Matchbox MB-44 Škoda 130 LR

A Matchbox történetében mindössze két, a keleti blokkból származó járművet dolgozott fel. Az egyik egy Ikarus autóbusz, a másik pedig egy csehszlovák versenyautó.

Siker a keleti blokkból

Azt gondolom, hogy a 105-ös és 120-as Škodákat, amire a 130-as modell épül, nem kell bemutatni senkinek, hiszen még ma sem kapja fel rájuk senki a fejét, annyira részei voltak az utcaképnek a 70-es évek végétől a 90-es évek elejéig.

Az 1984 augusztusában bemutatott 130-ast nem forgalmazta nálunk a Merkur. Pedig az 1289 köbcentire hízlalt, 58 lóerőre szteroidozott motor, még ötsebességes váltót is kapott alapáras extraként, mely tulajdonságok bizonyára nagyon vonzóak lettek volna a nálunk forgalmazott 105-ösök és 120-asok különböző változatainak 1046/1174 köbcentis, kb. 44/49/54 lóerős erőműveihez és azok jellemzően 4-sebességes váltóihoz képest. A 130-as futóművén is javítottak, mint ahogy a fékjein is.

A nyugati piacok felé nem csak kacsingató, de azokon sikeresnek mondható Škoda remek lehetőséget látott abban, hogy ralisportban népszerűsítse termékeit. 1985-ben homologizálta a gyár a 130 LR-t. A B-csoport, maximum 1300 köbcentis erőműveket megengedő géposztályában a farmotoros, négyhengeres, nyolcszelepes szívómotorral szerelt autó meglepően sikeresnek bizonyult. A 850 kilós, a különböző források szerint 130-, vagy 135 lóerős versenygép 220 km/h-ás maximális sebességre volt képes. A 130-as típust 1988-ban küldte nyugdíjba a Škoda. 1987-ben követte az orrmotoros, fronthajtású Favorit. Ez természetesen a 130 LR végének közeledtét is jelentette.

 1987-es brit katalógus. Ugyanebben az évben mutatták be a Favoritot, de a farmotorosoknak 1990-ben jött el a vég.

 130 LR rendeltetésszerű használat közben, első rész.

Miért pont ezt?

Hogy vajon miért pont ezt az autót választották ki arra, hogy Matchbox váljék belőle? Nos, a briteknél nagyon népszerű volt az olcsó Škoda és hát... Szóval tizenhét (!), zavarba ejtően hosszú éven át nyerte meg zsinórban az RAC ralikat az 1300 köbcenti alatti géposztályában – legalábbis a Škoda Motorsport ezt állítja magáról, csak éppen az adatokat, ami ezt az állítást alátámasztaná, nem találtam meg sehol, de higgyünk nekik!

Azt hiszem bármiféle fejtegetése annak, hogy mennyire jó is a Škoda Matchbox, teljesen felesleges, hiszen annyira jól ismeri a típust mindenki. A motorháztető nyitható hátul, bár alig látszik ki alóla valami és inkább csak sejteni, mint látni, hogy ott a motorblokk a helyén.

Érdekes, hogy a Matchbox egyértelműen a brit versenyautók festését próbálja hozni – az árulkodó részlet a „Surprising Skoda” felirat, ami amúgy a szélvédőn kéne, hogy legyen, nem a tetőn – a kisautó nem jobbkormányos.

„Surprising Skoda” 130 LR rendeltetésszerű használat közben, második rész.

Ez a Matchbox mindössze három évig, 1987 és 1989 között regnál az 1-75 sorozatban és csak a „Rest of the World” régióban - természetesen az alvázon 1986-os keltezés látható. Szóval nem is gyártották sokáig, az egyetlen Škoda a Matchboxtól és amúgy sem sok Škodát mintázó versenytársa akad az 1:6x méretarány környékén – amúgy 1:57 a pontos léptéke. Nem csoda, hogy mindezek miatt alaposan felértékelődött a gyűjtők körében, ezért az árak már egészen messzire északra tévedtek az ésszerűség határaitól.

