Maisto Volkswagen T2 Bus

Vanitiszesek, szevasztok! A mai postban rajongásunk egyik legnépszerűbb közös tárgyát láthatjátok – ezúttal a Maistótól.

Nem gondolom én sem teljesen komolyan, hogy a Volkswagen Type 2-nak szüksége van bemutatásra, de a múltban ezt is letudtuk. Ide kattintva elkezdhetitek a barangolást a témában és a megmerülést más gyártók – jellemzően a Matchbox produktumainak tengerében megmerítkezést. (Ezért a képzavarért kitüntetést érdemelnék, de tényleg!)

A Maistótól már láthattunk a múltban a nyilvánvaló hiányosságai ellenére is klassz kisbuszt, ráadásul hiánypótló munkáról is van szó. A T2 feldolgozásuk is kitűnő, élénk, szép színekkel, hangulatban illeszkedő kerekekkel és kidolgozott, vagy felfestett apró részletekkel. A szokásos Maisto hiányossága van: nincs beltere, amit az átlátszatlan ablakok rejtenek el. Nem mondom, hogy az effajta sötétítés nem stílustörő rajta, merthogy nagyon is az, de annyira kontrasztos amúgy a narancssárgával és a fehérrel, hogy nem tudom rá azt mondani, hogy rossz.

Kár, hogy nem világoskék, mert akkor eszményi terroristabusz lenne a Vissza a Jövőbe első részéből!

Klassz, hogy részletes az öntvény!

Stílusosak a kerekek - értsd nem valami ronda bling-bling diszkófelni van alatta.

Szép, élénkek a színei - a kéttónusú festés amúgy is a gyengém.

Klassz, hogy minden stratégiailag fontos helyre került részlet festékből!

Nincs beltere, amit szokás szerint átlátszatlan ablakok hivatottak rejteni.

Az eredeti "nem ajtós" oldala sem sík, de nem ennyire látványosan. Persze, hasogatom a szőrszálat, én is tudom.

NRFB

Az "ablakos" papírdoboznál nincs jobb kisautó-csomagolás - még ha csak egyendoboz is.

Hivatalos, hologramos VW licenc-matricával!

Matchbox MB-44 1921 Ford T Model Van WRC Collector's Choice No.15

Vannak olyan járművek, amikről azt gondolom, hogy egyértelműen azért kerültek be a Matchbox kínálatába, hogy tengernyi Code 2-nek biztosítsanak stabil és vonzó alapot. A mai post tárgya is ilyen, de ez mit sem von le az élvezeti értékéből! Oldschool vanitiszesek, szevasztok!

Kötelező gyakorlatok
A Memories-on megszokott típusismertető ezúttal egyetlen hivatkozással letudható, mert 12 éve alaposan körbejártuk az Amerikai Ember Lábát, a Ford Model T-t, mi több pont egy van kapcsán az Efsi-től. Vigyázat, ultra hosszú olvasnivaló!

Ami azt illeti a White Rose Collectibles Collector's Choice sorozatról meg még régebben, 17 éve tisztáztuk, hogy mi fán terem. E bejegyzés végén a címkefelhőben is megtaláljátok az erre szolgáló tag-et, de a hozzám hasonlóan lusták kedvéért itt is elhelyezek egy stratégiai fontosságú linket a széria összes, e lapokon megjelent darabjára.

Az elnagyolt részletes

A Model T Ford – álljon itt legalább egyszer úgy a neve, ahogy azt az alvázára írták – 1990-ben debütált az 1-75 szériában. A brit, „Bird's Custard Powder” színeit – ez egy tojásmentes sodó-por, ami egyébként nálunk is hozzáférhető spéci, delikatesz üzletekben – viselő kisautó 3 évig marad MB-44.

Ezt követően tengernyi változat követi, minden létező megjelenési helyen, speciális kiadásokban, promóciós modelleken – jellemzően az USÁ-ban, és Ausztráliában, de nem csak kizárólagosan –, tematikus kiadásokban, találkozók és vásárok speciális kiadásaként, 5-ös csomagokban. Charles Mack a Matchbox bibliában 155 (!) verzióját említi, ő az évjáratát is tudni véli, „1921 Modelt T Ford Van-ként” hivatkozik rá. A kivitelét tekintve az alváza készülhet műanyagból – mint jelen post tárgyának is – illetve fémből. Ez utóbbiak jelentik a törpe minoritást, 15 ilyen verziót számoltam. Születési helye egyaránt lehet Kína és Makaó is.

Az oximoronnak is beillő alcímre az a magyarázatom, hogy kívülről nagyon apró részletek is megvannak, például a hűtőn a Ford-ovális, illetve a jellegzetes küllős kerekek. Lehet, hogy bakot lövök, de nagy hirtelenjében nem is tudok más kisautót, amin ezek lennének. Viszont a beltérrel egyáltalán nem foglalkoztak! Nem mintha egy T Fordban annyira sok akszesszoár lenne, ami megmintázás után kiállt, de azért egy kormánykereket elvárnék.

A számtalan motívum és festés közül a White Rose kiadást a „Matchbox Játék Szállítás” felirat és az élénk színek emelik ki a többi közül, a jellegzetes emblémával cseresznyeként a tejszínhab tetején – ami azt gondolom a legtöbbünk gyengéje.

A rengeteg változata ellenére nem igazán gyakoriak a T Fordok a börzéken – a premierváltozat még csak-csak – amiért azt gondolom, hogy a korai teherautó mivoltja okolható. Én kedvelem az öntvényt, de én köztudottan vanitiszes vagyok és a 2002-es örökbecsű klasszikus, „Mafia: The City of Lost Heaven” videojáték óta, ami autószexualitás vonatkozásában is példaértékű, egy csomó régi autót kedvelek – köztük a T Fordokat is.

Van neki egy nagyon sajátos - nem szeretem ezt a szót - bájos kiállása. Nem tudom miért állnak ilyen  részeg terpeszben az első kerekei ezen a képen, soha nem játszottak ezzel a példánnyal és hibátlan. Ez ilyen!

Amitől részletes: Nézzétek meg ezt a hűtőt a Ford-ovállal és a krómozással! #regenmindenjobbvolt

A korhű küllős kerekeivel engem teljesen megvesz! Nem úgy néz ki, de ez egyetlen darab műanyag, nem gumi feszül a "felnin". Nagy hirtelenjében nem is tudok más járgányt mondani, amin ilyen lenne! Írjátok meg a kommentekben, ha nektek beugrik valami!

Ez gondolom, hogy pontosan ez az a típusú dekor, ami minden Matchbox gyűjtő gyengéje!

Apróság, de sokat ad az általános megjelenéséhez, hogy a White Rose nem feledkezett meg a hátsó fertály dekorálásáról sem.

Amitől elnagyolt, az a beltér kidolgozattlansága. Nem mintha egy T Fordban olyan sok akszesszoár lenne belül,...

...de ennek szegénykének még egy kormánykerék sem jutott! Tényleg csak picit, de azért zavar. Amúgy a raktérben sincs semmi.

NRFB.

Matchbox MB-102 '95 Custom Chevy Van 2018

A mai post dilemma elé állítja majd a nyájas olvasót! Az eldöntendő kérdés, hogy attól, hogy tudom a történetét és valós járművet mintáz, jobb lesz-e egy Matchbox ami amúgy több sebből vérzik mint a gyerekdalból boci, aki tarka és nincs neki se füle, se farka. Természetesen mint mindig: „Vanitiszesek szevasztok!”

Pedig van ilyen!

A Chevrolet Van állandó szereplőnk, évjárattól függetlenül nagyjából ugyanazt tudja stabilan, nem is vesztegetnék rá szót. Viszont ami 2017-ben először megjelent a Matchboxnál az egy, egyetlen példányban létező konkrét jármű, aminek története van. Gerry Cody 2014 októberében csatlakozott a Mattelhez. 2016 decemberéig senior design managerként ténykedett a Matchbox részlegnél El Segundóban, illetve a Tyco rádiótávirányítós játékok tervezéséből is kivette a részét. Jelenleg is a cégnél dolgozik, de már Los Angelesben a termék dizájnért, jármű fejlesztésért és rádió távirányításért felelős igazgató szerepét tölti be.

