Autogrand (Autotime / Welly) Lada 2106 UPDATE

Csak annyira update post a mai, hogy semmi plusz üzenete nincs azon kívül, hogy „lett fehér 1006-osom is”. Az előzményeket, itt találjátok, a piros betűs rész változatlanul érvényben van, de egy ilyen nyúlfarknyi bejegyzésnél nem ismételném meg.

Azt hiszem mindegy milyen színű ezerhatosa - ez miért így terjedt el, hiszen 1600-as? - volt valakinek akkoriban, amikor ez új autó volt, az menő volt.

Annyira jó kiállású kisautó ez! Hogy miért jó az a Wellynek, hogy kb. beszerezhetetlenek a szoci autói?!

Milyen menő lett volna egy ilyen felni akkoriban!

Nagyon szép, részletes a beltér is. Valamelyest látszik a tönkre gammázott képen.

Az Ördög lakhat itt, hiszen...

...tele van részletekkel!

NRFB

Autogrand (Autotime / Welly) Lada 2106

Az, hogy a pedigrés gyártók egészen a közelmúltig szinte egyáltalán nem foglalkoztak a keleti blokk járműveivel – a Matchbox Ikarus és Škoda 130LR a két kivétel, amiről tudok – óriási kihagyott ziccer. Lassan-lassan kezdenek beszivárogni az 1:64-es modellek piacára ilyen járművek és mi nagyon örülünk mindennek, amit gyermekkorunkban láttunk az utcán, vagy utaztunk benne.

NYILATKOZAT

A Matchbox Memories egy családbarát autó- és kisautó rajongói blog. Elsődleges célja a gyűjteményeink megosztása virtuálisan mindenkivel, akiket érdekel a téma és képesek magyarul olvasni, nemtől, kortól, bőrszíntől, bármitől függetlenül. Szerzői politika ügyekben megtartják a véleményüket maguknak és ezt várják el olvasóiktól is. Függetlenül attól, hogy mi történik a közvetlen szomszédunkban vagy a nagyvilágban, az itt megjelenő járművek iránt érzett rajongásunk vezet minket, nem pedig az, hogy mely országban készültek.

A szocialista autógyártás csúcsa
Nem tudom elképzelni, hogy a Zsigulikat vagy Ladákat be kéne igazán mutatni bárkinek a mi földrajzi koordinátánkon, hiszen évtizedekig az utcakép részei voltak és van ahol még ma is azok vagy a csóróság okán, vagy éppen megőrzött veteránok képében. Mi több, személyesen is érintve vagyunk, hiszen – mostanában sajnálatos módon inaktív – szerzőtársunk is dédelget egy országosan ismert kereklámpást. (Infó még itt.)

Ugyanakkor az „egy csecsemőnek minden vicc új” elv mentén ajánlom az érintettek figyelmébe a TotalCar, Zsiguli gyorstalpalóját – nem csak 2106 vonatkozásban – illetve Bolla Gyurinak még a TotalCar színeiben készített 2106 bemutatóját alább.

„Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.”*
Az van, hogy a Welly igen komoly keleti blokkos, ezen belül jellemzően szovjet gyártmányú jármű portfólióval bír. Számomra ismeretlen és érthetetlen okokból egyrészt többféle néven kínálja őket, másrészt Magyarországon ezek nem, vagy csak nehezen hozzáférhetőek. Ha ritkán igen, akkor is a játékimportőrök szemfülességét és piacismeretét dicséri, ha polcra kerülnek, akkor is pillanatok alatt elkapkodják őket és a teljes Welly portfólió töredéke jut el így hozzánk. Mutatok példákat! A saját neve alatt kínál Škoda Favoritot, de ez abban az értelemben nem hazai beszerzés, hogy nem boltban lett vásárolva, hanem online piactéren – talán-talán lengyel import. Lada Samara (2108), Autotime név alatt fut és ez sem boltban lett vásárolva, mint ahogy a következő három sem: Lada 4x4 (Niva, 2121), orosz zászlós Welly dobozban, valamiféle katonai hatóságra – az automata fordító szerint „Katonai Járművizsgálat”, akármi is az – utaló felirattal. Ugyanez civilben, Autotime dobozban. Lada 2110, szintén Autotime skatulyában. Amit ebben a postban láttok Lada 2106 „Autogrand” márkanév alatt fut, a dobozán angol és orosz feliratok vannak és egészen biztosan itthon vettem boltban, ha jól emlékszem akkor talán Pepcoban – a hangsúly a „talánon” van. Tehát vannak ilyenek, igényünk volna rá, de nehéz hozzájuk jutni.
*William Shakespeare - Romeó és Júlia

