A fenti postban a
típusismertetőt is meglelitek, illetve említést teszek az akkor
létező összes – akkor számszerűen három – változatról is.
Nos, a két mainline – a fekete és ez –, az egy ötös pakk –
roncsderbi –, verzió kapott egy negyedik testvért. A 2023-as
Boulevard szériába bekerült ez az öntvény, szintén feketében,
némiképp feljavítva. Nagyon tetszik, de igazából – becs szó,
nem savanyú a szőlő – nem annyival jobb, mint a már említett
verzió, hogy megérje nekem a prémium sorozat három-négyszeres
árát.
Azért beszélek ilyen
hosszan mellé és nem a post tárgyáról, mert már mindent
elmondtam róla korábban: remek, hiteles, de iszonyúan hiányzik
róla a fényhíd!
Ebből a szögből még bármi is lehet. Az orrán nincs kiemelve semmi festékkel, de cserébe részletes az öntvény.
Egy tűzoltóparancsnoki járművön hiteles a dísztelen, fekete lemezfelni. Az egyértelmű eset, amikor a kevesebb több!
Az embléma az, amiből kiderül, hogy ez a parancsnoki jármű.
Hátul is többé-kevésbé az a helyzet, mint elől. Nincs festékes kiemelés, de viszonylag részletes az öntvény.
Ez itt a fényhíd helye! Nagyon hiányzik innen, nagyon sokat ront az összhatáson! TÁMOGASSUK A FÉNYHÍD IPART!
Idejét nem tudom mikor
volt nálunk utoljára „csőrös” Scania, ezért kizárt, hogy
unalomba fulladjon ez a Convoy szerelvény! A kötelező körök: A
T142-es típusismertetője itt lelhető fel, katalógussal és
külső linkkel. CY-17 tartályszerelvény idáig kétszer szerepelt
nálunk, az
egyik és a
másik esetben is kőolajszármazék szállítási feladatkörben.
Üdítőital fuvarozó
verzió még nem volt, ez az első. Merthogy a Tizer egy az Egyesült
Királyságban világhírű, világospiros színű, citromos ízű
szúrósvíz. Ismerős lehet a márka ennek
a Team Convoy szettnek a révén, ami annyira remek, hogy még az
is lehet hogy összeköltöztetem a vitrinben őket, bármennyire is
rosszul állok kiállítóhellyel. (Tényleg,
országomat egy harmadik Livarno vitrinért!)
Egyetlen másik Convoyon sincs ekkora tehénfogó, szerintem nagyon ausztrál.
Próbálom elképzelni azt az élethelyzetet, amikor ennyi citromos üdítőt kimérnek! Ööö... Alma együttes szuperkoncert a Budapest Sportarénában?
Gondolkodom rajta, hogy összeköltöztetem a vitrinben a Tizer motívumot viselő rokonaival - link fentebb.
A két oldala nem szimmetrikus...
...de majdnem.
Az egyetlen Convoy vontató, aminek van hátsó ablaka, illetve ahhoz a - ha az összes Convoyt nézzük akkor kisebbségi - csoporthoz tartozik, aminek beltere is van.
A nyolcvanas évek "ablakos" dobozait - akár Convoy, akár Superfast - tartom a legjobbnak.
Az idei évben a Matchbox több olyan
5-ös csomaggal is előrukkolt, amelyek kiemelkedő darabokat (is)
tartalmaz. Ez a pakk is ilyen!
Az Út Az a
helyzet, hogy El Camino ügyekben meglepően jól állunk. Ezért az
eredeti autó generációinak bemutatásának sorrendjében mutatom,
hogy milyen munkát végeztünk. A
másfeledik generáció egészen friss a Matchboxnál, a
közelmúltban írtunk róla. Az 1964-1967 közt regnáló, második
generációból nem birtoklunk semmilyen kisautót – abban sem
vagyok biztos, hogy létezik ilyen.
A negyedik, illetve
ötödik generációval nem szolgálhatunk – nem igazán mondanám
őket csúnyának, de közelében sincsenek az elsőnek, vagy a
másodiknak.
A megjelenés, a hang! Ahhh... Ez ugyan az LS6-os csúcs-csúcs motorral - lásd majd alább - verzió, de üsse kavics, nekem jó a "sima" SS is!
SS 1998
és 2011 közt, 2010 kivételével minden évben megjelent egy El
Camino változat az 1-xxx sorban, speciális kiadásokban, vagy 5-ös,
10-es pakkokban. 2016-ban ismét előveszik, de utoléri a retooling,
műanyag alvázat kap és a platót is kikanyarítják a fém
karosszériából, az is plasztik lesz. Nyilván a gyűjtő nem repes
az ilyesmiért, de sokkal rosszabbat is láttunk már ezen a téren.
Amit
ebben a postban láthattok, annak én megszavazom az 1-xxx szériában
és multipakkokban fellelhető változatok közt a dobogó
legmagasabb fokát. Nos, hát leginkább azért mert fekete és ez a
járgány szerintem ebben a színben a legdögösebb. Sőt! Nem
sokban marad el az öntvény két csúcsváltozatától – az
egyiket már linkeltem fentebb, a 2005-ös Superfastra gondolok – a
másikat meg ígérhetem, hogy középvártatva felbukkan majd e
lapokon!
Nincs
nevesítve, de az A-oszlop előtt-alatt ott van egy apró jelvény:
„SS”. A Matchbox elővette a „legkomolyabb kivitel, amit az
öntvény elbír” szokását és ez esetben jól is csinálta.
1970-ben a Super Sport volt a csúcskivitel, ami több szempontból
is érdekes. Ugyan a katalógus 396-osnak írja a V8-as blokkot, de
ez a valóságban egy 402 köbhüvelyk (6,6 liter) hengerűrtartalmú
motort jelentett, gyárilag 360 lóerőre taksálva, 5200-as
percenkénti fordulaton és 562,5 newtonméter nyomatékra már
3400-as fordulatnál. Mindehhez háromsebességes manuális váltó
járt alapáron, de négysebességes, négysebességes rövid
áttételezésű és kétféle automata is rendelhető volt. DE! A korszak legerősebb
Chevy blokkjával, az LS6-os, 454 köbhüvelykes, 450 lóerős, 678
newtonméter nyomatékú szörnyeteggel is rendelhető volt 1970-ben.
A katalógus nem említi – ezt egyébként megtalálhatjátok a
legelső, erről az öntvényről szóló postban – úgyhogy
kicsit sem lennék meglepve, ha ez is a COPO trükkel lett volna
lehetséges.
Nagyon
utálok ilyet csinálni, de be kell valljam, csak ezért az egy
járgányért megvettem volna a pakkot.
Szerintem a legjobb 1-xxx / valahanyas pakk olcsó kivitel. A műanyag azért megfolyt az öntésnél, ami egy Matchboxtól rangon aluli.
A csíkok a motorháztetőn gyáriak - de ha jól tudom, többféléből lehetett választani. Illik hozzá, vagány!
Az oldalán nem spóroltak a festéssel és ez nagyon jól áll neki. Az A-oszlop alatt-előtt ott az El Camino felirat a csúcskivitelt jelentő SS felirattal, a kerékjárati íveket kiemelő krómcsík!
A retooling jele: műanyag a plató. Nem rajongok érte, de gyakorlatilag nem von le semmit az élvezeti értékéből.
A hátuljára viszont már nem jutott festék - ezt a speciális kiadásokra tartogatták.
Nem szállít oszlopot a beltérben, ami közepesen részletes bár pizzakormányos.
Nagyon gyűlölöm az ilyesmit, de őszintén szólva megvettem volna a pakkot csak miatta.
