Matchbox MB-44 1921 Ford T Model Van WRC Collector's Choice No.15

Vannak olyan járművek, amikről azt gondolom, hogy egyértelműen azért kerültek be a Matchbox kínálatába, hogy tengernyi Code 2-nek biztosítsanak stabil és vonzó alapot. A mai post tárgya is ilyen, de ez mit sem von le az élvezeti értékéből! Oldschool vanitiszesek, szevasztok!

Kötelező gyakorlatok
A Memories-on megszokott típusismertető ezúttal egyetlen hivatkozással letudható, mert 12 éve alaposan körbejártuk az Amerikai Ember Lábát, a Ford Model T-t, mi több pont egy van kapcsán az Efsi-től. Vigyázat, ultra hosszú olvasnivaló!

Ami azt illeti a White Rose Collectibles Collector's Choice sorozatról meg még régebben, 17 éve tisztáztuk, hogy mi fán terem. E bejegyzés végén a címkefelhőben is megtaláljátok az erre szolgáló tag-et, de a hozzám hasonlóan lusták kedvéért itt is elhelyezek egy stratégiai fontosságú linket a széria összes, e lapokon megjelent darabjára.

Az elnagyolt részletes

A Model T Ford – álljon itt legalább egyszer úgy a neve, ahogy azt az alvázára írták – 1990-ben debütált az 1-75 szériában. A brit, „Bird's Custard Powder” színeit – ez egy tojásmentes sodó-por, ami egyébként nálunk is hozzáférhető spéci, delikatesz üzletekben – viselő kisautó 3 évig marad MB-44.

Ezt követően tengernyi változat követi, minden létező megjelenési helyen, speciális kiadásokban, promóciós modelleken – jellemzően az USÁ-ban, és Ausztráliában, de nem csak kizárólagosan –, tematikus kiadásokban, találkozók és vásárok speciális kiadásaként, 5-ös csomagokban. Charles Mack a Matchbox bibliában 155 (!) verzióját említi, ő az évjáratát is tudni véli, „1921 Modelt T Ford Van-ként” hivatkozik rá. A kivitelét tekintve az alváza készülhet műanyagból – mint jelen post tárgyának is – illetve fémből. Ez utóbbiak jelentik a törpe minoritást, 15 ilyen verziót számoltam. Születési helye egyaránt lehet Kína és Makaó is.

Az oximoronnak is beillő alcímre az a magyarázatom, hogy kívülről nagyon apró részletek is megvannak, például a hűtőn a Ford-ovális, illetve a jellegzetes küllős kerekek. Lehet, hogy bakot lövök, de nagy hirtelenjében nem is tudok más kisautót, amin ezek lennének. Viszont a beltérrel egyáltalán nem foglalkoztak! Nem mintha egy T Fordban annyira sok akszesszoár lenne, ami megmintázás után kiállt, de azért egy kormánykereket elvárnék.

A számtalan motívum és festés közül a White Rose kiadást a „Matchbox Játék Szállítás” felirat és az élénk színek emelik ki a többi közül, a jellegzetes emblémával cseresznyeként a tejszínhab tetején – ami azt gondolom a legtöbbünk gyengéje.

A rengeteg változata ellenére nem igazán gyakoriak a T Fordok a börzéken – a premierváltozat még csak-csak – amiért azt gondolom, hogy a korai teherautó mivoltja okolható. Én kedvelem az öntvényt, de én köztudottan vanitiszes vagyok és a 2002-es örökbecsű klasszikus, „Mafia: The City of Lost Heaven” videojáték óta, ami autószexualitás vonatkozásában is példaértékű, egy csomó régi autót kedvelek – köztük a T Fordokat is.

Van neki egy nagyon sajátos - nem szeretem ezt a szót - bájos kiállása. Nem tudom miért állnak ilyen  részeg terpeszben az első kerekei ezen a képen, soha nem játszottak ezzel a példánnyal és hibátlan. Ez ilyen!

Amitől részletes: Nézzétek meg ezt a hűtőt a Ford-ovállal és a krómozással! #regenmindenjobbvolt

A korhű küllős kerekeivel engem teljesen megvesz! Nem úgy néz ki, de ez egyetlen darab műanyag, nem gumi feszül a "felnin". Nagy hirtelenjében nem is tudok más járgányt mondani, amin ilyen lenne! Írjátok meg a kommentekben, ha nektek beugrik valami!

