Az 1957-es Chevrolet Bel
Air-el kapcsolatos becsípődésem régi és ismert dolog, nem is
vesztegetnék rá karaktereket, tessenek
innen visszafelé kattintgatni, pár bal
egérgomb lenyomásnyira fellelhető részletes típusismertető is.
Nyilvánvalóan az újabb és újabb értelmezések felbukkanása nem
okoz meglepetéseket e lapokon, ez történik most.
Jól áll neki a
távolság
A
Hot Wheels, Boulevard sorozata 2010-ben kezdte meg hódító útját.
A nálunk a Mattel által hivatalosan nem forgalmazott sorozat afféle
extra kiadás, jellemzően de nem kizárólag a Mainline-ban már
valamikor szerepelt modellek feljavított változataiból áll,
nyilvánvalóan magasabb áron azoknál. Más
modellel még nem találkoztam ebből a szériából, ezért nem
szeretnék messzemenő következtetéseket levonni abból, amit az
egy szem példából láttam, mert ettől bizony nem vagyok
lenyűgözve.
Ez
a Bel Air értelmezés szerepelt
már e lapokon,
különböző festésekkel
többször is,
és bár összességében tetszett a versenyfestése, a minőségével
és a részletességével kapcsolatban voltak kifogásaim. A
legfontosabb különbség, hogy a Boulevard verziónak fémből van
az alváza, így a jellegzetes és látványos első
lökhárító-hűtőmaszk kombó is. Eleve ez eléggé elnagyolt, itt
még csúnya öntési bibik is rombolják az általa keltett hatást.
Gondolom ezt sokan meg fogják bocsátani neki, mert a fém alváz
afféle kisautógyűjtő fétis – nem mondom, hogy indokolatlanul.
Az más kérdés, hogy a karosszéria is elég rondára sikerült az
én példányomon, a csomagtartófedél környékén olyan rút
öntési hiba van, ami ebben az árfekvésben – az eBay-en úgy 5
amerikai dollár körül kelnek el ezek a darabok – kimondottan
ciki. A küllős felnik – valóban átlátni a küllők közt,
tehát nem egybekerék küllő imitációkkal – és a rajtuk lévő
gumiabroncsok szépek. Az ilyen – újabb gyűjtői fétis –
kerekek is a gyűjtőknek szólnak, amúgy pont rosszabbul gurulnak
az ilyen autók, mint a sima, műanyag kerekeken. A beltér
elnagyolt, megkockáztatom, hogy egyáltalán nem szép, cserébe
viszont fekete, nem látszik belőle sok. A motorháztető
felnyitható, ami alatt ott blokk a hűtő és pár más azonosítható
alkatrész, ami mindenképp pozitívum. A hátsó fertály környékén
elfogyott a festék, pedig a csomagtartófedélen bőven lenne szép
részlet amit imitálni illene ebben az árfekvésben. Cserébe
viszont az arányok jók és nekem ez a narancssárga fényezés is
tetszik, nagyon jól mutat a sötétített szélvédőkkel. Olyan az
összhatás mintha egy az eredetiséget a teljesítményért
feláldozó – gondolom normális fékeket is kapott –, költséges
felújításon átesett autót látnánk.
Az
én példányom csomagolás nélkül érkezett, ami abból a
szempontból szerencsés, hogy így alacsonyabb volt az ár, és az
ilyen különleges darabokat én sem szoktam felbontani amúgy, tehát
esélytelen, hogy valóban a kezembe vegyem őket. Jó szívvel
éppúgy nem beszélnék rá senkit, mint ahogy abba sem ölnék
energiát, hogy bárkit is lebeszéljek róla. Ez sem tökéletes, de
másként tökéletlen mint az e lapokon már szerepelt, szintén
a gyűjtői darab kategóriában induló konkurens értelmezés.
A keresés a tökéletes után folytatódik!
Az alváz és ezzel egy anyagból készült első lökhárító és hűtőmaszk fémből készült. Sajnos az öntvény nem sikerült a legszebben.
Van neki motorja a nyitható gépháztető alatt.
A gumiköpenyes, küllős felnik nagyon jól állnak neki.
A beltere nagyon elnagyolt, de legalább fekete, így nem látszik. A jellegzetes hátsó díszítés festési megoldásánál is láttunk már szebbet.
A csomagtartófedél nem kapott semmiféle díszítést, pedig bőven lett volna oda mit festeni, az öntési hiba meg kifejezetten rút.
Jól áll neki a blister és a távolság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése