Nem sok maradt már hátra a Corgi Superhaulerből, ez az utolsó előtti példányom a sorozatból. Hogy előre lelőjem a poént: Ez egészen jó.
Természetesen ehhez a darabhoz is az ETS2 adta az indíttatást – az egész haszongépjármű szexualitásról bővebben itt. Ugyan a játékban alapból FH12 nincs, csak az egy generációval későbbről kezdve a második és harmadik generációs FH16-ok, de modként elérhető. Nyilván kellett nekem ilyen.
Első generáció,
1993-1998
Az
alcímből kiderül, hogy a svédek mettől-meddig gyártották az
FH12 és FH16 első generációját. A név a macska
és a vakond szavak összevo...
izé a „Forward control High entry” (kb.
Bulldogfülke Magas beszállás – értsd: fel kell mászni a
kabinba, nem alacsony padlós, mint az újabb szemetesautók) és a
motor kerekített lökettérfogatából jön. Az FH12-vel rögtön
1994-ben be is söprik a „Truck of the Year” díjat. A nem
kevésbé legendás
F-szériához képest a Volvo igyekezett igazán nagyot dobni. A
galvanizált, nagy szilárdságú acélból készült fülke könnyebb
lett, mint a korábbiak. Áramvonalasabbra formálták és ebből a
tükrök sem maradtak ki. Végre a vezető köré tervezték a munka-
és pihenőhelyét, nem pedig szükséges rosszként kezelték a
vezetőt, ami kell a jármű működtetéséhez. Teljesen új
motorokat terveztek az alapoktól kezdve, amihez fogható fejlesztés
ezen a téren a Volvónál az 1950-es években volt utoljára. A D12A
és D16A – amúgy a hengerűrtartalmat lefelé kerekítették az
elnevezésben, a valóságban 12,1- és 16,1 literesek – azok
amikkel az egész világon kínálták a gépeket. Kivéve
Ausztráliát, ahol 1998 és 2006 közt rendelhető volt egy 14,91
lityis Cummins dízellel is. Az erőforrások egy teljesen új,
hatásosabb motorfék rendszert kaptak és egyben ez volt az első
CAN-buszos nehézteherautójuk. A mai napig több mint 400 000
járművet értékesítettek, de persze ez a több köztes
ráncfelvarráson átesett, jelenleg a harmadik generációjánál
tartó, teljes szériára értendő.
Egészen jó
A
bevezetőben már céloztam rá, hogy közepesen vagyok elégedett.
Nos, a traktor a játékszer kategóriában hibátlan! Fém mindene,
sok részlete kifestve, gumiból vannak az abroncsok, a fekete
fényezés a Lotus emblémával ütős – talán egy Britsh Racing
Green fényezés lenne ütősebb, de ne legyünk telhetetlenek.
A
félpót viszont már teljes egészében műanyag. Picivel jobb, mint
amit – azt hiszem joggal – szapultam a
Gyuriszállító Scaniánál. A kerekeken itt még gumi feszül,
a gyönyörű Lotus motívum az oldalán tamponnyomású, nem
matrica Ebből kifolyólag nyílik is rendesen a hátsó ajtó.
Szerintem amúgy az
egy Lotus Exige sziluett, ami a szerelvény 2000-es keltezéséhez
teljesen stimmel is. Elég csehül állok hellyel a vitrinben, de ha
úgy látom befér, akkor nem leszek rest és kitúrom hozzá a
bontott példányom, a fentebb linkelt Matchbox értelmezés eléggé
versenyautós kiállású amúgy is.
Szóval a félpótnak egy baja
van: műanyag! De teljesen! Na, itt időzzünk picit! Ezt a korábbi
Corgikhoz képest tartom negatívumnak. Igazából semmivel sem
rosszabb, mint
egy jelenkori Welly, fémet csak a tengelyében tartalmazó
félpótjai. Hogy akkor miért csinálok mégis ekkora ügyet
belőle? Az ára miatt. Az első néhány, hazai beszerzésű Corgi
Superhauleremmel mázlim volt. Ezek viszont már Britanniából
jöttek, jelentősen drágábban. Mivel 20+ éves játékok,
szükségszerűen nem olcsók, a szállítás szintúgy drága, nem
is sorolom tovább. Na, ehhez képest ezek már nem érnek ennyit!
Persze aki bír brit előretolt helyőrséggel, annak ezt a konkrét
verziót ajánlom a figyelmébe, mert ez bizony nagyon szép, még
egészen közelről is.