Matchboxon kívüliek: Hot Wheels '32 Ford Delivery – UPDATE

Minden szokást felborítva kezdjük egy kis ráhangolódással! Uraim! Tekerjék fel a hangerőt!

Szeretném leszögezni, hogy a drog rossz! Komolyan rossz! Eszetekbe se jusson! A hot rodok, a rock and roll, és a lengén öltözött lányok külön-külön is jók, hát még így együtt milyen jók!

Ráhangolódás megvan, köszönöm! A Hot Wheelsről tudjuk, hogy amerikai verdákban elég jók – tudnak lenni, ha nem keffentik el őket óriás szekérkerekekkel, meg olyan festésekkel, amiket mintha speeden aljasított, alváshiányos oviscsoport követett volna el. Nem mondom, az 1932-es Ford Delivery Van-ból is van pár termonukleáris-pszichedelikus-elmebaj festésű, de egyre több olyanba botlok bele, amit úgy díszítettek, hogy 1:1-es méretarányban is azonnal elfogadnám. Ez a 2005-ös, Redline szériás változatnál is pont így van. A vörösfalú kerekek, a fekete és arany fényezés igazán elegáns együttállást adnak ki. Érdekesség, hogy a Hot Wheels Redline logóból csak az egyik oldalra jutott.

 Redline, fekete, arany... Kéne 1:1-ben is!

 Redline logó az oldalán.

 De csak az egyik oldalán. A lökhárítók az alváz fémjéből vannak. Igen, fémjéből.

Mások gyűjteményei / Átalakítás: Matchbox MB-21 GMC Wrecker

Wmormo nem egyetlen átalakítását küldte el a múltkoriban, de mint tudjuk, „a jó horgász beetet”, nagy butaság lett volna egyszerre, egy postban bemutatni őket. A mai napra azt tartogatom nektek, hogy porsche kolléga nagy kedvencét a GMC Wreckert hogyan dolgozta át. Át is adom neki a szót:

Leletmentés

Ezt a fajta munkát szórakozást én leletmentésnek hívom. Az igazi kihívás számomra az, amikor egy kiskorú által fullosan lejátszott és „sportosított” autómaradék kerül a kezeim közé. Tudom, hogy létezik és beszerezhető minden romos típusból tökéletes változat is, de engem az nem igazán vonz. Az csak a kivétel, ha ilyet szerzek be. A megszerzés után két út marad. Az egyik, hogy megpróbálom restaurálni és az eredetivel azonos vagy nagyon hasonló állapotra hozni a kisautót. Nyilván az eredetivel egyezően tökéletesre sokszor nem lehet visszaállítani. Akár a festék színárnyalata, akár a karosszérián levő nyomatok miatt. A matricák még pótolhatóak. A másik út, amikor az autó átalakul a fantáziámnak megfelelően. Itt minden lehetséges, és ebben az a szép, hogy így olyan alváltozataim lehetnek az eredeti kisautóm mellett, ami senki másnak sincs, mégis a kiindulási alap ugyanaz. Ilyen elvek mentén ügyködök a kisautóimmal.

Autószállítás újraértelmezve

A Convoy autószállító tréler szebbé tételéről egy elég drasztikus beavatkozással már olvashattunk e lapokon. Ezen a variáción én is elgondolkodtam, de egy kicsit tovább mentem a gondolatsor mentén és megpróbáltam léptékhelyes környezetbe hozni az utánfutót. Ez ugyanis a Matchboxnak gyakran nem sikerül. Ennek alapján miután levágtam a fölfelé álló eredetileg a fölső szintet alátámasztó tartóelemeket, a tréler elejét is kissé meg kellett karcsúsítani. A tréler elejére még egy kis dobozt szereltem mintha a csörlő burkolata lenne. A célom ugyanis egy „személyautósabb” vontatóval való társítás volt. Az eredeti csatlakozócsonk megmaradt, csupán minimális kis alakítást kellett rajta végezni. A vontató jármű egy GMC Wrecker romból került kialakításra. A hátsó plató oldalsó éleiből kellett levágnom két millimétert, hogy a tréler elférjen fölötte. A platóburkolaton megszűntettem az eredeti daru helyét, viszont átfúrtam a csatlakozótüske helyén. Néhány dobozt itt is elhelyeztem a változatosság kedvéért. A szerelvény egységes festést kapott, megfelelő helyeken a láthatósági felületekkel. Némi matricázás került még rá ide-oda a feeling kedvéért, illetve a lámpákat és a hűtőrácsot festettem még ki. Ha még egy megfelelő léptékű szállítandó járgányt is találunk, akkor egész érdekes és egyedi szerelvény alakítható ki.

