Matchbox MB-04 '57 Chevy White Rose Collectibles Collector's Choice No. 1

Még márciusban fenyegetődztem azzal, hogy az 1957-es Chevyk iránt érzett rajongásom kapcsán szép sorjában előjövök a felhalmozott verziókkal e lapokon. Akkor a típus története mellett a kétféle Matchbox értelmezés közül az újabbat és jobbat mutattam be. Most elérkezett az idő a régebbi és gyengébben sikerült elővezetésére és az alkalomhoz egy ritkább, egzotikusabb változatot választottam.

A White Rose Collectibles történetét és a kapcsolatát a Matchboxszal már tárgyaltam itt korábban, érdemes átkattintani és elmerengeni azon, hogy mennyi köze van a logikának ahhoz, hogy a gyűjtők mit tekintenek értéknek és autentikusnak. Az 1994-es, 24 tagú WR Collector's Choice szériából ez az első darab. Ugyanolyan krémszínű – szerintem nagyon pofás – dobozban lakik, mint az előbb linkelt Flareside Pickup testvére. Amin pedig alapul, az az alvázán 1979-es keltezést viselő, de amúgy 1981-ben debütáló MB-04 1957 Chevy. Ez a – húha, milyen is ez? – fakó rózsaszín verzió mindössze egy évig marad a kínálatban. 1982-ben váltja a sokkal harsányabb „Cherry Bomb” és aztán kismillió egyéb változat. Az ok, amiért ezt a kettőt kiemeltem, az az, hogy ezek egy – na jó, másfél – apró részletben eltérnek az összes többi, későbbi verziótól! Nem lövöm le a poént, a kommentek útján várom a helyes választ az egyetlen, apró eltérésre. (A helyes megfejtők között személy és tehergépkocsik, valamint mezőgazdasági gépek lemosásának a jogát sorsoljuk ki, a lakóhelyükhöz közeli települések egyikén.)

A Matchbox első 1957-es Chevy értelmezése egyértelműen nem az autó utcai változatáról szól, ez egyértelműen egy Hot Rod, azon belül pedig egy Street Rod. A legszembetűnőbb sajátosság az oldalra kinyúló két kipufogócső – sidepipe –, ami egyáltalán nem jellemző erre a típusra és szerintem jobbára nem is, vagy csak nagyon körülményesen lehet megcsinálni egy 1957-es Chevyn. Kategorikusan nem merem kijelenteni, hogy lehetetlen, de elnézve az autó alsó kiképzését – lásd a mellékelt fotókat – el nem tudom képzelni, hogy hol lehetne elvinni a csöveket a leömlőktől, illetve hogy hogy lehetne nyitni az ajtókat tőlük. A behegesztett ajtó meg aztán végképp nem jellemző egy street rodra. Az autó eleje még érdekesebb, mert nem csak a motorház teteje, hanem minden, ami az A-oszlopok előtt terül el, előre buktatható. Ismét valami, ami nem annyira jellemző erre a típusra és leginkább egyes dragstereken látni ilyesmit. A motorházban egy eléggé elnagyolt, V-blokk búvik meg, amit a két, szűrő nélkül a szabadba meredő beömlő kapcsán hajlamos vagyok az 1957-ben alap, 4,3 literes V8-as blokknak gondolni, mert annak volt két karburátora. (Persze bármi lehet, rodder körökben nem volt ritka, hogy a kasztnihoz képest teljesen idegen hajtáslánc dolgozzon, például egy Ford roadsterben egy Cadillac blokk.) Az autó elejével és hátuljával tulajdonképpen elégedett vagyok. Ebben a méretarányban sokkal rosszabbakat is láttam már. A White Rose kiadásokra úgy általában jellemző az 1-75 változatokhoz képest részletesebb, gazdagabb festés. Ez most sincs másként, az igyekezet nyomon követhető, de a korábban már bemutatott, későbbi, teljesen más öntvényre épülő kiadással ebben a versenyszámban nem képes felvenni a versenyt.

Az 1981-es kiadású, Matchbox 1957-es Chevy az arányait és az elől-hátul látványos, krómmal gazdagon díszített frontend részleteit tekintve nem egy rossz modell. Azonban a típusra nem jellemző részletek miatt teljesen egyet kell értsek azokkal, akik szerint ez egy elég béna értelmezése a típusnak. Én viszont elfogult vagyok az eredeti autóval kapcsolatban, ezért szeretem ezt a modellt is.

A krómban gazdag eleje és a Bel Air-re jellemző arany "szárny" rendben van az MB-04-en alapuló, White Rose Chevy Bel Air-en.

Az oldalán lévő festés és a hátsó fertály is teljesen elfogadható ebben a méretarányban.

A két hatalmas sidepipe csak a valódihoz képest kissé "bigfoot" Matchbox alatt fér el.

Így nyílik az eleje, ami szintén nem jellemző erre a típusra, meg egy Street Rod-ra.

Ilyen az eredeti autó alja a motorblokk alatt...

... és így folytatódik hátrafelé. Elképzelésem sincs, hogy ebből hogy lehetne sidepipe-okat csinálni, annyi minden van útban.