Erdeti lakókörnyezete, a 2023-as Coffee Cruisers IV ötös csomag (Kép: eBay)
A 2021-es évből nem csak a Poop King volt az egyetlen, amit beszereztem a Matchbox úgymond "saját márkás" teherautó kínálatából. Az évben debütált a Road Stripe King is, aminek a funkcióját itt is elárulja a neve, vagyis arra készült, hogy különféle vonalakat fessenek vele az útburkolatokra.
A King sorozat járműveire való összes jellemző itt is megfigyelhető, de "platóssága" miatt leginkább a mobilbudi fuvarozóra hasonlít a leginkább. A festékszóró alkalmatosságok érhető módon kicsit robusztusra sikeredtek, de ezt leszámítva egy igencsak részletgazdag plató kialakítást kapunk. Körülbelül itt meg is állna a történet, ugorhatnánk a képekre, de van egy kis csavar a kisautóval, ugyanis tényleg alkalmas arra, hogy vonalakat "fessünk" vele a talajra. A felépítmény közepén van egy nagy tartály, ami tulajdonképpen üres, sőt, alja sincs. Ez arra szolgál, hogy egy ceruzát/filcet/tollat beletegyünk, és így tologatás közben rajzolhatunk is vele. Megemelem a kalapom a Matchbox előtt, bárki is volt, akinek ez eszébe jutott, nagyon jól tette, hogy nem tartotta magában. Egy korlátozottan használható kisautóból így csináltak egy igazi játékszert.
A jól ismert arc egy újabb verziója
Elöl és hátul is útfestésre való alkalmatosságot kapott
Részletgazdagságára nem lehet panasz, jó látszik a festésért felelős kolléga munkahelye is
Egy feneketlen tartály is van a platón
Aszimmetrikus a két oldala
Csalóka a kép, nem csálé a hátulja
Lyukas
Így húzhatunk vele vonalakat tologatás közben
Matchbox MB-25 Road Stripe King - 2021
Nem tudom milyen elv mentén kap némelyik Matchbox ilyen extra védelmet
A 80-as, 90-es évek
hazai kisautógyártása maga a terra incognita – beczl
erőfeszítéseinek ellenére is –, a Metalbox Yugoinak
története pedig az egyik legeldugottabb szeglete annak a résznek,
ami nagy fehér foltként szerepel csak a térképen.
A legnyugatibb keleti? A
típusismertetőt teljes egészében kiszervezném az
Autonavigátornak, tessenek
fogyasztani az ott olvashatókat! Ők is felvillantanak két
amerikai tévéreklámot én hozzá csapnám a szerintem
legkomikusabbat. Kicsit
védelmembe kell vennem a Yugót. Az amerikai kalandja és az ott
megszerzett rossz hírének az egyik oka, hogy a jenkik jellemzően
magasról tettek a karbantartására. Sokkal rövidebb olaj- és
vezérlés csereperiódusokat írtak elő, mint amikhez ők szokva
vannak, a leírás elolvasása meg a gyengék fegyvere. Vegyük
hozzá, hogy az USA legolcsóbb új autóját milyen mentalitású és
pénztárca vastagságú emberek vehették, máris kész a
katasztrofális megbízhatóság receptje!
Amivel
mindketten adósok maradtunk, az a mögötte lévő történet. Nos,
a következő pár mondatban nem kevés kutatómunka van! Ami biztos:
A délszláv háború idején a Metalbox GMK, az akkori
észak-jugoszláv, ma már Szerbiához tartozó – a korábbi
hovatartozását meg ne is feszegessük – szabadkai Auro Metal-tól
vásárolta meg a Yugo kisautó készletüket, dobozolta és
árusította itthon. Ami több mint valószínű, hogy nem csak
késztermékek, hanem alkatrészek is az üzlet részét képezték,
amiket aztán itthon szereltek össze. Ezt abból gondoljuk, hogy a
szintén meglehetősen homályos történetű, hazai
gyártású Matchbox CJ6-osok közt találni olyat, amiben a Yugo
beltere van. Amire nincs bizonyíték, de nem kizárható, hogy
az öntőszerszámokat is átvették és alkatrészeket is gyártottak
itthon. A magam részéről én ezt kevésbé tartom valószínűnek,
de a történetnek ez a változata is kering, ezért úgy gondoltam,
hogy megemlítem.
Az
nem világos, hogy az én példányomon is rajta lévő
megkülönböztető jelzés és rekflektor kombó a tetőn a Metalbox
által készített extra, vagy a gyártótól jön, illetve hogy ez
mikor és milyen elképzelés mentén került fel rájuk. Én azt
feltételezem, hogy a gyártótól érkeztek ezek az alkatrészek és
addig használták őket, míg a készlet tartott.
Remek
kisautó, szerintem simán hozza a korabeli nagy márkák minőségét
– ez már korábban linkelt vörösesbordó darabon látszik is. Az
én példányom marad NRFB, bár pont a fotók elkattintása előtt
leejtettem és a buborék végigrepedt – igen, rondán káromkodtam
– úgyhogy akár ki is lehetne most már bontani.
Remek kis járgány, simán hozza a nagy márkák korabeli minőségét.
A tetőn lévő akszesszoár mesebeli: Hol van, hol nincs.
Jókora zsanér a nyitható, fém hátsó ajtón. Nem lehetetlen eltörni, de dolgozni kell vele! #regenmindenjobbvolt
A fotózáshoz menet elejtettem, akkor repedt el a blister, de megvédte a kisautót. Igen rondán káromkodtam.
Húzom-halasztom ezt a
postot már egy ideje, mert a 2023-as évben ez a Matchbox volt az,
amit a legjobban vártam, de a legnagyobb csalódás volt.
1976-1986 Nekem
azt tanították, hogy feleléskor az ember arról beszéljen, amit
tud és
ne arról próbáljon, amit nem tud.
Égő, de a Freightliner FLT-ről annyit tudok típusismertetni, hogy
1976 és 1986 közt gyártották. Minden igyekezetem ellenére sem
műszaki adatokat, sem brosúrát sem sikerült kihalásznom róla az
internet feneketlen óceánjából, pár Youtube videót leszámítva,
amiből a nekem legjobban tetszőt láthatjátok itt alább.
Az
Euro Truck Simulator 2 függőségemről már rengeteget beszéltem,
amihez társul az édes testvéréhez, az American Truck Simulatorhoz
való addikcióm is. Ez utóbbiban A LEGKEDVESEBB modom, az 1987 és
1997 közt gyártott Freightliner FLB, azaz annak a nyergesvontatónak
az utódja, amit a Matchbox is megmintázott. A gyengém az amerikai
COE – cab over engine, ha úgy tetszik bulldogfülkés nyergesek,
ez meg kivételesen tetszik. Mutatok is pár képet róla, ami
egyúttal megmagyarázza, hogy miért vártam annyira az FLT-t.
A legkedvesebb MOD nyergesvontatóm az American Truck Simulator-ból, Freightliner FLB, a virtuális szállítmányozási cégem, a Jolán-TEFU színeiben. Erősen használt állapotban.
Egy másik FLB a flottából, San Francisco-ban a Golden Gate-tel a háttérben.
Sukár showcar, izé showtruck. Baby Blue.
Le vagyok húzva Már
a Ford C900 postban említettem
azon gyanúmat, hogy a Mattel elkészített vontatókat a Convoy
sorozathoz, amik végül vagy nem kerülnek be a sorba, vagy csak
később fognak. A Freightliner FLT-t is ilyennek sejtem.
Hogy
végül miért egy drága, speciális kiadásba került be, azt
elképzelni sem tudom. Oké, talán a részletes festés
megmagyarázza. Még az is lehet, hogy a (túlságosan is) bőséges
krómozás is nyom a latban, mint
a Mercedes-Benz S123-as, szintén Matchbox Collectors szériás
verziójánál.
Magával az öntvény minőségével nem vagyok kibékülve! A
gengszterfekete ablakok egy nyergesen gyakoriak, mint
a rácsos ablakok egy tengeralattjárón.
Oké, nyilván én is tudom, hogy azért vannak, hogy elrejtsék a
beltér hiányát és igen, az eredeti Convoy sorozat vontatói közt
is több volt, aminek nem volt beltere, mint aminek igen. De...
Szóval egy prémium sorozatban azért ez már fáj. Az alváz
teljesen műanyag és agyonkrómozták, hogy a vele egy alkatrészt
képező, tényleg krómozást kívánó alkatrészek szépen
csillogjanak, de az összhatást szerintem agyonveri. A kerekei bár
szépek, szerintem egyáltalán nem teherautósak és mintha kicsik
is lennének hozzá, de mindenképpen túl "peresek".
Nem
mertem felbontani, mert ha még a fentiekhez kiderül, hogy a
csomagolás is jót tesz neki, akkor a kardomba dőlök! Talán majd
egyszer, ha sikerül egy bontott, nagyon olcsóba belefutni, akkor
pótolom a képeket. Már készítettem neki a helyet a vitrinben, de
inkább eldugom az aktuális tárolódoboz mélyére.
Innen még csak-csak rendben van.
A retro festés is teljesen oké, de a túladagolt krómmal és az egyáltalán nem teherautós kerekekkel nem vagyok kibékülve.
Végtelen mennyiségű műanyag, rengeteg krómmal.
NRFB. Marad is így, pedig már előkészítettem a helyét a vitrinben. 2023 legnagyobb MBX csalódása számomra.
Kicsivel több, mint egy tucat évet kellett várnom, hogy a piros fluoreszkáló Porsche 928-as mellé a fekete színű testvérét is a gyűjteményemben tudhassam. A színét és a dekorációját kivéve mindenben megegyeznek és szerencsére még ez is kiválóan tud világítani. Ezúttal olyan képeket nem készítettem róla, hiszen azt a GR-9-nél már megtettem. Egy kis újdonságot azért ide becsempészek, ugyanis ezt szétszedtem. Kicsit koszos volt mikor hozzám kerül és mivel csavarral van összeszerelve, ezért adta magát, hogy a GR-5-ös után ez is szétszerelődjön. Láthatjátok, hogy ennek a szétszedésével egyből meg is cáfolhatom amit a GR-9-nél írtam, "hogy az első fényszórók a szélvédő műanyagjából lettek kialakítva". Külön műanyag elem, nem az ablak anyaga nyúlik előre, ami biztosan drágította picit a kisautó előállítását.
Itt már egyértelmű a dekoráció láttán is, hogy milyen autót is látunk
Ahogyan a pirosnál, itt sincs festve a hátsó rész
Darabokra szedve még jobban előjön a beltér puritánsága
A mi földrajzi
koordinátáinkon ez a Matchbox egyik legritkábban felbukkanó
terméke, ami annak köszönhető, hogy a legtöbb változata
ausztrál exkluzív kiadású volt. Vanitiszesek szevasztok!
Australian Domestic
Market Mennyire
érdekes, hogy a japán belpiacos autóknak hatalmas rajongótábora
van, annak ellenére, hogy a „rossz oldalon” van a kormányuk,
miközben az ausztrál verdáknál az ilyesmi az egy Ford Falcon XB
GT Coupe-ot – meg pár szereplőtársát – leszámítva az
ilyesmi ismeretlen és ezek is csak a Mad Max-nek köszönhetik
ismertségüket.
Viszont
az ausztrálok nagyon is büszkék a saját gyártású autóikra és
az ottani autórajongók már kezdenek besokallni attól, hogy az
XB-ket külföldre „hurcolják”, hogy V8 Interceptor replikákat
faragjanak belőlük. Ez az autókat illető nemzeti büszkeség –
amit én tisztelek és megértek – egyáltalán nem új keletű
dolog, ennek a postnak a tárgyát, a Holden FJ sorozat különböző
változatait is az „Australia's own”, azaz „Ausztrália saját(ja)”
szlogennel promótálták.
Az 1955-ös, csak a haszongépjármű változatokkal foglalkozó brosúra. Mennyire szokatlan mentalitás, hogy a minimum teljesítményt - 21 lóerő - emeli ki, míg a gyárilag megadott 60 pacis maximális csak az apróbetűs részben olvasható. Állítólag percenként 4000-re elpörgetve volt az 65 is.
Az
FJ sorozat 1953 októbere és 1956 júniusa közt készült. A
második teljesen ausztrál Holden termék volt. Négyajtós szedán,
kétajtós pickup – ausztrálul
UTE, mint ahogy arról korábban megemlékeztünk – és mint a
mellékelt ábra mutatja, zárt kisáruszállító változatokban
készült. Véleményem szerint az utóbbi kettő messze jobban néz
ki, mint a szedán. Minden változatának hátsó kerekeit egy 2,2
literes sorhatos motor hajtotta egy háromsebességes manuális
váltón keresztül. A teljesítményének a gyári specifikáció 60
lóerőt adott meg 3800-as fordulaton, de 4000-ig pörgetve – azt
mondják – a 65 pacit is előrángatta.
ADM MBX Charlie
Mack 29 változatát sorolja fel a Holden FJ-nek és nélküle
elképzelésem se lenne, hogy mikorra helyezzem időben. Az online
elérhető adatbázisok vagy meg sem említik az én, teljesen fekete
változatomat, vagy laza másfél évtizeddel datálják tévesen. A
rejtély kulcsa az, hogy az FJ öntvény 1995-ben debütál
Ausztráliában. Nem kap szokásos „MB-xx” számot egészen
1998-ig míg be nem kerül a szokásos, globális 1-75 soba, ahol
MB-40 lesz, piros és Matchbox logót visel az oldalán –
megkockáztatom, hogy nagyon klassz. 98 után is készülnek FJ-k a
Matchboxnál, 2005-ig biztosan.
Tehát
legalább 27 ausztrál verziója ismert és az enyém is egy ezek
közül – ezt mondjuk a doboza alapján nem volt nehéz kisütni.
Charlie nem datálja a kenguruföldi verziókat, tehát annyit tudunk
biztosan, hogy 1995-ben vagy valamikor utána került a piacra. A
dobozon 1995-ös a keltezés, de ez simán lehet „egy doboz jó
lesz mindhez” eset.
Hogy
milyen? Nos, nekem tetszik, az eredeti sem egy túlcsicsázott darab,
szerintem teljesen jól hozza annak a jellegzetességeit. A földrajzi
és időbeni távolság miatt abszolút ismeretlen autó mifelénk,
ezért számomra már csak ezért is érdekes – a vanitiszemről
meg már nem is beszélve!
Amikor a króm az még krómból volt. Határozottan baljóslatú a feketén.
Sok verziója van és - legjobb tudomásom szerint - egyetlen kivétellel mindegyik alatt ez a kerék van.
Apósom lazán "lehullaszállítózta". Nem is beszélek vele! Igaz nem ezért és nem azóta, de akkor is!
Oké azért talán van benne valami, de akkor már legyen inkább "pompakocsi"!
Egy pici festék a hátsó lámpákra - amik hol is vannak? - igazán elfért még volna.
A dobozból nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy ausztrál kiadás lehet.
1995-ös keltezés. A Matchbox történetének legjobb dobozának tartom ezeket a kétoldalt "ablakosakat". A legszebbnek meg a 70-es évekből valókat a fantasztikus grafikákkal.