A platón bejelölve a levágandó rész

Festés közben maszkolással

A tréler is kimaszkolva

Vonószem kialakítás közben

A módosított plató

Szűk íveken is befordulna

Kész a szerelvény

Menetre kész

Mi másért is indult volna, mint a Supervan 2-ért?

Impozáns, nemde?

Matchboxon kívüliek: Majorette No.121 - Matra-Simca Bagheera

Nem tudom, hogy a francia gyártó szívesebben mintáz-e meg hazai termékeket, vagy sem, de abban biztos vagyok, hogy ha valami ilyen kerül terítékre, jobban odateszi magát. Elméleti okfejtés csak, hiszen ellenpéldát is mutattam már rá, szóval nem tudhatom, mi az igazság. Kérdezzük meg Muldert!

Bagheera

A Dzsungel könyvének párducáról elnevezett kis sportkocsi 1973-ban látta meg a napvilágot a francia gyárcsoport egyik alcégének utolsó Chrysler-éra alatti típusaként. Elődje az 530, utódja a Murena. Az alapötlet az volt, hogy minél több normál Simca alkatrészét felhasználva, a lehető legkisebb költséggel készüljön el, hiszen így elérhető árú maradhatott a kész autó. A padlólemez és a vázszerkezet acélból készült, a karosszériaelemek pedig teljes egészében műanyagból, akárcsak a Trabant.
Motorválasztéka nem volt különösebben korszerű. Kétféle, felülszelepelt, oldalvezérlésű erőforrással gyártották. Az 1,3 literes 82, az 1,5-ös pedig 85 lóerőre volt képes.
A korabeli tesztek általában dicsérő szavakkal illették a típust, örültek a háromszemélyes belső kialakításnak is. Egyetlen dolgot kifogásoltak: az acél vázszerkezet és padlólemez nem volt galvanizálva, így sokszor már a néhány hónapos tesztautók is rohadtak. Ennek ellenére vezetési élmény szempontjából általában magasztalták.

Ugyanez kicsiben
Az 1:55 (mint a Siku-k általában) méretarányú kisautóval először az 1974-es katalógusban találkozhatunk, az enyémet az 1979-esben leltem meg. Érdekes, hogy a katalógusban még van valami (számomra) kisilabizálhatatlan piros minta a motorháztetőn és a tetőn, a kisautómon már nincs. Ezen kívül sok érdekességet nem tudok róla elmondani. Belül megvan a három ülés, a csomagtér "üveg" fedele nyitható és van benne egy bőrönd is.

 

Szemből. Kicsit a Lamborghini Espadára is hajaz szerintem.

 

A hátsó lámpákat kifesthették volna.

 

 Az élesség elutazott, de a csomagtér aljában egy bőrönd lapul meg.

  

A Simca 1100 közeli rokon.

 

Mert nővel bármit el lehet adni!

Mások gyűjteményei / Átalakítás: Matchbox MB-72 Ford Supervan2

A minap ismét olyan levelet hozott a villanypostás, ami megmelengeti a blogger szívét:

Szia!

Rendszeres olvasója vagyok a blogodnak és emellett Matchbox (és néha egyéb fajok) rajongó-gyűjtő-restauráló-átépítő is.
A munkáimról írtam néhány "cikket", melyeket mellékelek. Ha érdemesnek tartod megjelentetni a blogodon az írásaimat/fotóimat akkor örülnék neki. Ha nem, hát nem. Bár igyekeztem az írásaitok hangvételének megfelelő stílusban megírni a dolgaimat, természetesen ha valami egyéb elvárásod lenne az írásokkal kapcsolatban akkor állok elébe.

