Mások gyűjteményei: Peti ZTMK NSU Ro 80-asa

Nagyon egzotikus kisautógyártó és nagy érdekes autó kedvéért lépünk ki a komfortzónánkból és egy 1:43 méretarányú modellt mutatunk be. Ha ez nem volna elég, másvalaki gyűjteményéből. A Hot Wheels egy kevésbé ismert üzleti próbálkozásáról és akvizíciójáról is beszélni fogunk!

Forgódugattyús 80-as

Az utókor magabiztosságával kijelenthetjük: Ha nincs az NSU Ro 80, akkor az Audi és a VW sorsa is nagyon másként alakul. Mégis ezt az autót meglepően kevesen ismerik. Szerencsére van nekünk Csikós Zsoltunk, aki 12 évvel ezelőtt tesztelt egy döbbenetesre restaurált példányt és erről cikket is jegyez a TotalCar-on. Típusismertető, autótörténeti visszatekintés és teszt letudva. Amit hozzá tudok csapni, egy korabeli videó, amit én egy afféle a mi Deltánkhoz hasonlatos csehszlovák tévéműsorból valónak gondolok. A mondanivalót gondolom pont annyira fogjátok érteni mint én, de a képsorok aranyat érnek!

A fura alcím magyarázata: Furta az oldalam, hogy honnan jön az autó neve. Nos, a „Ro”-ról eléggé nyilvánvaló volt, hogy a „Rotary” azaz forgódugattyús motor rövidítése, míg a 80 csak egyszerűen egy típuskód, mint később az Audi 80, vagy Audi 100.

Meccanica Bessana Toys

Jelen post tárgya egy kevésbé ismert olasz gyártó termékének illegális másolata. Az eredeti gyártójának története viszont annyira érdekes, hogy remek ürügyet szolgáltat arra, hogy alaposabban is foglalkozzunk vele!

A Mebetoys-t Ugo és Martino Besana alapította 1959-ben az olaszországi Oleggio Castellóban. Testvérük, Mario Besana 1967-ben csatlakozott a céghez, egy évvel annak indulása után. Mind a piacot akkor uraló brit triumvirátushoz – Corgi, Dinky, Matchbox – mind a kontinentális konkurensekhez – a dán Tekno, az olasz Polistil és Rio, francia Solido és Majorette – képest eléggé megkésve, hiszen ezek a játékgyártó cégek jellemzően az 1950-es évek elején-közepén kezdték meg működésüket. A cég jellemző méretaránya az 1:43 volt, de készítettek 1:24-hez méretarányú modelleket is. Nekem a kedvencem tőlük a Fiat 124-es, amit – kapaszkodjatok – „Fiat 124 Ziguli” néven is árultak, az első ajtókon szovjet lobogós matricával. A Mebetoys kisautóit nagyon részletgazdag, nagyon igényes modellként tartották számon – a mi érdeklődési körünkből csak a méretarányuk miatt esnek ki.

1969-ben a Mattel megvásárolta a Mebetoyst. Nem sikerült kiderítenem, hogy mi állt a felvásárlás hátterében. Az amerikaiak ily módon akartak terjeszkedni Európában, vagy a cég került szorult anyagi helyzetbe? Passz, mindkét verzió elképzelhető, de én az előbbire gyanakszom – majd alább kiderül, hogy miért.

A Mattel a cég nevét a Mattel S.p.A.-re (Società Per Azioni – részvénytársaság) változtatta. Akkoriban a Mebetoysnak 40, 1:43-hoz méretarányú modell szerepelt a kínálatában. Az amerikaiak folytatták ezt a termékvonalat, de a gumi abroncsokat a jobban guruló műanyagokra cserélték – azt hiszem ismerjük ezt a történetet valahonnan. A Mebetoys márkanév azonban megmaradt az átvett modellek alvázán. Az 1:24/25 méretarányú termékvonal is megmaradt, amiben meglepően sok szedán szerepelt, aminek az állhatott a hátterében, hogy az autókereskedésekben kínált dealer modelleket is ők gyártották. A különböző források más-más évszámokat említenek, de 1981-1984 közt a Hot Wheels olaszországi gyártását felszámolták. Ezzel a Mebetoys örökség is felszámolásra került.

