Matchbox MB-24 Lincoln Town Car

Nem tudom mennyire vagytok tisztában az amerikai Ford által használt márkanevekkel. A Ford az egyértelmű, a helye az ár és felszereltségpiramis aljában van. A Mercury a husi a szendvicsben és alapvetően Ford modellek jobban felszerelt változatait – vagy azokra épülő járműveket kínálnak ilyen néven. A piramis tetején a Lincoln áll, mely a luxuskategóriát képviseli. Természetesen ezekhez is a Ford alkatrészraktárából szedik össze az alkatrészeket. Nem állítom, hogy teljesen értem az amerikai autópiac működését, mert példának okáért a Lincoln Navigator nevű SUV úgy épül a Ford Expedition alapjaira, hogy olyannyira kicsi az eltérés a megjelenésüket tekintve a kettő között, hogy a kinti jó munkásemberek, akik a „Jajj, de csúnya!” blogra szolgáltatják a bemutatni valót, egyszerűen lecserélik az első hűtőrácsot, világítótesteket és lökhárítót és így „linkolnosítják” a jóval olcsóbb Fordjukat. (Az agyonsötétített ablakokon keresztül meg úgysem látszik, hogy bent mi van, a felniket meg úgyis lecserélték már valami spinneres szekérkerekekre.) Mára innen, a luxuskategóriából tartogatok nektek egy autót.

„Városi Autó”

Agybajt tudok kapni azoktól a sületlenségektől, amiket leginkább a természettudományos adóknak fordításokat gyártók tudnak elkövetni. Az egyik kedvencem a „Központi Intelligencia Ügynökség” (Central Intelligence Agency – CIA, azaz Központi Hírszerző Hivatal), a másik ilyen a „Városi Autó”. Igen, igen, jelen sorok tárgyáról van szó, a Lincoln Town Car-ról. A vicces a dologban, hogy tulajdonképpen szó szerinti fordításban valóban ezt jelenti, de a szórul-szóra fordítás pont akkora sületlenség, mint az előbbi CIA dolog. Az igazán mókás az, hogy a Town Car elnevezés a francia nyelvből érkezett „de Ville” fordítása, ami a Lincolnnal egy kategóriában induló Cadillactől lehet ismerős. (Egyébként az is megérne egy merengést, hogy az autózásban használatos kifejezések közül mennyire sok jön a franciából. A Town Car helyes fordítása amúgy limuzin lenne, hogy a T. néző értse, miről van szó.)

A Lincoln a Town Cart már 1981 előtt is használta járművei elnevezésében, de önálló típusnévként addig még nem. Így tehát létezett Lincoln Continental Town Car, de Lincoln Town Car csak 81-től. Ami bennünket érdekel az pont ez, az első generáció. Mit szépítsük, az autó egy iszonyatos bálna. Picivel több, mint 5,5 méter hosszú és majdnem két méter széles. A formát egy tégláról másolták, a levegőmolekulák érmedobással szokták eldönteni, ha találkoznak vele, hogy most éppen az autó elejével, vagy hátuljával van-e dolguk. Az amerikai automobiloknál jó ha hozzászoktatjuk magunkat ahhoz a gondolathoz, hogy a marketingesek által forradalminak és vadonatújnak nevezett modellek számtalan és egy esetben karbonszálas anyagba csomagolt kőbaltát tartalmaznak, nyomokban pedig szakócát is. (Mondjuk ilyesmit az európai gyártók is tudnak, hogy most is megvan-e még, azt nem tudom, de a Škoda orrmotoros időszakának kezdeteinél biztosan volt olyan négyhengeres soros blokkjuk, amit még az 1930-as években terveztek a Laurin és Klementnél. A Škoda ezt könnyűfémből készítette el. Tényleg nem fogyasztott sokat, de rohadtul nem is ment.) Nos, a 81-es Town Cart is ugyanazt a 4,7 literes – a biztonság kedvéért ötliteresnek hívták a Town Carban –, V8-as Windsor blokkal szerelték fel, mint a Shelby Cobra első generációjából a második eresztés 51 példányt, meg a Ford GT40 nem igazán sikeres első generációját. Az egészen 1989-ig gyártott első generációban ez a blokk évjárattól és a kipufogórendszertől – szimpla, vagy duplacsöves rendszer – 130-160 pacit nyomott ki magából, ami a majdnem kéttonnás böhömcéhez minden, csak nem sok és a gyorsulást még a négysebességes automataváltó is tovább rontotta. Az oké, hogy a csomagtartó akár két hulla befogadására is alkalmas, de meneküléshez a lomhasága miatt maffiózóknak ellenjavalt.