Ez gondolom, hogy pontosan ez az a típusú dekor, ami minden Matchbox gyűjtő gyengéje!

Apróság, de sokat ad az általános megjelenéséhez, hogy a White Rose nem feledkezett meg a hátsó fertály dekorálásáról sem.

Amitől elnagyolt, az a beltér kidolgozattlansága. Nem mintha egy T Fordban olyan sok akszesszoár lenne belül,...

...de ennek szegénykének még egy kormánykerék sem jutott! Tényleg csak picit, de azért zavar. Amúgy a raktérben sincs semmi.

NRFB.

Matchbox MB-22 Extending Ladder Fire Engine WRC Collector's Choice No. 19

Rövid post ez a mai – már ami az olvasnivaló részét illeti – mert minden lényegest megírtunk a tárgyáról korábban. A White Rose Collectibles Collector's Choice szériáról itt írtunk bővebben, a sorozat eddig e lapokon megjelent, illetve majd a jövőben megjelenő darabjait pedig erre a linkre kattintva találjátok meg.

A hihetetlenül fantáziadús, „Tűzoltóautó” nevű öntvényről itt olvashattok bővebben.

Az 1994-es White Rose kiadás annyiban ad többet, mint a „simán” Matchbox testvérei, hogy igazán nem spóroltak a festékkel és számos kiemelést, apró részletet kapott, de ezt majd inkább a képeknél mutatom alább. Illetve „Kihúzható Létrás Tűzoltóautónak” hívja a White Rose, mely elnevezésben szintén őrült sok meló lehet.

A White Rose Collector's Choice kiadás a festékes kiemelésekben ad többet. Kezdetnek rögtön négy, piros pötty a megkülönböztető fényjelzőkön az orrán.

A festett részletekből is jutott jó sok. A tűzoltósági embléma és az első kerék előtt, illetve afelett az egység száma az 1-75 sorozatú Matchboxokon is visszatérő motívum,...

...de az oldalsó csíkok,...

...a taposólemez szürke festése, illetve a létra felirata extra.

A hátulján már nem dolgozott a "sminkes".

Messzire elér a létrája és körbe is forog - ezt a trükköt nyilván a többi Fire Engine változat is tudja.

Megy a teljes kör, mind a 360 fok.

A taposólemez szürke festékéből került kicsi oda is, ahová nem kéne. Kézi munkával vitték volna fel?

A doboz a kortárs kék, Superfast Matchbox dobozon alapul. A White Rose az elnevezést is továbbfejlesztette: „Kihúzható Létrás Tűzoltóautó”.

Matchbox logó, évszám.

"Egy a 10 000 példányból". Ti elhiszitek ezeket a "limitált széria" számokat? Nem csak a WR-nél, hanem úgy általában.

"A Collectors (sic!) Choice sorozat 1995-ben, 48 egyedi, izgalmas modellel folytatódik. Keresd őket a helyi szaküzletben." Nos, nem így történt. Az 1994-es széria nem kapott folytatást.

Matchbox Team Convoy TC-61 White Rose - STP Richard Petty Racing Team Transporter – Harmadik Rész – Chevy Van és Kenworth "Papa Truck" Racing Transporter

A harmadik, befejező részéhez értünk az ezt a szettet bemutató sorozatnak. „Tartogasd a legjobbat a legvégére” tartja a régi mondás, ami jelen esetben annyiban érvényesül, hogy a vanitiszem és a Convoy sorozat iránti rajongásom közismert.

Mi van?

Chevy van! Oké, én is belátom, hogy borzasztó szójáték volt! A Chevrolet kisáruszállítója nem csak nekem kedves, porsche kolléga is halmozta a Matchbox változatait minden formában én a Corgi gyártmányokat is, amit megtévesztő módon U.S. Van-nak hívnak, de persze mindannyian tudjuk, hogy Chevrolet. Ilyen előzmények után nem sok mindent tudok hozzátenni a témához. Illetve mégis! Az 1977-es katalógust!

Ami a sorozatban szereplő változatot illeti csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni! A dekor fantasztikus, tökéletesen visszaadja egy versenycsapat szervizautójának hangulatát a hátsó, nagyobb kerék és így az „orrdöntés” ellenére is. Talán az apró, „opera window” az, ami fura rajta egy picit, de hát jenki, szóval belefér.

