Átalakítás: Hot Wheels Volkswagen T1 Panel Bus

Bár néha nekem is mantráznom kell, hogy "csak Matchbox-méretet gyűjtök", nem tudok minden más méretarányt kiküszöbölni. Ilyenkor kell egy jó indok, hogy miért is vettem meg az adott darabot. Ebben az esetben az, hogy ez a kisautó 1:50-es méretarányú, így még belefér.

Csak a szokásos

Lassan már védjegyemmé válik a rozsdázás, de hát a cipész maradjon a kaptafánál. Amúgy ami igazán megfogott az a felni, ugyanis a való életben is létező került alá, az ötküllős BRM. Ráadásul ültetve is van, így azzal sem volt gondom. Csak lefestettem a küllők közti rész feketével, mert eredetiben is jobban néz ki mint a teli króm.

Általában, amint megérkezik az autó, egyből el is kezdem az átalakítást, hiszen ilyenkor még frissek az ötletek. Ezzel is így voltam, úgyhogy a metál festékrészt eltüntettem róla, mert egy rat autó mégsem mutat úgy szerintem jól, így annak a helyére katonai zöld került.

>Utána jöhettek a finomítások. A rozsdaminták különböző árnyalatokban, híg feketével a zöld részt befuttattam, hogy koszosabbnak tűnjön. A maradék fém tiszta részre pedig szürke került, mintha ott már foltozták volna. A matt fekete cserélt ajtó, csak hab a tortán. Végül jött a lámpák, kilincsek kiemelése.

A beltér azt a szürkét kapta meg, amit a külső is. A kormány és a váltó gombja barna lett faimitáció gyanánt.

Rozsdás T1 még úgy sem volt a gyűjteményemben.

Az alap...

...és a végeredmény

A cserélt ajtóra a képek után még egy réteg matt feketét kentem.

Karosszériajavítások szürkével.

Itt kicsit látszik a beltér is. Munkaeszköznél elfogadható a szürke.

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 367 – Renault Semi-Covered Trailer

Hűséges látogatóinknak nem mondok újat azzal, hogy a Matchbox kínálatából nekem a Convoy sorozat a kedvencem. Sajnálatos módon a Mattel évek óta jegeli ezt a szériát, ami miatt kénytelen vagyok más gyártóknál keresni 1:110 körüli méretarányú kamionokat.

Ritka és fura

Igyekszem mindig azt a módszert követni, hogy először bemutatom az eredeti járművet és csak aztán térek rá a konkrét kisautóra, de ez alkalommal nem tudom a jól bevált sémát követni, mert szerintem az, amit a Majorette készített el, a valóságban nem is létezik.

Mivel doboz nélkül került hozzám ez a Majorette szerelvény, sem a doboz, sem a nyergesvontató alvázán található nem vezetett nyomra azzal kapcsolatban, hogy pontosan mivel van dolgom. Azt magamtól is tudtam, hogy ez egy Renault tehergépjármű – és ebben nem csak a jókora felirat vezetett nyomra a ponyván –, de azt, hogy ezen belül milyen típus, azt nem tudtam.

Túrtam a Majorette katalógusgyűjteményem is, mert elég sokszor előfordult már a múltban, hogy a katalógusban szereplő elnevezés több információt szolgáltatott. Ez a vontató először 1982-ben bukkan fel először, de ott a felettébb lakonikus „Nyergesvontató” megnevezés szerepel, egy évvel később meg már mint „Nyergesvontató, ponyvás trélerrel” aztán soha többé sincs nyoma. Hmmm... Érdekes!

Maga a vontatmány is 1981-ben bukkan fel először, egy csinos, Michelin témájú szerelvényen, aminek külön érdekessége, hogy egyáltalán nem tudom azonosítani a vontatóját – az biztos, hogy nem ilyen mint a jelen post tárgyánál – és az soha többé nem bukkan fel a katalógusokban. Az is érdekes, hogy a Majorette-nek van más, hagyományos, ponyvás félpótja a 300-as sorozatban, ez a „lépcsős” kivitelű csak ennél jelenik meg, szóval még ez is – ezek szerint – ritka.

Ilyen állat pedig nincs is!

Tehát semmivel nem lettem beljebb az ügyben, hogy mi ez a Renault, de a fülke formája, a hűtőmaszk, illetve a hűtőmaszkon belül a fényszórók helyzete alapján odáig eljutottam, hogy ez a Renault, S Midliner, vagy a Saviem felvásárlásából származó J szériájából lehet valami. Viszont semmiféle információt nem leltem a neten arról, hogy ezeket mettől-meddig gyártották, milyen motorokkal szerelték és milyen kivitelekben készültek. Viszont nyergesvontató verziókról egyáltalán nem találtam képet!

Renault S180 Midliner billencs. (A kép innen származik.)

Renault J széria, ami még Saviem örökség. A fülkét elnézve szerintem ez a helyes megfejtés.

