Porsche téren a legutóbb a Boxster-ről volt szó, mint a cég megmentője, most pedig következzen az a modell, ami felvirágoztatta, majdhogynem óriás vállalattá változtatta. Ez a modell pedig nem más, mint a cég profiljából kilógó luxusterepjáró, a Cayenne.
Porsche Cayenne
A Porsche céget még mind a mai napig felkeresik autógyárak, hogy megbízzák bizonyos tervezési munkával - elvégre maga a cég tervezőirodának indult -, legyen az akár egy kis motorbeállítás, futóműhangolás, vagy egy komplett autó tervezése. Számunkra az utóbbi az érdekesebb, ugyanis ilyenből már nem egy, saját név alatt került ki az utcára, gondoljunk csak a 914 és a 924-es modellekre. Mint akkor, most is a Volkswagen áll a dolgok mögött, akivel karöltve tervezték meg, a mai kor divatautójának számító, az úgynevezett SUV - Sport Utility Vehicle, azaz hobbiterepjáró - kategóriába sorolandó autójukat. Ebből kifolyólag az Audi Q7, a Porsche Cayenne és a Volkswagen Touareg modellek egy tőröl fakadnak.
2002-ben mutatták be végül a nagyközönségnek az autót, mindjárt háromféle motor variációval. Az alapot egy 250 lóerős, 3,2 literes V6-os képviselte, amihez normál spirálrugós felfüggesztés tartozott. Ezt követte a 4,5 literes V8-as motor, ami az S kivitelben 340, míg turbóval felszerelt változatban 450 lóerős volt, utóbbihoz már alapfelszereltségként járt a légrugós futómű is. Mindegyik motor elég fürgén mozgatja a több mint két tonnás monstrumot, de a Turbo 5,3 másodperces százas sprintje igazán figyelemre méltó - az akkori 911 Turbo 4,2-őt tudott. Az autó a sok számjegyet mutató árcédula ellenére igen népszerűvé vált, nagyon jól fogytak, pedig a vízhűtéses 911-es után ez is nagy felhördülést váltott ki, hogy mit keres egy ilyen autó a modellpalettán. Tény és való, hogy kilóg a sorból, de semmi szégyenkezni valója nincs a gyárnak miatta, minden benne van, amit az ember elvár egy Porsche-tól, ezen felül terepre is kivihető, és családostul el lehet menni vele nyaralni.
Cayenne kicsiben
A Matchbox kínálatában 2005-ben jelenik meg mint MB-60. Ezen kívül az 1-75-ös sorozatban még három évig volt jelen, 2006-ban MB-61, 2007-ben MB-25, mig utoljára 2008-ban MB-42-es számozást kapott. Ezen kívül persze szerepelt még pakkokban, a Superfast sorozatban és a Stars of Cars sorozatba is bekerült. Maga a modell nagyon jól kidolgozott, hozza az elvárt szintet minden kis részlet. Amit külön kiemelnék, azok az első ablaktörlők megvalósítása, azt ugyanis a megszokott szélvédőből kialakítottakkal ellentétben itt elöl a karosszéria részét képezi, hátul viszont a bevált módon valósították meg. A kinti részletgazdagság belül is folytatódik, épp csak a műszeregységet nem alakították ki, ráadásul a kormány is valódi háromküllős. A fényezése sem alapszín, hanem szép metál, ráadásul az alvázat sem voltak restek lekrómozni, így a kipufogó is markáns - ez később eltűnik, de majd idővel meglátjátok úgy is. Mielőtt nagyon elfogultnak mondanátok, említek pár kisebb negatívumot is. Az elsőt a modell tervezője kreálta, mégpedig a hátsó szegecs elhelyezése, ugyanis az a hátsó ablakon betekintve jól látszik. Nem értem miért nem tudta volna kicsit lejjebb elhelyezni, és akkor takarta volna a kalaptartó. A második már az öntőszerszám hibája, amit a B oszlop mögött találunk az ajtó és a tető élénél. Van ott egy kis hullám, a jobb oldalt pedig még ráncos is, olyan mintha az öntőformában egyszerre több darab lenne, és ott csatlakoznának egymáshoz. Azért is gondolom így, mert nem egyedi esetről van, szó ugyanis az összes Matchbox Cayenne-en megtalálható ez a kis deformáció - ezen látszik a legjobban, a többin szinte észrevehetetlen. Kár ezért a kis malőrért, de szerencsére nem nagyon szembeötlő hiba, ettől még egy igen szépen kivitelezett játékautó, amit nem sok választja el attól, hogy nézegetni való modellként lehessen árulni.