Minőség
A helyzet az, hogy a Welly olyan pofont ad a neves gyártóknak ezzel a kis Ladával, hogy öröm nézni! Minden tekintetben gyönyörűen részletes, egészen apró feliratokat is kidolgoztak és megfestettek rajta, mint ahogy a világítótestek zömét, díszléceket, a lökhárítókat, ablaktörlőlapátokat is. A beltér részletes a kormány NEM pizza. A kerekek nagyon szépek, sőt egyenesen túl jók, az eredeti soklyukú acél keréktárcsa plusz krómozott fém, „kutyatál dísztárcsa” kombóhoz képest – de fogjuk fel kortárs, feljavított autónak! Azért az sem mindennapos, hogy abba „kell” belekötni egy kisautó esetében, hogy egy bizonyos részlete túlzás, nemde?!

Remek kisautó, nem egyszerű hozzájutni, csapjatok le rá, ha sikerül!

Én még emlékszem arra, amikor egy ilyen autó csajozós volt! Gyerek voltam akkor, de ettől még emlékszem.

A részletek barátaim, a részletek! Világítótestek, lökhárítók, kilincsek, díszlécek, ablaktörlőlapátok, szélvédőkeret, mind-mind kiemelve, ahol kell krómmal. Rád nézek megrovólag, Mattel fiam!

Ilyen felnikkel meg nem csak csajozós lett volna, hanem egyenesen meg kellett volna őket védeni kerékőr csavarokkal!

És nahát, a kormány sem csak egy pizza, mint ahogy a beltér is részletes.

Az apró, "Жигули" felirat mindent visz! Tuti az Ördög is itt lakik, mert mint tudjuk ő a részletekben szokott héderelni.

Autogrand márkajelzés a dobozon.

A doboz hátulja beszkennelve. Angol és orosz szöveg, illetve ízelítő a kínálatból. A rózsaszínű Csajka szerintem gyakori, mint a zöld Pink Panther.

Matchboxon kívüliek: Welly/Autotime (VAZ 2121) LADA Niva

Utolsó ladás bejegyzésem következik (egyelőre). A három beszerzett gyártmány közül, ez a legrégebben a LADA kínálatában lévő típus.

VAZ 2121
A tervezés már a gyár felhúzása után beindult, mivel a vezetés úgy gondolta, hogy a Zsiguli mellett szükség lenne egy terepjáróra is. Hiszen bármennyire is erősítették meg az első típust, rengeteg olyan út van Oroszországban, ahol csak összkerékhajtással lehet boldogulni. Az első koncepció 1972-re készen is volt. A "Krákágyil" fantázianevet viselő tanulmányautó kialakításában még közelebb állt a klasszikus Willys Jeephez, mint ahhoz a típushoz, amit mi Niva-ként ismerünk. 1973-ban már egészen közel jutottak ahhoz a Nivához, ami szériagyártásba került, de még mindig volt rajta finomítani való. 1974-ben már abszolút szériaközeli volt a típus. Érdekes viszont, hogy elöl még nem volt meg az egybefüggő index-helyzetjelző a fényszórók felett, illetve hátul még a 2103 lámpái voltak, két nagy külön tolatólámpával. Végül 1977-re került gyártásba, megkapva a 2106 hátsó lámpáit és 1992-ig gyakorlatilag változatlan formában készült az első generációs Niva, amikor megtörtént a modellfrissítés. Ez összességében annyit tett ki, hogy a motor 1700 köbcentisre hízott - később injektort is kapott, a csomagtérfedél nyílása megnőtt és a hátsó lámpák megváltoztak. A Nivát a mai napig gyártja az AvtoVAZ konszern, készülnek az Euro 6-os környezetvédelmi normát is teljesítő változat elkészítésére és európai bevezetésére.

Ugyanez kicsiben
Azt kell mondanom, hogy az eddig bemutatott Autotime Ladák közül ez sikerült a legjobban. Minden a helyén van, aminek a helyén kell lennie.

 Abszolút hozza az eredeti formát.

 Az 1.8 feliratra nem találtam magyarázatot.

 Kicsit talán alacsony az alja.

 Cirillbetűs típusjelzés.

 A műszerfal felejthető részlet, ha összehasonlítjuk az 1:1 méretarányúval.

 Szintén cirill felirattal díszített a doboza.

Matchboxon kívüliek: Welly/Autotime - Lada (VAZ) 2110

A Samara bemutatójakor írtam, hogy két testvért is sikerült vele együtt megvásárolnom. Nos, itt az első, aki nem is igazán testvér, inkább gyermek, vagy legalábbis közvetlen leszármazott.

VAZ 2110
Mint az köztudomású, a 90-es évek elejére a Szovjetunió gazdaságilag és politikailag is összeomlott. Elvesztette a kelet-közép-európai államok felvevőpiacait és az EU-ba se engedték be a termékeit a minőségi előírások és az emissziós normák miatt. Ki kellett tehát fejleszteniük egy új, modern típust, amit már a 80-as évek elején elkezdtek, s 1985-ben már teszteltek is 2110 kód alatt egy típust, melyben már befecskendezős motor dolgozott, karburátoros helyett, de természetesen szovjet módi szerint ebből nem lett semmi, hiszen akkor már egy éve készült a Samara, illetve készültek annak nyugati bevezetésére.

2110 prototípus 1985-ből.

A további fejlesztések is ennek megfelelően lassan haladtak, így az új generációs Lada első működő prototípusát, a "Katran"-t csak 1991-ben mutatták be. Külsőre inkább hasonlít a későbbi 2112 Super1600-as kategóriájú rali verziójára.

A Katran

A 2110-es széria - mely végül nem kapott semmilyen keresztnevet, egész egyszerűen 110-es néven került piacra - sorozatgyártása és oroszországi forgalmazása végül 1995-ben indult be. Egyetlen motorral, a korábbi Samara 1499 köbcentis egységének korszerűsített változatával kezdődött típus karrierje. 1997-től az európai piacon is elérhető lett a típus, 2000-re pedig elkészült a 16 szelepes, dupla vezérműtengelyes motor is, mely 25 lóerővel erősebb az eredeti 8 szelepesnél. Ettől kezdve gyakorlatilag komolyabb modernizáció nem történt a típuson a gyártás 2008-as befejezéséig. A szedánon kívül kombi, és három-/ötajtós csapotthátú karosszériával készült, utódja a Priora.

És most kicsiben
A megvalósítás jobb lett, mint a Samara esetén. Természetesen ennek sem nyílik semmije, de a Welly kisautóitól ezt nem is szoktuk elvárni.

A motorháztető kialakítása az eredeti autón is nagyon wartburgos.

A hátsólámpa festése itt sem az igazi.

Valójában piros, nem ilyen rózsaszín,...

...csak a fényképezőgépem nem bírta feldolgozni.

A műszerfal alapformája egészen hasonlít.

Ő is cirillbetűs dobozban lakik.

Édesapám azt gondolta, hogy ugyanolyan jó lesz, mint a Samara.

Nem lett igaza.

Matchboxon kívüliek: Welly/Autotime - Lada Samara (2108)

Örömhírt kell bejelentenem! Hasonlóan a 2014 februárjában megszerzett Rozkvet Skoda Favorithoz, hosszú évek óta sóvárogtam már a címben említett kisautóra, de amikor korábban felbukkant, valahogy nem volt elég ...khm... kedvem megvásárolni. A lényeg, hogy ez a kisautó is egyike azoknak, amikről nem gondoltam volna, hogy az enyém lesz. Persze manapság az internet és a közösségi oldalak (amiktől Joe pl. lábrázást kap) elég sok dologhoz segíthetnek hozzájutni. A Samara és két testvére is ezen keresztül került hozzám.

VAZ 1101
Togliattiban már a 70-es évek elején, amikor a klasszikus ezerkettes Zsiguli gyártása beindult, gondolkodni kezdtek, hogy szükség lenne egy korszerűbb, elsőkerék-hajtású autó kifejlesztésére. A projekt korai fázisában még egy kiskategóriás autó volt a cél, ehhez szintén a Fiat-tól kértek segítséget és meg is kapták az akkor frissnek számító 127-es típus alapjait. Ebből született meg 1976-ra a 1101 számú prototípus, szebbik nevén Ladoga (e fotó alapján úgy tűnik, mintha a Volkswagen Polo első generációja is szolgáltatott volna némi ihletet).

VAZ 2108 - Boldog 30. születésnapot!
1978-ban végül úgy döntött a vezetés, hogy a Fiat műszaki alapjait elfelejtve, teljesen saját fejlesztésű legyen az új típus, és kerüljön egy kategóriával feljebb, így a Volkswagen Golf, a Ford Escort, illetve az Opel Kadett triumvirátusa által uralt alsó-középkategória lett a cél. Az orosz típuskódokban egyébként az első szám jelzi a méretosztályokat, ahogy a számok növekednek, úgy a méret is.

1979 szilveszterére elkészült az első 2108 prototípusa és a vadiúj fejlesztésű, 1288 köbcentis, soros 4 hengeres, Solex ikerkarburátorral szerelt, szíjas vezérlésű négyütemű benzinmotor, 65 lőerős teljesítménnyel, melynek finomhangolását a Porsche végezte (bár erről a TotalCar cikkében azt állítják, hogy a jereváni rádió híre csak, a Porsche múzeumban ki van állítva a Samara is), s ez lett az első erőforrás, amivel a típust kapni lehetett. 1984-ben kezdődött a Szovjetunió-béli forgalmazás, Szputnyik (útitárs) néven, a népnyelv csak "vószemics"-nek - azaz "nyolcaska"-nak - hívta, a kódnév végén található szám után. 1986-ban beindult a külföldi forgalmazás is, az exportra szánt példányokat a közeli folyóról Samara-nak nevezték el. Nem volt mindegy azonban, hogy hová szánták az adott példányokat. A keleti blokkon kívülre szánt darabok sokkal gazdagabb felszereltséget, illetve automata működtetésű hidegüzemi alapjárati dúsító berendezést (szívatót) kaptak, kézzel szabályozható helyett. 1987-re készült el az erősebb, 1499 köbcentis 75 lovas, illetve a nyugati jobb érvényesüléshez a kisebb, 1099 köbcentis 55 lóerős benzines motor, valamint megérkezett az ötajtós karosszéria, sőt innentől vált rendelhetővé az ötsebességes váltó is. 1989-ben bemutatták a négyajtós szedán verziót is, melynek keretében végrehajtották a "kötelező ráncfelvarrást" is, igaz nem túl látványosan: a motorháztető már leér az első fényszórókig, illetve ugyanígy hosszabbak lettek az első sárvédőlemezek is. Innentől 2004-ig változatlan formában folyt tovább a gyártás, csak a beltér és a motorok változtak. Előbbi kényelmesebb lett, utóbbiak 1996-tól injektort kaptak. 1997-ben beindult a 110-es és a Samara II gyártása is. Sajnos az elsőkerék-hajtású Lada nem ért el olyan sikereket, mint a klasszikus hátsókerekes típusok.

Ez állítólag egy orosz, Samara reklám

Érdekességek
Bármilyen hihetetlen, a Lada is kísérletezett a Wankel motorral és mit ad isten, pont a Samarába szerelték be őket. A VAZ-415 kódszám alatt futó projekt rövid életű volt. Két, 654 köbcentis (vagyis a klasszikus Mazda 13B-vel pontosan megegyező) kamratérfogatú rotorból 140 lóerőt sikerült kicsalogatniuk, ami egész jónak mondható, hiszen a Mazda sem járt sokkal előrébb a 80-as évek végén, csak a turbós verzióval. Az 56 000 akkori rubelbe kerülő típusból végül nagyon kevés készült, nagyrészét a szovjet/orosz rendfenntartó szervek vásárolták fel, csak néhány példány került magánkézbe.

A kabriók gyártása is '89 környékén indult be, de ezzel kapcsolatban kissé ellentmondásos információkat tálal a wikipédia is. Nem írja például, hogy volt gyári kabrió, nem csak helyi átalakítások, a német piacon pedig elektromos tetőmozgatással is lehetett kapni, nem csak kézivel.

Meglepő lehet, de 1996 és '98 között a finnországi Valmetnél is készültek Lada Samarák. Ez volt a Baltic, amely egy kicsit jobb minőséget mutatott, mint a normál, orosz Samara, bár 85%-ban orosz alkatrészekből készült. Viszont vezetőoldali légzsák is rendelhető volt hozzá, mely nagyon sokat számít, mivel ahogy Karotta említi tesztjében, elég könnyű meghalni a típusban.