Az első generációs Town Car több FoMoCo termékkel is közeli rokonságban áll, mint például a Mercury Grand Marquis, Mercury Colony Park, Ford LTD Crown Victoria (Szia Rájen!), vagy a Ford Country Squire. Amitől több volt, mint azok – vagy legalábbis próbált többnek látszani azoknál – az olyan akkoriban nagyon menőnek számító extrák, mint a digitális kijelzős fedélzeti számítógép, egylemezes, JBL gyártmányú CD-rádió fejegység (ez majd csak később jelenik meg, nem a kezdetekkor), vagy a kulcs nélküli ajtónyitás, ami egy öt számjegyű kód beütésével nyitotta-zárta az ajtókat, beleértve a csomagtér fedelét is. A kedvencem az extrák listájáról a „vontató csomag”, ami nem csak vonóhorgot, de duplacsöves kipufogórendszert, részlegesen önzáró (LSD, alias sperrdifi), rövidebb áttételű differenciálművet és a motor és a váltó számára is hatásosabb hűtést foglalt magában. Vajon mit vontathatnak egy dög nagy luxuskocsival? Motorcsónakot? Lószállítót?

Az első generációs Town Car a gyártásának nyolc éve alatt annyira minimális külső változáson esett át, hogy márkaszexuális legyen a talpán, aki meg tudja őket különböztetni. A premierkor háromféle felszereltségi szintből lehetett választani, ami később alaposan kibővült és én bevallom, hogy nem látom át, hogy melyik mit is tartalmazott és hogyan.

Fehér, fekete, bordó és borzalmas

A Lincoln Town Car 1989-ben debütál - az alvázon természetesen 1988 van - a Matchboxnál, mint MB-24 – a tengerentúlon pedig MB-43. Szerintem pont a legelső, fehér változat az, ami a legjobban mutat. A későbbi verziók között bőséggel találunk olyat, ami gyárilag néz ki úgy, mint aminek egy bespeedezett óvodás ment neki egy készlet PEVDI Colorral. Szóval a fehér autó megjelenésével alapvetően elégedett vagyok, bár van pár olyan részlet rajta, amivel kapcsolatban bizonytalan vagyok.

Azt tudjuk, hogy a nyújtott (stretch) tengelytávú limuzinokat készítheti a jármű gyártója, de karosszéria építő cég is. Hogy a Lincolnnál ez a dolog hogyan működik, azt nem tudom, de a mostani weboldalukon nem látom annak nyomát, hogy stretch változatban lehetne tőlük autót rendelni. Ezért feltételezem, hogy az, amit a Matchboxnál elkészítettek, egy karosszériaépítő által hosszított verzió, erre utal a csomagtartó tetején trónoló bumeráng tévéantenna is. Viszont én még ilyen rövid toldású stretch limót nem láttam! Mi több, képet sem sikerült találni ilyenről, ezzel a krómbigyóval a vezető munkahelye és a hátsó üléssor között. Azzal együtt nem merném ráfogni, hogy teljesen légből kapott és butaság. Egyrészt az amerikai sofőrös limuzinoknál divat a b-oszlop mögötti tetőrészt műbőrnek látszó vinyl borítással ellátni. Ennek gyakorlati funkciója nincs, de utalás a ló vontatta bérkocsikra, azaz a fiákerekre, ahol még a sofőr az elemeknek kitéve végezte a munkáját, míg az utas felhajtható tető volt hivatott óvni valamelyest az elemektől. A korai, sofőrös automobilokon nem volt ritka, hogy a vezető feje felett nem volt tető, de szerencsére rájöttek arra, hogy nem feltétlenül káros az utasok testi épségének sem, ha a vezető nem ázik el, vagy éppen lát a hóesésben valamit. Viszont a vezető munkahelye és az utastér elválasztásának kiemelése divat maradt és ezt a csíkot is ennek fogom fel.

A játékautó felépítése érdekes, ha a hátára fordítjuk kapálódzni, akkor látszik egy fekete alváz, a karosszéria alsó részét, az első és a hátsó lökhárítót, a hűtőrácsot és az első világítótesteket is adó krómozott műanyag alkatrész, amire felülről jön rá a fém karosszéria. Az igazság az, hogy ez a Matchbox már szerepelt ezeken a lapokon pár kép erejéig, amikor Porsche hozott vissza a halálból egy fekete filctollal tönkrepimpelt példányt, így van kép a belső felépítéséről is.

Ami viszont nagyon fura, az az első lökhárító és a lámpák közötti rés, amin be lehet valamelyest látni a belsejébe. Hogy ez vajon miért van így?!

MB-24 Lincoln Town Car.

Az első verzió, a fehér a legszebb. A középső krómcsíkot nem értem, de meg tudom magyarázni!

Be régen is volt, amikor az olyan részletek, mint egy kilincs, meg a világítótestek nem festve voltak!

Bumeráng antenna a stretch-limóban lévő tévének! Jeee!

A lámpák és a lökhárítók közti lyukakat nem értem és meg sem tudom magyarázni.

Érdekes a felépítése. Mint egy szendvics.

Az eredeti Lincoln Town Car, bár ez nem stretch.

A vinyl tetőborítás, hogy még proccabb legyen, meg jól elrohadjon ahol alá szorul a nedvesség.