Üdvözlettel:
wmormo 

Wmormo mellékelt pár írást is, amiből rögvest következzék is itt az első:

A Supervan 2 története ismerős már sokaknak. A járgány kissé megviselten került hozzám amint azt a kép is mutatja. A felújítás nem is volt különösebb kihívás, viszont hangsúlyt kapott a dekoráció újbóli elkészítése. Az eredeti autón levő dekort alapul véve azt egy kissé megváltoztatva (szebb Ford logo) került a helyére. A szerkesztést Corel Draw-val végeztem és leáztatós matricaalapra nyomtattam. A matrica vékony lakkozást kapott a felvitel előtt. A lámpák is festést kaptak, így mindjárt életszerűbbé vált a furgon. Úgy gondolom, hogy összességében van olyan mutatós mint az eredeti MB, sőt (az eredeti tamponnyomatot megnézve) talán egy picit igényesebb is. A belseje egy komolyabb tisztítást, a fém részek rozsdátlanítást és egy vékony olajfilm réteget kaptak.

Nem tudom, hogy mindenkinek egyértelmű-e, de Wmormo az egész Supervan 2 dekort újraalkotta (!), ami annyira jól sikerült, hogy először ez fel sem tűnt a képek alapján, mert annyira jól hozza azt, amit a Matchbox is remekül elkapott. Persze ha tüzetesen szemügyre vesszük a képeket, látni fogjuk a javulást.

 A fellelési állapot, "gyerektuning" után.

 A belsejével is bőven volt mit csinálni. Mivel a szélvédő átlátszatlan, odabent nincs sok minden, szóval aki aranyrúdra számított... (Áhh, nem bírom megállni! Szóval én, a blogalapító, pont efféle, "ilyen volt-ilyen lett" képekért szoktam nyúzni az átalakításban jeleskedő kollégákat - gyakran kevés eredménnyel. Halló! Figyel ott valaki?)

Előröl csak a világítótestek és a hűtőrács Ford oválisának kiemelése tűnik fel. Aztán némi szemlélődés után rájövünk, hogy ott egy extra Ford logó az első légterelőn, ami az eredetin rajta volt, de a Matchboxon már nem.

 Ebből a szögből módosítatlan, gyári állapotúnak tűnik, pedig nagyon nem az!

A hátsó világítótestek is kaptak kiemelést, illetve ide is felkerült egy Ford embléma, ami az eredetin ott volt, de a Matchboxról már lemaradt.

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels 2005 #160 - Shelby Cobra 427 S/C

Nagyon könnyű dolgom van, hiszen a Shelby Cobra mibenlétét már tisztáztuk egy Matchbox értelmezés kapcsán. Mi több, a Hot Wheels Cobrákról is volt már szó egy 2010-es verzió kapcsán. Sőt, még egy gyerekkori gyűjteményből való, kibelezett belterű 1983-as premierdarab felújítását is sikerült bemutatnuk, ami egy 2010-es változat feláldozásával sikerülhetett.

Nos, mára egy 2005-ös kiadású, versenyfestésű verziót tartogatok. Különösen sok minden újat nem tudok elmondani róla a fentiek után, csak azt, hogy szerintem szép és nem tudtam ellenállni neki.

 Racsingfestés, de egy Cobrán nem fáj. Az olyan.

 Nem tudom, hogy még mi alatt mutatnának jól ezek a kerekek, de itt hajlamos vagyok szépnek látni őket.

 Nyitható motortér, benne fém motorblokk, de az utastér meglehetősen elnagyolt...

 ...és a kormány is csak egy pizza.

Átalakítás: Maisto Volkswagen 1300 "Rozsda"

Anno amikor olvastam Joe posztját a MC Toys féle 1300-as Volkswagen bogárról bennem igazából nem keltett birtoklási vágyat. Nem igazán láttam meg benne azt, amit ő. Azonban amikor meg akartam alkotni egy elefánttalp lámpást, akkor mégis ezt tűnt a legjobb döntésnek.

Kettőből egy

Az alap bogaram már nem MC Toys volt hanem Maisto. Abból is a későbbi verzió, ami már sötétített szélvédőt kapott. Így megspórolhatták a belteret is. Aminek lehetőségével sajnos éltek is. Így Tommitól jött egy régebbi Maisto, ami igazából csak a kerekében tér el a fent linkelt poszt tárgyától. Ennek viszont hiányoztak a lökhárítói. Így az ment a levesbe.

Bár csak pár év választotta el a két bogarat, a korábbi átlátszó szélvédő már nem passzolt az új kaszniba. Ez persze csak akkor derült ki, amikor már lefestettem. Mivel nem akartam újra kezdeni, inkább minden ablakot megcsináltam egyesével. Ettől sokkal nagyobb lett a mozgásterem is. Ugyanis itt is egy valódi autót mintáztam meg. Mégpedig a Rozsdakupac magazin bogarát "Rozsdát".

Az autó egy kis "törődésnek" hála teljesen rozsdás. De így adja igazán vissza az irányzatát az újságnak. Rengeteg olyan kis elem van az igazin, amit kihívás volt megoldani. De ezért is élveztem igazán az egészet. Kezdjük mindjárt az antennával! Első körben egy vastagabb damil töltötte be ezt a szerepet, de az eredeti végén lévő kis gombot már gond lett volna megoldani. Így végül egy gombostű került a helyére. Egy fokkal nehezebb feladat volt a visszapillantó. A szárát szintén damil adta, amire egy formára igazított sztirol lap lett ragasztva. Elsőre túl nagy lett, de másodszorra már vállalható, és még a formát is sikerült javítanom. Az utolsó extra elem a bal ajtón lévő szélvédőrács volt, ez egy műanyag teszkós szűrőből készült. Végül két darabból került a helyére. Az alsó, szélvédő részt egy flakon adta. Már csak az extra festés hiányzott, ami itt a rács feketére festésére terjedt ki. Egy kicsivel később még a két kipufogót is megkapta. Itt a Subaruval ellentétben nem használhattam fültisztítót, mert túl nagy lett volna. Ehelyett egy vezeték külső burkolata lett a megoldás.

A keréknek jó kis virslinek és valamennyire stílszerűnek is kellett lennie. Mivel minden régi kereket elrakok volt pár classic Siku kerék a dobozban. Ráadásul két garnitúra is. Már nem tudom mi alatt voltak, de az egyik szett tengelye keskenyebb volt. Máris meg lett oldva a keskenyített első híd. Hátul a szélesebbel pedig a kívánt kerékdőlés is megvalósult. Így nem kellett kivágnom a tengelyből. Ráadásul az eredeti is ilyen. Az i-re a pontot a Templair által elkészített matrica tette fel. De itt még nem ért véget a móka.

Ami eddig még nem volt

Már jó ideje terveztem, hogy az elkészült autókat illő környezetbe helyezem. Ez a terv most csapott át a valóságba, amikor sikerült belebotlanom egy jó kis dioráma alapba. Igazából már egy jó ideje meg volt, csak sosem használtam fel. Pár éve volt az egyik benzinkútnál a 007-es ügynök autóiból egy széria. Az autó nem nagy durranás, de plexi csomagolás annál inkább. Tökéletesen be lehet rendezni egy kis kreativitással.

Mivel az autó nem makulátlan, sőt, elég messze van attól a környezet sem térhetett el tőle nagyon. Végül két hurkapálcából és a megmaradt szűrőből rittyentettem egy kerítésszakaszt. Később még került fel rá egy lámpa is ami félbevágott fültisztítóból készült a két végén egy-egy sztirol lappal lezárva. Egy ideig még ledet is gondoltam bele, de akkora lett volna, hogy aránytalan lett volna a kis bogárhoz. Így végül letettem róla.

Elsőre szerintem jól sikerült és nyugodt szívvel adtam át a csapatnak az elkészült miniatűr léghűtésest. Ez az első autó, ami nem úgy kerül ki a kezeim körül, hogy nem a közeli baráti társaságomban landolt.

