A Matchboxnál a Porsche 959-nek 2001-ben járt le az ideje, abban az évben került be utoljára a kínálatba. Ugyan a 2006-os Superfast sorozatba is tervezték beletenni, de abból végül nem lett semmi. Eddigre láthatóan elfáradt már az öntvény amin kicsit alakítottak is. Ez főleg a hátsó spoilernél és a lámpáknál érhető tetten. A lámpát máshogyan tagolták, illetve a szárnyat teljesen beleolvasztották a karosszéria öntvényébe. Szebb nem, de gondolom a gyártása így jóval olcsóbb lett ami ekkor Kínában zajlott. Méltó lett a búcsú darab, szép lett a színe, jó a kerékválasztás és visszafogott dekorációt is kapott.
2022/09/30
2022/09/28
Motormax Toyota Hiace Van
Drága vanitiszes sorstársaim! Hosszú-hosszú szünet után újabb anonim gyűlést celebrálunk - vagy mit is kell csinálni az ilyesmivel -, ezúttal egy jelentős magyar vonatkozással is bíró járműről, egy a másodvonalba tartozó gyártótól.
HiAce
A
Toyota HiAce negyedik generációját (H100) 1989 és 2004 közt
gyártja. A 3-, 4-, és ötajtós kivitelekben is készülő teher-
és személyszállító igazi világautó, szinte az összes
kontinensen forgalmazták. Az „elől morog, hátul kapar”
kivitelén kívül létezett 4x4 hajtásképletű változata is.
Benzinmotorokból a kínálat igencsak színes volt: négyhengeresek
2-, 2,4- és 2,7 literes változatokban, 3,4 literes V6, illetve
az eleve mentőautónak készülő verzióban négyliteres V8-as
dolgozott. Dízelekből csak sornégyessel kínálták, 2,4-, 2,5-,
2,8-, és háromliteres hengerűrtartalmakkal. Automata váltóból
négysebességes, kéziből ötsebességesekkel társították össze.
Gyártásának 15 éve alatt két ráncfelvarrást is kapott.
A hazai vonatkozását szerintem már kitaláltátok már a címnél: a rendszerváltás környékén – egészen pontosan 1990-ben álltak szolgálatba az első példányok – első generációs HiAce-ekre cseréli a Magyar Mentőszolgálat az akkor már őskövületnek számító, lengyel Nysa szállító- és esetkocsikat. Ezzel hosszú időre a hazai utcakép részeivé váltak a Toyota mentők.
Első kézből származó információm is van róluk, lévén egy barátom akkor mentőápolóként szolgált. Természetesen örültek a modern, „nyugati” – földrajzilag ugye meg pont hogy keleti, a gyártásuk japánban folyt, több helyen is – járműnek, de hiányolták a Nysa tágasságát, leginkább rövidnek találták a Toyotát. Egy belsős poén is futott akkoriban. Pont a Toyoták kapcsán – legalábbis én így tudom – vezették ki az esetzászlót, ami a mentők megkülönböztető jelzés készletének részét képezte a villogó kék fényen és a hangjelzésen kívül. A piros zászlót éjszaka külön lámpa világította meg. A mentőautók személyzete azzal viccelődött, hogyha langaléta pácienst visznek, akkor nyitva hagyják a hátsó ajtót és megtartják az esetzászlót, csak majd a beteg lábának nagyujjára kötik majd. A kétliteres, 101 lovas benzinmotorokkal szerelt, ötsebességes váltós Toyoták másfél évtizedig szolgáltak.
Az
OMSZ flottáját Magyarországon építették mentőautóvá, a
kocsik alap – bár ablakos – teherkivitelben érkeztek. 1992-ben
a Toyota bemutatta a HiAce eleve mentőautónak szánt verzióját. A
HiMedic nevű járműben az első generációs Lexus LX 400,
4-literes V8-as blokkja dolgozott. A gyártónak az adta az ötletet,
hogy a HiAce-t nem csak Magyarországon fogták be mentési célokra
– például a hasonlóképp „tőkeerős” Bangladesben is – és
mindenhonnan pozitív visszajelzést kaptak. A HiMedic magasított
tetővel készült és 1998-ban már az ezredik példányt
szállította le belőle a Toyota.
Motor Max, Hong Kong
A
Hongkongi illetőségű cég hivatalosan még
csak egyszer szerepelt nálunk, bár
a Mondo Motors márkanéven futó Pagani Zondát is ők
gyártották. A honlapjuk
erre található és látni fogjátok, hogy a másodvonalbelinek
számító gyártó nagyjából minden méretarányban gyárt cirka
mindent. Úgy tűnik, minél nagyobb a méretarány, annál jobb a
minőség, a „Super Wheels” címke alatt futó, 1:64-es
járgányaikban óriási a szórás. A Zonda és a Lamborghini
Gallardojuk jó, de aztán óriási a szórás az „elmegy” és a
„borzasztó” közt.
A
Toyota HiAce-ük is leginkább az „elmegy” kategória. A
kanárisárga furgon a jobb oldalon hordja a kormányát és az első
facelift jegyeit viseli magán. Ami az apró részleteket illeti,
meglepően jó – lásd a mellékelt képet az eredeti járműről
–, de a kerekei nyilván lehetnének sokkal szebbek. Ami a
minőségét illeti, nos ez is „oszlopot szállít”, mint
manapság annyi Matchbox. Amit a Mattel márkájánál abszolút
az igénytelenség csúcsának tartom, azt a Motor Maxnál elfogadom,
amit az árcédulán olvasható összeg indokol. Különösen úgy,
hogy ez a példány az egyik online pénztemetőmnél volt akcióban,
olyan áron, hogy szinte ők fizettek, csak valaki vegye már meg –
gondolom ők is a hazai vonatkozásra apelláltak a készlet
beszerzésekor, kevés sikerrel.
2022/09/26
Matchbox MB-12 1962 Plymouth Savoy
Néha nem értem, hogy mi vezetheti a Mattel kezét, amikor úgy dönt hogy megmintáz egy-egy típust. Félreértés ne essék – picit le is lövöm a poént előre –, nagyon jól sikerült az 1962-es Savoy, csak megint ugyanaz az érzésem, mint ami a 79-es Chevy Novánál volt, miszerint remek, csak a világon semmi izgalmas nincs benne.
„Érdekes arcú”
A
Plymouth öt generáción keresztül használta a Savoy nevet. Amit a
Matchbox megmintázott, az az utolsó generáció, premierévéből a
kétajtós szedán. Ezt onnan lehet tudni, hogy a kétajtós hardtop
(keménytetős) nem rendelkezik b-oszloppal, ez meg igen. A Savoy
ezen generációja a legnagyobb méretkategória (ful-size)
belépőmodellje volt. Az amerikai autógyártásnak abban az
időszakában vagyunk, amikor az általam teljesen önhatalmúlag
barokknak nevezett éra – minden csupa króm, utánégetővel izzó
sugárhajtómű, a benzin olcsóbb mint a kóla, a túlzó a normális
és úgy fest nincs miért spórolni bármivel is – már véget
ért. A formavilágot az útkeresés jellemzi, egy olyan köztes
állapot, ami nekem nem tetszik. Nyilván ízlésbeli dolgokról
vitatkozni meddő, de én úgy vagyok vele, mint a viccbéli csúnya
nővel, akire azt mondják, hogy „érdekes arcú”. Szóval elnézem,
de otthonra nem kéne. A Savoyban nincs igazán semmi különleges,
nem egy ismeretlen, feledésbe merült autó, de a megjelenése
igazán megosztó, ezért az, hogy Matchboxként megmintázták
meglepő.
Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy bármiféle paramétert érintő értekezést ellazsálhatom, mert rendelkezésre áll az évhelyes katalógus, amiből minden létező adat kiderül.
Premiermodell
A
Savoy 2021-ben debütál. A premiermodell az, amit ebben a postban
láttok, azaz fekete, sötétszürke beltérrel. Idén, azaz 2022-ben
MB-54-ként ismét benne van az 1-100 sorban – Matchbox ügyekben
azt, hogy „mainline” szádra ne vedd! –, ezúttal fehér
színben. Ezt szándékozom majd beszerezni, mert a fekete nagyon
megeszi a részleteket, de igazándiból majd kézbe véve döntöm
el, hogy kell-e nekem. Szintén idén a „Collector's Series”
spéci szériába is bekerült, kék színben, króm felniken, gumi
kerekekkel, de valamiféle – talán dragster akar lenni –
versenyfestéssel. Neve van, „Pedal Beast”, de rajtszáma nincs –
szinte biztos, hogy kihagyom.