Már ebből a szögből is sokat sejtet. A telefonom kamerája nagyon zavarban van ezt a neon-narancs színt illetőleg. A valóságban egységes valamennyi kisautón és valami olyasmi mint itt a rendezői bal oldalon a kerékjárati íven. (Az is érdekes lehet, hogy kinek hogy jelenik meg a saját képernyőjén.)

Egy szó: Hű!

Az égbe emelt popó és az opera window is valószínűtlen, az oldalsó kipufogók határeset, de meg kell hagyni, látványos a show!

Hátul sem spóroltak a festékkel, meg a tetőn sem.

Nekem az alsó fertáján látszik a valósághoz leghasonlóbbnak a neon-narancs. Valamivel sötétebb, mint kéne.

Érdekes, hogy nincs oldalsó raktérajtaja, ami megint csak nem jellemző.

A festés szimmetrikus az oldalain.

Vagány, kész, megvett kióra!

Papa Truck

Róla ebben a 2009-es postban tisztáztuk, hogy valódi járművet mintáz és hogy mi fán is terem. Szerintem a Matchbox sem gondolta akkor, mikor az ős-Papa elkészült, hogy hányféle változatban fogják a későbbiekben gyártani. Én úgy vagyok vele, mint Obelix a vadkannal Lutéciában: „Kedves minden alakban”. Rá is sikerült remek STP csapatfestést kreálni, szerintem igazán remek!

Mel Gibson nem volt ennyire menő a Rettenthetetlenben, pedig!

A menőségi műszer skáláján kétszer körbemegy tőle a mutató!

"Szó bennszakad, hang fennakad,. Lehellet megszegik." (Aki nem tudja, hogy honnan az idézet, ki van tiltva az oldalról. Örökre.)

Még a leglehetetlenebb szögből is őrült jól néz ki!

Most kezdjek el azon rugózni, hogy Papa Truck hátsó világítótestein nincs festék?! De azt hiszem, hogy egyik változatán sincs.

Végezetül álljon itt újra a csoportkép a szettről. Nagyon látványos, nagyon vonzó darab, de azt hiszem a képek magukért beszélnek.

Az, aki ezt a dekort tervezte a White Rose-nak, nagyon tudta, hogy mitől döglik a légy!

Ha mindhárom a TC-61-ről szóló postot látni szeretnétek egy csokorban, akkor kattintsátok meg a megfelelő tag-et a címkefelhőben, vagy kattintsatok ide!

Matchbox Team Convoy TC-61 White Rose - STP Richard Petty Racing Team Transporter - Második Rész - 1991 Pontiac Grand Prix stock car

A közelmúltban kezdtük meg ennek aremek szettnek a bemutatását, amit ebben a bejegyzésben a legfőbb attrakcióval, magával a versenygéppel folytatunk.

Nagydíj

Azt gondolom, hogy ízlés kérdésekben a vita parttalan. Ha autógyártó vagy, akkor a piac majd eldönti, hogy tetszik-e amit készítettél. Tehát az csak az én ízlésem lenyomata, hogy nem értem, hogy az 1980-as évek végén készített amerikai autók jó részéből hogy tudtak egy darabot is eladni, mert úgy néznek ki, mint a nagyon a földtől elrugaszkodott tanulmányautók. A hatodik generációs, az 1988-as és 1996-os modellévek közt forgalmazott Pontiac Grand Prix pont ilyen autó. A négyajtós változata olyan, hogy még én is megenném a brokkolit, ha azzal ijesztgetnének hogy elvisz egy ilyen, ha ellenszegülök a szülői táplálási szándéknak. A kétajtós kupéból van olyan kivitel, amit elfogadnék – nevezetesen a katalógus 11-én oldalán található GTP, abban a színben és azokkal a felnikkel – de pénzt azért sem adnék.

Apropó katalógus! Alább az 1991-es, 48 oldalas Pontiac katalógus, Grand Prix-vel foglalkozó részét láthatjátok – alább majd kiderül, hogy miért ezt a modellévet választottam.

Fogadj örökbe!