2002-ben mutatták be végül a nagyközönségnek az autót, mindjárt háromféle motor variációval. Az alapot egy 250 lóerős, 3,2 literes V6-os képviselte, amihez normál spirálrugós felfüggesztés tartozott. Ezt követte a 4,5 literes V8-as motor, ami az S kivitelben 340, míg turbóval felszerelt változatban 450 lóerős volt, utóbbihoz már alapfelszereltségként járt a légrugós futómű is. Mindegyik motor elég fürgén mozgatja a több mint két tonnás monstrumot, de a Turbo 5,3 másodperces százas sprintje igazán figyelemre méltó - az akkori 911 Turbo 4,2-őt tudott. Az autó a sok számjegyet mutató árcédula ellenére igen népszerűvé vált, nagyon jól fogytak, pedig a vízhűtéses 911-es után ez is nagy felhördülést váltott ki, hogy mit keres egy ilyen autó a modellpalettán. Tény és való, hogy kilóg a sorból, de semmi szégyenkezni valója nincs a gyárnak miatta, minden benne van, amit az ember elvár egy Porsche-tól, ezen felül terepre is kivihető, és családostul el lehet menni vele nyaralni.
Cayenne kicsiben
A Matchbox kínálatában 2005-ben jelenik meg mint MB-60. Ezen kívül az 1-75-ös sorozatban még három évig volt jelen, 2006-ban MB-61, 2007-ben MB-25, mig utoljára 2008-ban MB-42-es számozást kapott. Ezen kívül persze szerepelt még pakkokban, a Superfast sorozatban és a Stars of Cars sorozatba is bekerült. Maga a modell nagyon jól kidolgozott, hozza az elvárt szintet minden kis részlet. Amit külön kiemelnék, azok az első ablaktörlők megvalósítása, azt ugyanis a megszokott szélvédőből kialakítottakkal ellentétben itt elöl a karosszéria részét képezi, hátul viszont a bevált módon valósították meg. A kinti részletgazdagság belül is folytatódik, épp csak a műszeregységet nem alakították ki, ráadásul a kormány is valódi háromküllős. A fényezése sem alapszín, hanem szép metál, ráadásul az alvázat sem voltak restek lekrómozni, így a kipufogó is markáns - ez később eltűnik, de majd idővel meglátjátok úgy is. Mielőtt nagyon elfogultnak mondanátok, említek pár kisebb negatívumot is. Az elsőt a modell tervezője kreálta, mégpedig a hátsó szegecs elhelyezése, ugyanis az a hátsó ablakon betekintve jól látszik. Nem értem miért nem tudta volna kicsit lejjebb elhelyezni, és akkor takarta volna a kalaptartó. A második már az öntőszerszám hibája, amit a B oszlop mögött találunk az ajtó és a tető élénél. Van ott egy kis hullám, a jobb oldalt pedig még ráncos is, olyan mintha az öntőformában egyszerre több darab lenne, és ott csatlakoznának egymáshoz. Azért is gondolom így, mert nem egyedi esetről van, szó ugyanis az összes Matchbox Cayenne-en megtalálható ez a kis deformáció - ezen látszik a legjobban, a többin szinte észrevehetetlen. Kár ezért a kis malőrért, de szerencsére nem nagyon szembeötlő hiba, ettől még egy igen szépen kivitelezett játékautó, amit nem sok választja el attól, hogy nézegetni való modellként lehessen árulni.
Matchbox MB-60 Porsche Cayenne Turbo
Ilyen kerékkel ez a legdurvább terep, ahova kimerészkedhet
A B oszlop fölött elég durva öntőszerszám hiba található
Nem cifrázták túl a hátsó lámpát, olyan, mintha kézzel lenne festve
Napfényben jól kijön a metálfény szépsége
Az ok, amiért szükség van egy ilyen modellre
"- Nézd milyen gyors! Itt jön! - Hol? - Ott megy!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése