A mai postban egy olyan autóról olvashattok, ami annak ellenére hogy több szempontból is mérföldkő az amerikai autók történetében, számos ezekért rajongó sem ismeri különösebben azon túl, hogy „volt ilyen” – pedig több filmben is (mellék)szerepelt.
A Csodálatos
A Hudson Hornet egy teljes méretű autó, amelyet a detroiti Hudson Motor Car Company gyártott 1951-től 1954-ig, amikor a Nash-Kelvinator és a Hudson egyesült, és megalakította az American Motors Corporationt (AMC). A Hudson autókat az 1957-es modellévig továbbra is Hudson márkanév alatt forgalmazták.
A Hornet, amelyet az 1951-es modellévre mutattak be, a Hudson „step-down” (lépcsős) kialakításán alapult, amelyet először az 1948-as modellévben láthattunk a Commodore-on. Az önhordó karosszéria (unibody) rendszertől eltérően, ez a kialakítás nem olvasztotta össze teljesen a karosszériát és az alvázkeretet egyetlen szerkezetté, hanem a padlólemez lábtereit lejjebb süllyesztették, a kocsi alvázsínjei közé, amelyeket pedig körbefuttattak rajtuk – ahelyett, hogy egy hagyományos padló lett volna, egyenes létrás alváz sínjeinek tetején ülve. Ez egy olyan karosszéria az alvázon (body-on-frame) kialakítás, amelyet később szélesebb körben is átvettek, és keretvázként (perimeter frame) vált ismertté. Így aztán „le kellett lépni” egy Hudsonba. A lépcsős alváz és karosszéria azt jelentette, hogy a kortársainál jelentősen alacsonyabban volt a súlypontja. Egyszerre volt funkcionális és stílusos. Az autó nemcsak jól kezelhető volt, hanem pazar utazást biztosított hat utasának is. Az alacsonyan fekvő, áramvonalas megjelenésnek – amelyet „ponton” stílusnak is neveznek – volt egyfajta letisztultsága is, amelyet a szinte teljesen zárt hátsó kerekek még jobban kihangsúlyoztak. Igen, ez ugyanaz a ponton amit ugyanebben az időben a tengeren innen a Mercedes-Benz 180-asok képviseltek. (Ponton témában ajánlom alecwolf, egészen kiemelkedő, sajnos 2013 óta szunnyadó Autótörténelem blogján megjelent írását!)
A negyvenes évek végén, az ötvenesek elején az amerikai autók azt a korszakot élték, amikor a különböző gyártók, különböző típusai annyira egy kaptafára készültek, hogy én biztosan nem tudnám megmondani, hogy mi ütött el, ha az életemre törne egy ebből az érából – és nem csak azért, mert halott lennék. Egészen biztos vagyok benne, hogy az amerikai autók rajongói tudnának kezdeni mondatot úgy, hogy „Á, hiszen pont úgy néz ki, mint a(z) x!”, ahol az „x” lehetne bármi a három nagy – Ford, GM, Chrysler – kínálatából. A Hornet azonban – a fentebb vázolt okokból – mélyebben ül, mint a konkurensei, illetve a hátsó, burkolt kerekei a különös ismertetőjegye. Hogy mennyire elegáns autónak számított, azt jól példázza, hogy nem véletlenül szerepel a Hornet elődje a Commodore a „Miss Daisy sofőrje” című filmben, mint a gazdag gyártulajdonos anyukájának, sofőrös limuzinja. (Nem mellékesen remek film, ajánlom azoknak, akik esetleg nem ismerik.) Egyébként ez az a modell, amin a lépcsős alváz kialakítás debütál. Sem a Commodore, sem a Hornet nem volt tömegmodell, ami egyszerre jelentett egyfajta presztízst, de lett a gyártó végzete is – az AMC történetét kapirgáltuk is a közelmúltban az AMC Javelin AMX kapcsán.
Csak annyira volt „jól kezelhető”, hogy nagyon jelentős versenysikereket értek el vele a NASCAR Grand National Series-ben. Itt kapta a „Fabulous Hudson Hornet” (Fabulous – csodálatos, mesés, legendás, hihetetlenül jó) becenevét. Az áramvonalas karosszérián és az alacsony súlyponton túl az is hozzájárult a sikerekhez, hogy a Hornet a Hudson saját, sorhatos, 308 köbhüvelykes (5 liter) motorját hordta az orrában. Ezt a korábbi, magas kompressziójú, H-145 blokkból fejlesztették tovább úgy, hogy a motorblokk hengerfuratait nagyobbra fúrják, nagyobb átmérőjű dugattyúkat beépítve – úgy is ismert, mint „furatolás” (furatolt / bored) –, illetve a főtengely cseréjével megnövelték a dugattyúk függőleges mozgásának távolságát, azaz a löketet. Ezt „lökethosszításként” is szokás emlegetni (stroked). A magas krómtartamú ötvözetből készült blokkban bőven volt még teljesítménytartalék. Egy 2019-es, a Hudson Hornettel foglalkozó munka egyenesen „Hudson hagyományok szerint alaposan túltervezettnek” nevezi ezt az erőforrást. Gyártásának négy éve alatt, a kezdeti 145 lóerőről először 1952-ben 160-ra, majd 1953-ban 170-re növelik az alapáras kivitelekben a teljesítményt. Dealer beszerelte, de gyárilag támogatott extraként rendelhető volt az „7-X” csomag mely előbb 190-, majd később 210 lóerőre pumpálta fel a teljesítményt. Ezt a csomagot egyébként kifejezetten versenyzéshez ajánlották és meglepően sok mindent tartalmazott:
- Módosított vezérműtengelyt a gyáritól eltérő szelepemeléssel
és szelep-nyitvatartási idővel
- Módosított hengerfejet a nagyobb sűrítési arány eléréséhez
- Speciális szívó- és kipufogócsöveket gyakran a kipufogó
leömlővel együtt
- Erősebb szeleprúgókat
- Módosított gyújtáselosztó időzítés beállításokat és
karburátor fúvókákat
A típus versenysikerei előtt az első Verdák rajzfilm, „Hudson Dokija” tiszteleg. (Nem mellékesen remek film, ajánlom azoknak, akik esetleg nem ismerik.)
