Matchboxon kívüliek: 2012 Hot Wheels Boulevard Big Hits '57 Chevy Bel Air

Az 1957-es Chevrolet Bel Air-el kapcsolatos becsípődésem régi és ismert dolog, nem is vesztegetnék rá karaktereket, tessenek innen visszafelé kattintgatni, pár bal egérgomb lenyomásnyira fellelhető részletes típusismertető is. Nyilvánvalóan az újabb és újabb értelmezések felbukkanása nem okoz meglepetéseket e lapokon, ez történik most.

Jól áll neki a távolság

A Hot Wheels, Boulevard sorozata 2010-ben kezdte meg hódító útját. A nálunk a Mattel által hivatalosan nem forgalmazott sorozat afféle extra kiadás, jellemzően de nem kizárólag a Mainline-ban már valamikor szerepelt modellek feljavított változataiból áll, nyilvánvalóan magasabb áron azoknál. Más modellel még nem találkoztam ebből a szériából, ezért nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni abból, amit az egy szem példából láttam, mert ettől bizony nem vagyok lenyűgözve.

Ez a Bel Air értelmezés szerepelt már e lapokon, különböző festésekkel többször is, és bár összességében tetszett a versenyfestése, a minőségével és a részletességével kapcsolatban voltak kifogásaim. A legfontosabb különbség, hogy a Boulevard verziónak fémből van az alváza, így a jellegzetes és látványos első lökhárító-hűtőmaszk kombó is. Eleve ez eléggé elnagyolt, itt még csúnya öntési bibik is rombolják az általa keltett hatást. Gondolom ezt sokan meg fogják bocsátani neki, mert a fém alváz afféle kisautógyűjtő fétis – nem mondom, hogy indokolatlanul. Az más kérdés, hogy a karosszéria is elég rondára sikerült az én példányomon, a csomagtartófedél környékén olyan rút öntési hiba van, ami ebben az árfekvésben – az eBay-en úgy 5 amerikai dollár körül kelnek el ezek a darabok – kimondottan ciki. A küllős felnik – valóban átlátni a küllők közt, tehát nem egybekerék küllő imitációkkal – és a rajtuk lévő gumiabroncsok szépek. Az ilyen – újabb gyűjtői fétis – kerekek is a gyűjtőknek szólnak, amúgy pont rosszabbul gurulnak az ilyen autók, mint a sima, műanyag kerekeken. A beltér elnagyolt, megkockáztatom, hogy egyáltalán nem szép, cserébe viszont fekete, nem látszik belőle sok. A motorháztető felnyitható, ami alatt ott blokk a hűtő és pár más azonosítható alkatrész, ami mindenképp pozitívum. A hátsó fertály környékén elfogyott a festék, pedig a csomagtartófedélen bőven lenne szép részlet amit imitálni illene ebben az árfekvésben. Cserébe viszont az arányok jók és nekem ez a narancssárga fényezés is tetszik, nagyon jól mutat a sötétített szélvédőkkel. Olyan az összhatás mintha egy az eredetiséget a teljesítményért feláldozó – gondolom normális fékeket is kapott –, költséges felújításon átesett autót látnánk.

Az én példányom csomagolás nélkül érkezett, ami abból a szempontból szerencsés, hogy így alacsonyabb volt az ár, és az ilyen különleges darabokat én sem szoktam felbontani amúgy, tehát esélytelen, hogy valóban a kezembe vegyem őket. Jó szívvel éppúgy nem beszélnék rá senkit, mint ahogy abba sem ölnék energiát, hogy bárkit is lebeszéljek róla. Ez sem tökéletes, de másként tökéletlen mint az e lapokon már szerepelt, szintén a gyűjtői darab kategóriában induló konkurens értelmezés.

A keresés a tökéletes után folytatódik! 

Az alváz és ezzel egy anyagból készült első lökhárító és hűtőmaszk fémből készült. Sajnos az öntvény nem sikerült a legszebben.

Van neki motorja a nyitható gépháztető alatt.

A gumiköpenyes, küllős felnik nagyon jól állnak neki.

A beltere nagyon elnagyolt, de legalább fekete, így nem látszik. A jellegzetes hátsó díszítés festési megoldásánál is láttunk már szebbet.

A csomagtartófedél nem kapott semmiféle díszítést, pedig bőven lett volna oda mit festeni, az öntési hiba meg kifejezetten rút.

Jól áll neki a blister és a távolság.