Welly Volkswagen Transporter T4

Mindig mondom, hogy hétköznapi autókat sokkal nehezebb beszerezni a háromhüvelykes méretarányokban, mint szuper-, meg hipersportautókat. Főleg, ha az a „hétköznapi autó” történetesen haszongépjármű, akkor még nehezebb. Ha meg (még) nincs kultusz státuszban, mint ahogy a VW T1 és T2, akkor végképp nehéz. A Welly e téren is pótolja a hiányt.

Transporter negyedszer
A VW Transporter T4 mind a mai napig abszolút az utcakép része, nálunk a postán mind a mai napig szolgál egy mint tartalék. Ami bántásban annak része volt... Füstöl-csattog, de néha-néha látom, amikor a jóval fiatalabb igásló kidől, vagy annyi a kézbesíteni való, hogy be kell ugrania. Nos, a típusismertetőt ismét kiszervezhetem! A Vezess.hu cirka négy éve típustörténettel és használt teszttel is szolgált, tessenek kedves lenni fogyasztani az írást!

Szokásom szerint mellékeltem brosúrát, ez alkalommal a gyártás harmadik évéből, azaz 1992-ből származó ausztrál katalógust a Caravelleről, azaz a személyszállító változatról.

Nem nagyon van másik

Tehát mint a bevezetőben is említettem, a hétköznapi járműveket tekintve sokszor fordul elő az, hogy a háromhüvelykes méretarányokban, játékszerként elkészítsék őket. Én negyedik generációs VW Transportert csak a Sikutól ismertem, a Wellyről egyáltalán nem tudtam, míg gyűjtő cimboráim ki nem bányászták ezt a konkrét példányt valamely börze, valamely turkálós dobozából.

A fura az, hogy jó is meg nem is. Az arányok rendben vannak és bár márka és típusjelzés nincs rajta, azonnal felismerhető, hogy ez bizony az, ami. Viszont az orra, na az fura! Mielőtt bárki jó autó-társadalmi igazságosság harcosként Cyranoért kiállt, gyorsan kifejtem hogy mire gondolok! A helyzet az, hogy a tervező tulajdonképpen nem is végzett rossz munkát. Vannak méretbeli pontatlanságok ezen a tájékon, de az, hogy a fényszórók és a felső hűtőrács, valamint az első lökhárító közti rész nem fém, hanem krómozott műanyag, teljesen összezavarja a szemlélőt. Porsche kolléga egyenesen a Chevrolet Astro / GMC Safari (a második generációs) vonásait vélte felfedezni benne és igazat kell adjak neki. Nekem az a sanda gyanúm, hogy ez nem véletlen. A modell egészen biztosan nem licencelt és beleterveztek annyi hibát, hogy pont meg lehessen megmagyarázni róla, hogy „áh, fantázia szülte ezt”.

Természetesen a Siku licencelt és tökéletes, de nem is ez az árfekvés. Új korában sem volt az, most meg mint gyűjtői darab aztán már végképp nem az.

Tehát a Welly T4 értelmezése pótolja a hiányt, de csak ha képesek vagyunk arra a kompromisszumra, hogy erősen hunyorítva szemléljük.

Szerintem az orra szándékosan van elrontva, hogy ne perelje be őket a VW Csoport, akiknek a legdurvább ügyvéd-nindzsa hibridjei vannak a világon.

Ebből a szögből viszont már egyértelműen Volkswagen Transporter T4.

Egyáltalán nem légbőlkapott egy Transporter T4, mint egy kis, önkéntes tűzoltóság járműve! Mint csapatszállító meg egyenesen gyakori. Az angol , amerikai stílusú felirat teszi kissé valószínűtlenné.

Hátul sincs semmiféle márka-, vagy típusjelzés!

Be lehet kukkantani a raktérbe. A padlót és a vezetőfülkétől elválasztó falat ugyanaz a műanyag alkatrész adja, mint a sofőr munkahelyét.

Oldalajtó a bal oldali kormányhoz igazítva.

A Matchbox Memories a fényhíd-ipar lelkes támogatója. Mint ilyen hiányoljuk a fényhidat! Megkülönböztető jelzést minden tűzoltószerre!