Az vérmérséklet szerint változó, hogy hány verzióját jegyzik, de a lényeg az, hogy a rajta található versenyfestés színárnyalatai szerint számolják ezeket, amik abszolút onnan jönnek, hogy festékkeverő Johnny 志堅 (Cse-csien) mennyi Guiness-t 青岛啤酒-t (Csingtaót) fogyasztott előző nap, amikor nekiállt bekeverni a festéket. Egyetlen olyan változata van, amit én inkább kevésbé, mint többé annak is tartok: Előfordul, hogy a hátsó ajtóról hiányzik a Duckhams felirat és az számít a ritkábbnak. E lapokon amúgy már szerepelt ez a kisautó egy átalakítás tárgyaként.

 Az én példányom alapos kiképzést kapott az előző tulajdonosától, ennél nem sokkal rosszabb állapotút alakított át Andrew0807 kolléga.

 „Surprising Skoda” a szélvédő helyett a tetőn. Szóval ez elvben egy brit versenyautó, de a kormánya a bal oldalon van.

 Olyan változata is van, amin nincs Duckhams felirat a hátsó ajtókon. A "nyolclyukú" kerék meg mindennek jól áll!

 A motorház teteje...

...nyitható, de csak sejteni lehet inkább, mint látni, hogy ott egy motorblokk figyel.

Matchboxon kívüliek: Yat Ming Road Signature – 1955 Ford Thunderbird

Tulajdonképpen szeretném letudni a Yat Ming Road Signature kvartettem összes tagjának a bemutatását, mert itt lábatlankodnak az asztalomon és várják, hogy a vitrinbe kerüljenek. A Ranchero már évekkel ezelőtt bemutatkozott – azóta úgy el is raktam valahová, hogy nem találom, ami baj –, a Bel Air pedig a közelmúltban. Mára ismét egy Ford kerül terítékre.

A Viharmadár

Az autó történetével egészen részletesen foglalkoztam két, elég viharvert – viharmadár aki viharvert, ééééééérteeeeed – Matchbox kapcsán. Mentségemre szóljon, hogy azóta sokkal megkíméltebb darabokat mutogattam én e lapokon. Tehát az eredeti történetével kapcsolatban letudottnak könyvelhetjük el azt a bizonyos csínyt.

 Az 1955-ös Thunderbird katalógus. Vajon miért volt divat akkoriban a katalógusokba rajzokat tenni fotók helyett?

Az 1:43-as méretarányú Thunderbird megtestesüléssel kapcsolatban nagyjából ugyanazokat tudom elmondani, mint a korábbi Yat Ming modellekkel kapcsolatban: Szép, pontos, eredeti színt kapott, sok apró részletet kidolgoztak rajta, de nem tud semmiféle kunsztot. Nem nyitható semmije és nem játékszer, hanem vitrinbe szánt nézegetni való, ami a mérete okán hely- és költségtakarékos is.

A fentebb már linkelt eredeti Thunderbird postot egy klippel vezettem fel, amiben a Beach Boys énekelte meg – szó szerint – a Thunderbirdöt. Ez alkalommal továbbmennék és egy méltán ismeretlen formáció, The Continentals, Thunderbird című művével próbálnám bizonyítani, hogy az ötvenes években nem sok minden volt csajozósabb, mint egy T-Bird. A zenei produkció félúton van a pusztító és a rettenetes közt, de a frontember, „chemotoxolt sáska” táncprodukciója minden visz, mint az autós kártyában a Lola-T!

The Continentals: Thunderbird. Chemotoxolt sáskatánccal! A dobos viszont jól nyomja!

 Részletek, részletek, részletek!

 Nézzétek csak meg a katalógust! Ott a visszapillantó tükör az ajtón!

"Thunderbird". Honnan ismerős nekem ez a fontkészlet?

 A kabrió kisautóknál mindig kritikus pont a beltér kialakítása.

Az elmaradhatatlan talpazat.

Matchboxon kívüliek: Dickie / Welly Porsche 356B Cabriolet

Kedves gyerekek! Ma a naaaaagy, titokzatos iparági összefonódásokról szeretnék mesélni nektek, meg az egyik legszebb Porschéról, pedig nem is én vagyok a kisautógyűjtő, akit porschénak hívnak!