A kaszni itt már az első kerékvariációval.

Ami volt ilyen is

Végül a Siku szett lett a nyertes.

Az első, óriási visszapillantóval és damil antennával. Díszlécek már kiemelve

Új antenna, rácsos szélvédő társaságában.

Dupla pipa vezetékburkolatból.

Napsütésben a diorámán a végleges visszapillantóval. Jóval karcsúbb, mint az elődje.

Végül Betty is a helyére került. Köszönhetően Templairnak.

Az eredeti egyik formája.

Az enyém inkább erre hajaz. De persze mindig változik.

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels 2001 #234 - 1936 Cord 810

Egy-egy autótípus, vagy márka iránti szerelmet sokféleképp be lehet szerezni, de azt hiszem kevesen vannak rajtam kívül, akik egy-egy típusra olyan videojátékok alapján (is) figyelnek fel, mint az Interstate '76, vagy a Motor City Online. Nos, ez alkalommal egy olyan autót szeretnék bemutatni, amivel először egy játékban találkoztam, ami nem más, mint a hangulatában verhetetlen, és a kor mércéjével mérve grafikájában is remek Mafia: The City of Lost Heaven. Az autó? Az autó pedig az ami a címben is szerepel.

Thor 810-es a Mafia: The City of Lost Heaven-ből. Igazándiból egy Cord 810-es.

Kötél

A Cord – jelentése az alcímben – egy amerikai autógyártó cég márkaneve volt, mely az Indiana államban elterülő Connersville-ben terült el. A gyártó céget Auburn Automobile Company-nak hívták. A Cord márkanevű autókat 1929 és 1932, aztán 1936 és 1937 közt gyártottak itt.

A Cord Company-t 1929-ben alapító úr egy bizonyos Errett Lobban Cord volt. Hogy miért húzom az idegeiteket a szövevényes cégtörténettel, annak az a jó oka, hogy a Cord Company alá 150 kisebb-nagyobb cég tartozott, melyek között találunk ma is ismerteket. Például a repülőgépmotorokat gyártó Lycoming Engines, az egészen elképesztő luxusautókat gyártó Duesenberg Inc., a Checker Cab, a Stinson Aircraft Company repülőgépgyár és az American Airways, ami később American Airlines-ra változtatta a nevét.

A Cord autók a bennük található innovatív, a korukat megelőző technológiákról és áramvonalas karosszériájukról híresek. E. L. Cord hitt abban, hogy ezekkel megtámogatva, jó haszonnal tudja értékesíteni az autóit. Nos, a gyakorlatban ez nem mindig jött össze.

Gyönyörű, de...

Amikor 1936-ban elkezdték forgalmazni, a Cord 810 igazi szenzáció volt. A nagyközönséggel először 1935 novemberében találkozott a New York Auto Show-n. Akkora volt a tömeg a 810 körül, hogy a látogatók a közelben kiállított egyéb autók lökhárítóira álltak fel, hogy jobban lássák a 810-est – gondolom a többi gyártó legnagyobb örömére. Nem csak gyönyörű volt – szerintem mind a mai napig az egyik legszebb szedán, ami valaha készült –, de az eredetileg bébi Dusenbergnek szánt autó olyan szokatlan megoldásokat hordozott, mint a fronthajtás.

Szerintem az egyik legszebb szedán, amit valaha gyártottak. Cord 810, 1936-ból.

Mi több, ez volt az első amerikai autó, melynek független felfüggesztése és fronthajtása volt – a hátsó hídról inkább hallgassunk szemérmesen, mert az egy fél-elliptikus laprúgós, már akkor archaikus megoldás volt. (Csak széljegyzetként: Az első igazán híres, nagy sorozatban készült, megbízható fronthajtású autó a Citroën CV15, azaz a Traction Avant 1934-ben debütált. Az első sorozatgyártású, fronthajtású autó szintén a Cord nevéhez kötődik, az 1929-es L29.) Ugyanakkor el kell mondani, hogy az első felfüggesztésnek is köszönhetően, a 810-es a harmincas évek egyik legjobban kezelhető autója volt. Sőt! A legtöbb 40-es, 50-es években készülő amerikai autóra is könnyedén ráver a kezelhetőség terén. A fronthajtás sík padlót is eredményezett, amitől a 810-es elől-hátul kényelmesebb volt, mint konkurensei.

