Matchboxon kívüliek: Hot Wheels Super Treasure Hunts – 2009 #043 Ford Mustang

"Lelki füleimmel” már hallom Tommit felhördülni, hogy „Hot Wheels nálad?!” Nos, tényleg nem vagyok Hot Wheels rajongó, ami egész egyszerűen annak tudható be, hogy nekem teljesen kimaradt a márka, de ez azt is jelenti, hogy semmiféle ellenérzést sem táplálok az irányában, egyszerűen ugyanolyan helye van nálam, mint a Corgi Juniorsnak, Sikunak, vagy bármi másnak. Viszont ha a kedvenc márkám nem készít el egy szeretett autót – mint az „állólámpás” Mercit például – akkor más gyártók, 1:64-körüli termékei felé is kikacsintok. Tehát így landolt nálam egy Hot Wheels. Nem is akármilyen.

T-Hunt, Treasure Hunt, Super Treasure Hunt, T-Hunt$

Aki HW ügyekben nagyjából úgy járatlan, mint én, annak biztos újat mondok azzal, amit mostanság sajátítottam el én is. A Treasure Hunt (KincsVadászat), vagy T-Hunt sorozatot 1995-ben indította el a Mattel. Akkor mindössze 10 000 darab ilyet készítettek, de 1996-ban már 25 000 darabra emelték a számot és később már nem is korlátozták a darabszámait ezeknek a modelleknek. Általánan 12 T-Hunt jelenik meg minden évben, de 2005-ben volt egy bónusz, tizenharmadik is – ezek szerint nem babonásak a Mattel srácok.

Hogy mi fán is terem ez a T-Hunt dolog? Az ebben a szériában megjelenő modelleket a hagyományos kiadásoktól spéci festés, egyedi tervezés és néha gumiból készült kerekek jellemzik. A blister kártyáján zöld csíkba írt Treasure Hunt, vagy T-Hunt felirat olvasható, így könnyű azonosítani, ha ilyenre bukkan valaki. (Mondjuk ez nem feltétlenül törvényszerűség, amerikai, nagykártyás blisterből láttam zöld csík nélküli TH-ot is.)

2007-ben a két verziója jelenik meg a TH autóknak: a hagyományos TH és a Super Treasure Hunt. A Superek festésükben és valódi gumiból készült, felnis kerekeikben különböznek az előbbiektől. A blistereik kártyáin is látható a különbség, ezeket T-Hunt$-nak írják. No, én egy ilyet kaptam ki magamnak.

Mustang már megint

Nem tudtam ellent állni a lenyitható tetejű Ford Mustangnak. A közelmúltban írtam a Mustangról – és a Pony Car-ról – egy Matchbox értelmezés kapcsán, és azt hiszem akkor világossá vált, hogy nagy kedvencem a típus. Amikor szembe jött velem ez a bordó convertible, akkor nem tudtam ellenállni neki. Persze csak itthon vettem észre, hogy érdemes lett volna még kicsit turkálnom, hátha találok egy szebben kivitelezett darabot. De haladjunk sorban!

Remek modell, pocsék összeszerelés

A Hot Wheels Mustangjának az alváza is fém, így már-már szokatlanul nehéznek tűnik – persze csak ha a kortárs Matchboxokhoz hasonlítjuk. Ezen 1983-as keltezés olvasható, ami egy régi öntőszerszám elővételét sejteti. A kerekek valódi gumiabroncsokat kaptak, bár ici-picit szélesek a modellhez képest, de ez csak akkor feltűnő, ha szuperközeli képeken nézzük, a valóságban nem ennyire súlyos a helyzet. Elképesztően csendesen fut rajtuk, de az én példányom eléggé balra húz.

Manapság már óriási dolog, hogy egy ilyen méretarányú kisautón a motorháztető felnyitható. Jelen esetben egy V8-as blokk búvik meg a fedél alatt. Ebből nyolc apró pöcök, a közepén elől meg egy kilencedik áll ki. Ez utóbbit a gyújtáselosztónak sejtem, a többi nyolcra pedig a hengerekhez tartó levegőleömlő a tippem, amihez kéne a közvetlen levegőleömlő (Ram Air) leglátványosabb alkatrésze, a motorháztetőn lévő légterelő nyílás. De nem van, igazolatlanul hiányzik!

