Matchbox MB-23 Volkswagen Camper

Nagyon régi adósságom törlesztem a mai posttal, mert furcsa módon a ritkább verzióiból már többet is bemutattunk a Volkswagen T2 kempingbusznak, de ezeket, a gyakoriakat nem. Vanitiszesek, szevasztok!

Ez történt az előző részekben

A típusismertetőt egy másik, sokkal későbbi, de nem kevésbé kitűnő öntvényről szóló post mellett találjátok – abból nem is akármilyen kivitel mellett. Viszont felhasználom az alkalmat és prezentálom az 1968-as azaz az amerikai premier modellév katalógusát. (Mit tudjuk ez naptári évben az 1967-est jelenti.)

Ami ennek a konkrét öntvényről szóló postokat illeti, itt érdemes elkezdeni a visszatekintést. A Camper egyike volt a tíz, hazánkban legálisan gyártott Matchboxnak, a története e részéről itt olvashattok bővebben.

Made in England
Amit ebben a bejegyzésben láthattok, az MB-23 első két inkarnációja. A kéket 1970 és 1972 közt gyártották, a narancssárgát 1973 és 1974 közt. Érdekes, nem tudom az okát, de úgy tapasztalom, hogy a narancssárga gyakoribb. Mindkettő Angliában készült és vékony Superfast kerekekkel szerelték őket. A kékből különösen sok nem szándékos árnyalatverzió létezik, ami csak összehasonlítás – ha egymás mellé tesszük őket – útján derül ki. A hátsó kerekek felé elvben egy eléggé stilizált, apró vitorlást ábrázoló matricát ragasztottak. Ezt a gyárban sem feltétlenül látták át a melósok, hogy mi akar lenni – a széltől dagadó vitorlák és az apró hajótest valahogy úgy sikerült, hogy kell pár másodperc mire az ember felfogja, hogy mit is lát. Ezért aztán van az autó orrához viszonyítva előre- és hátra haladó vitorlással készült változat. De láttam már olyat is, amire fejjel lefelé tették fel a levonót, annyira nem fogta emberünk, hogy ez mi. És persze olyat is, amiről úgy ahogy volt lemaradt a hajó. A pozicionálás is az AS2-es szabvány (Ahogy Sikerül 2) szerint zajlott, hol közvetlenül a kerékjárati ívre, hol a szélrózsa bármelyik irányában elcsúszva.

A VW Camperekkel kapcsolatban lépten-nyomon előkerül a „Dormobile”, azaz „lakóautó” kifejezés. Végigpörgettem a katalógusaimat, mindegyikben egységesen „Camper” a neve. Az írásmódja is fura, hol írnak a szó végére „e” - mármint hogy "dormobil / dormobile" betűt, hol nem, de az angollal én a „bottle float”, meg a „police launch” óta úgy vagyok, hogy semmin sem csodálkozom. Rögtön szolgálok a magyarázattal!

Az öntvénynek többek közt van egy említésre méltó érdekessége. A tesztgyártásban a bal hátsó kerék felett – a tolóajtó mögött – volt az öntvényen az üzemanyag-betöltő nyílásnak egy kis ajtaja – pont mint az igazi járművön. Ezt a sorozatgyártáshoz használatos öntvényről valamiért törölték. Vagy a tesztüzemben gyártott karosszériákból került a kereskedelmi forgalomba szánt darabokba, vagy a gyártás megkezdése után módosították az öntőformát, de a kékből léteznek olyan darabok, amin ez a részlet megtalálható. Ha ilyen példányunk van, akkor örvendezzünk, mert igencsak ritka!

Lakóautó, mentőautó, pizzafutár
Az öntvénynek van utóélete. 1977-ben előveszik a TP-12 Twin Pack egyik verziójához, ahol egy Field Car-ral kerül egy csomagba. Az öntvényen változtatnak, a tetőablak „befalazódik”, széles Superfast kerekeket kap, khakizöldre fényezik, megváltozik a rendszáma (!), az oldalára és tetejére vörös kereszt kerül. A katonai mentő egészen sötét ablakokat kap, hogy a változatlan lakóautó beltér valamelyest leplezve legyen. Igen kívánatos darab, az egyik „Moby Dickem” nagyon szeretném elejteni!

Nos, ez a verzió az alvázán már nem „Volkswagen Camper”, hanem „Dormobile” feliratot visel. Viszont az elnevezések valahogy összemosódtak, ami annak is köszönhető, hogy besorozás és a katonai mentő feladatkör után, az öntvény „visszatér a civil életbe”.

1980-ban és 1981-ben a Lesney egy római számokkal jelölt sorozatot dob piacra, leginkább az Egyesült Államokban. A „Dormobile” ebben is szerepel, fehér alapszínnel és olyan „Pizza Házhozszállítás” tamponnyomással, amit aztán a magyar kiadású Campereken is használnak és jól ismerünk. Nem mondom, hogy ilyet nem szeretnék!

Az én példányaim igencsak viharvertek, játszottak velük. A kékről meg nem mondom, hogy hogyan került már hozzám, de a narancs gyerekkori példányom és iskolai csere-bere újtán került hozzám. Mindkettőről hiányzik a vitorlás matrica. Jellemzően ez a legtöbb használt példányról hiányzik, mint ahogy a billenthető tetőnek legalább az egyik határolója ki van törve. Valamiért minden gyerkőc el akarta ezt távolítani onnan. A lakóautó beltér szép részletes, a karosszéria nem kevésbé.

Szívemnek kedves darabok, a Dormobile verziókra nagyon vágyom, bár a beszerzésükre az esély csekély, „soha ne mondd, hogy soha” - mint az közismert.

Jobbkormányos! Mögötte az utódja.

Igen, mindkettőből kéne jobb állapotú, de ezeknek is örülök, hogy vannak!

Ha a hátsó kerék felett üzemanyag betöltő nyílást rejtő ajtócska lenne, akkor ez egy korai, ritka példány lenne. De nincs, ami engem kicsit sem zavar.

A hátsó kerekek felett vitorláshajó matricának kéne lennie - kivéve amikor nem került rá ilyen -, de ez jellemzően a legtöbb, "játszottak vele" darabról hiányzik még ha volt is rajta. Okkal! Ronda és annyira stilizált, hogy el kell rajta időznie a szemnek, hogy az agy felfogja mit is lát.

A Domobile-nak változtattak a rendszámán is.

A szélvédő ilyetén való megrepesztésében azért van meló!

Korai Superfast modell, vékony kerekekkel. Az egyik gyengém.

Az is kiad egy öntvény változatot, hogy a hátsó ajtónak van-e felső pereme...

...vagy nincs. Ezeknek a srácoknak van.

A nyitható tető mindegyik változaton narancssárga.

Ő gyerekkori példányom.

Iskolai csencselés útján, használtan került hozzám.

A narancssárgából is léteznek nem szándékos árnyalat színváltozatok, de...

...közel sem annyi, mint a kékből.

Ez a plezúr úgy lett, hogy az előző tulaj odaragasztott valamit, a gyerek énem meg leszedte. A repedés a tetőn az nem tudom hogy lett. Nem emlékszem rá, hogy gyerekként elrepesztettem volna.

A gyerek énem nem tudta, hogy az előző tulaj Technocol Rapiddal dolgozott. Ha tudja, akkor inkább nem birizgálja.

A lakóautó beltér nagyon szép, részletes. A fogpiszkáló nem gyári tartozék.