Editions Atlas Collection – Ikarus 311

Erről az öreg Ikarusról vannak gyerekkori emlékeim, holott már akkor is öreg csont volt, amikor én még az általános iskola alsó tagozatában koptattam a padokat.

A közelmúltban comingoutoltam az 1:72-es méretarányú DeAgostini buszos sorozatra történő rákívánásom kapcsán. A lejtőn lefelé megkezdett úton nehéz megállni, amikor az egyik online pénztemetőmben akciós lett az említett sorozatban ugyan nem szereplő, de ugyanarról az Edition Atlas / DeAgostini tőröl fakadó 311-es Ikarus, nem tudtam neki ellenállni.

311
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum a következőt írja a típusról: „Az Ikarus 311-es egy 36 személyes, Csepel D-414 dízelmotorral szerelt autóbusz, mely elsősorban hazánk helyközi és távolsági forgalmában töltött be meghatározó szerepet. Az 1951-től gyártott első önhordó Ikarus típus, a 30-as utódtípusa volt, amelyből a hazai közlekedési vállalatok 1963-tól 1972-ig mintegy 1607 darabot szereztek be. Az Ikarus gyár legendás exportsikereit is ezzel a típussal alapozta meg: közel 900 darabot értékesítettek az NDK számára és mintegy 400 darabot Bulgáriába. Érdekesség, hogy egy Ikarus 311-es, egy Ikarus 630-as, valamint egy Csepel teherautó 1963-ban hathónapos afrikai körúton vett részt, melyet a járművek a nehéz trópusi körülmények ellenére különösebb meghibásodás nélkül teljesítettek. A 311-es típusú buszok az ’70-es évek végéig közlekedtek a hazai közforgalomban, ezt követően elsősorban szerződéses járatokon és tartalékként üzemeltették őket. A típuscsaládból (Ikarus 31, 311) 1956 és 1972 között mintegy 6515 darabot értékesítettek.”

Az én emlékeim egy ilyen különjárathoz fűződnek. A sofőr bácsi melletti széken osztoztünk elől, egy másik, hasonló korú kissráccal mint én, úgy tízéves formák lehettünk. A járművet nem tudom honnan bérelték, gyanús hogy valami környékbeli TSZ-től. Tehát minimum tíz éves volt a jármű akkor, de gyanítom, hogy öregebb.

 

Szintén piros - erről majd később - Ikarus 311-es kívülről-belülről, és jövésmenés közben

Edition Atlas
Nem fogom harmadszor is linkelni ugyanazt a postot, most az Edition Atlas és a DeAgostini relációja kapcsán. Amit tudok az ügyről ott olvasható. Amit nem tudok, hogy amúgy eredetileg ez a darab pontosan hol és mikor jelent meg. Mentségemre szóljon, hogy mindaz, amitől ezek a cuccok újságként értékesíthetőek voltak bizony hiányzott mellőle. Ha Ti többet tudtok róla, akkor bátran osszátok meg a tudásotok a komment szekcióban! 

Azt hiszem erre a darabra is ugyanaz vonatkozik, mint az összes többire eddig a sorozatban: Nem rossz, lehetne jobb és részletesebb, de ebben az árfekvésben korrekt ár-érték arányt ad ki.

Eddigi Ikarusos bejegyzések a megmintázott eredetik gyártásának sorrendjében:

• 1951-1957 Ikarus 30

• 1952-1973 Ikarus 66, és egy másik Ikarus 66 post

• 1954-1973 Ikarus 55

• 1959-1971 Ikarus 630

• 1960-1972 Ikarus 311, ez egy másik, nem a jelen bejegyzés, amit most olvastál

  
  Itt még mint NRFB.
  
  
  
  
  
  Talapzaton.
  
  
  Teljesen hétköznapi csavarok tartották a helyén - a 66-ost nem - úgyhogy nem volt nagy kaland leemelni a piedesztálról.
  
  
  
  "Különjárat". Nem véletlen a német felirat, ez a jellemző exportfestés, amivel az NDK-ba (is) került. Az Old-Ikarus oldalon két kép is van az eredetiről: Egyik, meg a másik.
  
  
  
  A hátsó rendszámtábla feletti, a világítást rejtő aksszesszoár csak festékből van, de pont az ilyenekre gondoltam, hogy ebben az ár-teljesítmény arányban ez teljesen jó.