Érdekes és vicces is, hogy a Mattelnek egy időben volt egy olyan elképzelése, hogy a Hot Wheels nevet, ami – mint tudjuk – szleng a „Menő Verdákra” és mint ilyen nehezen fordítható frappánsan, próbálják meg lokalizálni a kiszemelt nagyobb külföldi piacokon. Olaszországban ez „Sputafuoco” lett, szó szerinti fordításban „Tűzköpő”. Németországban „Heisse Räder” volt ugyanez, aztán szerencsére valamikor kapcsoltak és hagyták a csudába az egészet.

Hogy miért gondolom, hogy a Besana testvérek nem voltak pénzügyi zavarban, amikor eladták cégüket a Mattelnek? Nos, nem ültek sokáig a babérjaikon és megalakították a Martoys-t. Ez a cég mindössze két évig, 1974-től 1976-ig gyártott 1:24-es méretarányú autómodelleket. Aztán, valószínűleg a Louis Marx and Company-val (New York-i székhelyű, nálunk kevéssé ismert amerikai játékgyártó, mely 1919-1980 közt működött) való névhasonlóság miatt a nevet Bburago-ra változtatták, melyről azt hiszem mindannyian hallottuk már. 2006-ban ezt a céget a Maisto vásárolta fel, de ez már egy másik történet lesz egyszer.

Ukrajnából szeretettel
Porsche barátom kollégája Peti nagyon erős a szovjet játékszer vonalon, hiszen ő az, aki a Fehéroroszország fővárosában készült Lada 2101-est is tulajdonolja és nem szándékozik megválni tőle. Az illegális Mebetoys Ro 80 kópiát az 1960-as évek végétől kezdődően gyártották Ukrajnában a zaporozsijei (Óriási, ezt „záporőzsíjei-re” akarja javítani az Open Office Writer helyesírás ellenőrzője!) ZTMK gyárban. Végeztem némi kutatást és kijelenthetem, hogy a Szovjetunió játékgyártása elég szabadosan értelmezte a szerzői és kapcsolódó jogokat. A Mebetoys népszerű célpontjuk volt, bár pont az ukrán gyárban egy másik olasz gyártó, a Politoys Ferrari 250 GT Berlinetta készült, 6-8 másik helyen kopírozták a termékeiket Szovjetunió szerte.

Érdekes, hogy az eredeti modellen nem butítottak semmit. Az összes nyitható ajtó – motorháztető, csomagtartó, két első ajtó – megmaradt, de még az előre dönthető ülések is, ami felettébb értelmetlen funkció egy négyajtós szedánnál. Persze a felhasznált anyagok sokkal hitványabbak, mint az olasz eredetin. Érthetetlen módon az eBay-en sokszor Mebetoys név alatt futnak a ZTMK kópiák is – jobb esetben odabiggyesztik, hogy „remake” ami azért nem túl elegáns. Matchbox Memories pro tipp: A Mebetoys Ro 80-asok csak nagyon szép barna árnyalatú beltérrel készültek. Ha nem ilyet láttok, akkor az ZTMK. 1970-ben – tehát már a Mattel tulajdonlás idejében – a cég együttműködési megállapodást írt alá a francia Solidóval és az ő nevük alatt is forgalomba került az Ro 80-as. Ez is kizárólag barna beltérrel készült.

Autótörténeti szempontból is érdekes jármű, duplán érdekes gyártótól és még az illegális kópia is figyelemre méltó minőségű! Az alábbi képek és a videó is porsche kolléga munkája.

Illegális kópia létére egészen tisztességes minőségű!

A szovjetek nem butítottak rajta érdemben semmit, az összes "működő" részlet megmaradt, de az olyan jellegzetességek is, mint a szélvédő anyagából kialakított első világítótestek, vagy az óriási "NSU" felirat a motorháztető előtt.

Nyilván a felhasznált anyagok nem olyan jó minőségűek és a fényezés sem olyan szép, mint az eredetin - link fentebb.

Nem látni sorjákat és öntési hibákat sem sehol!

Az első ajtók nyithatóak. Az eredeti Mebetoys Ro 80-asok csak gyönyörű barna árnyalatú beltérrel készültek.


És akkor mind együtt, a "Reptér" dallamára: "BELTÉR!"