A 356-os projekt

Magam sem hiszem el, hogy az évek során én voltam az és nem porsche kolléga, aki az ős Porsche történetéről írt e lapokon. Akkor még ki voltam akadva rajta, hogy a kisautót a Maisto gyártotta és nem egy pedigrésebb gyártó, mára viszont az ilyesmi már cseppet sem érdekel. Az autó történetéhez én érdemben nem tudok mit hozzátenni, mint azt a közel 40 perces kisfilmet itt alább, ami a karosszériaelemek préselésétől kezdve addig kíséri végig a 356-osok összeszerelését, míg kívül nem kerülnek a gyárkapunk. Be kell ismerjem, hogy velőtrázóan unalmas amúgy és számomra összesen három érdekes dolog derült csak ki belőle: A 356-os úgy kapta a nevét, hogy ez volt a projekt sorszáma Porsche – gondolom Ferry – asztalán és hogy bizony kézi munkával készültek ezek az autók, illetve hogy Ferry Porsche irtózatos akcentussal beszélt angolul – már ha ő van a filmecske elején.

Minek nevezzelek?

Bevallom, halvány lila gőzöm sincs már, hogy mikor és milyen körülmények közt vásároltam ezt a kisautót, de annál érdekesebb a dolog, hogy ki gyártotta. A dobozon a Dickie Diecast logó látható. A Dickie neve a Simba-Dickie Groupből lehet ismerős. A történetük igen röviden és felületesen: 1982-ben alapították a Simba Toyst Németországban. A sorozatos felvásárlásoknak köszönhető a fentebb említett, mai név. Ezekből az üzleti manőverekből nekünk a Dickie 1993-as, a Schuco 1999-es, és a Majorette 2010-es bekebelezése lehet érdekes. A legutóbbival együtt jött a Solido márkanév is. (Egy virtuális pajzson körbehordozásért: Aki jártas az RC-k világában, az legyen már olyan jó, hogy elmeséli, hogy mi közük van a Tamiyához, mert nekem nem sikerült kihámoznom – hiszen a japán cég családi tulajdonban van! Előre is köszi!)

Igen ám, de a dobozból kikerülő kisautó alvázán a Welly logója látható! Mi több, a doboz hátulján – és bocs, hogy csak ezt elmesélni tudom, mert annyira apró a kép – számos Welly modell látható, sok más mellett ilyen VW Microbus, Mercedes-Benz 190SL, BMW X5 és VW Lupo is.

Csak arra tudok gondolni, hogy a Dickie bevásárolt – pontosabban gyártatott egy széria kisautót a Wellyvel.

Magától megy!

Az 1:6x méretarány környékén meglehetősen szokatlan szolgáltatással bír amúgy a jármű: „hátrahúzós”! De az igazán meglepő mindehhez, hogy ez a featúra egyáltalán nem megy a részletei és úgy általában a megjelenése rovására. Szerintem a játékszer kategóriában az amúgy 1:52-es méretarányú kisautó igazán rendben van – na, nem mintha annyira sok versenytársa lenne ebben a kaliberben úgy általában. Ami bele lehet kötni az a kerekei: a modern felnik ízlés kérdése. Nyilván „kutyatál” dísztárcsákkal és ballonos kerekekkel lenne az igazi, de nekem tetszik ez a hatágú megoldás, amin valódi gumi abroncsok feszülnek.

Azt kell mondjam, hogy ez bizony szép, részletes!

Egy nap a kereskedésben: "- Na, Lajos! Szerinted miért hívtalak?

- Nem tudom, Főnök!"

 "- Hogy lehettél annyira ostoba, hogy negyediknek egy másik felnit tettél a 356B kabrióra!?"

Nem Lajos hibája, hogy a jobb első felniből nem sikerült kihagyni azokat a darabokat, amik nem kellenek oda.

Részletek hátul is, bár a világítótestek még felvennének egy kis festéket.

 A műszerfal és a beltér is részletes, ami egy tető nélküli kisautónál mindig érzékeny pont. A háttérben a Maisto 356B kupéja asszisztál.

Matchboxon kívüliek: Zylmex - Fiat X1/9 Bertone

Mint azt jónéhány bejegyzéssel ezelőtt a Toyota MR2 esetében kifejtettem, kell egyszer egy középmotoros autó. Nem kell japán precizitással készülnie, ha van benne egy kis olaszos pezsgés, tehát egy (relatíve) olcsó X1/9 is megfelelne.

