Matchbox CY-10 Kenworth Racing Transporter, MB-66 Tyrone Malone Super Boss, MB-65 Bandag Bandit

Vannak emberek akik showmannek születnek – persze az is kell hozzá, hogy jó helyre és jókor szülessenek. Jerrel Malone ilyen ember volt. A San Franciscótól délkeletre fekvő Visaliában lakó Jerrel „Tyrone” Malone éppen tévét néz. Egy környezetvédő csoportról szóló filmet közvetítenek. A zöldek éppen a „mentsétek meg a bálnákat” programjukhoz gyűjtenek pénzt. Malone-nek hirtelen remek ötlete támad, maga elé ránt az asztalról egy papírszalvétát, amire gyorsan felrajzol egy vázlatot. Pár nappal később, kevés pénzzel, de annál több elszántsággal levelet ír az Egyesült Államok Környezetvédelmi minisztériumának és engedélyt kér egy húsztonnás bálna elejtésére azért, hogy lefagyassza és azt „utazócirkuszként” az országban körbehordozza.

Little Irvy

Szerintem csak az USA az egyetlen hely a világon, ahol Malone engedélyt kaphat ilyesmihez és nem szánakozó körberöhögést. A bálnás ötletből hamar valóság lesz. Malone hajót és legénységet bérel, „Little Irvy”-t elejtik, partra hozzák és lefagyasztják. Malone nem akármilyen rábeszélőkével rendelkezhetett, mert a Kenworthból kidumál egy 1967-es, Conventionalt, és még egy spéci, hosszított trélert is. Az elejtett bálna, „Kicsi Irvy” akkorára nőtt, hogy csak egy olyan félpót volt képes befogadni őt, ami valamivel több, mint fél méterrel hosszabb, mint az USA-ban engedélyezett maximális hosszúságú ilyen jármű. „Ficánka” nem csak hosszú, de nehéz is, ezért Malone közel tíz éven át messzire elkerülte a 335 lóerős, 6-hengeres dízelmotor hajtotta, közel 18 méter hosszú szerelvénnyel az Egyesült Államok autópályái mentén felállított súlyellenőrző mérlegeket. (Az USA-ban leggyakrabban az államhatárokon lévő pihenőhelyeken felállított mérlegekkel ellenőrzik a kamionok súlyát. Ide minden, nem üresen futó kamionnak kötelező behajtani mérlegelésre. A túlsúlyos szerelvényeket díjfizetésre kötelezik és természetesen azokat is szankcionálják, akik megpróbálják elbliccelni az ellenőrzést. Persze lehetséges nem az autópályákon haladni és így elkerülni a mérlegelést, de ez gyakran nagy kitérőket jelent alsóbbrendű utakon.)

Hogy Malone hol mutogatta a 11,5 méteres emlőst? Autó show-kon, gyorsulási versenyeken, vásárokon, mindenféle olyan helyen, ahol sok ember gyűlt össze valamiért nyílt helyen. Nézők légiói fizettek fejenként 35 centet azért, hogy a nyergesvontató végébe kapaszkodhassanak fel, végigsétálhassanak a plexiüveg mentén és közelről vehessék szemügyre a fagyott állatot. Egyik ötlet szülte a másikat, Little Irvy-t – „akit” nem csak Amerikában és Kanadában, hanem 17 európai nagyvárosban is megcsodálhatott a közönség – hamarosan követte egy újabb attrakció, egy másik szerelvényben szintén lefagyasztva három nagy fehér cápát vehetett szemügyre, aki befizette a belépti díjat.

