Öregszem. Itt van ez a
kisautó, amire világosan emlékszem gyerekkoromból, hogy utáltam.
Talán nem is volt ilyenem, de az utálat az biztos. Lehet, hogy a
gyerekember Playboya, a Matchbox Katalógus felett volt az
utálkozásom, vagy valamelyik osztálytársam példánya felett.
Erre most vén fejjel meg kifejezetten tetszik. Az is lehet, hogy az
e lapokon oly népszerű betegség a vanitisz – szeretünk minden
dobozos, kisáruszállító szerű holmit – teszi.
A
hetvenes években a Matchboxnál imádták a sohasem volt
fantáziaautókat. Volt ami saját
kútfőből fakadt,
akadtak
koncepcióautók,
volt olyan is, ami csak
egy méretarányos makettig jutott el a létezés rögös
országútján,
de olyan is, ami soha nem jutott túl egy papírra vetett
látványterven. Hogy miért? A
drog rossz, éééértem?
Mert ez volt a divat, menő
volt, ami futurisztikus.
Történt,
hogy az 1960-as évek végén – én 1968-ra tippelek –, a
Telegraph című lap hétvégi kiadása
autótervezési pályázatot hirdetett. Nagyjából 1200 pályamunka
érkezett és a zsűriben olyan urak ültek, mint Andy Taylor, a brit
Ford akkori gyártásért felelős igazgatója, Alec Issigonis a Mini
apukája és végül, de leginkább maga Nuccio Bertone,
foglalkozását tekintve dizájnisten.
A
pályázaton erősen a „futottak még” kategóriában lett
eredményes, nevezetesen a tizedik a vigaszdíjasok (nem vicc) között
egy „Six-Seater”, azaz Hatüléses nevű terv – az én
szubjektív véleményem szerint ezek közt amúgy pont ez néz ki a
legjobban. A tervezőjét P. F. Freemannek hívták és annyit lehet
róla még tudni, hogy Coventryben lakott, annak is a Finham nevű
részén, az Egyesült Királyságban. A Hatülésesben három
üléssor volt, melyből a második háttal volt elhelyezve a
menetiránynak és keresztben beépített farmotor hajtotta volna. Az
autó közel szimmetrikus és valahogy úgy tűnik, hogy a „menős”
vége a „jövős”, legalábbis ha én tervezem, akkor az orra
lett volna annyira döntött szélvédővel szerelve, mint a fara.
A Weekend Telegraph cikke, az akkor még "Six-seater" nevű alkotással az utolsó előtti oldalán.
Szerintem
Freeman úr nem kevesebbért felelős ezzel a tervvel, minthogy
kifundálta a legjobb családmobilt, a minivant, sok évvel azelőtt,
hogy az népszerű és elterjedt lett volna.
A
dátumokkal kapcsolatban azért vagyok zavarban, mert magát a
Weekend Telegraph cikket sikerült kibányásznom az internet
bugyraiból, de azon nincs keltezés, csak egy utalás, hogy pár
hétnyire vannak „az ötvenedik Motor Show-tól”, amiből én a
International British Motor Show-ra tippelek. Azt viszont nem
sikerült kiderítenem, hogy ebből mikor lehetett az ötvenedik,
mert nem minden évben rendezték meg az első, 1903-as óta, például
a Második Világháború alatt volt kihagyás, de hogy pontosan mely
években, már ezt sem sikerült kiásnom. Azért tippelem az
1968-ast, mert jelen szeánszunk tárgyának az alvázán 1970-es
keltezés olvasható.
Az első minivan
Egy
csupán tervrajzként létező autónál értelemszerűen nincs mihez
hasonlítani, de az 1971-ben debütáló, az akkori katalógus
szerint 1:55 méretarányú Inter-City Commuter igencsak épkézláb
kisautónak tűnik. Van részletes beltere, világítótestek,
kilincsek, hűtőrács kialakítva a karosszéria és az alváz
fémjéből, de még tetőcsomagtartó is. Szerintem mindenkinek a
bordó verzió ugrik be az 1-75 sorozatban 1974-ig megtalálható
kisautóról, de Herr Falkensteiner gyűjteményében megtekinthetőek
a legitim változatok, meg azok is, amik sohasem kerültek gyártásba.
(Muszáj megnéznetek, ha más nem a vontatókocsi prototípus
miatt.) A korai, már eleve Superfastnak készülő kisautó szépen
gurul, rugózása ugyan minimális, de szemben a gyerekkori
önmagammal, most már kifejezetten kedvelem. (Van egy eladó
példányom belőle, ami
első látásra tökéletes,
de másodikra már látszik, hogy előző
tulajdonosa megtuningolta egy kicsit,
ami amúgy egyáltalán nem vállalhatatlan. Igen, ez itt a reklám, nem a helye.)
Részletes és nem csak kívül.
Ugye, hogy nehéz megmondani, hogy melyik az eleje?
3 megjegyzés:
Az a Dodge Wrecker gém oda kendácsolva nagyon érdekes koncepció...
Úgy jön mintha menne. De az a kézzel festett látványkép a zöld prototípusról azért nagyon jó.
Múltkórjában utánanézve én is csak az újságcikkig jutottam, de az azért érdekelt volna, hogy mi alapján választották pont ezt a koncepciót gyártásra. Nekem amúgy mindig is tetszett, bár kezdettől látszott rajta, hogy valszeg nem létező autó.
Megjegyzés küldése