Értékelés? Nem látom hibáját ebben a méretarányban és a játékszer kategóriában – a beltérben persze pizzakormány van, de ezt már lassan nem is lesz érdemes szóba hozni, kivéve ha nem így lenne. A festése szép, sok kiemelt részlettel. A minőségére nem lehet panasz, ha a megjelenése tetszik, érdekesnek találjátok, ne hagyjátok ki!
2022/09/25
EFSI DAF 3300 Damco Distribution International
Újabb „hiányzó láncszem”, ezúttal a DAF F241 evolúciójából és újra az EFSI-től. A vontató a Matchbox Convoyokból lesz ismerős, csak ott Space Cab és háromtengelyes. Háromtengelyes ámde pótkocsis szerelvény, Space Cab és nem Convoy méretarány, de SuperKings, szintén volt már. Mint ahogy a Convoy méretarány, de csak két tengelyen fut és teherautó is, az EFSI-től a legkisebb szóba jöhető hálófülkével. Mi nem volt még? Úgy van, kéttengelyes nyergesvontató! Egész eddig. Voilá!
Minden vonatkozó infót megtaláltok a fentebb linkelt postokban, úgyhogy a továbbiakat úgy írom, hogy feltételezem, hogy birtokában vagytok ezeknek. A kéttengelyes nyerges is tudja azt a trükköt, amit a kéttengelyes teher, dönthető a fülkéje. A félpót egy újabb verzió. Háromtengelyes, de szimpla keréksorral – mint a Trans-Bavaria-Tex-es MAN-nél –, de a konténer ajtajai nem nyithatóak – mint a Scania Demo Trucknál, ahol ugyanez volt a helyzet, csak annak dupla keréksorai vannak. A „hardver szereti ha finoman bánnak vele” felirat és a rajzolt emelőhátfal visszatérő részlet a fentebb már linkelt, szintén DAMCO színeket viselő teherautóról. A motívum is azonos azzal, de majd a jövőben mutatok olyat is, amin nem így lesz.
Remek holmi ez is, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, mint ahogy az eddigi EFSI tesóiról is.
2022/09/23
Matchbox 1996 Police 5-pack Ford LTD Police
Ki fogok már rakni egy post-itet a monitorom sarkára, hogy „Több kéklámpást postolj!”, mert a statisztikák mindig azt mutatják, hogy szeretitek őket, én meg mindig elfelejtem.
Annyira régen volt Ford LTD, hogy talán már nem fogtok meglincselni egy újabb verzióért. Nem sok dolog mondható el róla és már azt is olvastátok a címben: Ez egy 1996-os ötös csomagból való – lásd alább. Mutatom!
2022/09/21
Majorette No. 251 GMC Brigadier Service Truck
Ej, daliás idők, amikor még egy játékszerrel igazán jókat lehetett játszani! Szerethető cseresznyeszedős teherautót találtam egy börzén és úgy fest, hogy még az is előfordulhat, hogy egészen ritka. #regenmindenjobbvolt
GMC
Magamtól
sohasem jöttem volna rá, de a nemzetközi kisautó-szexualitásban
az a jó, hogy remek infókat lehet kitúrni a netről. Szóval az
akkor még tényleg francia Majorette amit megmintázott, az egy GMC
Brigadier típusú teherautó. 1978 és 1989 közt gyártotta a
General Motors. Class 7/8, ami azt jelenti hogy nehézteherautó,
tehát a megengedett legnagyobb össztömege 11794 - 14969 kg
közé esik – illetve a Class 8 minden a 14969 kiló felett.
Kezdetben még kapható volt a
Chevy 427-es, izomautókból ismerős benzines (!), 7 literes,
öntöttvas big-blockjával, de 1982-től már csak
dízelmotorokkal kínálták. Amerikai szokás szerint amit a
tisztelt vevő óhajtott, Caterpillar, Cummins és Detroit Diesel
termékekkel is.
A francia amerikai
Nem
titkolom, hogy Majorette ügyekben egyáltalán nem vagyok büfé.
Elképzelhető, hogy ezzel a darabbal sikerült belenyúlnom egy
ritka verzióba. Egy fél nap kutatás van ebben az alábbi pár
sorban, de ha már nem voltam lusta, „élvezzétek” ki a
gyümölcsét: A helyzet az, hogy a Majorette, GMC Brigadier-ként
nevesítve háromféle teherautót készített a kereshető
adatbázisok, meg a saját, (digitalizált) Majorette katalógus
gyűjteményem szerint is.