Az autót, amivel Király az 1992-es búcsúévadában indult, a saját cégénél építették az Észak-Karolinában elterülő, Level Cross városában 1990 őszén. Tehát a szériaautó 91-es évjáratának megjelenése után dolgoztak – ezért a fenti katalógus is ebből az évből származik. Ha máshonnan nem, akkor az abszolút kortárs, 1990-es, Tom Cruise filmből, a Mint a villámból tudjuk, hogy a NASCAR Stock Car versenyautóknak a megjelenésükön kívül olyan nagyon sok közük műszakilag nincs ahhoz az autóhoz aminek hívják őket, amiknek elvben lenniük kéne. Ez azért is vicces, mert a szériát „stock car”-nak, azaz „szériaautónak” hívják.

Nos, a széria Pontiac Grand Prix az első kerekeit hajtja és a legnagyobb hengerűrtartalmú blokk ami az orrába kerül 3,4 literes V6-os. Ezzel szemben a versenyautóba egy 359 köbhüvelykes, V8-as, öntöttvas Chevrolet small blockot építettek ami a hátsó kerekeit hajtja. A lökettérfogat adat egy kicsit fura, mert 359 köbhüvelykes, a gyári Chevy small blockok listájában nincs, csak 350-es (5,7 literes, „small” értitek) és afelett rögtön a 400-as. Úgyhogy a legjobb tippem az, hogyha az adat nem elírás, akkor felfúrt 350-es lehet. Ez már csak azért is valószínű, mert ez az a változata ennek a motornak, amit a leggyakrabban tuningolnak. A versenygép 650 lovas ménest szabadított az aszfaltra.

Jelenleg az Indianapolis Motor Speedway Múzeumban őrzik. Ha valakinek van erre a célra 750 amerikai dollárja, akkor akár örökbe is fogadhatja! A fenti kép a múzeum weboldaláról származik – link rá fent.

A White Rose-tól szeretettel

Nagyon úgy fest, hogy a Matchbox kifejezetten a White Rose kedvéért készítette el a Pontiac Grand Prix Stock Car versenyautót. 1992-ben pont ebben a szettben, illetve a Mello Yellow színeiben, egy TC-62 készletben debütál. Innentől már elég zavaros a történet, egészen biztos, hogy további szettek is készülnek a White Rose-nál, de nem tudom megmondani, hogy milyen változatokban és mely években. Az biztos, hogy 1995-ben kiadnak egy hat különböző festésű versenyautót tartalmazó NASTRAK Racing School Racing Super Stars nevű szettet, ami annyira menő, hogy muszáj vagyok ide tenni egy képet róla!

Nagyjából kibogozhatatlan, hogy a White Rose-nál hány Pontiac Grand Prix Stock Car jelent meg és mikor, de ez az 1995-ös szett annyira menő, hogy muszáj volt képet elhelyeznem ide róla! (Kép: eBay)

Végül 1994-ben és 1995-ben az 1-75 sorozatba is bekerül a Pontiac Grand Prix Stock Car. Már nem Good Year gumi kerekekkel, hanem elég ronda Superfastokkal. 94-ben sárga-kék „Pro Auto” versenyfestést kap és 10-es rajtszámot. Ebben az évben MB-35 az USÁ-ban, mindenhol máshol MB-22. Elég csicsás, ha engem kérdeztek. 95-ben már fekete-kék versenyfestést, 7-es rajtszámot kap és csak az USÁ-ban MB-35. Ez viszont szerintem vagány.

A Matchbox szerintem a Király 1992-es versenyautójának megmintázásakor alapos és remek munkát végzett a játéknak, gyerekek számára szánt műfajban. Nem vitrinbe szánt makett, de tapasztalatból mondom, ott is nagyon jól mutat a csapat!

Az STP versenyfestése annyira a Gulf-éra emlékeztet, hogy nem tudtam neki ellenállni.

Csak a White Rose kiadások kaptak Good Year versenygumikat. Mármint szó szerint, azok tényleg gumik a felniken.

Én azt gondolom, hogy a játékautó versenyszámban a Matchbox maximálisat teljesített a dekorban (is)!

Az ott az ablakban a "ne ess ki" háló műanyagból. Klassz részlet!

A festés kifogástalan és egyenletes, a telefonom kamerája jön zavarba ettől a színtől.

A két oldal festése szimmetrikus.

Azt hiszem így látszik legjobban, hogy gumik az abroncsai.

Az összes, erről a készletről szóló postot a címkefelhőben a "STP Richard Petty Racing Team" tag-re kattintva találjátok meg a legegyszerűbben.