Matchbox MB-28 Mack Dump Truck

A bányadömper még akkor sem túl gyakori téma nálunk, ha – egyesek szerint egészségtelenül – nagy rajongást mutatok a tehergépjárművek iránt. Több mint egy éve volt nálunk utoljára ilyesmi – hozzá az kifejezetten érdekes egy holmi volt, mert ugyanaz az öntvény megjelent Hot Wheels-ként és Matchboxként is – ezért előhozakodnék egy újabbal.

Mack M-25X
Nem kevés kutatómunka után ki merem jelenteni, hogy amit a Matchbox megmintázott, az az 1960-as években és talán a hetvenesekben is regnáló Mack bányadömperek egyike. A helyzet az, hogy az M-szérián belül (18-, 20-, 25-, 50) leginkább csak tippre állítom, hogy az M-25X-ről nézegették a legtöbb képet.

Sikerült egy korabeli katalógust megkaparintanom a típusról, ami nagy szó annak a tekintetében, hogy még fotókat sem nagyon találni – legalábbis értékelhető felbontásban – sehol netszerte! Ennek viszont olyan a felbontása, hogy remekül olvashatóak a műszaki adatok is!

Transitional

Szeretem a fenti kifejezést kicsit kibővített értelemben használni – a részletekért lásd a májusban frissült szlengszótárat – és ezt a járművet is ebbe a halmazba veszem, hiszen 1968-ban debütál az 1-75 sorban még gumis kerekekkel és vöröses-narancssárga színben. 1969-ben is marad ilyen, de 1970-ben már megkapja a Superfast kerekeket és zöldes-sárga festést kap. 1973-ig marad az 1-75 sorozatban. Hogy a gyártás első-, vagy második két évéből származik-e egy adott példány, onnan lehet tudni, hogy a lépcsőin a fokok közt átálátni, vagy sem. Az én példányom tehát a második halmazból származik, mert nincsenek rések a fokok közt.

1977-ben még visszatér a TP-16 Twin Packbe khakizöldben, bármennyire is szokatlan egy bányadömper katonai színekben.

Döbbenetesen masszív, szinte elpusztíthatatlan darab, bár az én példányom egyik előző tulajdonosa szemlátomást mindent megtett ennek az érdekében.

Masszív, közel elpusztíthatatlan, bár egy korábbi gazdája mindent megpróbált ennek érdekében.

Akkor lesznek egy Matchbox kerekei ilyen csálék, amikor kisgyerek úgy játszik velük, hogy a teljes súlyával ránehezedve tolja őket - bár ez eléggé vághatta a tenyerét.

Onnan lehet tudni, hogy ez a példány 1972-ben vagy 1973-ban készült, hogy a lépcsőfokok közt nincs rés.

A billenőplató felnyitható és úgy is marad. És ez a mutatvány így 52, vagy 53 évvel később is megy neki! #regenmindenjobbvolt

Nézzétek a billenőplató tengelyét! Elképesztően masszív az egész, úgy ahogy van.

Nem szimmetrikus a két oldala.

Bár az eredeti billenőplatóján a hátsó kerekek felett van egy kitüremkedés én ezt M-25X-nek gondolom...

...leginkább a féloldalas fülke és az ezen az oldalon jól látható, a fülke elejével egy vonalban lévő függőleges lemez miatt.

Katalógusok: Husky 1968

Felénk kevésbé ismert gyártó katalógusát láthatjátok ebben a postban. Ha a címkefelhőben lekattintjátok a Husky tag-et, azért találtok tőlük ezt-azt a blogon.

Mások gyűjteményei: Peti ZTMK NSU Ro 80-asa

Nagyon egzotikus kisautógyártó és nagy érdekes autó kedvéért lépünk ki a komfortzónánkból és egy 1:43 méretarányú modellt mutatunk be. Ha ez nem volna elég, másvalaki gyűjteményéből. A Hot Wheels egy kevésbé ismert üzleti próbálkozásáról és akvizíciójáról is beszélni fogunk!

Forgódugattyús 80-as

Az utókor magabiztosságával kijelenthetjük: Ha nincs az NSU Ro 80, akkor az Audi és a VW sorsa is nagyon másként alakul. Mégis ezt az autót meglepően kevesen ismerik. Szerencsére van nekünk Csikós Zsoltunk, aki 12 évvel ezelőtt tesztelt egy döbbenetesre restaurált példányt és erről cikket is jegyez a TotalCar-on. Típusismertető, autótörténeti visszatekintés és teszt letudva. Amit hozzá tudok csapni, egy korabeli videó, amit én egy afféle a mi Deltánkhoz hasonlatos csehszlovák tévéműsorból valónak gondolok. A mondanivalót gondolom pont annyira fogjátok érteni mint én, de a képsorok aranyat érnek!

A fura alcím magyarázata: Furta az oldalam, hogy honnan jön az autó neve. Nos, a „Ro”-ról eléggé nyilvánvaló volt, hogy a „Rotary” azaz forgódugattyús motor rövidítése, míg a 80 csak egyszerűen egy típuskód, mint később az Audi 80, vagy Audi 100.

Meccanica Bessana Toys

Jelen post tárgya egy kevésbé ismert olasz gyártó termékének illegális másolata. Az eredeti gyártójának története viszont annyira érdekes, hogy remek ürügyet szolgáltat arra, hogy alaposabban is foglalkozzunk vele!

A Mebetoys-t Ugo és Martino Besana alapította 1959-ben az olaszországi Oleggio Castellóban. Testvérük, Mario Besana 1967-ben csatlakozott a céghez, egy évvel annak indulása után. Mind a piacot akkor uraló brit triumvirátushoz – Corgi, Dinky, Matchbox – mind a kontinentális konkurensekhez – a dán Tekno, az olasz Polistil és Rio, francia Solido és Majorette – képest eléggé megkésve, hiszen ezek a játékgyártó cégek jellemzően az 1950-es évek elején-közepén kezdték meg működésüket. A cég jellemző méretaránya az 1:43 volt, de készítettek 1:24-hez méretarányú modelleket is. Nekem a kedvencem tőlük a Fiat 124-es, amit – kapaszkodjatok – „Fiat 124 Ziguli” néven is árultak, az első ajtókon szovjet lobogós matricával. A Mebetoys kisautóit nagyon részletgazdag, nagyon igényes modellként tartották számon – a mi érdeklődési körünkből csak a méretarányuk miatt esnek ki.

1969-ben a Mattel megvásárolta a Mebetoyst. Nem sikerült kiderítenem, hogy mi állt a felvásárlás hátterében. Az amerikaiak ily módon akartak terjeszkedni Európában, vagy a cég került szorult anyagi helyzetbe? Passz, mindkét verzió elképzelhető, de én az előbbire gyanakszom – majd alább kiderül, hogy miért.

A Mattel a cég nevét a Mattel S.p.A.-re (Società Per Azioni – részvénytársaság) változtatta. Akkoriban a Mebetoysnak 40, 1:43-hoz méretarányú modell szerepelt a kínálatában. Az amerikaiak folytatták ezt a termékvonalat, de a gumi abroncsokat a jobban guruló műanyagokra cserélték – azt hiszem ismerjük ezt a történetet valahonnan. A Mebetoys márkanév azonban megmaradt az átvett modellek alvázán. Az 1:24/25 méretarányú termékvonal is megmaradt, amiben meglepően sok szedán szerepelt, aminek az állhatott a hátterében, hogy az autókereskedésekben kínált dealer modelleket is ők gyártották. A különböző források más-más évszámokat említenek, de 1981-1984 közt a Hot Wheels olaszországi gyártását felszámolták. Ezzel a Mebetoys örökség is felszámolásra került.

Érdekes és vicces is, hogy a Mattelnek egy időben volt egy olyan elképzelése, hogy a Hot Wheels nevet, ami – mint tudjuk – szleng a „Menő Verdákra” és mint ilyen nehezen fordítható frappánsan, próbálják meg lokalizálni a kiszemelt nagyobb külföldi piacokon. Olaszországban ez „Sputafuoco” lett, szó szerinti fordításban „Tűzköpő”. Németországban „Heisse Räder” volt ugyanez, aztán szerencsére valamikor kapcsoltak és hagyták a csudába az egészet.

Hogy miért gondolom, hogy a Besana testvérek nem voltak pénzügyi zavarban, amikor eladták cégüket a Mattelnek? Nos, nem ültek sokáig a babérjaikon és megalakították a Martoys-t. Ez a cég mindössze két évig, 1974-től 1976-ig gyártott 1:24-es méretarányú autómodelleket. Aztán, valószínűleg a Louis Marx and Company-val (New York-i székhelyű, nálunk kevéssé ismert amerikai játékgyártó, mely 1919-1980 közt működött) való névhasonlóság miatt a nevet Bburago-ra változtatták, melyről azt hiszem mindannyian hallottuk már. 2006-ban ezt a céget a Maisto vásárolta fel, de ez már egy másik történet lesz egyszer.

Ukrajnából szeretettel
Porsche barátom kollégája Peti nagyon erős a szovjet játékszer vonalon, hiszen ő az, aki a Fehéroroszország fővárosában készült Lada 2101-est is tulajdonolja és nem szándékozik megválni tőle. Az illegális Mebetoys Ro 80 kópiát az 1960-as évek végétől kezdődően gyártották Ukrajnában a zaporozsijei (Óriási, ezt „záporőzsíjei-re” akarja javítani az Open Office Writer helyesírás ellenőrzője!) ZTMK gyárban. Végeztem némi kutatást és kijelenthetem, hogy a Szovjetunió játékgyártása elég szabadosan értelmezte a szerzői és kapcsolódó jogokat. A Mebetoys népszerű célpontjuk volt, bár pont az ukrán gyárban egy másik olasz gyártó, a Politoys Ferrari 250 GT Berlinetta készült, 6-8 másik helyen kopírozták a termékeiket Szovjetunió szerte.

Érdekes, hogy az eredeti modellen nem butítottak semmit. Az összes nyitható ajtó – motorháztető, csomagtartó, két első ajtó – megmaradt, de még az előre dönthető ülések is, ami felettébb értelmetlen funkció egy négyajtós szedánnál. Persze a felhasznált anyagok sokkal hitványabbak, mint az olasz eredetin. Érthetetlen módon az eBay-en sokszor Mebetoys név alatt futnak a ZTMK kópiák is – jobb esetben odabiggyesztik, hogy „remake” ami azért nem túl elegáns. Matchbox Memories pro tipp: A Mebetoys Ro 80-asok csak nagyon szép barna árnyalatú beltérrel készültek. Ha nem ilyet láttok, akkor az ZTMK. 1970-ben – tehát már a Mattel tulajdonlás idejében – a cég együttműködési megállapodást írt alá a francia Solidóval és az ő nevük alatt is forgalomba került az Ro 80-as. Ez is kizárólag barna beltérrel készült.

Autótörténeti szempontból is érdekes jármű, duplán érdekes gyártótól és még az illegális kópia is figyelemre méltó minőségű! Az alábbi képek és a videó is porsche kolléga munkája.

Illegális kópia létére egészen tisztességes minőségű!

A szovjetek nem butítottak rajta érdemben semmit, az összes "működő" részlet megmaradt, de az olyan jellegzetességek is, mint a szélvédő anyagából kialakított első világítótestek, vagy az óriási "NSU" felirat a motorháztető előtt.

Nyilván a felhasznált anyagok nem olyan jó minőségűek és a fényezés sem olyan szép, mint az eredetin - link fentebb.

Nem látni sorjákat és öntési hibákat sem sehol!

Az első ajtók nyithatóak. Az eredeti Mebetoys Ro 80-asok csak gyönyörű barna árnyalatú beltérrel készültek.


És akkor mind együtt, a "Reptér" dallamára: "BELTÉR!"

A Zaporozsijei gyárban nem spórolták le a világítótestek festékkel való kiemelését! Figyelsz Mattel fiam? Még a szovjetek is! Áh, dehogy figyelsz!

A táska a Mebetoys eredetiben is ott van a csomagtartó közepén.

A kerekek is maradtak gumírozottak.

Motortér. Lehet ám helyesen, előre nyíló motorháztetőt is készíteni ám! Mattel fi... Áhh... Hagyjuk!

Cirilbetűs (fél)típusjelzés. Az eredetit is csavarok tartják össze.

Tévéreklámok: 1968 Hot Wheels USA

MB-25 Ford Cortina Mk. II - Regular Wheel

Lehetséges, hogy én vagyok fordítva bekötve, de kisautó ügyekben mindig is sokkal jobban érdekeltek a hétköznapi autók, mint mondjuk a szupersportautók. Ez a Ford Cortina generáció a mi földrajzi koordinátáinkon jobbára ismeretlen, tulajdonképpen unalmas is, de a története, mint Matchbox kalandos és már csak ettől érdekessé válik.

A korosztályom a dobozautókon szocializálódott. „Kis doboz elől, nagy doboz középen, kis doboz hátul”. Egy életre belénk ivódott, hogy az autó így néz ki. Ladák, Wartburgok, Polski Fiatok tehetnek róla, hogy szeretem a dobozautókat. Pont ezért ezt a kisautót is.

Autó a felső-középosztálynak
A Cortina a brit Ford családi autója volt, melynek különböző generációit 1962 és 1982 közt gyártották – meglepő módon – nem csak a szigetországban. Az 1970-es években egyenesen a legnépszerűbb autó volt Britanniában. A Matchbox az 1966-1970 közt regnáló második generációt mintázta meg először – aztán egy későbbit is, de ezt csak a történeti hűség kedvéért említem. Ez a háromféle karosszériával készült, kétajtós kupé – ez a Matchbox –, négyajtós szedán, illetve kombi. A motorok egyetlen V6-os, 3-literes kivétellel mind sornégyesek, 1,2- 1,3-, 1,5- és 1,6 literes lökettérfogattal. A Wikipédia vonatkozó bejegyzése csak négysebességes kéziváltót említ, de a mellékelt leírásban bizony ott az automata is. Lévén ez egy ausztrál katalógus – talán 1968-ból, de a hangsúly itt a „talánon” van – ezen egyáltalán nem csodálkozom.

 

Fura is lenne, ha nem lenne, mert a Cortina II világautó volt a maga idejében. Egyrészt gyártották olyan meglepő helyeken is, mint Tajvan, Hollandia, Dél-Korea és annyira nem is meglepőkön mint Ausztrália és Új-Zéland. Másrészt árulták is ezeken a helyeken, de Kanadában is, ahol a második legnépszerűbb importautó volt a VW Bogár után. 1967 és 1970 közt az Egyesült Államokban is eladtak belőle egy észlelhető mennyiséget, 1969-ben egész 21 469-ig sikerült feltornázni az eladások számát – hogy aztán a Ford dobja az európai modellek árusítását és az ottani szubkompakt kategóriát átvegye a rossz emlékű, amerikai Pinto.

Minden kerékkel
A Matchbox 1968-ban vezeti be a Mark II-őt és a regular wheel (gombkerekű) verzió nem is készül más színben, mint az a metálos barna. Charlie Mack említ egy olyan verziót, aminek sárga tetőcsomagtartója is van, de nagyjából az olyan gyakori mint a Nessie észlelések. 1970-ben megkapja a vékony Superfast kerekeket – sajnos ilyenem még nincs – és világos- vagy sötétkékre színezik át. Még 1971-ben is a tagja az 1-75 sorozatnak, hogy röpke négy év után kikerüljön a kínálatból.

A Ford Cortina II szerintem magán viseli a Regular Wheel korszak minden jellemző, igencsak szerethető részletét. Minden apró részlet a karosszéria anyagából került kidolgozásra, még az olyan aprók is, mint a (nyitható) ajtók belső oldalán az akszesszoárok. Auto Steer funkciója is van, bár én azt pont nem becsülöm sokra. Nyilván nem a legfelkapottabb gombekerkű Matchbox, az értéke is ezt tükrözi, de semmivel sem képvisel gyengébb minőséget, mint a népszerű, sokkal drágább darabok.

A TÖRTÉNETNEK ITT MÉG NINCS VÉGE! A folytatás majd egy későbbi részben következik!

Ford Cortina Mk. II kupé. Gombkerékkel csak ebben a színben készült.

Minden apró részlet a karosszéria anyagából kialakítva és az elmaradhatatlan vonóhorog. Nos igen, ez a példány látott már szebb napokat is.

A műszerfalat és a kormányt nem cizellálták túl - bár az eredetiről készített fotókat elnézve nem is nagyon lett volna mit -, de az ajtó belső oldalán is ott vannak az apró részletek kidolgozva. A Regular Wheel éra már csak ilyen. Ja, Öltönyös Csávó az étlapot olvasgatja és nem mást csinál, becsszó!