Amikor két hobby találkozik

Tegnap este meglepetés várt, iszonyat gyorsan megérkezett egy csomag, amit csak a hét végére vártam. Benne egy 1939-es Peterbilt kamion modellje, rajta a másik nagy szerelem, a Sinclair felirat. Persze ez a Sinclair nem az a Sinclair. Az amerikai olajcég és gyerekkorom első számítógépének angol előállítója csak névrokonok. De attól még poén! Úgyhogy az új kedvencről szerepeljen itt pár hevenyészet fotó, közel sem a megszokott minőségben.

Moosehead Kenworth Cabover

Már régebben megtaláltam ezt a fantasztikus összeállítást az Americana-n az amerikai kamionokról és a szépséges Moosehead Kenworth szerelvény kapcsán – no meg azért mert a következő majd itt szereplő két-három szerelvény is ilyen vontatóval bír – most kapóra jön az írás, mely többek között azt is tisztázza mi is az a Cabover. A kanadai sörmárka színeiben pompázó Convoy Collectibles szerelvény semmi olyan sajátossággal nem bír, amit korábban ne tárgyaltam volna más CC kamionok kapcsán, és ezért külön említésre méltó lenne – egyszerűen csak szép.

Motor City Online tribute - Part 2.

Mint arról már korábban írtam, egyszer volt, hol nem volt egy fantasztikus autós MMORPG. A Motor City Online-ban szereplő klasszikus járgányokból szerencsére a Matchbox is feldolgozott párat ezért az érdekesség kedvéért igyekszem felidézni azt, ahogy MCO-ban megjelentek ezek az autók és azt, ahogy a Matchbox öntötte őket formába. A fentebb már citált első részben megemlékeztem a legendás Ford A Model-ről, de ami a Matchbox részét illeti a dolognak, a kisteherautó változatot mutattam be, ami a játékban nem szerepelt. Hogy egész pontos legyek, a Matchbox féle Ford A sem azonos a játékban szereplővel. Ott a „Three Window” – azaz Háromablakos – kupé szerepelt, melynek nem volt egy-egy kis ablaka a „b oszlop” mögött, míg a Matchbox ez a verzió. Az lenne a furcsa, hogyha a megjelenés évével nem lenne valami kavarás. Az autók alvázán 1979-es dátum szerepel, de az első katalógus, amiben felbukkan az az 1981-es. Sajnos az én barna MB-73-masom – ami a számos MB-73 színváltozat közül szerintem messze a legjobban néz ki –, meglehetősen ütött-kopott, a legjobb indulattal is csak C+ állapotú. Szép állapotú MB-73-ról készült képért Areh-hez kell fordulnunk. Ezzel szemben a fekete, az oldalán lángnyelveket viselő, széles hátsó kerekű, Hot Rod A Model 1987-ben jelenik meg. A másik Model A-tól a kerekeken kívül egyetlen ponton különböznek: a Hot Rod változaton nincs hátul kialakítva a csomagtartó ajtaja.

The Matchbox Convoy project

Tegnap este, teljesen véletlenül rátaláltam a Matchbox Convoy bibliára! Egyszerű a megjelenése, de hiánypótló munka! Ki is tettem a linkek közé.

Matchbox Convoy Collectibles - Dos Equis Ford Aeromax

Igyekszem nem ismételni magam, hiszen szinte minden fontos dolgot leírtam már a Convoy Collectibles-ről a Labatt Blue Mack CH600 kapcsán. Most a második olyan vontatóról követnék el pár mondatot, mely már a gyerekkorom után került be a Convoy sorozatba és jelenleg is „aktív tagja” a Matchbox kínálatának. A Ford csőrös Aeromaxával kapcsolatban Areh kivételesen cserben hagy, így csak találgatom, hogy az 1-75 sorozatban nem is jelent meg ez a vontató szólóban – szemben a legtöbb más vontatóval -, legalábbis az 1-75 guide-ban nem lelem nyomát. A szokásos Convoy kerekű – a Pepsi feliratú – változaton 1991-es a dátum az alvázon, így ezt az évet kell elfogadnom a debütálás éveként. Egyébként a képeken szereplő másik két változaton is ez az év szerepel. Érdekes, hogy pusztán az, hogy milyen színűek a műanyag alkatrészek, mennyit dobnak a modell megjelenésén. A sötétkék, 2005-ös változat szürke, olcsó plasztikja rettentően gagyivá teszi szegény vontatót, míg a Convoy Collectibles fekete persze viszi a pálmát. Érdekes nyomon követni a vontatmányok evolúcióját is! A fehér, Pepsi „articulated trailer” a legrövidebb és a Convoy sorozat megjelenésekor is jelen volt már a sorozatban 1981-ben. A teljesen fekete Dos Equis – ami egyébként egy mexikói sörmárka – színekben pompázó, szépséges fém vontatmány 1996-ra datálódik és nyilvánvalóan sokkal hosszabb – és talán sokkal arányosabb – mint az eredetileg bemutatott utánfutó. A 2005-ös Michelin vontatmány szinte színtiszta műanyag, de hosszában megegyezik a Collectibles utánfutójának hosszával. (A képek csalnak némileg.) Igazából ezen kívül semmi köze a többi vontatóhoz. Sőt! A hátsó ajtó felfelé nyílik, igénytelenül, a másik kettő kétszárnyú ajtajaihoz képest.