A Zaporozsijei gyárban nem spórolták le a világítótestek festékkel való kiemelését! Figyelsz Mattel fiam? Még a szovjetek is! Áh, dehogy figyelsz!

A táska a Mebetoys eredetiben is ott van a csomagtartó közepén.

A kerekek is maradtak gumírozottak.

Motortér. Lehet ám helyesen, előre nyíló motorháztetőt is készíteni ám! Mattel fi... Áhh... Hagyjuk!

Cirilbetűs (fél)típusjelzés. Az eredetit is csavarok tartják össze.

Corgi Classics No. 825 - 1957 Chevrolet Bel Air

Elszúrtam! Egy eBay-es beszerzést intéztem porsche kollégának és annál az eladónál, ahonnan ő válogatott én is leltem olyasmit, ami engem érdekelt – az UNICEF-es, EFSI Landy is onnan van. Ezt meg benéztem. 1:64-esnek néztem – van olyan Corgim csak fedél nélküli –, pedig 1:43. Az ára is az előbbire utalt – az egész pakkból ez volt a legolcsóbb és a legnagyobb. Most már marad.

Nem vesztegetnék szót a Tri-Five függőségemre, tele velük ez a blog, csak ebbe a postba sikerült indokoltan linkelnem kettőt is.

Tehát ez – mint az érkezés után, alaposabb keresés után megtudtam – egy Corgi Classics #825-ös. Azt is tudom, hogy készült feketében, babakékben, többféle rendőrségi és tűzoltó-parancsnoki festéssel – rendesen, korhű megkülönböztető jelzésekkel. De hogy mikor, na arról gőzöm sincs! Abból hogy jellemzően fémből van – az alváz és tető (!) is –, illetve az Egyesült Királyságban gyártották, arra következtetek, hogy valamikor az 1970-es évekből származhat.

Iszonyatosan masszív, nem is könnyű, két helyen is nyílik, de az arányai nem tökéletesek. Ez elsőre nem feltűnő. Ha alaposabban szemügyre vesszük – vagy még inkább, ha olyan 1:43-as mellé kerül, aminek viszont jónak tűnnek az arányai – tűnik fel, hogy nagyobb, magasabb és keskenyebb is, mint amilyennek lennie kéne. Érdekes, hogy nem „üvölt” róla, hogy nem tökéletes, csak idővel tűnik fel.

Ha már így alakult, megtartom.

Nem tudom mikor készülhetett, de az 1970-es éveket tippelem.

Hamm!

Nyolc darab az a henger a V-alakú blokkban, csak a hűtő beletakar.

Valamiért az vártam, hogy az ajtajai is nyílnak, pedig nem. Iszonyúan masszív, a tető is fém.

Na jó, pirosban is rám lehetne dumálni egyet! Az megvan, hogy Stephen King eredetileg Bel Air-nek akarta Christine-t?

Itt is nyílik!

Átalakítás: DeAgostini Retróautók LADA 2101 – Öreglány Mini-Me

Magyarország legismertebb Lada játszóautójának* van egy kistesója. Nem is akármilyen. E lapokon a helye, hiszen igencsak blogközeli a készítője.

Legenda vagyok

Andris barátom játszóautója szerintem a legismertebb „életben lévő” - na, nem úgy mint Stephen King Christine-je – Lada Magyarországon. A remek ízléssel, odaadó törődéssel épített Öreglány – mert hogy neve is van – mindig kedvelt és alaposan körülfotózott szereplője volt az autós találkozóknak, Lada szcénán innen és túl. A közismertségre akkor tett szert, amikor ellopták és elpusztították. Sajnos az, hogy autókat lopnak ebben az országban az alkatrészeikért nem akkora szenzáció, hogy futótűzként terjedjék a híre a Facebookon és az online autós sajtó is felkapja a témát. Az azonban már igen, hogy a tulajdonosa a lopás után nem sokkal fellelt kibelezett tetemet meglátva ne összeomoljon, vért kívánjon, hanem a maga végtelenül rokonszenves és szerény módján azt mondja, hogy „Újrakezdem” már igen. Pontosan ez történt. Akár azon az áron is, hogy a saját tulajdonát vásárolta vissza a szeretett tárgy újjáépítéséhez.

