Matchboxon kívüliek: Hot Wheels Treasure Hunts és Super Treasure Hunts – 2009 #047 '37 Ford Woodie

Volt már e lapokon olyan, hogy autószexualitási alapfogalmakat birizgáltam, mert úgy éreztem, hogy a róluk anyanyelvünkön fellelhető online szakirodalom pontatlan, vagy esetleg egyáltalán nincs is olyan. Megint valami ilyesmibe vágnám a fejszém – hű, ez most nem is olyan nagy képzavar, mint amilyennek elsőre tűnik – és ez a  téma a mifelénk kevéssé ismert woodie.

Fássy

Ha a mindenható Wikipédia meghatározását nézzük meg a témában, akkor rövid meghatározásként azt olvashatjuk, hogy „A woodie egy autó karosszéria stílus, jellemzően kombiké, ahol a hátsó traktus fa vázszerkezetből épül fel, köztes fa, vagy festett fém panelek beiktatásával. A valódi fából építkezés hanyatlásával, a gyártók famintázatú vinyl lapoknak a fém karosszériára rögzítésével utánozták a fa konstrukciót, néha még a vázszerkezetet is utánozva.” Igen, a woodie tényleg ez, de megérdemli, hogy kicsit jobban beleássuk magunkat a témába.

Gyorsan essünk túl az angol kifejezés frappáns fordításán: nem tudok frappáns fordítást! Nem árulok el nagy titkot, hogy angolul a fa az wood és ebből képződik a woodie becenév, valami olyan módon, mint ahogy a mi anyanyelvünkön a nyúlból nyuszi lesz, a macskából meg cica, de semmi esetre sem valami olyan borzalom nyálhömpöly, mint ahogy a „vasárnap találkozunk” mondatból HÜPI nyelven „vasin talizunk” aljasul. Szóval ha valakinek van bármi értelmes ötlete arra, hogy mit lehet a fenti recept mentén kezdeni a fa kifejezéssel, akkor ossza meg velünk, mert a woodie valami olyasmi akar lenni.

A woodiek története az 1930-as évekre nyúlik vissza. Ekkor a személyautók gyártásában az alvázas konstrukciók a jellemzőek, a motorok már elég erősek ahhoz, hogy elbírják az acélból készült felépítményeket, melyeket sokkal gyorsabb és olcsóbb nagy tömegben előállítani, mint a fából készülteket. Tehát hogy a felépítményt miből építik rájuk, az csak büdzsé, meg elhatározás kérdése. Időzzünk itt egy picit! Korábban a keményfából készült karosszériák voltak a jellemzőek, aminek az oka még a ló vontatta járművek örökségében keresendő. Bár kétség kívül ezeknek az oldtimereknek a felépítményei is fából készültek, mégsem számítanak woodienak, mert nem hozzák a fentebb már említett, „fa vázszerkezet, fa, vagy fémlap kitöltő elemekkel” stílusjegyeket. Igazándiból a woodie egy olyan konstukció, ami alapvetően  MÁR lehetne teljes egészében acélból.

Én hajlamos vagyok a woodiera, mint amerikai tüneményre tekinteni. Leginkább ott volt népszerű ez az építési stílus és csináltak belőle mindent, megfizethető „népautókat” és luxuskocsikat, kombikat és kabriókat is. Jellemzően átalakított, hétköznapi autók voltak, de a gyártójuk éppúgy lehetett egy tehetséges asztalos, mint egy nagy, elismert karosszériaépítő cég és a három nagy (Ford, Chrysler, GM) is készített ilyen autókat, igaz ez utóbbiak csak limitált darabszámban.

1940-es Pontiac Special Series 25 woodie. Határozottan kéne!

1948-as Chrysler Town and Country kabrió woodie, határozottan rondának találom.

1951 Ford Custom 79 Country Squire woodie. Kimondottan tetszik!

194x Nash Surburban woodie. Hááát... Erőteljesen határeset, talán a kék miatt, de annyira nem tetszik.

A klasszikus, valóban fából készült woodiek a legnagyobb számban az 1950-es években készültek. Az évtized végére a biztonsági előírások megszigorodtak, amiket a fa konstrukciók már nem tudtak teljesíteni. A Plymouth 1950-ben, a Buick 1953-ban kínálta utolsó valódi fa felépítményű járműveit, míg a FoMoCo 1955-re cserélte le a Ford és Mercury woodiekban a fát helyettesítő anyagokra. (Erről bővebben majd alább.)

Surfin' USA

Az 1950-es, 1960-as években virágzó kaliforniai szörfkultúrának ikonikus elemei lettek a woodiek. Na, nem mintha az akkori szörfös bojzok meg görlzök olyan állati menőnek találták volna őket. Az ok sokkal prózaibb volt! Ha középiskolás, esetleg egyetemista vagy és azzal ütöd agyon a szabadidődet, hogy a parton kergeted a hullámokat, meg az ellenkező nem képviselőit – reménykedve abban, hogy az ellenkező nemből beleegyező igent csikarsz ki – akkor nem jellemző, hogy annyi pénz legyen a zsebedben, amiből megfinanszírozod álmaid verdáját. A 60-as években a használt autók táplálékláncának a legalján a divatjamúlt, 40-es évekből származó woodiek álltak, a szörferek meg persze megvették azt, amire a pénzük futotta. A kombik nekik igencsak jól jöttek, mert volt hová tenni bennük, meg leginkább rajtuk a deszkákat. Sőt, aludni is lehetett bennük, illetve a fajfenntartásról is remekül lehetett bennük gondoskodni. Amúgy pont ezért volt népszerű a VW Type 2 is ezekben a körökben. Ma már persze óriási pénzekbe kerülnek a gyönyörűen felújított, esetleg szénné tuningolt szörfös woodiek. Akkor persze a szörfös srácok alaposan lelakták őket, mert pont aztán a karbantartás volt az, amire már végképp nem volt pénzük. Mondjuk valahol értem is őket, akkor egy gallon kóla drágább volt, mint egy gallon benzin.

 Tessék csak a parkolót figyelni, úgy 0:13-nál!

Plasztik Woodiebelle

Hogy mi hívta életre a woodiekat? Egyértelműen a divat és ha van műfaj, ahol teljesen felesleges a logikát keresni, akkor ez aztán az. Volt egy réteg, mely divatosnak találta ezeket a járműveket és kereste őket, az Egyesült Államok meg pont az a hely, ahol ha elég sokan keresnek egyfajta terméket, akkor biztos lesz valaki, aki gyártja is azt. Egy szóval nem állítom, hogy valamennyi klasszikus woodie tetszene nekem és pontosan tudom, hogy eleve egy megosztó jármű, valakinek vagy bejönnek, vagy rosszul van tőlük. Nekem történetesen jó pár klasszikus kombi woodie nagyon kedvemre való.

Ha már a klasszikus, még valódi fából készült woodikat elkönyveljük rétegverdának, akkor mit mondhatunk a későbbi, azokat műanyag betétekkel imitáló járgányokra?

Miután a valódi fa alkalmazása már több okból – költségek, biztonsági előírások – sem jött szóba, akkor a gyártók rákaptak a fa-imitációk használatára a járgányaik oldalán. Azt kell mondjam, hogy típustól és színtől függően még olyan is akad közöttük, ami egészen pofás és kifejezetten a „kéne” kategória, de azért bőven van köztük az „atyaég, ezt miért kellett” csoportba tartozó is.

Ahogy én az ízlés ficamodott amerikai piacot ismerem, még bőven lesz ilyen „plasztik woodie” a három nagy kínálatában a jövőben is.

 1970 Ford Ranchero. Plasztik woodie, de kéne. Pedig még a zöldet sem szeretem, de hát a szerelem - mint tudjuk - vak.

1988 Chevrolet Caprice Classic. Csuda tudja, szerintem nem áll rosszul neki a fa tapéta.

 198x AMC Eagle. Erősen határeset. Talán ha nem kék lenne, kéne.

198x Chrysler LeBaron Convertible Town & Country woodie. Nos igen, ez bizony iszonyú.

Ford 1937

1937-ben dobja a piacra a Ford azt az autót, ami az akkor már meglehetősen koros Ford B modellt – azaz a V8-as motorral szerelt Ford A-t – váltja. Az elődjéhez hasonlóan ez is készül mindenféle „ízesítésben”, hiszen igazi igásló. Kétajtósban létezett kupé, kabrió, platós kisteher-, szedán, kombi, és zárt árúszállító, míg négyajtósban szedán és woodie kombi. Érdekes, hogy a Wikipédia nem tud kétajtós woodie kombiról, de rövid vadászás után a neten leltem képet ilyenekről. A magyarázat a fentiekből már kisüthető: A Ford hivatalosan a négyajtós woodiet kínálta, a kétajtós az karosszériaépítők munkája volt. A motorválasztékban nem fogunk elveszni: 2,2- és 3,6 literes V8-as közül lehet választani gyártásának négy éve alatt. Az biztos, hogy egy megosztó autó a megjelenését illetőleg, teljesen meg tudom érteni azt, aki szerint „bamba képe van” a fura alakú lámpáival, de azt is, akinek tetszik – én bizonyos kiviteleit szívesen látnám álmaim autóinak képzeletbeli garázsában.

Kincsek

Nem vagyok valami nagy Hot Wheels halmozó, de annyira jól sikerült kisautóba önteni a Ford woodiet hogy birtokolnom kellett őket. Nyilvánvalóan a fa felépítmény műanyagból készült, aminek nagyon jól sikerült belőni a színét. A kisautó valamennyi részletével teljesen elégedett vagyok, ha mindenáron bele akarok kötni, akkor csak annyit tudok felhozni a rovására, hogy az a-oszlop és a szélvédő környékének festése nem igazán találkozik az orréval, aminek az a magyarázata, hogy az utóbbi fémből, az előbbi pedig műanyagból készült. A 2009-es Treasure Hunt és Super Treasure Hunt kivitelek előtt 2006-ban, aztán 2010-ben és az idén is beveti ezt a modellt a HW, de mind közül nekem ezek tetszenek a legjobban. A fém alvázas kisautók egyetlen részletben különböznek: A T-Hunt$ piros felniket és azokra fehér falú gumikat kapott.

 Ebből a szögből nem is lehet megmondani, hogy melyik a T-Hunt és melyik a T-Hunt$. Az egyetlen hiányosságuk is itt látható: a szélvédőkeret nem teljesen ugyanaz a szín, mint a karosszéria.

Jó ez így is, meg úgy is!

Három ajtós woodie. Nem gyári kivitel.

Fém alváz! Ki örül?

T-Hunt, NRFB. Művészi becsillanással a blisteren.

T-Hunt$, NRFB. Még művészibb becsillanással a blisteren.

 1937 Ford Deluxe Station Wagon woodie eredetiben...

...és rajzon a gyári katalógusban.

"...a stílusosság mintázata..."

Tetszik a pótkerék elhelyezése.

A csuda gondolta volna, hogy ebben kilencen is elfértek!

Ugye hogy van kétajtós 37-es woodie? Csak éppen nem gyári építés.