Matchboxon kívüliek: Welly Ford Mustang II

Látványosan nagyot égtem, amikor kijelentettem a Ford Mustang harmadik generációjával foglalkozó postomban, hogy erősen kétlem, hogy bárki is megmintázta volna a másodikat a minket legjobban érdeklő, háromhüvelykes méretarányban. Pedig de, és nem is kisebb név, mint a Tomica. A mai post külön pikantériáját az adja, hogy ennek a kisautónak az egyértelmű másolatát sikerült megkaparintanom, ráadásul a kópia nem is sikerült rosszra.

Én kicsi pónim

A Mustang második generációja az olajválságra érkezett, a benzin többé már nem volt olcsóbb, mint a kóla, a szinte mindenben, de autó téren feltétlenül a „nagyobb jobb” beállítottságú Amerikai Egyesült Államokban komoly térnyerésben voltak azok a japán és európai autók, amiket egy évtizeddel korábban tán' még körberöhögésre sem méltattak volna.

A Mustang II megjelenésekor egyáltalán nem volt kudarc, de nem lett belőle olyan a gyűjtők által nagyra becsült klasszikus, mint az elődjéből. Az ok? Elődjéhez képest, a szó szerinti robbanékonysága miatt hírhedt Ford Pinto alapjaira épített autó, az Amerikában szubkompaktnak nevezett kategóriába tartozik és az olyan import sportkocsikkal versenyez, mint a Toyota Celica, vagy a Datsun 280Z. Motorkínálata is ezekhez hasonlít a 2- és a 2,3 literes sornégyes motorokkal, a 2,8 literes V6-ossal, illetve a – biztos ami biztos hogy legyen és eredetileg egyáltalán nem tervezett – V8-as 4,9 lityissel. (1974-ben ez a motor nem is szerepelt a kínálatban, 1975-ben teljesen át kellett tervezni az autó elejét ahhoz, hogy kínálni tudják ezzel a nagy döggel is, mert bár kis igény de valamennyi azért mégis mutatkozott rá, például az anti-szmog törvényeket akkor nem ismerő Mexikóban.)

A TotalCar még 2005-ben hasonlította a második generációt az akkor frissen megjelent ötödikhez. Vannak kifogásaim a dolog létjogosultságával kapcsolatban, de nagyon szépen megmutatják a Ford Mustang II-őt és minket most ez érdekel. Mi több, ez is a kétajtós kupé, pont mint a kisautó.

 
Talán még a méretét megemésztették volna az amerikaiak – az új Mustang nagyjából akkora, mint a korabeli Audi 80-as. De mivel az összes blokk az alacsony fogyasztásra és a szigorított károsanyag kibocsátási szabványokra lett hangolva – már ha nevezhetjük hangolásnak azt, hogy totál visszafojtották őket – a vezetése egyáltalán nem megy élményszámba. A hengerűrtartalmakhoz képest, nem csak mai szemmel tűnnek patetikusnak a teljesítményadatok. Az autó gyártásának négy éve alatt változott a leadott teljesítmény, de voltak olyan pillanatok, amikor a nagyobbik sornégy 89-, a V6 93 lovat produkált, de a majd 5 literes V8 is csak szánalmas 140 lóerőt adott le.

Azt is megkockáztatom, hogy a Mustang II nem csúnya autó, de valahogy a lényegesen nagyobb elődei karikatúrájának tűnik attól, hogy azok stílusjegyeit aggatják rá a hozzájuk képest apróságra. Akkori népszerűsége inkább szól a 10 literes városi, és 6,5 literes országúti fogyasztásának (gyári adatok a sornégyes blokkal). Igazándiból a gond csak a nevével van. Olyan, mintha egyszer csak a Ford Pumát kezdenék Mazda RX-8 néven árulni. Tulajdonképpen pofás, de nem ugyanaz.

Korabeli tévéreklám amitől kedvetek fog támadni a shotgunnal monitorra lövés nevű sportot gyakorolni!

Japánból Hongkongból szeretettel

Legnagyobb szívfájdalmamra a Tomica kisautók kibertérbe történő kitüremkedése leginkább olyan nyelveken lelhető fel, amit európai ember még az amúgy sem túl ügyes fordítórobotok csatasorba állításával sem képes értelmezni – ehhez a gyártó történetét feszegető cikkhez sem volt egyszerű kitúrni az infókat. Teljes biztonsággal egyetlen dolgot tudok kijelenteni: amit a Tomica 1978-ban megmintázott, azt úgy hívták, hogy Ford Mustang II Ghia és 1:63 méretarányú volt. Az ismeretlenség jótékony homályába igyekvő, hongkongi illetőségű gyártó ezt a kisautót koppintotta le. A törekvés szerint a kisautó alján csak a „Made in Hong Kong” felirat olvasható a „Ford Mustang” mellett, de a közös, kisautógyűjtő tudatalatti szerint a Welly jegyzi ezt a darabot. Róluk már sokszor leírtuk, hogy bár inkább mennyiségi, mintsem minőségi gyártóként szokás őket számon tartani, mégis néha egészen elképesztő módon el tud sülni a kezük.

A másolat pikantériáját az adja, hogy nem sikerült rosszra. A finom és részletes Tomica kidolgozottságát sikerrel másolták le, de a nyitható ajtók befalazódtak, a fém alvázból műanyag lett, és a hátsó fertályon, a csomagtartófedél alatti részt is ebből képezték ki. A Tomica vékonyka kerekei helyett szélesebbeket használtak, amik egyáltalán nem állnak neki rosszul és ha közelebbről vesszük őket szemügyre, akkor még az is látszik, hogy szép nagy, imitált küllők is vannak rajtuk. (Klasszul is gurul velük amúgy.) Még beltere is van, bár igen elnagyolt. Persze a minősége köszönő viszonyban sincs a japán eredetivel, látszik hogy mekkora öntéshibát sikerült rajta elkövetni a jobb oldali ajtó alatt.

Mint arra már utaltam, soha nem gondoltam volna, hogy valaki megmintázza a Ford Mustang II-őt, azt meg végképp nem, hogy valaki le is másolja az eredetit és ebből nekem lesz egy példány.

Erről vették a mintát: Ford Mustang II Ghia a Tomicától, 1978-ból.

(Kép: http://www.diecastlovers.com)

A Welly megőrizte az eredeti Tomica apró részleteit.

Persze a minősége köszönő viszonyban sincs a japán eredetivel. Az ott öntéshiba.

A Tomicának nyithatóak az ajtajai.

A hátsó rész az alvázzal együtt műanyagból van a Wellyn.