Szeretem a tepsi
Volvókat. Soha még csak nem is ültem egyben sem, de mindig is
tetszettek a szögletes, háromdobozos verdák – meg a nem
háromdobozos szögletesek is –, az áramvonalasság amúgy is
túlértékelt dolog. A kupé Volvót legalább
annyira vártam ebből a pakkból, mint a Mercit, de hogy előre
lelőjem a poént ez hibátlan!
A
142-es csak és kizárólag prémium kiadásokban szerepel, a
mainline-ban egyáltalán nem. 2022-ben egyszerre jelent meg az a
változat, amit ebben a postban láttok, illetve a fekete színű, a
Car Culture Autostrasse sorozatban szóló blisterben. Még egy
változata ismert, a 2023-as Car Culture: Canyon Warriors sorozatban
– ne, ne kérdezzétek, én sem értem, hogy ezt hogy – megjelent
narancssárga. Ilyen van, idővel majd láthatjátok e lapokon.
Mindhárom fém alvázas és gumikerekes.
Ha
már Hot Wheelsként adták ki, valahogy meg kellett „hotvílszelni”.
Én sokkal jobban örülnék egy molesztálatlan, gyári verziónak
akár Matchboxként, de ez az ültetett, gumikerekű, bukócsöves
belsejű, első- és hátsó lökhárítós HW is rendben van. Oké,
hogy a mi földrajzi koordinátáinkon igen valószínűtlen, de volt
az az időszak, amikor Svédországban ezek voltak az öregedő
„olcsó autók” amiből amatőr rali, meg pályanap autókat
faragtak – nem biztatok senkit arra, hogy meghallgassa Billy Opel
opuszát, de ott szerepel ilyen autó. Annak meg kifejezetten örülök,
hogy nem kapott (még?) „racsing” festést, mert mind a három
jelenleg létező változat szép és kívánatos.
A
képeknél fogjátok látni, de nem nagyon van mit belekötni, ez jól
sikerült, meg is kéri érte az árát a Mattel.
Sok apró részlet, vegyesen fémből és festékből. Molesztálatlan, gyári állapotúnak lökhárítóval jobban szeretném. A hűtőrács és az indexek elhelyezése évjáratpontos, 1973 volt az első év, amikor megkapta ezt az "arcot".
De hát ez Hot Wheels, meg kellett "hotvílszelni".
Egészen kesztyűs kézzel bántak vele. Megkapta a dömper méretű felniket és velük a gumi abroncsokat, de legalább egészen emészthetőeket és nem szabták el miattuk a kerékjárati íveket.
Oldalt és hátul is sok az apró részlet. A beltér bukócsöves, a kormány pizza.
Az apró feliratok: "Volvo" és "Fuel Injection". A rendszámhoz nem kell magyarázat. A szintén 2022-es kiadás feketének is ez a rendszáma. A nevéből tudjuk, hogy ez a legjobban felszerelt változat, GL - azaz Grand Luxe mint ahogy azt a fentebb mellékelt ábra is mutatja.
Jó ez a szín és a többi változaté is, bár pont a fekete amit a 142-höz kevésbé illőnek tartok.
Örvendetes, hogy nem spórolták el az üzemanyag betöltő nyílást és még festékes kiemelést is kapott.
Megkérik az árát, de jó ez!
Tájföldön készült, ahogy a másik két, ebben a pillanatban létező változata is. Azoknak is feketére festett fém az alváza. Kíváncsi leszek, hogy valaha is bekerül-e a mainline-ba.
Nyilván a Matchbox
szettekben a járművek az 1-75, Convoy, stb. sorozatokból
származnak. Az változó, hogy egyedi,
csak arra a készletre jellemző festésűek vagy sem. A G-6 ez
utóbbi eset. Mielőtt a haszonjárművekkel kezdenénk foglalkozni –
a zömüket már láthattátok is e lapokon a fenti okból – azt
szeretném megmutatni, hogy mit
adtak nekünk a rómaiak mi az ami csak erre a készletre
jellemző.
Nos, igen rövid
mindössze kétszavas lesz a G-6 extralistája: Egy pajta és
kerítések! Szokásomtól eltérően a képekhez fűztem hosszabb
magyarázatot.
A szettel foglalkozó többi bejegyzést a címkefelhőben a magfelelő tag-re kattintva találjátok meg.
A G-6 szett legjelentősebb attrakciója: A pajta, itt még darabokban.
Nagyon jó minőségű műanyag, mint ahogy a Matchbox kisautóknál használt műanyagok is azok úgy általában. Tapintásra, minőségérzetre a LEGO-hoz tudnám hasonlítani. Sehol sincsenek éles szélei.
Nagyon könnyű összerakni és úgy tervezték, hogy ha összerakták akkor úgy is maradjon. Annál nehezebb szétszedni. Pokolian féltem, hogy el fogom törni, amikor szétszedem, ezért némiképp hevenyészet az összeállítás - abszolút szándékosan. A pajtaajtók nem sikerültek teljesen azonos árnyalatúra. Bizonyosan nem az UV, vagy a kor tette meg a hatását, ez nem sokat látott napfényt élete során.
Apróság, de nekem nagyon tetszik, hogy a két, hosszanti fal nem azonos. Övmagasságig tégla, afelett deszka. A vízszintes karcok nem sérülések, ez szándékosan ilyen!
A hátsó fal színe is elüt egy picit. Ez is szándékosan ilyen, nem sérült.
Mint említettem a két hosszanti oldal nem szimmetrikus.
Itt is folytatódik a "deszkák karcosak" motívum.
Kerítések. Három ilyen van, összesen 12 kerítés. Nézzétek el nekem, hogy nem csökkentem a szett értékét drámaian azzal, hogy kitördelem őket a keretből, el tudjátok képzelni. A farmon élő állatok a járművek tartozékai.
2024 egy olyan Matchboxot
is elhozott, ami egyszerre feledteti azokat a... Hogy is fogalmazzak?
Azokat a Matchboxokat és Hot Wheelseket, amik miatt felfüggesztettem
a Mattel termékek beszerzését. Másrészt még rosszabb fényben
tünteti fel ezeket a fent nevezetteket. Nem, nem irtózatos feláras
speciális kiadás, hanem az 1-100 sorban megbúvó igazi gyöngyszem!
A nagy gyönyörű Én
rajongok ezért az autóért! Detroit semmi megközelítőleg ilyen
elegánsat sem tudott felmutatni luxusautó fronton ez után. Több
típust is szeretek ebből a szegmensből, például rögtön a
Lincoln Town Cart, ami a Continental hatodik generációjával
hordoz közös géneket, de ehhez képest az egy krómozott kredenc,
amivel ha ütköznek a levegőmolekulák, hosszasan töprengenek,
hogy az elejével, vagy a hátuljával találkoztak.
A
Ford Motor Corporation luxusmárkájának zászlóshajóját, a
sofőrös limuzinnak is teljesen indokoltan használatos Continental
negyedik generációját 1961 és 1969 közt gyártották. A márka
küszködött a Cadillac-el szemben, mikor előrukkoltak ezzel a
modellel, ami bizony jócskán harapott a GM luxusmárkája által
uralt piacból. Amerikai szokás szerint minden modellévben
változtattak rajta valamicskét, ennek a modellnek az esetében a
frontend környékén. Először csak négyajtós szedánként és
kabrióként létezett, míg 1966-ban be nem mutatták a kétajtós
kupét – ebből nem volt kabrió, ami nekem valamelyest meglepő. A
különböző modellévekben 7-, 7,5-, illetve 7,6 literes V8-as
motorral kínálták, de csak és kizárólag háromsebességes
automata váltóval, ami – talán mondani sem kell – a hátsó
kerekeket hajtotta.
Tudom
prezentálni a modellévhelyes katalógust az összes releváns
műszaki adattal. A hetedik oldal fotójától komplett borsólevesek
közlekednek végig a hátamon, annyira minden ízében modoros és
ellenszenves a hölgy, ezért én kérek elnézést!
Nem
tudom megállni, hogy ne mellékeljem ezt a cirka egy éves videót,
egy mindössze 2800 mérföldet (kb. 4500km) futott, szintén 1964-es
Continentalról. Ha ebből nem jön át, hogy szerintem ez az autó
mitől egy szobor, művészeti alkotás szintű szépség, akkor
semmiből. Sajnos csak statikus, a motort sem indítják be, de akkor
is! Hű!
Lincoln Continental
itt és ott
A
negyedik generációs Continental egyfelől hírhedt, mert 1964-ben
egy ilyen, hosszított (stretch) kabrióban gyilkolták meg John F.
Kennedy elnököt. Az úgynevezett Zapruder filmet mindenki látta
már, nyilvánvaló okokból sem nem ágyazom be, sem nem linkelem
ide. Akit érdekel a fenti információ alapján megtalálja.
Én
kiskamasz koromból a Hair musicalból emlékszem egy késői,
1966-os Continental Convertible-re. Azt hiszem hogy ez az "első Lincoln észlelésem" úgy lett emlékezetes,
hogy „Hé, ez nekem megvan Matchboxban!” (Magyarázat kicsit
később.)
Az
Interstate '76 című videójáték – ami több okból is kedves a
szívemnek és emlékezetes – kapcsán is van hozzá kötődésem,
de erről részletesebben majd alább linkelnék olvasnivalót.
A
Mattel még pont időben szerezte meg a Matchbox márkát 1997-ben,
hogy az 1999-es Matrixra reagálva előrukkoljon a típussal és
meglovagolja a film generálta rajongási őrületet. Ugyan sok
szerepet nem kapott az autó, de akkoriban a hosszú (mű)bőr
kabátok iránt is megugrott a kereslet, úgyhogy nem tudom
elképzelni, hogy nem árulták volna tönkre magukat 1965-ös
Lincoln Continentalból. A Green Light a filmes sorozatában amúgy
pont ezt lépte meg, igaz sokkal később, 2017-ben.
Remake
A
2010-es évek vége környékén a Matchbox több olyan autót is
újra feldolgozott, amit már korábban is. Sőt, egészen konkrétan
nyomon követhető volt egy trend, hogy szándékos
visszakacsintásról van szó és nem csak – mondjuk – új VW
Bogár öntvényt adnak ki a régi, a mai „védjük meg herpeszes
Ödönkét saját magától” gyermekjátékokat érintő szabvány
miatt. Ezeket mi nagyon kedveljük és külön tag-et is kaptak ezek
a címkefelhőben. Igen, ezekre
aggattuk a „remake” jelzőt. Mai megapostunk tárgyára is
megkapta, mert a Lincoln Continental negyedik generációját már
elkészítették még a Lesney időkben is!
1965-ös Lincoln Continental Convertible. Ezt az évjáratot mintázta meg először a Matchbox 1964-ben. (Kép: Wikipédia)
A
blogon megjelenésnek nem ez volt a kronológiája, de 1964
és 1969 közt Regular Wheel változatban, 1970
és 1971 közt pedig vékony kerekű Superfastként is megjelent
– ez utóbbim gyerekként is volt. Fentebb már utaltam az
Interstate '76-ra, nos ez az a post ahol elmeséltem, hogy miért
emlékezetes nekem ebből. Nagyon nehéz megmondani, de én az
1965-ös Continentalt tippelem, hogy megmintázták – ami úgy
lehetséges, hogy mint tudjuk az amerikai autós modellévek mindig
egy évvel előrébb járnak a naptári évnél. Ugyanis ez az első
olyan verzió, aminek a hűtőrácsa nincs síkban, a lámpákkal,
hanem némileg kintebb türemkedik azoknál. Az 1966-1969 közöttiek
meg már sokkal jobban, egészen
emlékeztetnek a Mercury Park Lane-re, amit muszáj ismernetek e
lapokról.
1964-es Lincoln Continental. Ez a friss, 2024-es kiadás eredetije. (Kép: Wikipédia)
A sztenderd
Végre
elérkeztünk postunk tulajdonképpeni alanyához! Azt gondolom, hogy
az a színvonal, amit ez a kisautó képvisel kéne hogy legyen az
alapvető 2024-ben a Mattel termékek esetében! Nézzétek meg! Az
apró részletek a helyükön, a fényezés kifogástalan, a
díszlécek, apró emblémák és feliratok a helyükön, a hátsó
világítótestek kiemelve, semmi sincs elcsúszva, elmázgálva. A
beltér egy külön alkatrész, szürkésfehér ami gyönyörű
kontrasztot ad a fekete fényezéssel. Az ablakok nincsenek
tönkresötétítve, hogy ne látszódjon, hogy nincs beltér, vagy
hogy gyatra. Jó, hát a kormány pizza, de én is bevallom, hogy
eltúlozzuk a fontosságát ennek a részletnek. A kerékválasztás
tökéletes, kitűnően visszaadja az eredeti dísztárcsák
hangulatát, eleganciáját. Az első hűtőrács és a motorháztető
évjárathelyes. Valamint a legfontosabb: A króm az krómból
van, nem pedig színezetlen (világosszürke) műanyagból!
Ezt
itt mind fentebb hozzá nem egy méregdrágára túlárazott,
speciális kiadásba hozta tető alá a Mattel, hanem egyszerű,
1-100 sorozatú Matchboxban! Ennyit arról, hogy mennyire néznek
hülyének minket gyűjtőket és mennyire van valódi kapcsolatban
egy-egy kisautó előállítási költsége az eladási árával.
(Jó, jó, én is tudom mi az a kapitalizmus.) Oké, egy drága
kiadásnak gumiabroncsos kerekei lennének – bár én ezekkel
100%-ig vagyok csak elégedett – és talán fém alváza. Az egész
kis gyöszről üvölt, hogy nagyon odafigyeltek minden részletre
amikor megtervezték! Ismert a tervező neve, meg is érdemli, hogy
itt szerepeljen: Gaurav "Garry" Gopinath, köszönjük
szépen!
Igazi
gyöngyszem, amiből egyelőre nincs másik verzió, ez az idei, a
2024-es premiermodell, rögtön a legvonzóbb és legvalószínűbb
színben. Szomorú mementója, hogy a Mattel mire képes, ha
odafigyel akár az 1-xxx sorozatban, akár a mainline-ban.
A króm az krómból van, nem pedig színezelen műanyagból!
Miden apró részlet a helyén, díszlécek, kilincsek...
...emblémák, feliratok, világítótestek festékkel kiemelve. A kerékválasztás pedig tökéletes!
A külső visszapillantó tükör ott van a helyén, csak a bal oldalon, mint ahogy az eredetin is és olyan alakú is mint az eredetié!
Ide még átlóghatott volna a lámpatestekre a piros, illetve egy hangsúlyos krómbetét hiányzik a csomagtartófedélről, de ennyi az 1-100 sorban nálam simán belefér!
A beltér külön alkatrész és fehér, ami nagyon szép kontrasztot ad a fekete karosszériával.
Az ablakok nincsenek átlátszatlanra sötétítve, hogy eltakarják a beltér hiányát, vagy gyatraságát. Nahát!
Ezen az oldalon nincs külső tükör. Nem emlékszem mikor láttam utoljára ennyire igényes kisautót az 1-xxx sorozatban, vagy a mainline-ban! 2024 egyik meglepetése volt a Matchboxtól.