Gerry „Codyman” Cody óriási bringás. Olyannyira hogy egy időben saját csapata is volt Bike Blood néven – a múltidő egészen a Matchbox 2017-es premierjéhez képest értendő. Akkoriban vásárolta meg az 1995-ös évjáratú „leselejtezett” mentőautót, mely piros fényezést kapott és a „Big Red” (Nagy Piros) becenevet.

Az eredeti Big Red. (Fotó: Lamley Group / Gerry Cody)

Volna benne még lehetőség

Őszintén szólva nem tartottam sokra ezt az öntvényt, míg meg nem ismertem a történetét. 2017-ben debütál az 1-125 sorban mint MB-87. Gyakorlatilag Big Redet kapjuk meg kicsiben, egy fehér, „Matchbox” felirattal az emelt tető oldalán, egy sorban az oldalsó megkülönböztető jelzésekkel. Ugyanolyan harsány pirosban, mint az eredeti és... Nos, kimondom: „Minden szentnek maga felé hajlik a keze”, a festés kimondottan részletes és gazdag bizonyos értelemben. Eleve az alváz és az azzal közös alkatrészek (frontend) krómozott, ami mérföldeket ver a megjelenésében jelen post tárgyára. Az oldalsó kilincsek és zárak krómozottak, az oldalsó világítótestek ezüst és narancssárga kiemelést kaptak. Nice job, Gerry!

2018-ban debütál jelen post tárgya, 2019 és 2020 kimarad, majd 2021-ben tér vissza egy 24 tagú, amerikai Target áruházlánc exkluzív kiadásként, civil(izált) festéssel. Érdekesség, hogy ugyanebben a Retro Series nevű sorban a '75-ös Chevy Van öntvény is szerepel egy sorozat exkluzív festéssel. Mindez idáig utolsó ismert változata is 2021-es, egy 9-es csomag exkluzív festéssel. Ez az egyetlen változata, ahol nem civil festést kap, hanem egy Forest Ranger Search & Rescue motívumot – megkockáztatom egész pofás.

Az öntvénynek két változata létezik. Az, amit ebben a bejegyzésben láthattok a hátsó lökhárító felett pótkerékkel és csuda tudja mikkel – talán benzinkannák? Illetve egy másik, egy az én ízlésemnek túlságosan is elnagyolt, szerintem a Chevyhez képest aránytalanul nagy terepmotorral. Mind a négy változata előfordulhat mindkét öntvény verzióban.

Öntvényverziók. Ez a 2017-es premiermodell, ami nem más mint maga Big Red. (Fotó: Lamley Group)

Az öntvényről nincs jó véleményem. Egyrészt eléggé pici, az 1:87-hez közelebb áll, mint az 1:64-hez. A Mattel költségcsökkentős időszakából való, már nincs beltere, ami nem lenne feltétlenül ördögtől való, hiszen az ős-Chevy Vannak és derivátumainak sem volt. Ugyanakkor a teljesen átlátszatlan, fekete szélvédő Maisto territórium, ami nagyon más kávéház. A Matchboxtól egyértelműen többet várunk, a magam részéről ez az egyik ok, amiért elfordulóban vagyok a Mattel termékektől. Igazából az is kisebb csoda, hogy ennek a Chevy Vannak egyáltalán még fém a karosszériája. A napfénytető közepén lévő légkürtöt a tetőn apró, de ostoba bakinak gondolom. A négy verzióból kettő kapott krómot a kritikus helyekre, kettő – köztük jelen post tárgya sem – azonban nem, amit szintén nem tudok megbocsátani a cégnek.

Az eredeti történetét most már ismerve értem, hogy miért a „leszerelt mentő” kinézet, de változatlanul nem kedvelem. A fentebb felsorolt hibái ellenére azonban bőven lenne benne potenciál még mint mentőautó – igaz ahhoz ismét változtatni kéne az öntvényen és eltüntetni a hátsó lökhárítóról az akszesszoárokat. Erre azonban vajmi kevés a remény, hiszen mint tudjuk egyrészt a retooling igen költséges, másrészt a jelen Mattel költségcsökkentési törekvéseivel mérve ez jelenleg is egy drága öntvénynek számít a fémtartalma miatt.

A négy létező változata közül kettőre került króm a kritikus helyekre, kettőre meg nem - mint a mellékelt ábra mutatja.