Azt gondolom, hogy az emrihárdok, békrisztiánok, esnorbertek – és végtelen számú pajtikáik – világában ez olyan tanítás ami mellett nem lehet elmenni. Hogy ezt nem csak én gondolom így, azt egyértelműen bizonyítja, hogy számtalan ismerős és ismeretlen fejezte ki együttérzését, ajánlotta fel segítségét Andrisnak. Andris nyilván nem pályázott efféle ismeretségre, főleg nem ilyen áron, de az Öreglány legendás lett, még Csikós Zsolt is neki dedikálta a könyvét, nem Andrisnak. Az egész, igen szomorú történetet összefoglalják Becsületesnepper videói:

 

Hogy kerek legyen a boldog befejezésű történet, az újjá- pontosabban a jobbá építésről, és az Öreglány mostani állapotáról szóló videók is szerepeljenek itt. Tehát a MÁSODIK, HARMADIK, NEGYEDIK és ÖTÖDIK rész itt – tessenek fogyasztani!

Bár azt hiszem egy 2101-es Lada esetében teljességében elhanyagolhatom a típusismertetést, létezik egy átfogó, olvasmányos, teljesen hiteles típustörténet a témában. Igény szerint tessenek ezt is fogyasztani!

Mini-Me

A Mike Myers főszerepelte, Austin Powers filmek főgonoszának, Dr. Genyának (Dr. Evil) van egy kisméretű másolata Kicsi-Én (Mini-Me). Szerintem a teljes James Bond paródia filmfolyam katasztrofálisan fárasztó az altáji poénjaival, de ha már a gazdája – nyilván viccből – így hívja, nem térhetek el ettől.

Tehát Mini-Me eredetileg a legelső, DeAgostini Retróautók sorozatból származó – aminek az 1500-as Lada volt az első számában –, 2101-es Lada fehér színben látta meg a napvilágot. Az Öreglánnyal azonos színt a nagytesóval egyszerre kapta meg, ugyanott, ugyanakkor ugyanattól a lakatos-fényező mestertől, ugyanazzal a festéssel. Mini-Me az évek során – többé-kevésbé – követte az Öreglány megjelenését – nyilván Andris nem verte szét – és most végre beérte az éppen aktuális állapotot a napokban.

Slusszpoén: Ez a tény, illetve az, hogy Andris a blogunk társszerzője már hosszú évek óta, Andrew0807 álnéven adta e post apropóját. A bejegyzésben szereplő fotókat kivétel nélkül Andris készítette, bár némelyiket közel sem azzal a szándékkal, hogy azok valaha is publikálva legyenek bárhol. Ezek az én önkényes kiemeléseim.

*A fenti kijelentés egy teória, még csak nem reprezentatív felmérés sem készült.

 

Mini-Me korábbi állapotai. Háttérben az Öreglány.

Mini-Me most. Beérte az Öreglány aktuális megjelenését. A rendszám az, amival a kiindulási alapot képező DeAgostni modell érkezett.

E három fotó az, ami nem úgy készült, hogy valaha is publikálva lesznek, de én érdekesnek találtam őket. Remekül látszik, hogy milyen az amikor Lada-idő van, mi volt az eredeti kiindulási alap, illetve az Öreglány jellegzetesség "sószóró" felnik.

 

Matchboxon kívüliek: Yat Ming Road Signature – 1932 Ford B 3-Window Coupe

Mikor ezek a sorok megjelennek a blogon, valószínűleg éppen nagyban készülődök az esti Beach Boys koncertre. Budapesten ez az első és a tagok korát tekintve valószínűleg sajnos az utolsó is. Az ő egyik művük is sokban hozzájárult egy autó ikonizálásához, ami apropót szolgáltatott ahhoz, hogy a nekem meglévő kicsinyített mását előkeresem – még akkor is, ha kilóg abból a méretarányból, ami a blogunk profilja.

Little Deuce Coupe

Típusismertető és Hot Rod ügyekben javaslom kezdjetek ezzel a posttal, már csak azért is, mert a mondandómat ebben a postban, abból a postból kiindulva folytatom.

