egyféle CY-4-ese, akkor gyakorlatilag az összeset látta már. A szerelvény a teljes Convoy sorozat legklasszabb játékszere, ideje lenne feléleszteni valahogy.

Matchbox Convoy CY-4 Boat Transporter. Nem látszik rajta a 26 év.

Sikerült jól összehozni a hajó és a vontató színeit.

A különböző CY-4 verziók csak minimálisan, színekben és festésben különböznek.

A Kenworth W900-as ma is mindennapos látvány a tengerentúlon.

A gyártó két hálófülkéjéből ez a kisebbik.

Gyárilag tartozott hozzá egy befőttesgumi ami a helyén tartja a hajót...

...mert bár hátul a horony és elől a bevágás segítségével a hajó felfekszik a trélerre...

...a hajóorr és a "kormánylapát" kis pöcke nem elég, hogy a helyén tartsa, ha játszanak vele.

Kenworth W900-as májusban valahol Los Angeles és San Diego közt egy pihenőben.

Egy másik W900-as Nevadában. Ez - ha jól sejtem - a nagyobbik hálófülke, nem az, ami a Matchboxon van.

Egy harmadik, Los Angeleshez közel, szintén a nagyobb hálófülkével.

A Convoy premiersorozat eddigi részei:

CY-1 Car Transporter

CY-2 Rocket Transporter

CY-3 Double Container Truck és a kiegészítés hozzá