Matchbox MB-58 Mercedes-Benz 300 E

Vannak autók, melyeket annak ellenére szeretek, hogy bizonyos hivatást űző, vagy bizonyos kisebbségekhez tartozó elemek mindent megtesznek azért, hogy alaposan leharcolják az imidzsét. A gyári karosszériakódján csak W124-esként emlegetett Merci is ilyen.

And going and going and going...

Ha nem annyira old-, meg youngtimerek kerülnek szóba valahol – vagy éppenséggel szovjet autók – akkor előbb utóbb valaki biztos megjegyzi, hogy „mert abban még volt anyag”. A helyzet az, hogy tényleg létezett olyan autó, amit szándékosan úgy terveztek meg, hogy tartós legyen és nem akkor készült mint a Titanic, hanem a nyolcvanas években. A jó öreg W123-as már erősen megérett a cserére, meg valamit kezdeni is szerettek volna a nagypapás imidzsével, amikor az utód tervezésébe fogtak. Az 1984 és 1995 között kínált E-osztályal – aminek a jelzésében az E akkor már a közepes méretű luxusautót volt hivatott jelenteni és nem a befecskendezős motort (Einspritzmotor) mint az 50-es években –, igyekeztek minden vevői igényt kielégíteni. Eleve ugye létezett négyajtós lépcsőshátú, ötajtós kombi, kétajtós kupé, illetve kabrió is, a hátsókerék hajtásún kívül pedig öszkerekes is. A motorkínálatot pedig felsorolni is sok. A benzines – ez milyen fura, miért nem hívjuk ezt ottómotorosnak, ha már a Diesel lehet dízel? – erőművekből a sornégyesek közül 2-, 2,2-, 2,3 lityisek, a sorhatosak közül 2,6-, 2,8-, 3,0-, 3,2-, 3,4-, 3,6 literesek, a V8-asok között pedig 4,2- és 5 literes erőművek közül választhatott a tisztelt megrendelő, természetesen évjárat, kivitel és földrajzi elhelyezkedéstől függően. A dízeleknél kétliteres sornégyes – azért a nagypapikat is ki kellett szolgálni valamivel, mert a 72 paci biztosan nem mozgatta valami fürgén a közel 1400 kilós járgányt –, 2,5 literes sorötös és háromliteres sorhatos – utóbbiból turbós is – volt a palettán. A váltója pedig lehetett négy és ötsebességes manuális és automata is. Az autó tartóssága és minősége legendás, éppen ezért lehet, hogy sok még mindig taxiként falja a kilométereket, pedig az nem éppen a legkíméletesebb működtetése egy autónak és a legutolsó gyártása után is eltelt már 15 év. (A Totalcar még 2004-ben mutatott be egy 1991-es kiadású 300 TD-t, érdemes elolvasni a cikket.) A formatervéről pedig megkockáztatom, hogy időtlen. Egy szép állapotú darab 1:1 méretarányban is az „abszolút kéne” kategóriában indulna nálam egy tökéletes világban.

Ein, zwei, polizei

1986-ban debütál a Matchboxnál MB-58-ként a W124. Akkor még metálkék a fényezése a beltere pedig sötétkék, csakúgy mint az alváza és nincs csillag a hűtőjén, ez a készség csak később jelenik meg, nevezetesen 1988-ban. Ahogy elnézem a Merci motorkínálatát, a Matchboxnál a régóta működő, „merjünk nagyot mondani” alapelv mentén, az akkor elérhető legnagyobb teljesítményű verzió jelzését írták rá a kisautóra, amit az adott karosszériakivitel elvisel és így lett 300 E. Ez 86-ban egy 3 literes, 12 szelepes, sorhatos erőművet takar, ami 180 lóerőre, 255 newtonméterre és 8,5-9,9 másodperces, nulláról-száz kilométer per órás gyorsulásra volt elég. (A második adat gondolom az automataváltós verzióé.) 1991-ig olyan jelentős változás a kivitelben nem történik, míg valaki azt nem gondolta a terméksorvasztási részlegen, hogy „ha már német autó, miért is ne legyen rendőr”. Nosza, megszülték a zöldcsíkos, fehér Polizei fényezést, ami abból a szempontból egyáltalán nem rossz ötlet, hogy – lásd a képet alább – a Német Szövetségi Köztársaság rendjének őrei használták a W124-est. (Mi több, a Policecars.hu képeinek tanulsága alapján a mi rendőrségünknél is futott legalább egy ilyen, mint felvezetőautó!) Csak éppen minden rendőrségi jármű egyik legjellegzetesebb kellékét a megkülönböztető jelzéseket hagyták le róla. Persze most lehet okoskodni, hogy „furán mutatott volna a jelzésként létező tetőablakon”, meg „biztos csak szélvédő mögötti fényjelzést hordó, autópálya üldözőautó” – ja, a maga 8,5 másodperces 0-100 km/h gyorsulásával, azon az autobahnon, ahol sok helyen nincs felső sebességkorlátozás. Tetszik vagy sem, ez egy gyönyörű részletességgel megfestett, német rendőrautó, amiről lespórolták a fényhidat. Az ilyesmi hiánya nálam a „köszi, de nem köszi” kategóriába sorolja vissza a kisautókat és ez a példány is csak azért van a birtokomban, mert része az 1991-es kiadású, MC-10-es szettnek – amiből lassan elfogynak már a bemutatandó darabok.

Merci csillag a hűtőn, nyitható ajtó, 8-pöttyös kerék, süti!

Német rendőrségi festés süti! Megkülönböztető jelzés meg nincs - csak ablak a tetőn -, nem süti!

A kopást a tükrön a tárolás okozta, ezzel egy percet sem játszottak.

A rendszámtáblára kicsit sok festék került, így nehezen olvasható.

A W124-est tényleg használták a Bundesrepublikban rendőrautónak.