Gyanítom, hogy egyáltalán nem közismert, hogy a francia gyártó, "tologatós" játékvonatokat is készített. Érdekes, hogy ilyesmivel a Matchbox is kísérletezett, igaz sokkal később. A britek próbálkozása amúgy nem volt sikeres, a franciákéról nem tudok nyilatkozni. Gyanítom a kudarc oka az lehetett, hogy a 70-es, 80-as években az elektromos "maguktól menős" modellvasutak már a szélesebb tömegek számára is megfizethető árba kerültek. Az is érdekes, hogy a Majorette termékrajzokkal operál. Az előzőleg bemutatott, 1959-es Matchbox katalógus ne tévesszen meg senkit, idővel ők is átnyergelnek a rajzokra.
A közelmúltban túrtam valamiért az eBay-t és a teljesen hibásan, de a kereső feldobott valamit, ami nagyon érdekesnek bizonyult: egy amerikai modellvasúti kocsit, amihez gyárilag Matchbox traktort mellékeltek.
Közismerten nem vagyok jártas a modellvasutak világában, ezért fogalmam sem volt arról, hogy mi fán terem a Lionel, mint gyártó. Nos, a Wikipédia szerint az amerikai céget 1969-ben alapították és 2008-ban csődbe is ment, de a cég weboldala ennek némiképp ellentmond, mivel a történeti részből kiderül, hogy már az 1900-as évektől gyártottak játékvasutakat és a weboldalukból pont úgy tűnik nekem, mint akik élnek és virulnak... Lényeg a lényeg, a szemlátomást nem sokat használt, eredeti dobozában lakó vasúti kocsinak ők a gyártói. Az eladó „bevallja”, hogy a darab a gyerekkorából maradt meg, valamikor az ötvenes évek vége és hatvanas évek vége közti időszakból. Mi azonban könnyebben tudjuk azonosítani, hogy mikorról való lehet, köszönhetően a gyárilag mellékelt rakománynak.
Az MB-04 Massey Harris traktor mindössze három modellévet húzott ki a Matchbox kínálatában, 1957 és 1959 között, de a képen látható hátsó kerékkel – réz (hatású?) felni, azon szürke színű abroncs – csak az első két évben készült, 1959-re már egy darabból állót kapott. Tehát a vasúti kocsi is nagy valószínűséggel ebből a két évből származhat, de semmiképp sem 1957 előttről. Nyilvánvalóan nem a leggyakoribb Moko Lesney modell, hiszen rövid ideig gyártották, illetve a mezőgazdasági járművek sem éppen a legnépszerűbb Matchboxok, éppen ezért nem tartom túl valószínűnek, hogy nekem ilyenem valaha is lesz, szóval már csak azért is érdemesek az eBay-en látottak a figyelmünkre.
Nagy fogalmatlanságomban Trainmodellerhez, a kitűnő The Train Modeller's blog atyjához futottam azzal, amit leltem. (Tessenek fogyasztani a blogját, mert bizony csodákat lehet ott látni!) Ő így válaszolt:
Szép darab!
Európában nem is tudom, hogy volt-e ilyen. (Értsd: olyan, hogy egy gyártó egy másik gyártó termékét csomagolta úgy a sajátja mellé, hogy nem titkolta el annak gyártóját, hanem még az eredeti dobozt is megtartotta. Sam. Joe) Hallgatólagosan volt, mert pl. a Roco, Busch vagy Herpa kisautókat tett a vagonjaira, a Märklin pedig SIKU-t. Matchboxot azért nem, mert a legtöbb az 1:72 körüli. Viszont az angol és amerikai területen volt H0 vagy 00 néven 1:72 méretű modell is, talán ezért jött létre a közös termék.
Természetesen a legnagyobb tudomány mindent tudni, de szerintem az sem sokkal kisebb, hogyha az ember tudja hogy kitől kell kérdeznie, ha valamit nem tud. Trainmodeller pedig abszolút tudja miről beszél, hiszen ennek a Matchboxnak a méretaránya 1:75.
Végezetül már csak annyi maradt, hogy a képeket elétek tárjam, melyek a szokásoktól eltérően, származási helyük és minőségük miatt nem nagyíthatóak a megszokott méretűre.
Már innen látszik, hogy ezzel olyan nagyon sokat nem játszhattak.
Lionel kiegészítők. "Made in U.S. of America"
Moko Lesney, Made in England.
Mennyire egyszerű és nagyszerű a csomagolás! Csak papír és celofán.
H0 by Lionel.
Nekem csak a doboz is tetszik, mint rakomány.
Azért az vicces, hogy az elszánt traktoros még a vonaton sem száll ki az imádott gép nyergéből, de gyerekként ugyan melyikőnket zavarta volna az ilyesmi?