Zsebferrari

Olasz, középmotoros és kicsi, tehát adódik a fenti becenév. 1972-ben kezdték gyártani, előzménye az 1969-es Autobianchi Runabout koncepció volt, Marcello Gandini tervei alapján. Az alapkoncepció a 128-as típus új, felülvezérelt motorja köré épült, az első széria is ezzel az 1,3-mas motorral jelent meg. A forgalmazás a gyártás évében kezdődött Európában, a 850 Spider, illetve a 124 Spider leváltására, de ez utóbbi annyira kelendő volt akkoriban, hogy néhány évig még kapható volt az X1/9 mellett. 1976-ban jelent meg a kínálatban a jobbkormányos verzió, 1979-ben pedig az 1500-ös motor. 79-ben történik meg a karosszéria ráncfelvarrása is, amikor az eredeti filigrán kis olaszos lökhárítókat vastag, műanyagból és alumíniumból készített darabok váltják le. 1980-tól az USA piacra készített darabok motorját Bosch L-Jetronic elektromechanikus benzin-befecskendezőrendszerrel szerelik, ezek után már csak a típushoz rendelhető alufelnik változnak számottevően a gyártás 1989-es befejezéséig.

Tényleges zsebferrari
Írtunk már a Zylmexről, igaz nem valami sokat, de előre bocsátom, hogy én sem fogom megfejteni a cég eredete körüli rejtélyeket.
A kisautó az 1979 előtti állapotot mintázza meg, színe brit versenyzöld, a beltere halványbarna és annyira elnagyolt, hogy megmutatni sem érdemes. A kerekei a Matchboxszal ellentétben 10 pöttyösek. Végülis, ha nagyon akarunk, beléjük láthatunk valami olaszosat...

A kisautón nem sikerültek olyan filigránra a lökhárítók.

A beltér miatt világos a motorházfedél rácsa.

Annyi szép olasz csaj van, pont őt kellett kiválasztani a reklámfotóhoz?

Hogy ne legyen olyan üres ez a bejegyzés, teszek a végére egy kis olasz popzenét.

Matchbox MB-56 Mercedes-Benz 450 SEL Polizei

A helyzet az, hogy tulajdonképpen ezzel a kisautóval foglalkoztunk már a múltban, de csak nagyon érintőlegesen egy zseniális átalakítás kapcsán. Nem akarok elébe menni a dolgoknak, haladjunk szépen sorban, érintve az előbb említett átalakítást is!

W116

A Mercedes-Benz 1972 szeptemberében mutatta be új zászlóshajóját, az új S-osztályt. Így pont fél évvel fiatalabb csak nálam, bár az „ő” fejlesztése már 1966-ban elkezdődött. A csúcsosztály csúcsmodelljét az SEL kivitel jelentette, mely 100 milliméterrel hosszabb volt a két kerék közt, fejétől a farkáig 5060 milliméter hosszú. A csúcsmodell csúcsmodellje pedig a 450 SEL 6.9 jelentette és ezzel kapcsolatban az a mázlim, hogy a Totalcar méltán népszerű zsurnalisztája kitűnő cikket jegyez vele kapcsolatban, így én nyugodtan hátradőlhetek a típusismertetővel kapcsolatos összes feladatot ellazsálva! Tessenek kedves lenni fogyasztani az előbb linkelt anyagot, majd visszatérni ide!

A W116, azaz az első, hivatalosan is S osztály Mercedes-Benz, Delta stílusú ismeretterjesztő videója, gyári videókból összevágva. (Borzasztó zene van alatta, de legalább hangos. Óvatosan a hangerővel!)

Bezzeg régen...

A Matchbox kínálatában a 450 SEL, 1979-ben debütál. Akkor még mint civil jármű, egy igencsak visszafogott kék festéssel. A rá következő modellévben is így találkozhatunk vele. (Van ilyenem, majd egyszer láthatjátok itt is. Mi több, ezt koppintotta a hazai kisipar, amiről itt olvashattok bővebben.)

1981-ben és 1982-ben azonban már megkapja a jellegzetes, „német taxi krémszínt” és egy szabadjelzőt a tetejére. A szín telitalálat a típus viszont ha nem is tévedés, de semmiképp sem jellemző. A kor elnyűhetetlen és szétüthetetlen, jellegzetes Merci taxija a W123-as volt – ami úgy általában mint kisautó fájóan hiányzik az 1:6x méretarányú játékautók közül. Ha megguglizzuk, akkor igen, találni W116-os Mercit taxigúnyában, legalább három darabot. (Ha jól emlékszem ilyenem is van valahol, szóval ami késik az a vonat.)

