Azt hiszem ez a kocsi joggal tartozik az angol klasszikus sportautók közé vagy akár jelképezheti is azokat. Kétüléses, bőrbelsős, fabetétes, nyitott, erős, krómokkal itt-ott megtűzdelt sportos de mégis elegáns. Old school, ahogy ma mondanánk.
Ebből még bármi is lehet, a látvány nem árulkodik a felépítményről. A primitívtől a letisztultig sokféle jelzővel lehetne a padlólemezt illetni
Mocsokban fetrengve
Kopott, de van benne fantázia
A technikatörténet dióhéjban
A háború megviselte brit autóipar erősen gyengélkedett, üzemanyag és alapanyaghiány volt, sokan kiszálltak az autóiparból. Az előrelépéshez és elismeréshez egy merész és előremutató modellre volt szükség. William Lyons a Jaguar tulajdonosa tudta ezt amikor maga és vezető mérnöke William Heynes megtervezték az XK 120-ast. A 120-as elnevezés onnan ered, hogy a kocsi végsebessége 120 mérföld (mintegy 193 km/h) volt óránként. Föltűnhet, hogy a kocsi formája a háború előtti olasz-francia (Bugatti, Delaheye) vonulatot követi a stílusában, azonban számos újdonságot tartalmazott műszakilag. Három karosszériaváltozatban gyártották, nyitott, nyitható tetős és zárt fülkével. Százhatvan lóerős motorral és négysebességes váltóval szerelték. Négy dobfék lassította a 3442 köbcentis sorhatos által mozgatott kasznit. Elöl torziós hátul laprúgós felfüggesztése volt. A vászontetőt az ülések mögé lehetett behajtani. Az ajtókon nem volt külső kilincs, egy belső zsinórt meghúzva lehetett az ajtókat nyitni.A kocsit 1941-54-ig gyártották.
Ez a példány Ralph Lauren gyűjteményéből való és a bostoni szépművészeti múzeumban volt kiállítva így. (Kép: Wikipédia)
Amikor 1948-ban a londoni Motor Show-n az új kocsit bemutatták, nagy érdeklődés vette körül. Lyons 100-200 példány gyártását tervezte. A nagy érdeklődésre való tekintettel azonban, a kézzel megmunkált alumíniumelemeket tömegesen gyártható acélra tervezte át, így ez alapján jól megkülönböztethetők a korai és későbbi példányok. Az első példány vevője Clark Gable volt. Jóllehet túraautónak tervezték, mégis sok versenyen indultak vele, mi több, még Le Mans-ban is szerzett győzelmet 1951-ben. Korának leggyorsabb tömeggyártású autója volt, több rekordot is megdöntött annak idején. Manapság akár 125 ezer dollár is adnak egy-egy szebb példányért.
Modernesítés
A hozzám került kisautó nem volt igazán rossz állapotban, viszont kívánkozott a megújulásra a kopott , bár stílusában eltalált festése. Egyszerű szerkezete, egy könnyűnek látszó gyors felújítást ígért. Az eredeti szín bár nem volt rossz, de ha már hozzányúlok akkor legyen ez is valami különleges. Ezért kevertem ki a barnából és az ezüstből ezt az enyhén metálos színt. Ami ugye nem annyira korhű talán, de rájátszik az eleganciára, nem keveset. A Matchbox egyébként több színben és évjáratban is kiadta, a pirostól a kéken át a feketéig, többféle kerékkel is. Formára jól eltalálták, hozza az eredeti kocsi jellemzőit.
Az ilyen egyszerűnek tűnő kis „csak átfestem és kész” típusú munkák sem olyan egyszerűek. Azon túl, hogy szétszedés után kiderülhetnek egyéb belső károsodások, alaposan ki is kell tisztítani a belsőt a szöszöktől, ragacsoktól, rozsdától. A fém részek egy finom olajos átdörzsölést is kapnak. Olyan használt kisautó szinte nincs is amelyik ne lenne belül rozsdás, kiváltképp, ha acéllapos rugózása vagy acél tengelye van.
Ablak a világra az utakra
A teljesen letört szélvédőt is pótoltam. Az eredeti nem volt egy nagy szám, jobban áll neki az új. Az ablak helye a karosszériában egy nagy rés, amit betapaszoltam, mert nem volt akkorára szükség az új szélvédő rögzítéséhez. A szélvédő ennél a típusnál nem a beltér és a karosszéria találkozási élén van, hanem a karosszéria tetején előrébb van elhelyezve. Érdekes, elegáns Jaguaros megoldás. Ezért tettek egy nagy rést a fémbe a vastag műanyag elem rögzítéséhez. Viszont éppen ezért az új szélvédőnek egy kis nyelet kellett kialakítanom, ami belecsúszik a leszűkített résbe. Az eredethűség kedvéért a szélvédő kapott egy kis csillogó krómkeretet is.
Az ablak fogadóvájatának kialakítása sablon segítségével
Az ablak a nyéllel és ahová majd becsusszan
Ha már hozzányúlok az autóhoz, akkor mindenképpen feljavítom azt, olyan munkákat is elvégzek, amit a gyárban nem tettek meg ilyen vagy olyan oknál fogva annak idején. Ilyen például a beltér ki- vagy átfestése. Sokszor idióta furcsa színű belsőket tesznek a kisautókba, amik még csak közelítően sem mutatják a valósághoz közeli hangulatot. És itt nem a feketére vagy fehérre gondolok, hanem a kék és a piros mindenféle árnyalataira. Persze van ilyen kárpit is a valóságban csak nem mindegy, hogy melyik autóhoz párosítjuk hozzá. Ilyen extrém esetekben inkább átfestem a belteret.
A beltér némileg elegánsabb, bőr-fa kombinációjú imitálása. Az "English Fog Metal Pearl Grey" színt inkább betonszürkének mondanánk mifelénk
Ennél az autónál is ez történt. Jóllehet a piros bőr belső autentikus ebben az esetben, de például a műszerfal már fából, krómozva vagy bőrrel bevonva készült annak idején. A kormánykarima viszont fa. Ezt tehát más színre kellett festeni. Pici króm díszítések is kerültek még bele. A külsején a lámpákat, rendszámot festettem ki. Egy újabb, restaurált kisautó menekült meg az enyészettől ezúton. Szebb és jobb, mint az eredeti, méltóképpen hirdeti a márkát a vitrinemben a többi Jag között.
A testvérek mindig befurakodnak a képbe
Ez ám az elegáns formavilág
Az a háromküllős lámpaüveg osztás nagyon pofás
Lehet, hogy az ütközőfélék kissé eltúlzottak?
A gömbölyű fordított ék tipikus esete
2 megjegyzés:
Azt hiszem, hogy ez is egy olyan autó, amit csak akkor kezd el értékelni az ember, ha betöltött egy bizonyos kort. Gyerekként biztos nem tetszett volna.
Igen, ez már az idősebb fiúk játékszere.
Megjegyzés küldése