A Matchboxszal ellentétben - ugyan van pár, de azok közül egyik sem említésre méltó - a Hot Wheels mind a mai napig rendszeresen készít pályákat és kisebb nagyobb játékszetteket a kisautóihoz. Ezek között stílusban elég nagy a szórás, de van néha egész jó ötletük. A minap bogarászgattam a netet, mikor elém került egy videó, amiben egy 1998-as Hot Wheels Ford Auto Assembly Plant nevezetű játékszett bukkant fel, kiegészítve egy szintén Hot Wheels-es infrás irányítóval rendelkező Power Express vonattal, ami. Már a múltkor is említettem, hogy a Hot Wheels - főleg ezen ága - számomra elég ismeretlen terület, így nekem teljesen új volt, hogy vonatokat is készítettek. Maga a Ford-os szett egész jó elképzelésen alapul, de ami főként szemet szúrt, az a minősége, melytől a vasutas sem különbözik. Gyakorlatilag semmi sem működik rendesen, például az első sárga kar nem löki a helyére az autót, szorul a csúszósín, a liftről már nem is beszélve. Persze ezek nem lennének említésre méltóak, ha nem látszana a készítők azon törekvése, hogy az autó érintése nélkül össze lehessen állítani azt. Na de nem ragozom tovább, inkább nézzétek meg magát a videót!
Szerintem a Mattel ennél jobbra is képes lett volna
A Matchboxnál az 1970-es évek végén jelennek meg azok a szettek, amiben felbukkannak az első vasúti járművek. Ennek a blognak az első, igazi postja is egy ilyenről, a PS-01 konténerkikötőről szólt, melyben az MB-24 tolatómozdony műanyag testű változata szerepelt. A cég megpróbált ezzel a gyerekek kezébe adható, „tologatós” játékvasutak piacára bekerülni. Hogy mekkora sikerük volt ezzel, vagy mekkora nem, azt nem tudom, de annak ellenére, hogy a vasúti járművek aztán sorra bekerültek az 1-75 szériába, vagy a Twin Pack-ek közé is – tehát bőven van honnan ismerni és birtokolni őket –, én még olyan gyűjtővel nem találkoztam, aki túl sokra becsülné ezeket a dolgokat. Persze nem ezért, hanem a kicsavart ízlésem okán de természetesen szeretem ezeket. Nem ússzátok meg a bemutatót!
Valódi mozdonyokról mintázva
A Matchbox kínálatában szereplő összes gőzmozdony – az 1-75 szériában mind az a kettő ami van – valódi mozdonyokat mintáz. Előre bocsátom, hogy nem vagyok szakértő, ezért úgy olvassátok e sorokat, hogy a „tanítóbácsi” mindössze egyetlen leckével jár előttetek a témában. A mostani szeánsz tárgya, az MB-47 Pannier Tank Loco – bár 1977-es keltezést visel az alvázán – először az 1980-as katalógusban bukkan fel.
Menjünk át Grétsy tanár úrba és elemezzük az elnevezést! A „Loco” nem nem spanyolul van és nem őrültet jelent, hanem a lokomotív rövidülése
A „Tank” már hosszabb történet, de aki ismeri az első világháborús harckocsik nevének történetét, miszerint hogy a „tank”, azaz a tartály az onnan jön, hogy a szállításukkor ezt a megjelölést írták a rakomány kísérőlevelére, az sejthet valamit a jelentéséről. Angolul azokat a gőzmozdonyokat, melyek a működésükhöz szükséges vizet nem a maguk mögött húzott szerkocsiról veszik, hanem a valahol rajtuk elhelyezett tartályokból, hívják úgy, hogy „tank locomotive”. Hogy ékes anyanyelvünkön ennek mi lehet a neve, arról halvány, lila gőzöm sincs és kitúrnom sem sikerült a net bugyraiból, úgyhogy ha valaki ismeri az ide vonatkozó terminusz teknikuszokat, ne habozzon megosztani a tudást a kommentek útján.
A „Pannier” szintén olyan dolog, aminek tudom a jelentését, de a magyar nevét azt nem. Szóval az ilyen mozdonyok a kazánjuk két oldalán hordják a víztartályukat, de úgy, hogy az nem ér le az úgynevezett keretig, amin a kazán és az összes gépezet nyugszik, illetve nem ér fel a kazán felső részére. Az előbbi tulajdonsága azt segíti, hogy könnyebben hozzá lehessen férni a futóműhöz és annak alkatrészeihez, az utóbbi pedig azt, hogy ne kerüljön túl magasra a mozdony súlypontja. Az ilyen típusú mozdonyok jellemzően az Egyesült Királyságban és Belgiumban fordultak elő.
Na, de mi az a GWR?
Odáig már eljutottunk, hogy ennek a mozdonynak a neve a tulajdonságaiból jön, nagyjából úgy, mintha a Grove AT 1100 darut, „Sárga Tízkerekű Darunak” hívnák. Persze a játékszernek, gyerkőckézbe szánt vasúti jármű valódi mozdonyt mintáz. Erre persze nem úgy jöttem rá, hogy értek a brit vasút történetéhez, hacsak nem számítjuk ide azt, hogy szívből lelkesedem az összes Railroad Tycon és Transpor Tycoon változatért, meg Thomas a Gőzmozdony – eredetiben Thomas the Tankengine, ugye most mindenki érzékeli a Matchbox Memories közszolgálati és oktatássegítő jellegét – fantasztikus kalandjaiért. A nyomokat a Matchboxnál szórták el, az oldalára ragasztott „GWR” matricával. A Wikipédia bőséggel tárgyalja a Great Western Railway 1835 és 1948 között zajló történetét. A brit vasúttársaság históriájánál azonban érdekesebbnek tartom azt a keveset, amit a járműről magáról megtudtam.
Az biztos, hogy a GWR 0-6-0 gőzmozdonyról mintázták az MB-47-et, de hogy ezeken belül pontosan melyikről, azt nehéz megmondani. Ennek az oldalnak az alapján én arra tippelek, hogy a leggyakoribb, 5700-as szériát vehették alapul, de akkor több részlet is el lett rajta szúrva – például a széntároló valami mérete, az ablakok alakja. Ha erről, akkor elmondható, hogy a megmintázott mozdonyt 1929 és 1950 között gyártották és meglepően sokáig használták igáslóként, nem pedig speciális nosztalgia szerelvények elé fogva; volt olyan ipartelep, ahol még 1980-ban is pöfögött egy. Azt végképp képtelen voltam kitúrni, hogy vajon milyen teljesítményre volt képes a kéthengeres gőzgép, vagy milyen sebességgel volt képes vinni a mozdonyt.
Az eredetiről készült képek és videó alapján a Matchboxot nem tartom rossznak, bár hiányoznak róla olyan részletek, mint a személyzet munkahelyéről amúgy meglehetősen korlátozott kitekintést biztosító első-hátsó ablakok, a kémény sem olyan, mint az eredetin és nincs meg a kerekeket összekötő rudazat.
A közelmúltban írtam a Connectables szériáról. Folytatva az akkor leírtakat, két NRFB darabot mutatok be a Connectables Convoy szériából – igen, ebből is volt Convoy.
A Convojhoz igazán nem sok köze van, de ez a villamos/metró is ebbe a szériába tartozik. CN301.
Elvben ez a fordított L-alakú idom kompatibilis a másik darabbal a nyergesvontató részen.
Ezek az ezüstszínűek csak álcakerekek. Mindegyik elem alatt recés Convoy kerék van. Silver Turbo Express. Állat!
Na, ez már Convoyosabb! CN303.
Ha minden igaz, akkor a leghátsó elemből kihúzható az a sárga cső.
Messziről, éjjel, ködben még hasonlít is a Convoyra.
A PS-1 kapcsán már a kezdet-kezdetén szerepelt itt az MB-25 vasúti pőrekocsi. Az egyetlen ok, amiért elővettem a témát, hogy a birtokomba került az 1-75 sorozatban megjelent változat, a maga kávébarna konténerével. Hogy azért mutasson is, elé kapcsoltam az Matchbox MB-24 Shunter egy a korábban bemutatottnál szebb állapotú változatát.
A 1-75 sorozat pőrekocsija fent, a PS-1-é hozzánk közelebb.
Az amúgy is fotóháttérnek meg terepasztalnak befogott PS-1 konténerkikötő most kifejezetten kapóra jön, hiszen síneket is rajzoltak rá, így élethűen tudom lefotózni az MB-43 0-4-0 Steam Loco-t és az MB-44 Passenger Coach-t. Nem véletlen, hogy mindkettőnek az alvázán 1978-as dátum található, hiszen logikus volt egyszerre piacra dobni őket. A történet a szokásos az első katalógus, amiben szerepelnek, az 1979-es, az utolsó amiben a személykocsi az 1982-es, amiben a gőzös az 1985-ös. Természetesen több változatuk is létezik – Areh is felsorol mindkettőből párat – de a nekem meglévő kivitelben debütáltak. Ha kicsit csalnék, akkor rájuk foghatnám, hogy ez egy TP-104 Twin Pack, de azért nem lenne igaz, mert a TP-104-ben ablak nélküli változatban szerepelt az MB-44 és más számozással. Gyerekként nem vágytam ezekre a vonatokra, mert bénának találtam, hogy nincs sín hozzájuk, de így a PS-1-en fotózva kifejezetten jól mutatnak.
Erre a fotóra büszke vagyok! Teljesen véletlenül sikerült elatlálni azt a szöget, ahol a rajzolt tereptárgyak, háromdimenziós objektum látszatát keltik. MB-43 és MB-44.
Így, sínre téve egészen pofásak.
Ha TP-104 lenne, akkor így nézne ki. A személykocsinak nincs ablaka és mintha más műanyagból is lenne - de lehet, hogy csak a szín teszi.