A háromajtós, 1932-es Ford kupé, pont ugyanaz a második világháború utáni roddereknek, mint ami a Honda Civic a jelen tunerjeinek. A beceneve „Deuce Coupe” szerintem van annyira érdekes, hogy kapjon egy részletes magyarázatot. A szóösszetételből a második felét, miszerint „kupé” nem magyaráznám túl. Az elsőt viszont alaposan körbejárnám. A szótárban olvasható magyarázatok közül itt a „kettes” az ami ül és nyilvánvalóan a jármű kétajtósságára vonatkozik. A szlengben a „deuce” jelentheti a kétdollárost, nagyjából párjaként a mi „bélás” kifejezésünknek ami a valamikori kétforintost jelentette és pont annyira idejétmúlt a tengerentúlon is. Viszont változatlanul aktívan jelenti a szerencsejátékos szlengben a kettes értékű kártyalapokat, vagy a dobókockán a kettest. Ez a magyarázata annak, hogy ezek a motívumok szerves részét képezik a rodder szubkultúrának. Plüss kockapár a visszapillantó tükrön megvan?

A Deuce Coupe – vagy röviden Deuce – jelenti a 32-es Ford ötablakos verzióját, és a háromablakos, előre nyíló ajtósat (suicide door) egyaránt. (Azt viszont nem tudom, hogy a három, meg az öt hogy jön össze! Nyilván az oldalablakok, de hogy plusz a szélvédő, vagy plusz a némileg lőrésszerű hátsó, na azt pont nem tudom. Amúgy az előző linken megtekinthető, háromablakosért amúgy bármelyik szervemet felajánlanám. Próbálkoztam vele ott ahol árulták, nem kellett nekik.)

A legfontosabb a Modell B-vel kapcsolatban: V8! (Kép: http://www.lov2xlr8.no)

You don't know what I got!

Most van az, hogy szemérmetlenül rányúlok a Wikipédiára: „A Little Deuce Coupe a Beach Boys negyedik nagylemeze, s a harmadik 1963-as kiadványa. Az albumot egyetlen nap alatt vették fel, miután 1963 nyarán a Capitol Records, Shut Down címmel jelentetett meg egy válogatást autós témájú dalokból, rajta többek közt a Beach Boys „409” és „Shut Down” című számaival – mindezt a zenekar tudta és beleegyezése nélkül. Brian Wilson válaszként sebtében befejezett néhány autós dalt, amelyeken éppen dolgozott (legtöbbjükön a rádiós DJ Roger Christian szövegírói közreműködésével), a zenekar villámgyorsan felvette a nyolc új számot, amelyhez hozzácsaptak négyet („409”, „Shut Down”, „Little Deuce Coupe”, „Our Car Club”) a korábbi albumaikról, és az új LP alig egy hónappal a Surfer Girl kiadása után már a boltok polcain volt.

Noha kockázatos lépés volt néhány héten belül két LP-t is kiadni, a Little Deuce Coupe rendkívül kelendőnek bizonyult, a 4. helyig jutott, és platinalemezzé vált. Mivel az összes szám az autókról szól (leszámítva a Be True To Your School-t, amelyben csupán szó esik az autós cirkálásról), a lemezt sokan a poptörténelem első konceptalbumának tekintik.” (A lemez borítója a post bevezető képe. Forrás: Wikipédia)

A fentebb említett „409” már ismerős kell, hogy legyen a blog hűséges olvasóinak, hiszen a Matchbox, Chevy Impala Taxi kapcsán már emlegettük a közelmúltban.

Well I'm not braggin' babe so don't put me down

Hogy tudatosan miért kirándultam az 1:64 méretarányon túlra arról már szolgáltam magyarázattal a szintén remek, Yat Ming Ford Ranchero kapcsán. Hogy teljes legyen a lista, álljon itt link a többi, 1:43-as méretarányú, Road Signature sorozatba tartozó járgányra is! A Ford Thunderbird és Chevy Bel Air is pont ennyire kitűnő – bár pont a jelen post tárgya helyenként még ezekre is ráver.

Amivel konkrétan most dolgunk van, az a háromablakos Deuce Coupe, még molesztálatlan, gyári állapotában, legalább egy, nagyon látványos gyári extrával felvértezve. Ez pedig a Continental Wheel, aminek a mibenlétét az 1957-es Ford Thunderbird kapcsán tárgyaltuk már – hogy, hogy nem, ez is pont egy Beach Boys dallal lett illusztrálva. (Lehet, hogy a manapság népszerű dzsásztinbíbereket – akik simán belepusztulnának, ha lepottyannának az egojukról a tehetségükre –, is jobban elviselném, ha mondjuk... mittudomén... Nissan 350Z-kről danolásznának?)