 1936-os Cord katalógus. Nem semmi, mi?

 Ez a hátlap. Bocs, nem bírtam kihagyni...

A 288 köbhüvelykes (kb. 4,7 liter) V8-as motorját a szintén Cord tulajdonban lévő Lycoming repülőgépgyár építette – lásd fentebb – és alumínium alkatrészeket is tartalmazott. A teljesítménye 125 lóerő volt. 1937-ben már egy opcionális feltöltővel is rendelhető volt, ami 195 lóra emelte a teljesítményét.

A váltója egy egészen észbontó, három plusz egy előremeneti sebességes (overdrive), vákuum-elektromos megoldású félautomata szerkezet. A sebességváltás úgy nézett ki, hogy a kormányon, annak elengedése nélkül be kellett állítani egy kis kart és kinyomni a kuplungot. A többit már a szerkezet intézte. Ne feledjük, mindezt 1936-ban! Állítólag Preston Tucker 1947-ben a roncstelepről kibányászott Cord váltókat használt addig, míg a mérnökei nem fejlesztették ki egy hasonló megoldást a Tucker Sedanhoz – de ez már egy másik történet akkorra, amikor a Hot Wheels nem csak irgalmatlan ronda Tuckereket fog gyártani.

A sebváltó a kormánykerék mögött. Kart a megfelelő pozícióba pöcköl, kuplungra rálép, a szerkezet meg intézi a többit. 1936-ban... Az ész megáll, nem? 

Az első amerikai autó volt, melynek a duda gombja a kormánykerékben lévő, jól ismert karika volt. Ugyanígy az első, melynek az áramvonalasság érdekében, ajtó mögé rejtett üzemanyag betöltőnyílása volt – illetve az ajtajai is olyan rejtett zsanérokon csukódtak mint amilyeneket a mai autókon megszoktunk, szintén az áramvonalasság jegyében –, illetve a legelső melynek rejtett fényszórói voltak. Ez utóbbi részlet csak az 1960-as évek végén, a 70-esek elején lett divatos. A Cordon az amúgy módosított Stinson leszállófényből – egy újabb Cord tulajdonolta cég – kialakított fényszórókat a vezető egy karral nyitotta-zárta mechanikusan.

A Cord felszereltsége még a luxusautók közt is gazdagnak számított. Állítható sebességű ablaktörlői voltak akkor, amikor egyáltalán bármiféle ablaktörlő ritkaságnak számított egy autóban és ha volt is, azt a vezető mozgatta, nem pedig valamiféle motor. Komoly műszerezettsége volt – engem amúgy a műszerfala egészen a kor repülőgépeiére emlékeztet –, beleértve a fordulatszámmérőt is, ami mikor is lett általános az autókban? Úgy az 1980-as évek környékén? A rádió pedig alapáras extra volt, ami a konkurenciánál egészen az 1950-es évekig nem volt jellemző.

 Cord műszerfal. A duda gombja egy gyűrű a kormányon, van rádiója és fordulatszámmérője is.

...megbízhatatlan.

Természetesen a Cord 810 kudarc volt. Hogy a pénz, vagy az idő hiányzott hozzá, hogy ezt a halom innovatív szolgáltatást teszteljék, nem igazán tudni, de nagyon hamar kialakult az a kép a vásárlók közt, hogy az autó fantasztikus, de megbízhatatlan. Na, persze a konkurensek kereskedőit sem kellett félteni, ők alaposan ki is használták ezt az imidzst. „Cord? Áhh, felejtsd el! Megbízhatatlan!” Tény, a motor hajlamos volt a túlmelegedésre és ha a leállított kocsi váltóját sebességben hagyták, de valamiért elment a vákuum, akkor egyszerűen nem lehetett váltani vele. A megbízhatatlanság képére az is rájátszott, hogy a legtöbb akkori autószerelő egyszerűen nem tudott mit kezdeni az autóval, mert messze bonyolultabb volt, mint bármi, amit korábban láttak – ne feledjük, ők Ford T-ken, meg A-kon nevelkedtek, amiket elnyűhetetlenre és a T-ket meg egyenesen kovácsműhelyben szerelhetőre terveztek, a Cord meg rengeteg repülőgép alkatrészt tartalmazott. Melyik szaki vállalta volna be, hogy neki a Cord magas, mint tehénnek az ólajtó? Inkább lett „megbízhatatlan”.