Az átálátszatlan, fekete oldalablakok még csak-csak, de az így kialakított szélvédő és megkülönböztető jelzés szörnyű megoldás egy Matchboxon.

A történetét nem ismerve borzasztónak gondoltam az identitászavaros mentőautót. Most már csak nem tetszik. Ez a retro festés amúgy szerintem nem rossz - ezért vettem meg végül.

Ezzel az akszesszoár szettel jobban tetszik.

Amiért valószínűtlennek gondolom, hogy valaha is viszont látjuk: a jelen mércéjével mérve "túl sok" benne a fém, magas lehet az előállítási költsége. Persze egy műanyag retool nem kizárt.

(egy fél) Légkürt a napfénytetőn. Apró, de felettébb buta baki.

A hibái ellenére még lehetne belőle egészen kitűnő mentőautó!

Matchbox MB-21 Nissan Prairie

Néha nem értem, hogy mi vezette a Matchbox kezét a téma- és típusválasztásoknál. A második generációs Nissan Prairie egyterű az archetípusa az „ezt miért” Matchboxoknak, mert maga az ásító unalom és a világon semmiféle autóipari jelentősége sincs.

Észak-Amerikában található füves puszta
Már az is megérne egy misét, hogy a Nissan miért ezt a nevet választotta az egyterűjének, de az autóiparban számtalan példa van az „én is kérek abból, amit a névválasztó ember fogyasztott” esetére.

Az egyterűek népszerűségének derekáról származó Nissan második generációja (M11) világautó, mert forgalmazták Japánban, Európában, Kanadában és az USÁ-ban is – igaz itt Axxess volt a neve. Mindenhol kétliteres, sornégyes benzines erőforrással került forgalomba – kivéve az Egyesült Államokat, ahol 2,4 literessel. Az előbbiek évjárattól és a modellfrissítéssel bevetett motorcserével 91-, vagy 98 lóerőt szabadítottak az első kerekekre, míg az utóbbi 133-at. A váltója ötsebességes manuális, vagy négysebességes, hagyományos automata lehetett.

Európai kivitelű, második generációs Nissan Prairie. Az eszményi követő és megfigyelőautó, mert annyira jellegtelen, hogy ebbéli tulajdonságát csakis egy "Más Valaki Problémája" (MVP) pajzzsal lehetne fokozni. (Kép: Wikipédia)

A cég kortárs Bluebird kompakt platformjáról annyira semmit nem lehet mondani, hogy az én tudományom itt meg is áll. 1988 és 1998 közt gyártották, igazi szürke eminenciás, családszállító igásló. Megkockáztatom, hogy nálunk gyakorlatilag ismeretlen, ami szerintem a dízelmotorok hiányának tudható be. Ugyanakkor őrülten praktikus lehetett a mindennapokban, mert mindkét oldalon tolóajtókat kapott az utasok számára.

Engedtessék meg nekem, hogy két, japán tévéreklámot is beszúrjak a modellről, mert annyira a „mi a túró ez” kategóriában indulnak – jó a japánok meg valószínűleg a „Márka húlala” reklámra mondanák ugyanezt.

Két elképesztő, japán tévéreklám az M11 Nissan Prairie-ről, melyekből a világon semmi érdemleges nem derül ki a járműről! Odáig vagyok értük, óriásiak!

Amit lehet azt kihozták belőle

A Matchbox 1991 és 1999 közt kilenc bőrt is lehúzott a dögunalom egyterűről úgy, hogy 96-ban és 97-ben egyáltalán nem szerepelt a kínálatban. Amit ebben a postban láthattok a sorban a harmadik, 1992-ből, vagy 1993-ból. Az amerikai 1-75 sorban is ugyanez szerepelt ugyanazokban az években, mint a „világon minden máshol”, azaz ROW (Rest of the World) csak a jenkiknél MB-31 volt.

Érdekes, hogy jobbkormányos kivitelben készítették el. Nem nagyon lehet belekötni, részletgazdagon sikerült visszaadni a dögunalmas eredetit.

Szép részletes. Amit lehet kihozták a világ egyik legjellegtelenebb autójából!

Több esetet is feljegyeztek, amikor a kisgyerek, aki ilyen Matchbox-szal játszott, egyszerűen elaludt játék közben az ingerszegénység okán, amihez sokban hozzájárult a szürke színe is.