Erős a gyanúm, hogy ilyen Renault nincs, ezért egyáltalán nem véletlen, hogy sehol nincs típusjelzés a nyergesvontatón, illetve hogy ilyen rövid idő után lekerült a palettáról.

A vontató amúgy kissé csenevésznek tűnik a jókora félpót előtt és igazából az egész szerelvényből nekem ez utóbbi tetszik igazán, de mégis van valami, ami miatt az összhatás szerintem jó. Például a nyolcvanas évek európai vontatóira annyira jellemző jókora légterelő a kabin tetején.

Érdekes vadhajtás, nemde?

 Abszolút 80-as évek, szögletes fülke, jókora légterelő a tetőn.

 Ez valami Renault, vagy Saviem, de gyanús, hogy nyergesvontatóban ilyen SOHA nem létezett.

 Ez a "lépcsős" kivitelű félpót tetszett meg. Érdekes, hogy a Majorette-nek van hagyományos, síkplatós félpótja is. Ez - ha jól láttam a katalógusokban - mindössze három évet szolgálhatott.

 A ponyva elvben levehető, de nem kísértettem a sorsot, nem molesztáltam.

A hátsó ponyva feltekerve, így be lehet pakolni ide mindenfélét, ami egy játékszernél nem éppen hátrány!

Matchbox MB-70 Ferrari 308 GTB - UPDATE

Két éve augusztusban értekezett Joe erről a kisautóról, így az én mostani bejegyzésem meglehetősen rövidke lesz. Főleg annak fényében, hogy megemlítette az én verziómat is, amikor a Matchbox által megmintázottakat sorolta fel.

Gyerekkoromban már volt egy ilyen kisautóm, de azt is sikerült eljátszanom. Évek óta kerestem, szerencsére idén elém vetette a sors az egyik hazai aukciósportálon. Igaz, a gyerekkori példányom alváza matt szürke volt, ez pedig fényes, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ismét sikerült megszereznem.

 

Mint azt Joe is említette anno, fakultatív, hogy van-e Ferrari felirat az oldalsó szürke részen.

Itt van, szerencsére.

A rendszám még mindig "CTA IIV".

Átalakítás: Metchy Subaru Impreza

Sokszor vagyok úgy, hogy egy ritka modellnél is eljátszom a gondolattal, hogy milyen jó is lenne valami teljesen mást csinálni belőle. Nem olyat, ami idegen az eredetitől, csak éppen olyan verzió nem készült belőle a piacra és így egy űr tátong a gyűjteményemben. Ám ilyenkor jön a fent említett probléma, hogy ritka. Így, ha még kerül is hozzám belőle egy-egy darab, akkor sem nyúlok hozzá szívesen. Még akkor sem, ha már nincs jó állapotban. Azonban ez a darab olyannyira le volt gatyásodva, hogy már tényleg javára vált az átalakítás. Sőt ez már nem is átalakítás, hanem inkább felújítás.

"Magyar Matchbox"

Bár sokan azt hiszik, hogy ezt is koppintották, a Metchy Toys Subaru Imprezája ízig-vérig magyar. Az apropóját az adta, hogy 1996-ban Ranga László az Escort RS Cosworth-ről átnyergelt a csíklámpásra. Mivel a Ford-ot a Matchbox megmintázta, azzal nem volt különösebb gond. Ám az Impreza alapját egyik kisautócég sem tudta adni. Így nem maradt más. El kellett készíteni. Erről cikket Ikarus kolléga már közölt, így most én erre nem térnék ki.

Inkább visszaugrok a poszt címéhez. Mint azt fentebb is írtam, ritka modellnél már olyan állapotban kell lennie, hogy megváltás legyen számára az átalakítás. A Tommitól kapott darab talán porsche Peugeot-ja után a legrosszabb állapotú autó, ami itt a blogon szerepel, mint custom alany. Bár kissé csalóka a dolog, ugyanis szerkezetileg ép volt, csak túl sok festékpótlást kapott. Így ezzel is kezdődött a felújítás.

Nagygenerál

Az első dolgom az volt, hogy a kasznit bedobtam a kromofágba. Amíg ázott le a régi festék, addig kezelésbe vettem a szélvédőket. Kissé aggódtam, mert Tommi azt mondta lakkfilccel van lefestve, de mivel a tiszta alkohol is szépen lehozta szerintem csak alkoholos filc volt. Mivel a festék régi volt, hamar leázott a kaszniról, így egy alapos szappanos vizes mosás után el is kezdhettem tervezni.

A terv szerint egy utcai csúcsmodell készül belőle. Ehhez azonban szükség volt egy új spoilerre, amit egy Realtoy Impreza szolgáltatott. Bár nem olyan mint az eredeti, nem idegen a modelltől. Ha már úgy is szétbontottam kíváncsiságból belepróbáltam a kis kínai belterét is, mivel az részletesebb, mint a magyar. Szerencsémre szélességre és hosszúságra is jó volt. Csak magasságra nem. Ezt azonban egy késsel orvosolni tudtam.