1983-ban és 1984-ben jön a német rendőrségi változat, ami e post tárgya is. Ez megint olyan, mint a taxi, ha nem is lehetetlen, nem jellemző. Normális esetben a bűnüldöző szerveknek pont semmi szükségük nincs egy öt méter feletti hosszúságú luxuslimuzin járőrkocsira.

Ezzel csak abban az értelemben van vége a típus történetének a Matchbox értelmezésében, hogy eddig szerepelt az 1-75 szériában. Mint arról korábban részletesen írtunk, a Matchboxnál fantáziát láttak abban, hogy kiterjesszék a gyártást és a forgalmazást a vasfüggönyön túlra is. A 450 SEL szerszámai hozzánk nem, de Bulgáriába eljutottak és ott kismillió, egészen valószínűtlen szín összeállítású változat készült, és mivel mind a mai napig nem lehet pontosan tudni, hogy mi történt a Matchbox szerszámaival, az sem biztos, hogy a múltidő használata helytálló. Még az is lehet, hogy most is gyártják. Ezek közül láthattok itt párat. (Na, ilyenem nincs és nem is valószínű, hogy lesz, mert a bolgár modelleket úgy általában nagyon túlárazottnak és túlértékeltnek gondolom a gyűjtői piacon és pont a Mercijeik nem is tetszenek. Becsszó, hogy nem a szőlő savanyú, mert mutatóba azért van más bolgár cuccom!)

A fentiek szépséges triója megcsodálható itt a szomszédban, az Addiktológus kollégáknál, akiktől ez a kép is származik.

Az alcímet az indokolja, hogy a 70-es, 80-as években úgy tartották hat éven át ugyanazt a típust a kínálatban, hogy leütötték azt a lasztit, hogy kihasználják az adott típus kínálta verziókat. Azóta többször keseregtünk már afelett, hogy mennyire kézenfekvő lenne egy-egy bizonyos modellnél megint eljátszani ugyanezt, de...

Érdekes amúgy, hogy a W116-ot hányan megmintázták még a Matchboxon kívül a neves, minőségi gyártók közül! A Majorette értelmezése nekem is megvan, Tomicára meg Schuchora pedig csak vágyom.

Hazai vonatkozás

A pártállami időkben volt egy olyan időszak, amikor a legnagyobb és legfeketébb „nagy fekete autó” pont a Mercedes-Benz 450 SEL volt. Ez volt a legmagasabb rangú politikusok szolgálati autója, ilyenekkel fuvarozták a külföldi VIP-eket és így – legalább egy – rendőrségi uniformist viselő felvezetőautó is létezett belőle. Hogy mikor volt mindez, annak pontos meghatározását ne várjátok tőlem, ez olyan történészi kutatást igényelne, amihez nincsenek meg a megfelelő eszközeim. Mondhatnám azt, hogy „kézenfekvő volt tehát a Matchbox hazai rendőrségi uniformisba bújtatása”, de ez bődületes lódítás lenne. Az ötlet nem a mi fejeinkből pattant ki, hanem a Vaterán láttuk, amire én akkor annyira rácsodálkoztam, hogy ékeskedtem is az idegen tollakkal. Tehát más ötlete lett jelentősen finomítva porsche kolléga keze által, és született meg belőle ez a példány, amit azóta is őrzök lelkesen – most is kiemelt helyen, az egyetlen kisautós vitrinemben lakik.

Jó, de...

A Matchbox értelmezése a W116-ról szerintem a játékszer kategóriában remek. Nyithatók az első ajtajai, az arányai jók – még akkor is, hogyha a majd' hatméteres csatahajót eléggé le kellett kicsinyíteni, hogy beférjen a Matchbox egyendobozba – a részletek szépek. Kifejezetten tetszik az ötlet, hogy a civil autóból taxivá és rendőrautóvá maszkírozták át. Egy dolog fáj vele kapcsolatban: Ez nem a W123, azaz a Zöldséges, de ez – nyilván – nem a kisautó „bűne”.

 Szeretem a részleteit a nagy tepsinek!

 Nyitható első ajtók.

 Eddig fel sem tűnt, hogy a szélvédője és így a megkülönböztető jelzései mennyire kékeszöld színűek. Szabad szemmel inkább kék, mint zöld, bár a fotókon egyértelműen zöldnek tűnik. A hangszóró a tetején tud lenni krómszínű is egyes darabokon.

 Igazság szerint árnyalati különbségek léteznek belőle, ami a háttérben áll példány, annyira sötétzöld is. Azt nem véletlenül mutatom meg közelebbről, mert egyáltalán nem eredeti, hanem utólagos felújítás nem túl jól sikerült eredménye és konkrétan átvertek vele egy internetes piactéren.

Közel sem patikaállapotú ez a darab, de kit zavar?

Matchbox Coca-Cola German Series 2001 - Ford Transit

A méltán rettegett, ragályos vanitisz újabb tünetét láthatjátok ma. A betegség kis közösségekben bizonyosan pokoli gyorsan terjed, mert ezt a darabot is Pporsche újította nekem – sőt, rendbe is tette a kedvemért.

Ami a mai téma, Ford Transit részét érinti, arról kimerítően értekeztünk már a múltban, például ebben a postban megtalálható minden vonatkozó olvasnivaló. Ami pedig a kisautót illeti, nagy valószínűséggel egy 2001-ben, Németországban forgalmazott Coca-Cola szériából származik, bár ugyanezt kínálta az amerikai FAO Schwartz játékboltlánc multipakkban is, csak valószínűtlennek tartom a földrajzi távolság miatt, hogy abból való lenne.

Tulajdonképpen a Coca-Cola jegesmedvés hirdetéseiben minden olyan benne van, amitől okádnivalóan negédesnek kéne lennie, de valahogy mégis működik a dolog. Leírva rettenetesen hangzik, hogy jéghokizó, Coca-Cola jegesmedve, de valamiért a megvalósítás olyan, hogy működik és szeretem. Mi több, kisautóra alkalmazva is jópofa!

 Vigyori Transit, menő festéssel.

 A 8-dot kerék tényleg mindennek veszettül jól áll!

 Köszönhetően porschénak ez az összes bibije, a festékhiány a jobb felső sarkában.

Matchboxon kívüliek: Yat Ming Road Signature – 1957 Chevrolet Bel Air

Ritkán kirándulunk az 1:6x méretarányon túlra, egészen egyszerűen azért mert a „háromhüvelykes”, azaz a Matchbox közeli méretű kisautók kedvesek a szívünknek. Tudatosan és készakarva ezért még ritkábban vásárolunk az előbb említettnél nagyobb kisautót, ha felbukkan e lapokon valami ezeknél nagyobb, akkor jellemzően az valamilyen ajándékozásból származik. Nos, ezúttal bár 1:43 a méretarány, pénzt adtam érte, tudatosan és nem kóbor hóborttól vezetve.

A színe

Az 1957-es Chevroletek iránti rajongásom annyira ismert és kitárgyalt tény e lapokon, hogy lassan röstellek erre már egyetlen karaktert is vesztegetni, de az „egy csecsemőnek minden vicc új” elv mentén, itt az obligát link a típus történetével is foglalkozó postra.

A Yat Ming Road Signature termékvonalról tudni érdemes dolgokat ismét egy linkkel intézném el, ugyanis Ford Ranchero testvérkéjével együtt vásároltam ezt a darabot, még 2002-ben, San Franciscoban, pont azért amiért azt is. Mi több, a motiváció is ugyanaz volt, Motor City Online. Tulajdonképpen erényeinek is azt sorolnám fel, mint a Rancheronál, ugyanaz igaz a talapzatára és a porvédő bura hiányára, meg úgy általában minden másra.

 Az 1957-es, kanadai Chevy katalógus, számunkra releváns oldalai.

Ismerős a színösszeállítás?

A Rancherora is igaz, ami a Chevyre, ebben az állapotában: olyan színeket választottak, ami az eredeti autónál is elérhető volt és ez is igencsak nyomott a latban, amikor szerelembe estem velük az 1:43 méretarányuk ellenére. Ez alkalommal papírom is van róla, hogy a Bel Air létezett ebben a színösszeállításban. Mellékeltem.

Polcon elhelyezéshez kifejezetten javasolt, szép, részletes modell, ami nyilván nem játékszer.

 Jár hozzá egy talapzat is, amit kutyaközönséges Phillips csavar rögzít az autóhoz, így könnyű tisztításhoz szétszerelni az installációt.

 Minden lényeges részlet a helyén, a színösszeállítást tessék összehasonlítani a katalógusrajzzal!

 Bel Air felirat a helyén.