Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Vegyes érzelmekkel vagyok teli, az elmúlt két-három alkalom, amikor a Matchboxaim közül az arra érdemesek rendbehozatalával, illetve átalakításával foglalkoztam, az egyik csapás a másik után ért. Nem akarlak titeket is negatív hullámokkal ostorozni, de nálam egyenlőre betelt a pohár, képtelen vagyok bármihez is hozzákezdeni, állandóan az újabb sikertelenségből adódó csalódottságtól és letörtségtől tartva. Jó pár félkész munkám van - a leendő tervekről nem is beszélve, aminek a végeredménye már a szemem előtt van. Ezek már távol állnak az egyszerű
újrafényezem és új kereket teszek alá státusztól, javában átalakítások. Ezeket a munkákat jobban is élvezem, jó dolog
kettőből egyet csinálni, vagy
más koncepcióban összeállítani egy adott modellt. Sajnos többnyire ezek a fényezésen szoktak elbukni, azért sem nagyon láthattatok nálam lámpafestéseket, nem
egy kész modellt tettem már tönkre, hogy megpróbáltam még csinosabbá varázsolni. Főleg, mióta nincs lehetőségem zárt térben festeni, nem is lesz igazán szép a végeredmény, a bele kerülő koszról/rovarokról nem is beszélve. Erre szokták azt mondani, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük. Nos, én ehhez fogom magam tartani. Azonban igyekszem nekidurálni magam, hogy folytassam az egyik elkezdett átalakításomat, a festése meg majd lesz amilyen lesz, úgy is többnyire csak addig érdekel valami, amíg el nem készül "lakatos munka"- a fenti két pickup is ajándékként landolt Joe-nál, ő többre értékelte őket, mint én. Aminél kiborult a bili, az az eddigi legösszetettebb, leginkább módosított átalakításom, egy gyári
Hot Rod feljavítása.
Mindig is tetszettek a Hot Wheels különböző rodjainak átalakításai, amik után az jutott az eszembe, hogy kedvenc kisautó gyártóm neve alatt fémjelzett kisautójából nem nagyon találkoztam ilyesmivel. Az első löketet egy
Bone Shaker dolláros T-Hunt kivitele adta, ami jó kis gumis kerekekkel bír. A második löket a donor felbukkanása volt, amit Tommi eladó portékái között szereplő fekete, lángmintás
Matchbox Modell A képében láttam eljönni, eleve egy ilyet szántam az átépítés alapjának. Miután a kettő egy helyen volt, azonnal megeszközöltem a kerékcserét. Ez után egy nagyon lassú folyamat vette kezdetét, amit koránt sem neveznék tervezési folyamatnak, ugyanis a koncepció mindig útközben módosult. Először lekaptam a sárvédőket, utána jött, hogy ültetni is kéne az autón, aztán mi lenne ha kapna motort is, a fényszórók miatt kéne másik hűtőrács, a tetőoszlopok megrövidítéséről már nem is beszélve.
Már a sárvédők levágása sem volt túl egyszerű feladat, hiszen azok az alváz részét képezik. Gondolkodtam új alváz készítésén is, de végül egyszerűbbnek láttam az eredetit tovább faragni. A motorháztető levágása nem volt nagy feladat, ennek a helyére egy
Rodger Dodger adta át az erőforrását, amivel a kipufogó gondok is megoldódtak. Gondot okozott viszont a hűtőrács elhelyezése, ugyanis az új kerekek között az nem fért el lámpástól, a rögzítésének a kitalálásáról nem is beszélve. Az első tengelynél is ez okozta fő gondomat, hogy miként is rögzítsem, ugyanis azt immáron az alváz fölött és nem alatt kívántam elhelyezni a megfelelő ék alak miatt. Eme két problémára ismét a Hot Wheels háza táján találtam megoldást, mégpedig a
Ratbomb képében, aminek az elejét nagyon jól tudtam hasznosítani, számomra pont megfelelő volt a tengely rögzítési kialakítása, ráadásul még fém is. A két autó alvázát összeragasztottam, a maradék hézagot kittel kitöltöttem, a hűtőrácsot meg fényezés után ugyancsak ragasztással kívántam a helyére tenni. Utóbbinál a tengelyeket takaró részt és a hűtővíz csövei közötti területet feketére pingáltam.
Míg az alváz végkifejletének képe nem állt össze, addig többnyire a kasztnival foglalkoztam, amiről első körben a ponyvatetőt csiszoltam le. Csináltam neki egy kis darab műanyagból tűzfalat is, majd a legkockázatosabb dolog következett, a chopolás. Óvatosan levágtam a tetőt, majd egy széles reszelővel csökkenteni kezdtem az oszlopok magasságát. Ezután epokitt ragasztóval összeillesztettem és reszelővel kicsit utánaigazítottam az illesztéseknél. Ha már ennyire átfaragtam az autót, gondoltam egy belteret is megérdemelne. Mivel nagyon sok nem látszik belőle, így a kerékdonor belsejét applikáltam bele, főként az ülései miatt esett rá a választásom, de persze megmaradt a középkonzol és a műszerfal is.
Legvégső folyamatként következett a festés. Az alváz fekete színe mellé matt szürke kasztnit szerettem volna társítani, de annyira megtetszettek közben a lángnyelvek, hogy azok megtartása mellett döntöttem. Szépen kimaszkoltam, majd lefújtam a kasztnit. Sikerült vékony rétegben felvinnem a estéket, ami már elsőre szépen csillogott, ám valami kosz is került a tetejére még fújás közben. A tetején volt, gondoltam majd kicsit megcsiszolom és azt a részt újrafújom, erre száradás közben jött egy erősebb széllökés és lefújta a vödörről, amin száradt. Amellett, hogy a sarkáról lepattant a festék, még a ragasztás is elengedte magát, már csak a hátsó rész fogja a tetőt. Itt tartok most, még kérdéses a hogyan tovább, de nagyon azon vagyok, hogy szabadulnom kéne tőle így ahogy van.