Érdekes, hogy a legújabb a legigénytelenebb. Felfelé nyíló ajtó.

Matchbox MB-24 Shunter - Pop goes the Diesel

Már a Container Playset kapcsán értekeztem az MB-24-ről, de lévén a playsetben debütáló, ritka műanyag mozdonyból hozzájutottam a gyakori, fémtestű, már „valódi” Superfast változathoz, így az ott olvashatókat van bőven mivel kiegészíteni. Mindenekelőtt a Shunter nem a kis sárga dízelmozdony neve, vagy gyártója, hanem nemes egyszerűséggel annyit tesz tolatómozdony. (Ugyanez „amerikaiul” switcher, vagy shifter.) A két változat csak első ránézésre ugyanolyan, a valóságban sok részletben eltér. Az alvázuk teljesen különböző, az első ütközők környéke és a vonószem eltér, míg a hátsó homlokfal mintázata is más. A fém változat „D-1496 RF” matricát kapott, de ablakaira változatlanul nem futotta szélvédőre. A belső tér valamivel igényesebb, mint a prototípusként is felfogható műanyagon, hiszen az teljesen üres, a motorházba is belátni. A fém már kapott egy lemezt a vezetőfülke és a motortér közé, műszerekkel és két székszerű valamivel, ami akár fellépőként is felfogható. Roppan érdekesnek találom egy-egy modell ilyenfajta evolúciójának nyomon követését!

Balról a műanyag, jobbról a fém. Alább szintén.
Felül a műanyag, alul a fém. Az alvázuk is teljesen más.
Más vonószem, eltérő színű ütközők és körülöttük a mintázat.
A hátfalon hasonló a helyzet.
A vakus képen látszik a fém változatban a műszertábla.

Oh Lord, won’t you buy me a Mercedes Binz?

Mint azt a vicc is mondja: „erre nem számítottam”. A TP-14-ről szóló postban utaltam már az eredeti, regular wheel Mercedes-Benz Binz mentőautóra. Nem gondoltam volna, hogy az MB-3 1969-ből ilyen hamar az enyém lesz. Sajna ebből a példányból – mint a zömükből általában – hiányzik a hordágyon fekvő paciens. A képeken jól látszik a késői, már széles Superfast kerekeken futó változat és az eredeti közötti különbség. Nem gyúrok a „minden változat kell” gyűjtésre, de mostmár szeretnék egy vékony Superfast kerekűt is…

Annyira érdekes, hogy az idő előrehaladtával az apró részletek hogy tűnnek el és nem csak konkrétan erről az autóról, hanem úgy általában a játékautókról. Ezen a darabon - mely három évvel idősebb, mint én - még a Mercedes-csillag is megvan a hűtőrács tetején.

Matchbox TP-14 - In the army now – Part I.