Az árcédulán szereplő összeggel is voltak gondok. 3000 dollárt kértek érte, annyit mint egy Cadillac-ért, csak éppen a Cord sokkal kisebb volt. Aki akkor ennyi pénzt költött egy kocsira, nagyobb autót akart. A (relatíve) kicsi, luxusautók koncepciója még legalább 20 évnyi távolban volt – gondolok itt a Ford Thunderbirdre.

Amúgy nagyon érdekes, hogy a Cord 810-es számos, az utókor által – általam is – csodált, art deco stílusjegye nem gondos tervezés, hanem a kényszer szülötte. Cordék a nagy gazdasági válság közepén tervezték az autót, és nagyon alacsony büdzsé felett rendelkeztek. Amikor próbaútra vitték a kocsit akkor jöttek rá, hogy a fékek gyengék, túlmelegednek. Nem volt pénz jobb fékek kifejlesztésére, ezért a mérnökök lyukakat fúrtak a dísztárcsákra, hogy a fékek jobban hűljenek. Később pont ezek lyuggatott dísztárcsák lettek a leginkább csodált stílusjegyek.

Valamivel kevesebb, mint 3000 Cord 810-est készítettek – jó kétharmaduk megvan még –, míg 1937 augusztusában be nem szüntették a gyártást.

Ki gondolta volna?

Mindig elcsodálkozok azon, hogy a Hot Wheels időről-időre ki tud nyomni magából tőlük egészen szokatlan amerikai – meg nem amerikai – klasszikusokat is – hogy aztán majd szénné csicsázza őket pár kiadással később. (Vagy éppen fordítva, előbb jön a csicsacsapás, aztán az emészthető verzió.) Én mindenre számítottam tőlük, de pont Cord 810-re nem. Fogalmam sem volt, hogy létezik ilyen addig, míg ez a példány elém nem vetette magát egy ószeresnél. Rövid alkudozás után elhoztam.

A fekete fényezés egyrészt nem megbocsátó, mert nagyon látszanak a harci sérülések, amit a rendeltetésszerű használat közben minden kisautó összeszed egy gyerkőc kezében, másrészt nagyon átformálja az autó hangulatát. Szerintem – lásd az eredetiről mellékelt fotókat – a Cord 810 pont egy légiesen könnyednek ható jármű, feketében meg inkább gengsztermobil. Halmazatilag a fekete megeszi a részleteket is, pedig ezeknek nincs híján a kisautó, sőt! Persze a Hot Wheels elég sok változatban elkészítette, így ha valakinek lenne elkótyavetyélni való példánya akár az 1999-es premierváltozatból, akár a 2002-es, Wal Mart exkluzív verzióból akkor rögvest szóljon! Feketeségét leszámítva szerintem teljesen rendben van az 1:6x méretarányban a játékszer kategóriában. Örülök neki, hogy sikerült véletlenül rábukkanni.

 Le sem tagadhatná, hogy játszottak vele. A fekete fényezés szinte eltünteti, de az összes fontos részlet ott van a helyén. Úgy is mint az első, rejtett fényszórók.

 A Cord 810 annyira alacsonyan ült, hogy a kortársai túlnyomó többségével ellentétben nem kellett rá az akkor annyira jellemző fellépő. A küllősnek látszó kerekeket nem csak megbocsátom a kisautón, de egyenesen tetszenek.

 Az apró ablakok jótékonyan elrejtik a beltér elnagyoltságát. Imádom ezeket az áramvonalas idomokat az első kerekek felett! Olyanok, mint egy repülőgép szárny alá függesztett, pót-üzemanyag tankjai.