A motorháztetőn és a csomagtartó fedelén futó fehér csíkok a GT változat teljesítménynövelő festésére emlékeztetnek, de persze szó sincs arról, hogy ez az autó autentikus Mustang változatot mintázna. Ez egy alaposan átépített gép, ami egy ilyen 45-46 éves autónál teljesen hihető és egyáltalán nem ritka eset. Az első kerékjárati ív mögött található „TH” betűk is az átalakított autó képét erősítik, meg persze utalnak a T-Hunt$ szériára.

Az autó frontendje nagyon tetszik, elől az alváz fémjét – beleértve a rajta lévő irányjelzőket – is megfestették, hogy az eredetin a vékonyka lökhárító alatti, színre fújt lemezt mintázza. Ha nagyon megerőltetjük a szemünket, a hűtőrácson vágtázó lovat is látni véljük – ebben a méretarányban kitűnő munka. A hátsó fertályon hasonló a helyzet, kifestett féklámpák és indexek néznek vissza ránk – bár a középső, korong alakú embléma már hiányzik. Itt van egy rút egyenetlenség az öntésben és a festék is megfolyt egy picit. Ebben a méretarányban a nyitott tetejű autó mindig hálátlan feladat, mert a beltérre lényegesen több figyelem terelődik, mint egy zárt kocsinál. A legfontosabb elvárásaimnak a Hot Wheels Mustangja ezen a téren is megfelel. A háromküllős, jellegzetes kormánykerék megvan, illetve a mindkét oldalon, szimmetrikusan „púpos” műszerfal is ott a helyén.

Ellenben az összeszerelési minőség ennél a darabnál egyenesen csapnivaló. A belteret sikerült csálén összeszerelni – illetve ez így nem is teljesen igaz, én nyomtam a helyére, mert annyira elállt. Tehát a pontos kórtörténet az, hogy a hibás összeszerelés miatt a műszerfal jobb oldala – az autó hátulja felől nézve jobb – el is görbült és hiába van most már a teljes beltér a helyén, a műszerfal görbe maradt. A szélvédő nagyon eláll, egyáltalán nincs a helyén, előre-felfelé dől. Töprengtem rajta, hogy nekimegyek pillanatragasztóval, de féltem, hogy azzal meg kárt teszek a fényezésben, ezért inkább marad úgy, ahogy van.

Összességében ez egy kitűnő modell, ha szembe jön veletek egy ilyen, akkor ne hagyjátok ki, de vizsgáljátok meg alaposan, hogy ne egy olyan pontatlanul szerelt, ezért tökéletlen darabot fogjatok ki, mint én.

Ebben a méretarányban ezek a részletesség teljesen rendben van! A kicsit túl széles kerekek megbocsáthatóak.

Nyitható motorháztető manapság már igazi ritkaság. Nyolc+egy bütyök a V8-as blokkon. A magyarázat alább.

A szín, a piros falú gumik! Remek! A szélvédő csúnyán eláll és előre bukik.

Megfolyt festék, és némi öntési hiba. A beltér már visszapattintva a helyére.

A műszerfalon megvan a két, szimmetrikus "púp". A hibás összerakástól még mindig eláll a műszerfal jobb csücske.

Magyarázat nyolc bütyökre. A közvetlen levegőleömlőhöz tartoznia kéne egy légterelőnek is a motorháztetőn. A kép bal felső részén látszik is a légterelő belső oldalához tartozó szivacs, a szigetelés. Amúgy ez az 5 lityis blokk is pont egy Mustangban lakik.

Ez pedig egy másik Mustangba szerelt V8, csak normális légszűrővel. A magyarázat a kilencedik bütyökre, az elől kiálló gyújtáselosztó.

Háromküllős kormány és a jellegzetes, szimmetrikusan púpos műszerfal.

Na, ilyen sem sűrűn volt még itt! Hot Wheels blister. Super Treasure Hunts – 2009 #043 Ford Mustang, NRFB.