Amennyire én látom, a Matchbox viszonylag kevés katonai festésű – azaz olívazöld –, Superfast-jából meglepően sok a Mercedes-Benz termék. Ráadásul ezek is az errefelé ritkább és ezért méregdrága Twin Pack-ekben láttak napvilágot és hogy még durvább legyen a helyzet, ezek a katonai cuccok a Twin Pack-eken belül is a drágábbak. Óvatosan mozgok csak ezen a területen anyagi okokból, ezért nagy öröm, ha sikerül rátennem a mancsom egy új darabra. Areh 1979 és 1980 közé teszi azt a TP-14-et, ami a Mercedes-Benz Binz Ambulance és a Mercedes-Benz 300SE „besorozott” változatát tartalmazza. (Csendben megjegyzem, hogy Areh hiánypótló munkája pont a Twin Pack-ek esetében kicsit pontatlan, de jobb forrás híján higgyünk neki.) A két járgány azért is érdekes, mert sok változatuk létezik. Alapvetően mindkettő, mint Regular Wheel látta meg a napvilágot, de a Superfast-ra váltás keretében több részletük is módosult, majd aztán kivonták őket a sorozatból. A Binz-ben eredetileg volt hordágy és nyitható volt a hátsó ajtó. A hűtőrács és a két első lámpa az indexekkel az alvázból nőtt ki, és így „krómszínű” volt. A katonai változaton – de létezik ilyen polgári fehér is – már nem nyitható a hátsó ajtó, és csak a hűtőrács nyúlik ki az alvázból. A 300SE hasonlóképp először a nyitható oldalajtóit hagyta el a Superfast tranzíció során, aztán a nyitható csomagtartóját is. Érdekes gondolat, hogy pont egy kétajtós kupé lenne vezérkari autó, de fogadjuk el, hogy a Matchboxokat tervező mérnököknek is pont olyan nagy volt a fantáziája, mint a gyerekeknek, akik aztán a késztermékeket tologatták. Lehetséges, hogy bakot lövök, de én úgy tudom, hogy a két kocsi polgári változata, melyeket az 1-75 sorozatban készítettek, a vékony fajta Superfast kerékkel készült, míg a Twin Pack-ben széles, de kis méretű Superfast kerekeken guruló változatokat csomagoltak. További érdekesség, hogy mindkét autó alvázáról hiányzik az évszám – a helyén kis kitüremkedés látható csak.

Matchbox MB-66 Ford Transit

Megvan az a kisteherautó, amihez már majdnem illik arányaiban a Fork Lift Truck, amiről bővebben itt olvashatjátok, amit összehordtam. A Ford Transit az MB-66 -os sorszámot viseli az alvázán és 1977-es dátumot. Csodálkozik valaki, hogy az első katalógus, amiben szerepel az 1978-as? Érdekessége, hogy a plató egyik oldalfala „le van nyitva”. A rakomány „Fragile Spares” (Törékeny Pótalkatrészek) feliratot visel és gyárilag is befőttesgumi hivatott a helyén tartani.

A platót már a gyárban lehajtották nekünk.

Transit villástargoncával. Majdnem jó méretben.

Matchbox MB-39 Mack CH600 és CCY05 C-M Convoy Collectibles – Labatt Blue Mack CH600

Sikerült ismét olyasmibe belenyúlnom, mint a Spectrum esetében: Valami olyasmi tetszik, ami nincs sehol dokumentálva, de igyekszem összeszedegetni a puzzle kis darabjait és a vége az lesz, hogy előbb-utóbb én tudok a legtöbbet a környéken a témában. (Csak szerényen, mint az ibolya…) Az eBay-en korábban is láttam már Convoy Collectibles modelleket, de lövésem sem volt, hogy pontosan mik ezek. Csak az volt biztos, hogy 25-60 font között mérték őket. Aztán belebotlottam párba olcsón. Az esélytelenek nyugalmával licitáltam és nyertem. Így már tudom, hogy mi fán terem a Convoy Collectibles. Gyakorlatilag ugyanazok az 1:100-hoz közeli méretarányú kamionok, mint a „sima” Convoy sorozat, csak éppen alaposan feljavítva. Ezek már nem játékok, egyértelműen gyűjtendő darabok. Egyébként érdekes, hogy a Charlie Mack féle enciklopédia is egy kalap alatt tárgyalja a Convoy és a Convoy Collectibles modelleket, egyedül a gyári jelölések (CY/CCY) adnak némi támpontot. A vonatatók alváza és felépítménye megegyezik, de a festésük, a kiegészítők és a kerekek különböznek. A mellékelt képeken a Mack CH600 Aerodyne két változata látható. A fehér az eredeti, 1990-ben az MB sorozatban debütált (MB-39), vontatmány nélküli változat. Természetesen a Matchbox itt is hozza azt a zavarba ejtő szokását, hogy az alvázon a fenti dátum szerepel, de csak az 1991-es katalógusban jelenik meg először. Jól látszik, hogy a kék színű Collectibles változat mennyivel finomabb fényezést és festést kapott. A lökhárítók, a hűtőrács, üzemanyagtankok, a fényszórók, szélvédőkeretek, de a karosszéria apróbb részletei is hangsúlyosabb festést kaptak. Feltűnő részlet a két visszapillantó tükör és rajtuk – mondjuk pont az a részlet szerintem túlzás – a feltűnő CB antennák. Mások a kerekek is. A játékszernek szánt darabon a jól ismert, nyolcküllős kerekek vannak, elől-hátul azonos méretűek. A Collectibles kivitel króm felniken és azokon gumi kerekeken gurul. Az első tengelyen lévő kerekek nagyjából fele akkorák, mint a hátsók. Óriási az eltérés a vontatmányban is. A Convoy Mackre egy Ford Aeromax vontatóról kölcsönzött, „box truck” vontatmányt kapcsoltam, aminél a Collectibles vontatmánya – mely alvázán Matchbox Ultra feliratot visel – lényegesen hosszabb. De nem ez az egyetlen különbség. A vontatmány kézzel festett, teljes egészében fémből készült – beleértve a hátsó ajtókat is. A kerekek ugyanolyanok mint a vontatón és lényegesen hátrább helyezkednek el, mint a játékszer javarészt műanyag utánfutóján. Apró kiegészítőket is kapott, mint például sárvédő gumikat, lökhárítót és világítótesteket, felhajtható támasztó lábat és pótkeréktartót. A kanadai sörmárka színeire festett Mack CH600 Aerodyne és vontatmánya egy felirat nélküli, fekete műanyag talapzatra csavarozva érkezett, de ez nem mindegyik Collectibles modell tartozéka. Maguk a modellek teljesen dísztelen, fehér papírdobozban érkeznek, melyeken belül masszív, hungarocell doboz gondoskodik arról, hogy ne sérüljenek meg a szállítás során.

Mack CH600 Aerodyne-ok egymás között. Na, melyik lehet a Collectibles?

Fedezze fel az apró különbségeket!

A sörös nagyobb.

Több részlet, fantasztikus festés.

Igen, másik oldaluk is van.

Egy közeli a pótkeréktartóról, meg a felhajtható támasztólábról. Ez utóbbi, ha le van hajtva, akkor gyakran nem akaródzik neki felhajtódni, ha meg mégis sikerül, akkor nem szeret ott maradni. Megoldás: NEM PISZKÁLNI!

Motor City Online tribute - Part 1.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fantasztikus MMO autós játék. A Motorcity Online maga volt a non-plusz ultra minden amerikai autó megszállott számára, a tuningolás, mindent szétszedés és összerakás lehetőségével, megunhatatlan. Aztán… Aztán idő előtt lelőtték, mert pénzügyileg kudarcnak bizonyult. Óriási ostobaság volt, de csak az USA-ban forgalmazták. Ott, ahol a tuningolt import verdák a menők, a klasszikus amerikai vasak a fiatalok szerint csak a lúzer nagypapáknak meg a mexikói bevándorlóknak valók. Nem is értem az Electronic Arts-ot – a kiadót – az online bétateszt tele volt európaiakkal. Lehet, hogy csak az időeltolódás miatt, de a bétában sokkal több európait láttam, mint amerikait. Kedves emlékként őrzöm, mikor a nagyszájú „Suomi Power” nevű fiatalembert aláztam szénné. De nem ide akartam kilukadni.

A játék miatt szerettem meg a Ford A Model-t. A T Model, melyet 19 évig gyártottak, elsöprő siker volt, de 1926-ban a konkurensek már több luxust, fejlettebb autókat kínáltak ugyanazért a pénzért. A cégnek lépnie kellett. A finoman szólva is ősi T-hez képest az A óriási lépés volt előre. Az első autót 1928-ban láthatta a nagyközönség, és bár csak négy évig gyártották, igencsak népszerű volt. V8-as motorral szerelt változata volt az első, az átlagember számára is megfizethető nyolchengeres. A második világháború után az autó ikonná nőtte ki magát, hiszen olcsó és nagy számban rendelkezésre álló alapot kínált a szárnyait bontogató Hot Rod szubkultúrának. A Beach Boys „Little Deuce Coup”-ja pedig végképp halhatatlanná tette.

A Ford A-t rengeteg változatban gyártották, kétajtós, négyajtós, keménytetős, vászontetős, kupé, platós és dobozos kisteherautó egyaránt készült.

Ez utóbbiból számtalan különböző festésű látott napvilágot a Matchbox logó alatt. Úgyhogy akad, aki pont ezeket gyűjti. Igazából sohasem fordítottam nagy figyelmet az MB-38-nak. Szokás szerint kavar van az évszámokkal. A Model A-k alvázán 1979-es dátum olvasható, de legelőször az 1981-es katalógusban szerepel.
(Folyt. Köv.)

1938-as "3 Window" kupék az MCO-ból

"Munka közben" - Ford A Model

NRFB