1957 egészen különleges
év volt az amerikai autóipar történelmében. A csuda sem tudja,
hogy miért alakult így, de ez a modellév egészen sok klasszikust
szült. Az
1957-ben debütáló Ford Thunderbird-öt még
a Beach Boys is megénekelte, az
első amerikai UTE a Ford Ranchero is ekkor
kerül piacra, örök
kedvencem is ebből az évből való.
Folytatnám a sort egy újabb klasszikussal, ez úttal egy pickuppal.
GMC
Azt
már régebben tisztáztuk, hogy a Chevrolet-GMC haszonjármű
reláció valahogy úgy néz ki, hogy a GMC, Chevrolet alapokon nyújt
valamivel többet. Jellemzően kényelmesebb, komfortosabb,
csicsásabb, többféle motor, váltó, hajtáslánc kombinációt
kínál, adott típustól, évjárattól függően és/vagy alapon.
1957-ben a féltonnás, stepside
– amit én oldalfellépősre újmagyarítottam
– GMC Pickup abban hozott újat, hogy igyekeztek minden korábbinál
személyautósabb kezelhetőséget kínálni egy platós
kisteherautónál. Felismerték, hogy akinek ilyesmire van szüksége,
az nem feltétlenül professzionális teherautó sofőr, akiket
akkoriban nem volt még divat kényelmes, ergonomikus munkahellyel
kényeztetni, hanem mondjuk kertész, kőműves, vagy bármilyen
hasonló szaki. Így jelent meg az opcionális automata váltó a
kínálatban, az alap, sorhatos, 235 köbhüvelykes motoron túl
pedig a 283 köbhüvelykes, azaz 4,6 literes, small-block V8 is, 160
lóerőre szedálva. Amúgy meg... Hát pont az aminek látszik,
alvázas konstrukció, elől morog, hátul kapar, az egybe díványon
ha kell még hárman is elférnek a kabinban úgy, hogy persze azért
összeér a könyökük. Igazából ami a műszaki tartalmat illeti,
sok mondanivaló nincs erről a járműről. Igásló a kor műszaki
színvonalán, kényelmi felszereltség terén meg az egyik első
mérföldkő azon a hosszú úton, aminek a vége az volt, hogy a
legnépszerűbb autószerű képződmény, amit az Egyesült
Államokban újként értékesítettek az a platós kisteherautó,
amit személyautó helyett is vettek a jenkik.
Korabeli katalógus, sajnos olvashatatlanul kis felbontással szkennelve. Ebben 100-as sorozatként hivatkozik rá a GMC, a Ford legnagyobb örömére, akik hasonló jelölést használnak haszongépjárműveiknél.
Persze
minden ilyesmi ízlés kérdése, de én még hozzátenném azt is,
hogy a megjelenése igazi telitalálat. Hozza a korszak amerikai-autó
barokkját, csupa króm, csupa túlzás és hozzá irtózatosan jól
is néz ki és nem csak azok számára, akik kedvelik a teherautókat
úgy általában, hanem személyautós mércével is. Behemót, naná,
de szép.
Nem csak felújított, de teljesen átdolgozott 1957-es GMC féltonnás pickup. Aki erre azt mondja, hogy nem kéne neki, az lódít. Amúgy is mániám a sleeper, ez meg az LS1-es blokkal a - relatív - modern, négysebességes automatával gyilkos lehet - szó szerint.
Aki érti, tegye fel a
kezét!
Az
1957-es GMC Pickup 2010-ben debütál az összes piacon, mint MB-38.
A púderkék – ezt magamtól nem tudtam volna, súgtak, hogy ezt a
színt így hívják – kisautó megkapja a korszak egyik legszebb
Matchbox kerekét, ami egy csehszlovák kőművestalicskának is jól
állna.
A
járgány játékszer mércével mérve telitalálat. Részletes, jól
kidolgozott, kiemelték az első világítótesteket festékkel, az
annyira jellegzetes, óriási GMC emblémát is a motorháztetőn, de
még a kilincsek és az üzemanyagtank sapkája is kapott egy kis
„krómozást”, nem is beszélve az első kerék feletti GMC
emblémákról. Ennyit arról, hogy egy kisautó ára és
kidolgozottsága mennyire van arányban egymással.
A
plató, nem gyári extra, fa oldalmagasítása nekem külön tetszik.
Nagyon ügyesen oldották meg, hogy egy darab legyen a beltérrel és
ez a szín külön jó mindkét célra. A szélvédő leheletnyi
sötétítést kap, ami remekül leplezi, hogy a beltér egyébként
nem igazán részletes.
Az
ilyenfajta hátsó szélvédő amúgy feláras volt az eredetin és
remek kilátást biztosított hátra. Cserébe viszont
valószínűsíthető, hogy mellékszolgáltatásként üvegházat
varázsolt a kabinból.
Szóval
az összhatás csillagos ötös. Emlékeztetni szeretnék rá
mindenkit, hogy mindössze négy évvel járunk a múltban.
2011-ben
még mindig MB-38, de már fekete, elmaradnak róla a festékes apró
kiemelések, illetve egy sokkal szigorúbb, de még mindig nagyon jó
kereket kap. Ez úttal nem fájó a kiemelések hiánya, mert
feketében annyira ütős.
Az 1-120 sorban nem látjuk két évig, viszont elvben idén MB-18 és talán visszatért a púderkék szín, de én
még boltban nem láttam, tehát nem tudok felelősséggel
nyilatkozni az ügyben. UPDATE: Nem, nem az. A kommentekben ott van a link rá, hogy hogy néz ki. Időközben ötféle változata szerepelt
valamilyen multipakkban és Lesney Edition is volt belőle, de a
citromsárga test, a fehér tetővel és fehér falú abroncsokkal
nekem még akkor is már túl sok, hogyha az alváza fémből van.
Kívánatos,
remek darab, ha látjátok valahol az idei kínálatban, akkor
érdemes legalábbis alaposabban szemügyre venni, ha pedig tényleg
visszatért a premiermodell annak minden apró részletével, akkor
érdemes meg is venni.
Bár minden frontend ilyen kidolgozott lenne az összes újkori Matchboxon! Ez a 2010-es premiermodell az 1957-es GMC pickupból.
A 2011-es változaton már nincs festék elől, amit azért bocsátok csak meg, mert így talán még gonoszabb a fekete.
Kis GMC embléma az első kerék mögött-felett.
A platómagasítás nekem nagyon tetszik, nagyon ügyes megoldás, hogy egy darabból van a beltérrel.
Kettecskén.
5 megjegyzés:
Egész jó a 2014-es is.
http://cobratoys.com.au/mbcat/wp-content/gallery/miniatures/mb786-08.png
Hopp, akkor ápdételem a posztot, mert én abban a tudatban voltam, hogy idén is púderkék. Szerintem nem kicsit anakronisztikus az idei a sárga-fekete csíkok miatt.
Én úgy emlékszem, hogy az is 5-pakkos, amit Andrew linkelt. :-)
Na, akkor most az van, hogy nem tudom! 8-)
A wikián 1-120-ba van sorolva. De a Matchbox wikiája hagy kívánnivalót maga után.
Megjegyzés küldése