Matchbox MB-68 Austin MK 2 Radio Truck

Soha nem vettem meg egy kisautót csak azért, mert tudtam, hogy értékes, de nem tetszett. (Na, olyan viszont már annál inkább volt, hogy megvettem egy kisautót, mert tetszett, pedig nem volt olcsó.) A Matchboxnál a Regular Wheel modellek a legértékesebbek, már egyszerűen csak a koruk miatt is, de mivel nekem gyerekkoromban javarészt kimaradtak, nem igazán birizgálják a fantáziámat – egy-két kivétellel persze, például a Studebaker Lark Wagonaire-t bevenné a gyomrom, csak hát az áruk ugye. Regular Wheel ügyben anno a PS-5 Army Set beszerzése kozmikus méretű mázli volt. Viszont mióta megvan, elkezdtem figyelni a „kortárs”, katonai témájú modelleket. Nem mondom, hogy hajtok rájuk – ahhoz sokkal több pénzre lenne szükségem, mint amit jelenleg a hobbimra tudok áldozni –, de felkerültek a képzeletbeli radaromra. A közelmúltban sikerült egy újabb ilyenre szert tennem.

K9

Nem szokatlan a Matchboxnál, hogy a típus meghatározása pontatlan, vagy hiányos. Az 1959-ben debütáló MB-68-nál sincs ez másként. Amit megmintáztak az az 1952-ben debütáló, Austin K9-es katonai teherautó – nem a világon semmi köze a névnek a rendőrségi K9 kódhoz – „dobozos”, rádióadó felépítményt hordozó változata. A Matchbox által használt „MK2” a névben azt jelenti, hogy a K9 „második kiadása”. A K9 az Austin civil, Loadstar sorozatának összkerékhajtású, szélesített futóművű és emelt hasmagasságú verziója. Képekről nagyon nehéz megítélni, hogy a K9 valójában mekkora, én a mifelénk sokkal jobban ismert GAZ-66 méretűre saccolom. Érdekes, hogy a szakirodalom azt mondja, hogy az 1 tonnás hordképesség nagyon alulbecsült és az is alátámasztani tűnik ezt, hogy az 1953-1955 között forgalmazott civil változatokat 1,5 tonnásra taksálják. A katonai változat létezett egyszerű ponyvás, mentő és vízszállító – ez utóbbit is megmintázta a Matchbox ugyanakkor, mint a rádióst – kivitelben is, de a leggyakoribb a rádióskocsi volt. A teherautót az Austin saját, 3993 köbcentis, hathengeres benzinmotorja hajtotta, ami 90 pacit préselt ki magából. (Ha valaki tudja, hogy mi az oka annak, hogy rengeteg háború utáni katonai nehéz járművet benzinmotor hajt és nem dízel, akkor bátran írja le kommentben, mert nekem bizony fogalmam sincs! Annál nincs jobb ötletem, hogy így csak egyféle üzemanyagot kellett logisztikázni.) Mi van még? Izomszervós fékek, 12-, vagy 24 voltos elektromos hálózat, kapcsolható összkerékhajtás, négy előremeneti sebesség – tulajdonképpen egészen hasonló, mint a már említett GAZ-66.

Egy darab vas

Az MB-68 1959 és 1964 között szerepelt az 1-75 sorozatban és nem igazán léteznek belőle verziók, bár a nyakamat teszem rá, hogy a khakizöld különböző árnyalataiban lelhető fel és a változatok csak úgy különböztethetőek meg, ha egymás mellé állítunk belőle egy tucatot. Arról már nem is beszélve, hogy 53 év alatt azért a festék is változtatja a színét, annak a függvényében, hogy mennyi UV-fényt kapott ennyi idő alatt. Az eredetihez szerintem pont annyira hasonlít, mint amennyire az ebben a méretarányban elvárható. A kerekei lehetnének „terepesebbek”, de hát ez ugye a regular wheel éra gyermeke, akkor azért nem létezett még olyan borzalmasan sok kerékverzió. Ha objektívan szemlélem, mint játékszert, nem nagy szám. Sem a vezetőfülke, sem a puttony nem bír beltérrel, vagy szélvédővel, nem nyílik semmije, nem tud semmiféle kunsztot. De! A korabeli brit gyerkőcöknek biztosan nagy szám lehetett, hogy olyan teherautóval brünnyöghettek a szőnyegen, amilyet láttak a katonabácsikkal az utcán, urambocsá, amin apuka is szolgálatot teljesített akkor éppen. Nagyjából azt jelenthette nekik, mint amit a mai 30-asok és 40-esek számára gyerekkoruk szovjet katonai jármű játékszerei. Hogy ne menjek messzire, mint amit a GAZ-66-ra hajazó teherautó. Ha objektívan szemléljük, játékszerként ezek sem valami nagy durranások, viszont a tömegük miatt kitűnőek dobás által történő, nyolc napon túl gyógyuló sérülések okozására – vagy ugyanerre rálépés által.

Ennek a példánynak – meg a másiknak, mely az alábbi fotókon szerepel – némi belterjes története is van. A megviselt példányt anno Tommi kollégától kaptam, aki lomispiacon szerezte be egészen bruhaha kategóriás összegért, és úgy gondolta, hogy a fentebb már említett Army Set kapcsán nálam jobb helye lenne. A szebbik – mondhatni közel hibátlan – példányra már porsche kolléga figyelt fel egy aukciós portálon és dealerkedte le nekem egy egészen jutányos áron. Mikor a birtokomba került, nem volt pofám megtartani az első példányt, így az visszakerült Tommihoz.

Még egy gondolat ennek kapcsán: Régen a Matchbox kínálatában bőven szerepeltek katonai témájú modellek. Jó ideje azonban már szinte egyáltalán nincsenek ilyenek, még azokból a járművekből is egészen civil kinézetűt faragnak, amiknél kézenfekvő lenne egy a valóságot utánzó, katonai megjelenés. Mit gondoltok erről? Lenne ilyesminek helye az 1-120 sorozatban?

  Brit katonai teherautó. Hát beltere, meg szélvédője az nincs.

 A kor nem múlt el felette nyomtalanul, de azért az nem mondanám meg, hogy 53 éves.

 Érdekes a helykihasználás az alvázon a két fülke közt.

 Nem nevezném a legizgalmasabb Matchboxnak.

 Nem nagyon látom hibáját az eredetihez képest, melyről összeszedtem...

 ...egy csokor képet a netről.

A teljes neve Austin K9 MK2.

Megszavaztátok! Válaszaitok arra a kérdésre, hogy "Kellenének katonai témájú modellek a Matchbox kínálatába":

Nem, semmiképp!	5 (21%)
Nekem mindegy.	6 (26%)
Igen, mindenképp!	12 (52%)