Szép nagy, Nissan embléma!

Az 8-dot kerék mindennek jól áll - mint az közismert.

Vannak olyan ötvények, amikről nem hiányzik a festékes kiemelés. Ez is olyan. De ezt már mondtam mostanában.

Őrülten praktikus járgány lehetett mindkét oldalt tolóajtóval.

Vanitiszesek, szevasztok!

Matchbox Team Convoy TC-61 White Rose - STP Richard Petty Racing Team Transporter – Harmadik Rész – Chevy Van és Kenworth "Papa Truck" Racing Transporter

A harmadik, befejező részéhez értünk az ezt a szettet bemutató sorozatnak. „Tartogasd a legjobbat a legvégére” tartja a régi mondás, ami jelen esetben annyiban érvényesül, hogy a vanitiszem és a Convoy sorozat iránti rajongásom közismert.

Mi van?

Chevy van! Oké, én is belátom, hogy borzasztó szójáték volt! A Chevrolet kisáruszállítója nem csak nekem kedves, porsche kolléga is halmozta a Matchbox változatait minden formában én a Corgi gyártmányokat is, amit megtévesztő módon U.S. Van-nak hívnak, de persze mindannyian tudjuk, hogy Chevrolet. Ilyen előzmények után nem sok mindent tudok hozzátenni a témához. Illetve mégis! Az 1977-es katalógust!

Ami a sorozatban szereplő változatot illeti csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni! A dekor fantasztikus, tökéletesen visszaadja egy versenycsapat szervizautójának hangulatát a hátsó, nagyobb kerék és így az „orrdöntés” ellenére is. Talán az apró, „opera window” az, ami fura rajta egy picit, de hát jenki, szóval belefér.

Már ebből a szögből is sokat sejtet. A telefonom kamerája nagyon zavarban van ezt a neon-narancs színt illetőleg. A valóságban egységes valamennyi kisautón és valami olyasmi mint itt a rendezői bal oldalon a kerékjárati íven. (Az is érdekes lehet, hogy kinek hogy jelenik meg a saját képernyőjén.)

Egy szó: Hű!

Az égbe emelt popó és az opera window is valószínűtlen, az oldalsó kipufogók határeset, de meg kell hagyni, látványos a show!

Hátul sem spóroltak a festékkel, meg a tetőn sem.

Nekem az alsó fertáján látszik a valósághoz leghasonlóbbnak a neon-narancs. Valamivel sötétebb, mint kéne.

Érdekes, hogy nincs oldalsó raktérajtaja, ami megint csak nem jellemző.

A festés szimmetrikus az oldalain.

Vagány, kész, megvett kióra!

Papa Truck

Róla ebben a 2009-es postban tisztáztuk, hogy valódi járművet mintáz és hogy mi fán is terem. Szerintem a Matchbox sem gondolta akkor, mikor az ős-Papa elkészült, hogy hányféle változatban fogják a későbbiekben gyártani. Én úgy vagyok vele, mint Obelix a vadkannal Lutéciában: „Kedves minden alakban”. Rá is sikerült remek STP csapatfestést kreálni, szerintem igazán remek!

Mel Gibson nem volt ennyire menő a Rettenthetetlenben, pedig!

A menőségi műszer skáláján kétszer körbemegy tőle a mutató!

"Szó bennszakad, hang fennakad,. Lehellet megszegik." (Aki nem tudja, hogy honnan az idézet, ki van tiltva az oldalról. Örökre.)

Még a leglehetetlenebb szögből is őrült jól néz ki!

Most kezdjek el azon rugózni, hogy Papa Truck hátsó világítótestein nincs festék?! De azt hiszem, hogy egyik változatán sincs.

Végezetül álljon itt újra a csoportkép a szettről. Nagyon látványos, nagyon vonzó darab, de azt hiszem a képek magukért beszélnek.

Az, aki ezt a dekort tervezte a White Rose-nak, nagyon tudta, hogy mitől döglik a légy!

Ha mindhárom a TC-61-ről szóló postot látni szeretnétek egy csokorban, akkor kattintsátok meg a megfelelő tag-et a címkefelhőben, vagy kattintsatok ide!