Tapasztalatom
szerint a kisautó gyűjtés óhatatlan velejárója, hogy olyan darabok is
bekeverednek a gyűjteménybe, amik nem feltétlenül reprezentálják a gyűjtő
ízlését. Keletkeznek ezek leginkább úgy, hogy ajándékba kapja az adott darabot
az ember, vagy valami internetes piacteres vásárlás hordaléka az ilyesmi. Mai
szeánszunk tárgya pont ilyen darab, ami bizonyos szempontból még az
“állatorvosi ló” ismertető jegyeit is magán viseli.
Az indiánfőnök tűzmadara
Szokásos
típusismertetőnket letudnám egy linkkel egy érzéssel adagolt lexikális tartalmú postra a
múltból – ahonnan aztán ízlés szerint lehet tovább kattintgatni Firebird
ügyekben. Hogy azért ebben a postban is legyen valamiféle érdekes tény
olvasnivaló: Ti tudtátok, hogy Pontiac egy indián törzsfőnök volt, aki
felkelést szított a britek ellen, nem sokkal azután hogy az indiánok a
franciákkal háborúztak?
Ezen kívül a
típusismertetés oltárán még áldoznék az 1977-es Firebird katalógussal is. Azért
ezzel, mert bár az alvázon nincs évjárat megjelölés, a South Texas Diecast erre
a modellévre datálja ezt a járgányt.
Imidzsrombolás
A (képzeletbeli) „hogyan
szerezzünk új barátokat” mozgalmi tevékenységem jegyében comingoutolnék egyet:
Nem vagyok valami nagy Hot Wheels rajongó, mert az amerikaiak közel sem azt az
iskolát követik, amin én a gyerekkori Matchboxaimmal felnőttem. Azaz vagy teljesen fantázia szülte egy kisautó,
vagy a lehetőségekhez képest precízen követi a megmintázott eredetit – ami
aztán vagy összejön, vagy nem, de azért a 70-es években az igyekezet azért
látszott. Ki nem állhatom a csicsás festést (pipa), az aránytalan, óriási
szekérkerekeket (pipa), és a miattuk kényszerűségből óriásira vágott
kerékjárati íveket (pipa), illetve az elsőnél teljesen indokolatlanul sokkal
nagyobb hátsó kerekeket (pipa).
Ezen az 2010-es
mainline-ból származó kisautónál ezek a „nem szeretem” részletek bizony
mind-mind ott sorakoznak.
Szódával elmegy
Persze, tudom én
azt, hogy ez egy játékautó és nem makett, mégis szeretem, ha egy játék minél
pontosabban követi az eredetit. Hogy ez nem túlzó elvárás, azt bizonyítja a
tény, hogy az akadályt még a kevésbé neves(ként számontartott) ázsiai gyártók is
rendre megugorják.
Az 1978-ban
debütáló modell 2006-ban lecserélik, de bevallom férfiasan én egyáltalán nem
érzékelem a kettő közti különbséget a képek alapján. Az viszont biztos, hogy a
megmintázás nem sikerült valami jól, a hátsó szélvédő környéke rettentően duci,
olyan mintha felszedett volna popóra pár extra kilót. Feltételezve, hogy a
Texasiaknak igazuk van és ez tényleg az 1977-es autó miniautúrája, néhány apró
részletből – melynek egy részét teljesen eltünteti a festés - arra
következtetek, hogy ez igazából a Firebird csúcsváltozata, a Trans Am. Erénye,
hogy az alváza is fém, szóval ez még a “volt benne anyag” érából való. A
beltere azonban botrányos! Szinte már
az is jobb lenne, ha egyáltalán nem lenne.
A Hot Wheelsnek nagyon „el tud sülni a keze”, különösen amerikai autók
esetében. Ez most nem az az eset.
Eddig jó! Már persze ha elvonatkoztatunk a festéstől.
Jaj! Azok a felnik, azok a színek!
Szekérkerekek, ronda lángnyelvek... Redneckmobil!
A beltér jobb lenne ha nem lenne.
A szélvédő színéről ne is beszéljünk és deréktől lefelé, fenéktájt felszedett pár kilót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése