Hogy miért nevezik a
csomagoláson „felhúzhatónak” az rejtély. A másolás annyiban
sikerült rosszul, hogy a Metalcar Fordok nem voltak elég nehezek –
és ezt empirikus úton szerzett tapasztalatok alapján mondom, mert
gyerekkoromban volt egy ilyenem fehérben – ezért a kilövés után
nem elgurultak, hanem elrepültek.
A szokásomtól eltérően
nem találtok szöveget Kistulip fantasztikus, NRFB gyűjteményéről
készült fotói alatt, hiszen fentebb minden fontosat elmondtam
róluk. Érdekesség, hogy a kártyák hátoldala teljesen üres –
egyszerű szürke karton – semmiféle a gyártóra utaló szöveg,
KERMI engedélyszám vagy akár bármiféle felirat sincs rajtuk,
mint ahogy az előlapon sem.
A 80-as, 90-es évek
hazai kisautógyártása maga a terra incognita – beczl
erőfeszítéseinek ellenére is –, a Metalbox Yugoinak
története pedig az egyik legeldugottabb szeglete annak a résznek,
ami nagy fehér foltként szerepel csak a térképen.
A legnyugatibb keleti? A
típusismertetőt teljes egészében kiszervezném az
Autonavigátornak, tessenek
fogyasztani az ott olvashatókat! Ők is felvillantanak két
amerikai tévéreklámot én hozzá csapnám a szerintem
legkomikusabbat. Kicsit
védelmembe kell vennem a Yugót. Az amerikai kalandja és az ott
megszerzett rossz hírének az egyik oka, hogy a jenkik jellemzően
magasról tettek a karbantartására. Sokkal rövidebb olaj- és
vezérlés csereperiódusokat írtak elő, mint amikhez ők szokva
vannak, a leírás elolvasása meg a gyengék fegyvere. Vegyük
hozzá, hogy az USA legolcsóbb új autóját milyen mentalitású és
pénztárca vastagságú emberek vehették, máris kész a
katasztrofális megbízhatóság receptje!
Amivel
mindketten adósok maradtunk, az a mögötte lévő történet. Nos,
a következő pár mondatban nem kevés kutatómunka van! Ami biztos:
A délszláv háború idején a Metalbox GMK, az akkori
észak-jugoszláv, ma már Szerbiához tartozó – a korábbi
hovatartozását meg ne is feszegessük – szabadkai Auro Metal-tól
vásárolta meg a Yugo kisautó készletüket, dobozolta és
árusította itthon. Ami több mint valószínű, hogy nem csak
késztermékek, hanem alkatrészek is az üzlet részét képezték,
amiket aztán itthon szereltek össze. Ezt abból gondoljuk, hogy a
szintén meglehetősen homályos történetű, hazai
gyártású Matchbox CJ6-osok közt találni olyat, amiben a Yugo
beltere van. Amire nincs bizonyíték, de nem kizárható, hogy
az öntőszerszámokat is átvették és alkatrészeket is gyártottak
itthon. A magam részéről én ezt kevésbé tartom valószínűnek,
de a történetnek ez a változata is kering, ezért úgy gondoltam,
hogy megemlítem.
Az
nem világos, hogy az én példányomon is rajta lévő
megkülönböztető jelzés és rekflektor kombó a tetőn a Metalbox
által készített extra, vagy a gyártótól jön, illetve hogy ez
mikor és milyen elképzelés mentén került fel rájuk. Én azt
feltételezem, hogy a gyártótól érkeztek ezek az alkatrészek és
addig használták őket, míg a készlet tartott.
Remek
kisautó, szerintem simán hozza a korabeli nagy márkák minőségét
– ez már korábban linkelt vörösesbordó darabon látszik is. Az
én példányom marad NRFB, bár pont a fotók elkattintása előtt
leejtettem és a buborék végigrepedt – igen, rondán káromkodtam
– úgyhogy akár ki is lehetne most már bontani.
Remek kis járgány, simán hozza a nagy márkák korabeli minőségét.
A tetőn lévő akszesszoár mesebeli: Hol van, hol nincs.
Jókora zsanér a nyitható, fém hátsó ajtón. Nem lehetetlen eltörni, de dolgozni kell vele! #regenmindenjobbvolt
A fotózáshoz menet elejtettem, akkor repedt el a blister, de megvédte a kisautót. Igen rondán káromkodtam.