Super Boss

Malone hamar észrevette, hogy míg a gyerekeket és a mamákat a fagyasztott tengeri állatok kötik le, addig a papák inkább a szállítóeszközök nézegetésével ütik agyon az időt. Ezért megépítette a „Boss Truck of America” nevű, V-12-es dízelmotor hajtotta Kenworth szörnyet, agyonkrómozva, 10 000 dolláros narancssárga fényezéssel. (Az előbbi linken megtekinthető, de nem találtok róla képet lentebb, mert szerintem kicsit sem szép.) Ezt hamarosan követte a „Super Boss”, egy 1300 lóerős dragster, mellyel a gyorsulási versenyzők körében legendás Bonnevilleben, a sóstó medrében a 144 mérföld per órás (kb. 231,7 km/h) sebességrekordot sikerült felállítani. (Erről bővebben nem találtam információt, fogalmam sincs, hogy milyen kategóriában állította fel ezt a rekordot és mikor, illetve hogy megdöntötték-e, vagy sem.) Naná, hogy Malone nem ingyen versenyzett. Nagyon eredményes, 17 éven át tartó szponzorációs szerződést kötött a Bandag nevű, teherautókra és más haszongépjárművekre való újrafutózott abroncsokat gyártó céggel.

Bandag Bandit

A Bandag egy kisebb vagyont fizetett Malonenak, hogy fuvarozóknak tartott nyílt napokon szerepeljen gumiabroncs kereskedőknél világszerte. Malone döbbenetes burnoutokat és wheelie-ket (amikor a hátsó kerekeire ágaskodik egy nagy teljesítményű autó induláskor) mutatott be. Persze nem robogóval, hanem vagy a Super Boss-al, vagy az időközben épített Bandag Bandit nevű, fekete, 1978-as csőrös Kenworth-tal. A dragster szörnyetegbe egy 12-hengeres, ikerturbós Detroit Diesel motort épített, ami 1300 lóerőt produkált. Amikor nem volt a közelben reptér, vagy gyorsulási versenypálya, akkor utcákat záratott le és a városközpontban mutatta be a showt. A tengerentúlon a kamionos iparágban mindenki felnézett Malonera. Ő volt a kamionosok királya és egy vagyont csinált a bálnából. A sors iróniája, hogy a „kamionosok királya” pont egy kamionnal ütközve veszti életét. 1997 január 21-én Phoenix-ből hazafelé tartva elaludt a volánnál és egy szembejövő kamionnak ütközött, majd pár perccel később meghalt. A helyszínelők szerint a teherautó sofőrje mindent megtett azért, hogy a személyautót vezető Maloneval elkerülje az ütközést, még az útról is lehajtott. Szegénynek amúgy esélye sem volt, úgy találta telibe a szembejövő kamion oldalát, hogy két 360-fokos piruettet is csinált. (Malone különböző járműveiről ezen az oldalon találtok még sok fotót és információt.)

Tyrone Malone Matchboxban

Hogy mindennek mi köze van a Matchboxokhoz? Nos, 1983-ban CY-10-ként jelenik meg a Convoy sorozatban, Kenworth Racing Transporter fedőnéven – az alvázán lévő névbe még beékelődik a Cabover kifejezés is a második helyre – az, amit Malone csak Papa Truck-nak hívott és a hátán a Super Boss-t hordta. Papa Truck – innentől ragaszkodom ehhez a névhez, mert egyrészt sokkal rövidebb, mint az az elnevezés, amit a Matchbox használ, másrészt sokkal személyesebb és mivel egy tíztonnás teherautót hívnak így, érzek benne egy kis iróniát is – egy alaposan átalakított, Kenworth Cabover, 430 lovas, ikerturbós Detroit Diesel motorral. Amúgy Malone elkészítette a hasonló Mama Truckot is, de a Matchbox egyértelműen Papa Truckot mintázta meg, mert csak annak van hálófülkéje. A Convoy Project a CY-10-ben szereplő Papa Truckból csak egyetlen változatot ismer, mely festésében csak távoli köszönő viszonyban van az eredetivel, bár egyértelműen annak a mintájára készült. Papa később számtalan és egy Code 1 és Code 2 szettnek lesz része – példának szerepeljen itt Ikarus 256 kolléga Schrader Racing Team szettje – de megígérhetem, hogy e lapokon is találkoztok majd változataival még.

A CY-10-ben ott a Super Boss is Papa Truck hátán, de az az 1-75 sorozatban már egy évvel előbb megjelenik, mint MB-66 Tyrone Malone - „Superboss” (sic). A katalógusfotón lévő kivitelben soha nem jelenik meg a dragster kamion. Ilyen típusú kerekek csak a katalógusban láthatóak, kereskedelmi forgalomba végül valamiért nem kerülnek. A festés is különbözik és mintha valamifajta beömlő is lenne a motorháztetőn. Az MB-66 1982 és 1986 között marad gyártásban. Az alvázán csak Kenworth felirat olvasható, semmi több. Charlie Mack 15 különböző verziót különböztet meg aszerint, hogy hol készült, milyen színű a szélvédője, hol és hogyan szerepelnek rajta a piros-kék csíkok, illetve, hogy milyen mintázatú a hátsó kerekei Egyetlen helyen említ a többitől eltérő első kereket, de a valóságban legalább háromféle szélességű első kerékkel szerelték, szóval igen apró eltérésekkel, de dögletesen sok verziója van. Bevallom, nekem ez a dragster sohasem volt a szívem csücske, még így a történetét ismerve sem vált a kedvencemmé – Papa Truck viszont pont ellenkezőleg. Az eredetire csak nyomokban emlékeztet, az azon lévő spoilerek erdeje erről – érthető módon – lemaradt. A Convoy és 1-75 sorozatban szereplő W900-as Kenworthoz azonban ennek a verziónak sok köze nincs, bár elvileg az eredeti ugyanilyenből készült. Az 1-75 sorozatban még egyszer szerepel ez a modell, 1982-ben Amerikában MB-65-ként adják ki, fekete színben és akkor a másik, a valóságban is a Super Boss-ra nagyon hasonlító Bandag Bandit-et mintázza. Ebből Charlie 9 változatot különböztet meg.

Őszintén szólva, nem tudom, hogy mi volt előbb, a tyúk, a tojás, vagy a kakas. Az biztos, hogy Tyrone Malone járművei a Convoy és az 1-75 sorozatban szériaként jelentek meg, de hogy azért, mert ő kereste meg a céget azért, hogy mörcsöndájzingként készítsék el ezeket neki – tőle nem lenne meglepő és aki megnézte a valóságban a járműveit, miért is ne akarnak ilyeneket megvásárolni miniatúrában – vagy a Matchbox gondolta úgy, hogy érdemes lenne Malone munkásságát megörökíteni ilyen módon – ez se lenne példa nélkül.

Kezdetben volt a bálnaszállító.

Aztán - nem közvetlenül utána - jött a sebességi rekord felállító dragster Super Boss.

Nagyon hasonlít rá, de más.

A hátán viszi a fiát.

CY-10 Kenworth (Cabower) Racing Transporter. Az MB-66 Tyrone Malone Super Boss tartozék.

Gyere, gyere, gyere...

... lassan, gyere, gyere, lassan, lassan, gyere!

A festés csak távolról és ködben hasonlít az eredetire.

Na, mibe, hogy ebből a szögből még nem is láttátok őket (katalógus) fotón!

Ne nagyítsátok ki, mert akkor nagyon látszik, hogy nem jó helyen van a fókusz! Köszi! Super Boss nem a Convoy sorozatban lévő Conventional Kenworth modellen alapul.

CY-10 Convoy Kenworth Racing Transporter, NRFB.

MB-66 Tyrone Malone Super Boss. Ez a verzió van a CY-10-ben.

Soha nem voltam érte oda igazán valamiért.

A lelkesedésem azóta sem jött meg.

Amerikai kiadású MB-65 Bandag Bandit, egy évvel korábbról. Gyanítom ez volt előbb, aztán lett hozzá Papa Truck és bújtatták Super Boss köntösbe.

Sok MB-66 és egy MB-65. Elképzelésem sincs, hogy ezek most tényleg verziók, vagy csak különböző módon koptak le.

Kenworth dragsterek egymás közt.

A hátukra fordítva kalimpálnak. Jól látszik, hogy háromféle első kerékkel szerelték őket.

Hagyd a legjobbat a végére: Tyrone Malone guruló cirkusza mozgásban! Köszi a videót Tommyz!