Az 1:43 méretarány, meg az a tény, hogy ezek a járgányok már nem játékszerek, hanem egyértelműen dísztárgyak, már más minőségi elvárásokat tesznek indokolttá. Azt kell mondjam – tudván azt, hogy nyilván ebben a méretben is van olyan, ahol az ár határa a galaxis túlsó végén van valahol – a Road Signature-ök, a 2000 forint alatti árukkal nagyon jó ár-érték arányt képviselnek!

 Ez a piros amúgy eredeti, Ford gyári szín.

 Bizonyára van olyan 1:43-as modell, ahol a küllős felnik nem ilyen megoldásúak. Az áruk sem ennyi.

 A fényképezőgépem változatlanul imádja a pirosat.

 Feltűnő gyári extra: Continental wheel.

 Amiért ezt a modellt - többel között - kitűnőnek gondolom: A tartóban az ott egy igazi kerék!

 Ilyen talapzaton érkezik. Sajnos plexi tető nem jár hozzá, bár a helye megvan.

Érdekes dolog a kémia! Ezt a darabot még 2002-ben vettem. Feltételezve, hogy nem állt sokat a játékboltban,  cirka 12 éves lehet. Ez idő alatt, a gumiabroncsok ezeket az elváltozásokat produkálták a műanyag talapzaton ott, ahol érintették azt. Nem győzöm elégszer mondani: doboz nélküli kisautót, festetlen papírtörlőben tartunk, nylonzacskót, befőttes gumit még a közelébe se teszünk, mert elképesztő módon képesek reakcióba lépni egymással ha érintkeznek!

Matchboxon kívüliek: Yat Ming Road Signature – 1955 Ford Thunderbird

Tulajdonképpen szeretném letudni a Yat Ming Road Signature kvartettem összes tagjának a bemutatását, mert itt lábatlankodnak az asztalomon és várják, hogy a vitrinbe kerüljenek. A Ranchero már évekkel ezelőtt bemutatkozott – azóta úgy el is raktam valahová, hogy nem találom, ami baj –, a Bel Air pedig a közelmúltban. Mára ismét egy Ford kerül terítékre.

A Viharmadár

Az autó történetével egészen részletesen foglalkoztam két, elég viharvert – viharmadár aki viharvert, ééééééérteeeeed – Matchbox kapcsán. Mentségemre szóljon, hogy azóta sokkal megkíméltebb darabokat mutogattam én e lapokon. Tehát az eredeti történetével kapcsolatban letudottnak könyvelhetjük el azt a bizonyos csínyt.

 Az 1955-ös Thunderbird katalógus. Vajon miért volt divat akkoriban a katalógusokba rajzokat tenni fotók helyett?

Az 1:43-as méretarányú Thunderbird megtestesüléssel kapcsolatban nagyjából ugyanazokat tudom elmondani, mint a korábbi Yat Ming modellekkel kapcsolatban: Szép, pontos, eredeti színt kapott, sok apró részletet kidolgoztak rajta, de nem tud semmiféle kunsztot. Nem nyitható semmije és nem játékszer, hanem vitrinbe szánt nézegetni való, ami a mérete okán hely- és költségtakarékos is.

A fentebb már linkelt eredeti Thunderbird postot egy klippel vezettem fel, amiben a Beach Boys énekelte meg – szó szerint – a Thunderbirdöt. Ez alkalommal továbbmennék és egy méltán ismeretlen formáció, The Continentals, Thunderbird című művével próbálnám bizonyítani, hogy az ötvenes években nem sok minden volt csajozósabb, mint egy T-Bird. A zenei produkció félúton van a pusztító és a rettenetes közt, de a frontember, „chemotoxolt sáska” táncprodukciója minden visz, mint az autós kártyában a Lola-T!

The Continentals: Thunderbird. Chemotoxolt sáskatánccal! A dobos viszont jól nyomja!

 Részletek, részletek, részletek!

 Nézzétek csak meg a katalógust! Ott a visszapillantó tükör az ajtón!

"Thunderbird". Honnan ismerős nekem ez a fontkészlet?

 A kabrió kisautóknál mindig kritikus pont a beltér kialakítása.

Az elmaradhatatlan talpazat.