Felújítás: Matchbox Superkings SP3 Ferrari 512BB LM

Többen tudják már rólam, hogy (közép)korom ellenére nagyon tudok örülni a kisautóknak (is), így névnapomra is egy ilyen lehasznált kisautót kaptam. Név szerint Ferrari 512 BB LM azaz Le Mans. Viszont ahogy festett akkor amikor hozzám került és ahogy eredetileg kinézett, az nem volt méltó a nagy névhez. Egyértelmű volt az újraélesztés, megfelelő színben és dekorral.

Az alapok
Annyit röviden tudni kell az eredeti autóról, hogy az utcai 512-est alakították át a hosszú távú gyorsasági verseny követelményeinek megfelelően. Ez, az adott esetben nem kis átalakítást jelent, nem csak rátoltak itt-ott valami spoilereket és had szaladjon. Ezt rendesen átalakították. Megnyújtották, megszélesítették, így csak a gyakorlott Ferrari rajongó tudja megmondani ránézésre az eredeti autó típusát. Ez nem baj, ez természetes ebben a műfajban. Amíg a szabályok engedik, addig a határcentiméterig reszelik a donorautót, az igénybevételnek és a követelményeknek megfelelően a végletekig. Talán még azt is ki lehet jelenteni, hogy néha még az esztétikát is föláldozzák a versenyautók építésekor. Itt szerencsére erről nincs szó, mert bár az eredeti Ferrari sem volt csúnya, így megnyújtva is igen mutatós és erőt sugalló járgány lett belőle. Célszerszám a száguldásra. De vajon mi volt a műanyaghéj alatt?

Egy kis száraz modelltörténet

A korábbi modell, a 365 GT4/BB továbbfejlesztéséből született a Ferrari 512 BB 1974-ben. A motorja, a tizenkét hengeres boxer 4942 köbcentiméteres volt de mindössze 360 lóerős. Duplatárcsás kuplungja volt. Szélesebb első és hátsó kerekeket kapott - Michelin TRX metrikus gumiabroncs-rendszer - a jobb stabilitásért. Külsejében a hosszában is mintegy 41 centiméterrel megnövelt - Pininfarina által tervezett hosszú távú versenyekre specifikált igen áramvonalas - karosszérián túl az új első köténylemez, a fékekhez vezető hűtőlevegő beömlő nyílások illetve a négy darab kerek hátsó, valamint a bukólámpákat helyettesítő fix első lámpák volt a változás. A hátsó szárnyat a Forma 1-es modellről mintázták. A kevéssé sikeres évek után a második körben, az 1981-es évtől már Bosch K-Jetronic befecskendező rendszerrel szerelték a kisebb károsanyag kibocsátás illetve a nagyobb és kiegyensúlyozottabb teljesítmény - 440 lóerő - érdekében. Mindez 303 km/h-s sebesség elérésére volt elég, az akkor már LM jelzéssel ellátott kocsiknál. Négy ilyen kocsi épült ekkor és további tizenhat gyártásával folytatódott a sor 1982-ig. Az 1981-es Le Mans-i huszonnégy órás megmérettetésen GTX kategóriagyőzelemmel és összetett ötödik hellyel zárta a versenyt. A fejlesztések nem álltak meg. Nőttek a lóerők, faragták le a kocsi tömegét, de sajnos a motor alá épített sebességváltó fejlesztése nem történt meg olyan ütemben mint magáé a motoré. Ezért ez volt a gyenge pont, ebben az időben a 700 lóerős Porschék taroltak a  versenyeken. Említésre méltó esemény volt amikor az ötszáz lóerősre továbbfejlesztett 512 BB LM megvert egy Porschét 1981-ben. A sikertelenség és a szabályok változása is a fejlesztés befejezésére, a GT versenyekből való kiszállásra késztette a Ferrarit. 

A kocsi utolsó éve az 1982-es volt, ahol öt óra versenyzés után üzemanyag ellátási problémák miatt adták fel a versenyt. Mindez több volt, mint bizonyíték, hogy milyen nehéz egy nem kimondottan versenyzésre tervezett, hanem csak egy kisszériás, de módosított autóval versenyezni a legmagasabb szintű tartóssági versenyen. Különösen úgy, hogy ráadásul nem is gyári csapatban indulnak, hanem két független versenycég - Pozzi és NART - színeiben. Ma már inkább van értékük ezeknek a kocsiknak hiszen az árveréseken 120.000 eurós körüli áron lehet leütni egy ilyen modellt, de ha egy-egy speciális, konkrét névhez fűződő versenyautóról van szó, akkor az ár akár ennek a tízszeresét is elérheti. A Ferrari 512i BB LM jelű modellváltozatokból összesen mintegy kétezer darabot gyártottak az évek során, vagyis nem sok példány készült belőle és a Matchbox is csak hétféle színváltozatban adta ki. A gyári dekorációból viszont kevesebb volt ennél, így kialakultak a szörnyen ronda nem kellemes színkombinációk is sajnos.

Ahonnan elindultunk: nevetséges a színösszeállítás

A motor a helyén van de nem túl plasztikus

A Ferrari-piros szín áll neki igazán jól

 

Hitelesítve 

Ez az autó ennél sokkal többet érdemel, annak ellenére, hogy valójában nem is volt igazán sikeres ott és akkor, amikor a legjobban a topon volt. A felújítás tervezésekor számomra egyértelmű volt, hogy piros lesz és valamilyen korhű, de egyéni dekorációt kap némi modernebb beütéssel. Ez nem olyan nagy szentségtörés, hiszen készült erre az autóra egy-két érdekesebb és valóban egyéninek mondható dekoráció is. Igaz, hogy azt már inkább mostanában követték el. Itt érdemes megemlíteni a 3M ”színűre” felújított példányt ami pontosan ez a dekorációs kategória. Az én esetemben is tulajdonképpen nem is annyira az autó felújításon volt a hangsúly, hanem a dekoráció elkészítésén, a megszépülésen. Nyilván a nagy, sík felületekből álló furgon vagy kamion dekorációja a legegyszerűbb, viszont ebben a dekorban ott a kihívás, ami számomra nagyon vonzó élmény. Ha sikerül a végeredmény, ha nem, akkor csak kísérlet, ami ismételhető a sikeres verzióig. A matrica szerkesztéséhez először egy papírt hajtogattam rá az autóra és itt körberajzoltam majd körbevágtam rajta azt a területet amit matricázni akarok.

A matricasablon, némi dizájnvázlatokkal

 Lapos, áramvonalas száguldásra és nyerésre épített célszerszám

A térbeli körberajzolás után a papírlap kiteríthető lett ismét síkba. Ezt a kis sablont beszkenneltem és csak utána kezdődhetett Corelben a valódi dizájnolás. Ennek az esztétikája nyilván szubjektív, viszont sok száz féle formában elkészíthető. Ez lett az egyik.

A kisautó kialakítása - az eredetit elnézve és vizsgálgatva - teljesen elfogadható. Talán csak egyetlen feltűnő elnagyolás van, ez pedig a hátsó homloklap kialakítása. Ami az eredetinél egy teljes rács, a kisautónál meg csak egy nyílás. De biztos a megmintázott változat ilyen volt, hiszen a versenyautókat mindenki úgy reszelgeti, alakítgatja ahogy ő jónak látja.

Kemény, izmos hátsó fertály

Az első lámpája plexi, de nem túl élethű

A hátulja kissé vitatható, de nem rossz