Alapvetően nem szeretem azokat a Matchboxokat, melyek sohasem volt – jobbára perverz – fantázia szülte darabok és nem valamilyen valódi autót mintáznak. Remélem, nem lövök bakot, de az MB-18 Field Car-ról is azt gondolom, hogy fantázia szülte autó – aztán majd a végén kiderül, hogy valami mikrogyártó, hatvanas években 14 és fél példányban eladott modellje – mégis nagyon szeretem.
UPDATE: A Lottózás menne ilyen jól! A jármű az 1966-1968 közt regnáló, International Harverster, Scout 800 Sporttopon alapul. Játékdokié a skalp!
Szerintem a szótárban nem fogjátok megtalálni a Field Car kifejezést. A „mező autó” fordítás nagyjából olyan, mint a Lucky Strike-ra a szerencsés munkabeszüntetés. A jó munkásember az ilyenekre szemrebbenés nélkül rámondja azt, hogy „dzsipp”, meg persze a Lada Niva-GAZ 69-Toyota Land Cruiser-Nissan Patrol-Toyota RAV4 vonal mentén bármire, úgyhogy talán akkor vagyunk a legokosabbak, ha úgy fordítjuk, hogy ez terepjáró. Remek érzékkel sűrítettek bele minden olyan stílusjegyet, ami azokban az igazi, őszinte terepre tervezett igáslovakban is megvan, mint amilyen a Willys Jeep, az ős Land Rover, GAZ-64. Egyszerű (kocka)forma, a négy sarokba kidobott kerekek és a vászontető. Az 1969-ben debütáló „Auto Steer” regular wheel változat – melynek meglepő módon az alvázán is ugyanez a keltezés olvasható – színeivel nem vagyok megbékülve, olyan mint egy utazócirkusz bohócautója. Az autó és a szín megmarad 1974-ig, különböző Superfast kerekekkel és aztán tovább él különböző Twin Pack-ekben. Ha megnézitek Areh mester gyűjteményének darabjait, akkor elég jó ízelítőt kaptok abból, hogy más – szerintem sokkal dögösebb – színekben hogyan fest. Az én Superfast verziómon keskeny kerekek vannak, melyek talán ha két milliméterrel szélesebbek és nagyjából ugyanolyan átmérőjűek, mint a regular wheel, úgyhogy a karosszérián nem is kellett változtatni – mint megannyi más transition modellnél – csak az alvázon. Ha megnézitek, Arehnél csak szélesebb Superfast kerekekkel van ilyen – igaz annak a karosszériáján sem kellett változtatni, viszont teljesen átszabták az alvázát. Érdekes, hogy mindegyiken megmaradt a pótkerék, a hátfal tartóján, mely gumi nem illeszkedik az rw változat kerékagyaira - egy számmal kisebb.
Lehet, hogy csak rosszul emlékszem, de mintha a Field Car-ból készült volna hazai, műanyag testű, illegális kópia is, de lehet, hogy csak az emlékezetem játszik velem.
UPDATE: A Lottózás menne ilyen jól! A jármű az 1966-1968 közt regnáló, International Harverster, Scout 800 Sporttopon alapul. Játékdokié a skalp!
Szerintem a szótárban nem fogjátok megtalálni a Field Car kifejezést. A „mező autó” fordítás nagyjából olyan, mint a Lucky Strike-ra a szerencsés munkabeszüntetés. A jó munkásember az ilyenekre szemrebbenés nélkül rámondja azt, hogy „dzsipp”, meg persze a Lada Niva-GAZ 69-Toyota Land Cruiser-Nissan Patrol-Toyota RAV4 vonal mentén bármire, úgyhogy talán akkor vagyunk a legokosabbak, ha úgy fordítjuk, hogy ez terepjáró. Remek érzékkel sűrítettek bele minden olyan stílusjegyet, ami azokban az igazi, őszinte terepre tervezett igáslovakban is megvan, mint amilyen a Willys Jeep, az ős Land Rover, GAZ-64. Egyszerű (kocka)forma, a négy sarokba kidobott kerekek és a vászontető. Az 1969-ben debütáló „Auto Steer” regular wheel változat – melynek meglepő módon az alvázán is ugyanez a keltezés olvasható – színeivel nem vagyok megbékülve, olyan mint egy utazócirkusz bohócautója. Az autó és a szín megmarad 1974-ig, különböző Superfast kerekekkel és aztán tovább él különböző Twin Pack-ekben. Ha megnézitek Areh mester gyűjteményének darabjait, akkor elég jó ízelítőt kaptok abból, hogy más – szerintem sokkal dögösebb – színekben hogyan fest. Az én Superfast verziómon keskeny kerekek vannak, melyek talán ha két milliméterrel szélesebbek és nagyjából ugyanolyan átmérőjűek, mint a regular wheel, úgyhogy a karosszérián nem is kellett változtatni – mint megannyi más transition modellnél – csak az alvázon. Ha megnézitek, Arehnél csak szélesebb Superfast kerekekkel van ilyen – igaz annak a karosszériáján sem kellett változtatni, viszont teljesen átszabták az alvázát. Érdekes, hogy mindegyiken megmaradt a pótkerék, a hátfal tartóján, mely gumi nem illeszkedik az rw változat kerékagyaira - egy számmal kisebb.
Lehet, hogy csak rosszul emlékszem, de mintha a Field Car-ból készült volna hazai, műanyag testű, illegális kópia is, de lehet, hogy csak az emlékezetem játszik velem.
11 megjegyzés:
Elírtad az 1. képnél: Azt írtad h: balról a regular wheel, balról a superfast... Gondolom az lett volna h balról a regular wheel, jobbról a superfat.... :)
Szemből nekem egy kicsit zsigulisnak tűnik...
Más: Nem akarok akadékoskodni, de az normális, ha látom a szerkesztőikonokat az oldaldobozoknál?
Bog Zoo: Köszi, javítottam!
Tommi: Most hogy mondod, van benne valami! Lada Níva prototípus? 8-) Nem, nagyon nem normális! Szerkeszteni is tudsz?
Joe kimondottan sajnálom hogy meg se említed az UAZ 469-et... Egyébként marhajó a szerencsés munkabeszüntetés XD
Már nem látom, tegnap láttam, de azt nem próbáltam, hogy tudok-e szerkeszteni...
Niva Proto:
http://www.autowp.ru/pictures/vaz/lada_niva/autowp.ru_lada_niva_(eksperimentalnaya)_1.jpg
Nem tudom, hogy a Field Car ez akar-e lenni, de van hasonlóság...
Tommi: Áhh, kizárt. A Field Car 1969-es kiadás.
Nem tudom akkor én sem... Csak ránéztem a Nivákra...
Szerintem sosem tudjuk meg, milyen autó akart lenni a Field Car...
Nincs mit Joe! Majd egyszer vki megfejti, h milyen verda ez ;)
és egy Sightliner? :)
Rocko: Ide vele!!! 8-)
Megjegyzés küldése