Felújítás: Matchbox MB-75 Ferrari 250 GTL Berlinetta

Lassan már idejét sem tudom, hogy mikor fogtam bele átalakításba. Azt is csak onnan tudom, hogy mikor írtam posztot, hogy vissza tudom keresni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem ötletek. Csak azok a tervek nehezebben jutnak el a tényleges megvalósításig. Néha azért egy-egy projekt átcsúszik és pár nap múlva készen pihen az asztalomon.

Joe is már megírta párszor, hogy nagyon jó dolog, amikor a Matchbox elővesz egy-egy régebbi öntőformát. Csak az a baj, hogy ritkán nyúlnak ilyen mélyre. Jelen posztunk alanyából sem lett reinkarnáció. Eddig. Bízni szabad!

Öreg csataló

A Matchbox a Berlinettát jelen formájában összesen 4 évig gyártotta, 1965-től 68-ig, majd 69-ben átváltottak a sokküllős kerékről a még mindig gumizott, de teli dísztárcsás verzióra, amit számos más modell is megkapott. Végül még 1970-ben megérte a Transitional érát és megkapta a vékony Superfast kereket. Emellett a zöld színt is elhagyták és megkapta az autentikus piros színt.

Az igazság az, hogy egy kissé elfogult vagyok a modellel kapcsolatban. Részben azért, mert az eredeti is számomra a világ egyik legszebb autója. Részben azért, mert különösen kedvelem a Matchbox gumikerekes éráját is. Ebben pedig egyesül a kettő. Plusz itt már történt egy méretnövekedés, ami miatt bátran oda lehet tenni egy mai Matchbox mellé. Sőt! Talán még picit nagy is. Emellett szerintem borzasztóan jól el vannak találva az arányai. A sárvédők nincsenek átalakítva, hogy a kerekek passzoljanak alá. Szépen be vannak suvasztva a kerékdob mögé. Megvan a finom kis B oszlop is és ami külön öröm, hogy nincsenek hatalmas öntési sorják. Tény, hogy a beltér nem egy mestermű. Kaptunk üléseket meg kormányt, de ez akkor is egy ötven éves játék. Ennél kissé bántóbb, vagy inkább furcsa, hogy kapott vonóhorgot. Lehet, hogy GT autó, de egy 612 Scaligettivel sem vontatnak Yachtot. Persze tudom, ez egy játékautó.

Sajnos a kora miatt elég kifogni egy jó állapotú darabot belőle. Az enyém is elég megviselt volt. A festék nagy darabokban kezdett leválni róla, így inkább felgyorsítottam a dolgot kromofággal. Szerintem már több mint fél éve lemartan, összerakva állt a polcomon, amikor rájöttem, hogy minden eszköz adott a felújítására. És akkor már egy kicsit tovább is mentem.

Az autó színét megtartottam. Nagyon hasonló árnyalatú zöld került rá. Viszont egy kis egyediesítés belefért. Ezért az egészet felpolíroztam- amennyire lehetőségeim engedték- és erre festettem rá üvegfestékkel. Igazából össze kevertem a szezont a fazonnal. Ugyanis hasonló elven festették anno az első Hot Wheelseket. Sőt. Ugyan ezt az elvet használtam a 280SL újraélesztésénél is. Végül csináltam egy kis részletkiemelést elöl, hogy mégse legyen teljesen olyan mint a gyári.

1965. Két évvel előtte készült el az igazi.

Ha belegondolunk olyan, mintha ma mintáznának meg egy 458 Italiát.

Méretben már akkora, mint a kortársak. Ezért is szeretem annyira.

Két parádés autó. Parádésan lekicsinyítve.