Matchbox MB-70 Ferrari 308 GTB

Az elmúlt hét Porsche Boxster túladagolását mi mással is lehetne ellenpontozni, mint a legismertebb konkurenstől származó autóval? Ráadásul a Ferrari 308 GTB az egyik leginkább ikonikus (már ha van ilyen szó) Ferrari.

A Magnum Ferrari

Hogy a filmek és a tévésorozatok jót tesznek egy-egy autó eladásainak – vagy legalábbis az adott típus imidzsének, ha az annyira kevesek által megfizethető, mint egy Ferrari – az nem újdonság. Az 1975 és 1985 között gyártott 308-as azonban még a becenevét is egy tévésorozatnak köszönheti és bizony ez is tette híressé.

A Magnum Magánnyomozó (Magnum P.I.) első epizódja 1980 decemberében kerül adásba és nyolc szezont ér meg. A főszereplő Thomas Magnumot domborító Tom Selleck 308 GTS-t hajt. A Magnum sorozatban több autót használtak, melyeket általában egy szezon erejéig tartottak meg és aztán elárverezték őket.

A kétüléses, középmotoros sportkocsi kétféle változatban készül. A GTB a keménytetős, a GTS pedig a targatetős verziót takarja. Érdekes, hogy a csővázra épülő autó 1975 és 1977 között készült korai példányai üvegszálas műanyag karosszériát kaptak, így nagyon könnyűek, mindössze 1050 kilogrammot nyomnak. Az 1977 júniusától készülő példányok azonban már acél karosszériát kapnak és ezért körülbelül 150 kilogrammal nyomnak többet. Na jó, ez így nem teljesen pontos. A mind a négy kerekén független felfüggesztésű autót egy 3 literes, DOHC (D.O.H.C – Double Overhead Camshaft, azaz dupla hengerfej feletti vezérműtengely) V8-as motor hajtja. Az európai verzió 255 pacit présel ki magából 7000-es fordulaton, míg az amerikai változatok ménese „csak” 240 tagot számol – igaz azt már 6600-as percenkénti fordulaton – azért, hogy megfeleljen a szigorúbb emissziós előírásoknak. Az autót először száraz karteres olajozású V8-assal szállítják. Az acél karosszériára váltáskor azonban csak a GTS-ek kapnak nedves karteres erőművet, a GTB-kben 1981-ig megmarad a korábbi változat, így az acél GTB-k csak 12 kilóval nehezebbek a műanyag karosszériás tesóiknál.

Az eredeti autóról készült képet majdnem kifelejtettem, de szerintem fel sem tűnt volna, annyira ismert gép ez. Erről a jobbkormányos példányról én készítettem a képet, részletek ITT.

Az összesen nagyjából 12000 darab 308-as készül, amiből 712 darab van üvegszálas műanyag karosszériába bújtatva, úgyhogy nem véletlenül ezek a gyűjtők által leginkább áhított változatok. Nyilvánvalóan a könnyebb, korai verziók jobban is teljesítenek. Nevezetesen a műanyag testű GTB 0-ról 100-ra – kilométer per órában számolva – 6,5 másodperc alatt gyorsul fel, innen 200-ra felérni még 17,8 másodperc kell neki, a csúcssebessége pedig 256 km/h.

Cirkuláris nyomóolajozás

Két csővezeték vezet a tartálytól a forgattyúsházig. Az olajat az olajszivattyú tartja keringésben. A szivattyú mindig újabb és újabb olajmennyiséget szállít, és az olajat nyomással kényszeríti a furatokon keresztül a kenésre váró helyekre. Mivel az olaj állandóan kering, mindig új olaj érkezik, a régi használt olaj a csapágyakból kifolyik, és a forgó hajtórúd felhordja a hengerfalra. A hengerfal tehát mindig szóróolajozást kap és a dugattyún lévő legalsó olajlehúzó gyűrű a felesleges olajat lehúzza a henger faláról. A visszacsepegő olajat a forgattyústengely szétveri, és a forgattyúsházban lévő olajköd keni a motor kisebb alkatrészeit és végül az olaj visszakerül a forgattyúsházba. Ez az olajozás kétféle kivitelben készül:

Nedves karteres olajozás

Az olajat a forgattyúsházban tároljuk, ilyenkor egy szivattyú is elég, mert a visszafolyó olaj mindig összegyűl a kartertér alján, és azt a szivattyú újból átnyomja a furaton a kenésre kerülő helyekre. Ilyenkor a forgattyúsházban tároljuk az olajat.

Száraz karteres olajozás

Ennél a megoldásnál az olajat külön tartályban tároljuk, és két csővezeték vezet a tartálytól a forgattyúsházig. ilyen esetben két olajszivattyút építenek be, az egyik az olajat a szükséges helyekre nyomja, a másik mindig visszanyomja a forgattyúsház aljáról az olajtartályba. Két szivattyús megoldás esetében nem kell nagyra méretezni a karterteret.

(Forrás: Wikipédia)

1980-ban a négy Weber karburátorral szerelt GTB-k és GTS-ek mellé megérkezik a mechanikus, Bosch K-Jetronic befecskendezős GTBi és GTSi változat. A V8 által leadott teljesítmény ezzel 214 pacira csökken, de cserében csökken a káros anyag kibocsátás is. 1982-ben érkezik meg a hengerenkénti 4 szelepes verzió – Quattrovalvole vagy QV –, ami a teljesítményt visszatornássza az első változat által leadott közelébe – illetve még erősebb is, mint az első amerikai piacos generáció – a maga 245 lóerejével.

Meglepő Matchbox

A Matchboxnál 1981-ben kerül be az 1-75 szériába a Ferrari 308 GTB, természetesen Ferrari pirosban, fekete beltérrel. Nem tudom, hogy Ti hogyan vagytok ezzel, de nekem az eredetire leginkább hasonlító változat az, ami a legkedvesebb a szívemnek. 1982-ben érkezik az orrán fekete Ferrari pacit, az övvonaltól lefelé ezüst fényezést és fakultatívan Ferrari feliratot viselő változat. Ez így is marad egészen 1985-ig és csak a piros árnyalatában jegyeznek fel különbséget. Szóval 85-ben érkezik egy Pioneer racsingfestéses iszonyat, amire én egészen sokáig azt mondtam, hogy nincs az az isten, hogy én ilyet vegyek, annyira ronda. Aztán... Aztán elém vetette magát egy videó a YouTube-on és tapasztalnom kellett, hogy a festés a játékszer kategóriában autentikusnak tekinthető. Egy Jean-Claude Andruet nevű úr indult ilyen módon díszített 308 GTB-vel a rali világában, 1982-től 1987-ig létező Group B-ben. Hát... Ha létezik autó amiről SOHA nem jutna eszembe, hogy murvára, hóba vagy földutakra vigyem, akkor az a Ferrari 308 GTB. Ő viszont megtette és még eredményes is volt vele! Az 1-75 szériában az utolsó év, amiben a 308 GTB felbukkan, az az 1988-as. Műsoron kívül, spéci szériákban persze később is előveszik. Érdemes legalább egy pillantást vetni a Hot Wheels 308 GTS QV értelmezésére, ami egy spéci Ferrari sorozat részeként jelent meg. Rájen celebrálja a bemutatót és nem csak NRFB-ként.

Mint a mellékelt ábrák mutatják, az én két példányom nem éppen makulátlan. A Pioneer festésű későbbi példányról nem tudom megmondani, hogy hogyan került hozzám, de ha nem emlékszem rá, akkor az teljes bizonyossággal azt jelenti, hogy valamelyik megvásárolt teljes gyűjtemény részeként érkezett. A másikról pedig úgy rémlik, hogy még gyerekkori példány.

Matchbox MB-70 Ferrari 308 GTB, az 1981-es premiermodell.

Ha jól emlékszem, akkor ez gyerekkori példány, azért ilyen viseltes.

Az irgalmatlan rút racsingfestés 1985-ből.

A beltér kifehéredett.

Nos igen, akkor még a világítótestek, rendszámok és az emblémák sem csak festve voltak...

A jobb oldali a narancspiros, a hozzánk közelebbi a sötétpiros.

Ferrari+rali=PORNOGRÁFIA!!!