A No. 283 GMC Brigadier Crain Truck-ot, 1982 és 2006 közt, meglepően kevés színváltozatban.
A No. 324 GMC Brigadier Semi Gas Trankert, 1983 és 1988 közt, összesen két verzióban, de ezek csak színárnyalat verziók, ha az életem múlna rajta sem tudnám a két változatot megkülönböztetni a tartályos nyergesből – pofás amúgy, kéne.
A No. 379 GMC Brigadier Semi Powder Transporter, 1997 és 2004 közt. Ez is nyerges, de hogy pontosan mire való, azt nem tudnám megmondani. Valamiféle porított dolgot szállíthatnak ilyennel, de passzolom hogy pontosan mit. Amúgy szerintem kicsit sem szép.
Az én GMC Brigadier cseresznyeszedőmnek se híre, se hamva! Annyi támpontom volt, hogy az alvázán a „283/251” számozás szerepel, ami inkább nehezítette a dolgom, mintsem segítette, mert a 283-as darukból dögivel találtam, de 251-es számon csak Majorette Ford Broncók és Ford Caprik – olyanom van is – bukkantak fel. Próbáltam mindenféle a funkcióra utaló kereséssel meglelni, sikertelenül. (Lehet franciául eredményesebb lettem volna, mint angolul, csak azt a nyelvet nem beszélem az „éhes vagyok” és a „szemét idegen” mondatok kivételével.) Ezért nem voltam rest és elkezdtem átnyálazni a katalógusokat, egyenkénti megtekintés útján, ahogy kell! Nos, dobok, fanfárok: az 1993-as és az 1994-es brossúrákban szerepelnek, mint No. 251 Service Truck. Sehol máshol, de ott is egy teljesen másfajta cseresznyeszedő akszesszoárral!
Hohó! Megvagy! 1993-as Majorette katalógus, de ezen a képen teljesen más a cserkószedője!Felhorgadt bennem a gyanú, hogy az én példányom valamiféle módosított darab lehet, mint porsche kolléga, létrásra alakított Matchbox Snorkelje, de még több idő belefeccölése után az eBay-en találtam az enyémmel megegyező szerkezetű Brigadier-t, de más színben. Szóval szó sincs róla, gyári darab ez, egyszerűen csak ritka.
Amikor már azt hittem, hogy átalakított példányba futottam bele, megtaláltam ezt a képet egy amierikai illetőségű eladónál az eBay-en. Ez már egészen olyan mint az enyém, csak a színek nem stimmelnek. Lehetséges, hogy az én példányom valamiféle 3-as, vagy 5-ös pakkból van, azért nem lelem?
A dolog pikantériája, hogy próbáltam keresni azon a néven is a Majorette adatbázisokban ahogy a katalógusban szerepel – franciául is – de úgy sincs semmi nyoma! Masszív kis szerkezet amúgy, pont olyan jót lehet vele játszani, mint a fentebb már linkelt Snorkellel, vagy a Hot Wheels – ahogy Trolleybus mondta –, „rém idétlen de jó” telefonkábel szerelő járgányával és úgy tűnik, hogy ritka is lehet.
Az is az alvázáról derült ki, hogy 1:90 a méretaránya, szóval abszolút Matchbox Convoy-közeli léptékű.Még az is megfordult a fejemben, hogy utólag módosított, de ahhoz meg túl "egyben van". Ez is telefonfa szerelő.
2022/09/19
Matchbox M6400 10 Pack New Jaguar XK – 2006
Ej, daliás idők! Amikor egy Matchbox 10-es csomagnál teljesen alapvető dolog volt, hogy minden benne szereplő kisautó egyedi, csak arra jellemző fényezésben pompázott és mit ad isten, pont az egyik legszebben, amit a gyártó kiadta! #regenmindenjobbvolt
Grand Tourismo
A
Jaguar XK, X100 kódú verziója az 1997-2006 közti modellévekben
regnált, tehát tavaly volt 25 éves. Megkockáztatom, hogy a forma
időtlen, azt gondolom mind a mai napig megnéznek egy ilyen grand
tourert az utcán – nem kicsit annak is köszönhetően, hogy „az
alakok akikre nem akarsz hasonlítani kicsit sem” nem lakták le az
imidzsét, mert ahhoz nem készült belőle elég sok és nem is
esett be az áruk az ő pénztárcájukhoz elég gyorsan.