Rali változatok
Az első egy valóságos öszvér volt. A motorja, mely a hátsó tengely mögé került, a VFTS-ből, összkerék-hajtási rendszere a Nivából, a karosszéria egyes elemei pedig a Tavriáról származtak, a többi része pedig üvegszálas műanyagból készült. Ez volt a NAMI 0290, melyet az 1985-ös Szojuz ralira készítettek, mintegy demonstrálandó, hogy erre is képesek.

 NAMI 0290 és ez nem kérdés volt! (A kép innen)

1987-re készítette el Sztatisz Brundza műhelye a Samara EVA-t (Experimental Vilnius Avtotechnik), mely egy B-csoportos homologizáció szerint épített raliautó lett volna, ha nem tiltják be '86 végén ezt a raliosztályt. Ennek köszönhetően sajnos sosem versenyzett élesben, pedig a felépítése ígéretesnek tűnt. Tömege 1 tonna alatt maradt, motorja egy 1860 köbcentis, soros 4 hengeres, 16 szelepes, turbófeltöltésű benzines volt 300 lóerős teljesítménnyel. Csak bemutatóautóként vett részt néhány futamon.

1989-ben a francia Lada-forgalmazó, a Poch átállt az addigi Nivákról a Samarákra a nemzetközi tereprali versenyeken, köztük a Dakar ralin is. A karosszéria vázán és a lámpatesteken kívül sok Samara alkatrészt nem tartalmaztak ezek az autók. Nem csak a Poch dolgozott rajtuk, hanem az orosz autóügyi intézet, illetve a Tupoljev repülőgépgyár is. Az összkerék-hajtási rendszer, a váltó és a motor a 959-es Porschéből származott, ahogy a korábbi Nivák esetén is. Nem kisebb név, mint maga Jacky Ickx is terelgette a T3-as osztályú Samarákat.

A 90-es évek elején a Skoda Favorit nemzetközi rali sikerein felbuzdulva készült A6 kategóriás Kit-Car is Samarából. Magyarországon Pénzes Zsolt versenyzett vele váltakozó sikerrel.


Személyes érintettség
Édesapám 1993-ban vásárolta első Lada Samaráját, egy 1300-as 3 ajtóst. Én ekkor nem egészen 3 éves voltam, tehát a legfogékonyabb korban ahhoz, hogy belém ivódhasson a típus szeretete. 97-ben családi okok miatt meg kellett válnunk tőle, meg is sirattam. 2001-ben lett újra Samara a családban, szintén alap 2108, melyet 2003-ban váltott egy 21099-es szedán. Ez utóbbit már én is hajtottam és bizony csak a jóra tudok emlékezni. Sosem volt velük komolyabb gond, nem zabálták az olajat, az oroszosan túlméretezett alkatrészek bírták a strapát, a kezdő koromban ejtett hibáimat is tolerálta. Csak arra kellett odafigyelni, hogy legyen az autóban egy tartalék gyújtáselektronika. Valami miatt azt hektikusan szerette fogyasztani. Volt olyan, amelyikkel két évig gond nélkül közlekedtünk, de olyan is, amit három nap után ki kellett cserélnünk, mert nem indult az autó. Hiányzik mind a mai napig.

Megvalósítás kicsiben
Bár alapvetően szeretjük a Welly termékeit, mert egész tűrhető minőséget képviselnek és a kidolgozásuk is rendben van, ennél a kisautónál csak a minőség van rendben. Sajnos mind a külső, mind a belső formákat sikerült elnagyolni. Igaz, 2008-ban a "Russian Edition" elindulásakor - amiből kinőtte magát az Autotime márka - talán nem voltak még olyan szigorúak a minőségellenőrök a kicsinyítő tervezők mellett, mint manapság.

Jól látszik, hogy a kisautó a frissített verziót mintázza meg,...

...de az arányai valahogy nem tökéletesek. (Sajnos)

Az orrán minden lámpatest ki lett festve szépen,...

...hátul kimaradt a tolatólámpák kis téglalapja.

A műszerfal sem az eredetire, sem a modernizáltra nem hasonlít.

Cirill betűs dobozban lakik.

Édesapám első Samarája, egy 89-es 2108.

Édesapám utolsó Samarája, ami gyakorlatilag az én első autómnak is mondható, egy 95-ös 21099.

Ez meg... ;-)