Ez a fikcionális újsághír pont nem a versenysikereknek állít emléket, hanem Hudson Doki bukásának, de kitűnő utalás a valós életbéli Hudson Hornet versenysikereire.
(Kép: Pixar Cars Wiki)
1954-re a kétajtós kupé-, szedán-, hardtop-, kabrió és négyajtós szedán kivitelben létező Hornet első generációja alapos ráncfelvarráson esik át. Követve az akkori aktuális divatot sokkal szögletesebb lesz és rengeteget veszít a sármjából.
1955 és 1957 közt készül a második és egyben utolsó generáció, ami csak a nevében emlékeztet a nagy elődre. Az AMC létrejöttével a Nash-Kelvinator, Nash modelljét nevezik át. Ez szerintem olyan ronda, hogy bottal nem birizgálnám meg és természetesen teljesen hagyományos alvázas modell.
Rendelkezésünkre áll az 1951-es katalógus, ami az összes karosszériaváltozatot felvonultatja és szemlélteti a step-down kivitel mibenlétét. A kor divatját követve ez is rajzokkal operál és szerintem a borítóján alaposan elhibázták az arányokat, mintha hatévesek csüccsentek volna be apa autójába.
A legjobb
A Matchboxnál 2017-ben, mint MB-57 debütál az 1951-es Hudson Hornet, mint M(atch)B(o)X Valley sheriff hivatalának szolgálati járműve. Ugyanez a kivitel bekerül 2018-ban egy ötös-, 2022-ben egy ötös- és egy kilences pakkba, majd végül idén a Local Cruiser nevű spéci kiadásba, ami eredetileg Walmart exkluzív lenne, de egyes országokban itt az öreg kontinensen is forgalmazták. Még további négy verziója ismert, de megkockáztatom, hogy ez a legjobb, mert a kettőből az egyik amely krómot és nem szürke műanyagot visel a kritikus pontokon. A másik, ami krómozást kapott, az a 2019-es, ötvenedik éves Superfast kivitel, de az aranyszínű, mennyé'gyorsan csíkokkal és „50th Anniversary Superfast” felirattal. Valami olyasmi, ami számomra teljesen értelmezhetetlen egy megkülönböztető jelzéseket viselő járgányon. A maradék három – két rendőrségi / sheriff járőrautó, illetve egy tűzoltóparancsnoki autó – egyáltalán nem rossz, csak éppen a krómot nélkülözi, aminek NINCS pótszere.
Az öntvény eleve megkülönböztető jelzéseket viselő járművet mintáz, a korhű fények és sziréna fémből kerül fel a tetőre, mint ahogy a keresőlámpák az A-oszlop elé. Nagyon is elégedett vagyok vele, szerintem remekül hozza az eredetit.
Ellenben a festésének a minőségével egyáltalán nem vagyok kibékülve! Fogjátok látni a mellékelt képeken, hogy a karosszéria ívei bizony kifogtak a Mattel gyártástechnológiáján, hogy milyen minőségben sikerült felvinni a mintát a kisautó oldalára. Ha rákerestek az online piactereken, akkor fogjátok látni, hogy a zöm ilyen. Nem lehetetlen kifogni tökéletesen fényezett példányt, de nem is könnyű. Sajnálom Mattel, én a pénztárcámmal szavazok, tavaly május óta
nem sokat hagytam a tárcám (tartalmából) El Segundoban.
Króm. Nincs pótszere! Elfért volna még ide némi festék az első lámpákra, a keresőfényszórókra és a megkülönböztető fényekre a tetőn.
Az öntvénnyel elégedett vagyok, az összes kivitele közül ez kapott egyedül krómozást az 1-xxx sorban vagy 5-ös, 9-es pakkban.
Az ott elől krómozott díszléc.
A karosszéria íve kifogott a Mattel fényezési technológiáján. Nem lehetetlen tökéletes fényezésűt találni, de nem is könnyű. Ja, a kilincseken az ott plezúr, így vettem ki a blisterpackból. Köszi, Mattel!
Az öntvény amúgy remek!
Ha szürke műanyag lenne a lökhárító, akkor még kopaszabb lenne.
A blisterpackban az a remek, hogy csak a felbontás után derül ki, hogy a kártya felé néző oldala hibátlan vagy sem.
Nekem tetszenek az "MBX County", "MBX Valley" és hasonló motívumok. Mivel ez az "1-es egység" valószínűleg magának a sheriffnek a járműve, nem valamelyik helyettesé.
A többi változata - nincs túl sok és csak egy a kivétel - is klassz motívumokat kapott, de krómot azokon nem fogtok találni.
NRFB