A Matchbox, címben szereplő elnevezése bizonyos szempontból tűpontos, bár a modellciklus miatt mindenképp magyarázatra szorul. Az XK kétféle karosszériával, mint kupé és mint kabrió készült. Szintén kétféle teljesítményű, V8-elrendezésű motorral, amit az XK8, XKR reprezentál a névben. Az utóbbi az erősebb, amit egy kompresszor (supercharger) lévén értek el. Az Eaton gyártmányú egység amúgy ugyanaz mint amit a Ford SVT F-150 Lightning pickupban (!) is dolgozik. A belsőt szintén kétféle verzióban készítették, „Sport” és „Classic”. Az előbbiben sem fukarkodtak a bőr használatával, de az ülések szövetborításúak, míg az utóbbiban mindent bőr borít. A lehetséges permutációkat tessenek tehát kiszámolni, és akkor még nem is beszéltünk a különböző kerékméret, navi, 2+2 ülés vagy inkább nagyobb csomagtartó és egyéb opciókról. Az XK 2003-ban kap egy az erőforrást és annak teljesítményét érintő frissítést, ez a „new”, azaz „új” a névben. Éppen ezért bennünket a ráncfelvarrot verzió adatai érdekelnek.
Tehát az első generáció négyliteres, ötsebességes automata váltón keresztül a kerekeket hajtó motorjához képest az új, 4,2 literes és hatsebességes az automata váltója. Az XK8 300 lóerős és 420Nm a nyomatéka. Az XKR-nél ezek az értékek rendre 400 ló és 55Nm. A 0-60 Mp/h (közel 0-100 km/h) sprint szintén rendre 6,4-, 5,4 másodperc.
Rengeteg
érdekesség van még az XK történetében, amik ha érdekelnek,
akkor szívből ajánlom a Speedzone videóját, amit Csikós Zsolt
prezentál. Ugyan nem rövid és egy első generációs XKR-t mutat be, sokat beszél
a két generáció közti különbségről, a kompresszor
jelentőségéről – a bele... khm... komponált reklámokat bátran tekerjétek át! Nekem
amúgy a második generáció megjelenésével sincs semmi bajom, de
hát persze ízlések és pofonok.
Ez bizony jó
Én
úgy tudom a történetet, hogy a Matchboxnál 2006-ban debütál az
XK, mint MB-03. Tizenöt körüli verziójáról tudok, a legutolsó 2010-es és egy közös
bennük: Mindenek jó színe van, mind kívánatos, semmi felesleges, ízlésmentes
csicsa! A legtöbb alatt ugyanolyan kerék van, mint ezen, de a
számomra legkevésbé tetszetős kerék is nagyon jól mutat alatta.
Belekötni egy helyen tudok: A kormány pizza, ami egyszerűen méltatlan egy Jaguárhoz. Érdekesség, hogy az alvázon feltüntették a méretarányát, ez állítólag valóban 1:64.
Remek,
ez a metálzöld árnyalat telitalálat egy Jaguárhoz. Nem British
Racing Green – van ám olyan is! – de nagyon szép. (Ha megkattintjátok az "M6400 10 Pack" tag-et, akkor láthatjátok a csomagban szereplő összes többi autót is, ami megjelent már az oldalon.)
2022/09/18
Matchbox Convoy CY-09 Premiere Collection Kenworth Pennzoil Conventional 40' Trailer
A mai postban ismét abból a sorozatból mutatok egy NRFB darabot, ami félúton van a játékszer és vitrinlakó sorozat közt. A Premier Collection vontatói a játékszereken túli minőségre vannak feljavítva. A vontatmányok a játékszer szériából jönnek, szintén felturbózva, de még messze innen az ultra-pótkocsik minőségétől. Persze mindezt tárgyaltuk már itt, ha megmerítkeznétek a témában, kattintsatok a linkre!
A Kenworth W900 sem újdonság e lapokon, innen érdemes indulni az eredeti nyergesvontatóval kapcsolatos plusz infókért. A vontatmányról az elsőként linkelt postban szintén értekeztünk.
A Pennzoil-t 1913-ban alapították Pennsylvaniában – micsoda megelepetés. 2002-ben bekebelezte a Shell. Ma már csak mint márkanévként létezik és mint ilyen (márkanév és nem cégnév) 106 éves.