Az extrák sorába végül még bekerült az új kerékszett, ami szintén Realtoy, csak egy másik modellről, egy BMW 645-ről származik. Végső simításként pedig új kipufogót kapott ezüstre festett fültisztítóból. A szerkezeti átalakításokkal itt végeztem is.

Jöhetett a festés. Subarunál szerintem egyértelmű, hogy a kék a jó választás. Pláne akkor, ha még van is itthon. Sikerült egy olyan festéket találnom, ami egy rétegben fed és 15 perc alatt teljesen megszárad. Ez legalább tudja velem tartani a tempót. Így nem sokkal később már meg is volt a színe.A szárnyat is akkor tettem fel, amikor még nem volt lefújva, így sokkal jobban belesimul az összképbe. Jöhettek a részletek. Az első lámpát a kipufogóhoz hasonlóan ezüst lakkfilccel csináltam meg. Azonban hátul, illetve az indexeknél maradtam a jól bevált makettfestéknél, akárcsak a motorház kopoltyúinál. A beömlők viszont csak egy csík fekete alkoholos filcet kaptak, úgy mint a tetőn. Ezzel sokkal könnyebb megcsinálni. 

Azonban engem zavar, ha egy autó túl steril. Nem tudom miért, de zavar, ha nem látszik rajta a használat. Hiszen egy Bubut nem azért vesz az ember, hogy leállítsa a garázsba. Ezért döntöttem úgy, hogy kissé összesarazom.

Akárcsak a rozsdánál itt is hasonló elvet követtem. A világosabb réteg után ugyanabba a festékbe kevertem egy kis matt feketét, így megadta a következő réteg színét. Majd ezt még egyszer. Ezeket érdemes kissé talán beszáradt ecsettel csinálni - a rozsdázásnál használt szivacs vagy fültisztító helyett.

Mindent összevetve elégedett vagyok vele. Külön öröm, hogy a szélvédő jó állapotban volt, így nem kellett polírozni vagy pótolni. A másik az, hogy megmaradhatott a rugózás is. Ezzel a festékkel ráadásul játszható is.

De most már tényleg jöjjenek a képek!

Telibe fújva, még az eredeti beltérrel. Divat most az ültetés is, így ez is kipróbáltam.

Már az új beltérrel és kifestett részletekkel. Illetve majdnem, mert az indexek még hiányoznak.

És akkor a sár. Számomra így válik élővé egy modell. Ezen a képen még csak egy réteg van rajta

A végeredmény.

A fültisztítóból készült kipufogó szerencsére nem hat túl nagynak.

A beltérfotózásnál most könnyű dolgom volt.

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 231 - Mercedes-Benz 190E 2.3-16

Úgy hozta a sors, hogy az oly sokat és méltán emlegetett Gyula úr szentélyében sikerült szert tennem egy újabb 80-as éveket idéző kisautóra. Különleges példány, mert volt ilyenem gyerekkoromban is, igaz nem ezzel a festéssel, de azt eljátszottam (Eljátszani: Mindenhová hurcolászás, hogy játszhass vele, majd ennek folyományaként bekövetkező tönkremenetel, vagy elvesztés.). 1000 forintomba került, de szerintem a képek alapján Ti is úgy fogjátok gondolni, hogy megérte.

190E

A 70-es évek végén a Mercedes-Benz úgy döntött, hogy bevezet egy alapmodellt, mely a luxus élményét nyújtja azoknak, akiknek nincs szükségük nagy autóra. A fejlesztésre egyes források szerint nem kevesebb, mint 600 millió angol fontot költött a cég (fogalmam sincs hány nyugatnémet márka lehetett), mely jól jelzi, mennyire komolyan gondolták az "elérhető luxus" projektet. Az 1982-ben bemutatott W201 gyári kódú típus végül az elvárásoknak megfelelően teljesített és egészen 1993-ig gyártásban volt, persze időközben egy nagyobb ráncfelvarráson is átesett. Jermann Kálmán cikke a TotalCar-ról nagyrészt összefoglalja a típustörténetet.

2.3-16 - A Cosworth-vonal
A britek előszeretettel nevezik ezt és testvértípusát, a 2.5-16-ot 190E Cosworth-nek, amire mindjárt magyarázatot is adok, de előbb tisztáznám, hogy pontosan mi is ez. Mint a nevük is sugallja, soros négyhengeres, 16 szelepes motor van bennük, a 190-es típus egykori csúcsmodelljei voltak. A kisebbik motor 185 lóerőt, a nagyobbik 204-et teljesített. A Discovery Channel "Autókereskedők" című műsorában azt állították, hogy a kisebbik motor finomabban működik, mint a 2.5 literes. Sajnos ezt az információt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.

Bár a 70-es években a Mercedes-Benz még eléggé a ralira koncentrált - igaz a csapat csak félhivatalos volt -, a 190-es megjelenésekor átálltak a DTM-szakágra. A 70-es évek 450 SLC-i a Cosworth műhelyében készültek fel, s a jó viszony a két cég között olyannyira megmaradt, hogy amikor a Mercedes-Benz látta, hogy az Audi Quattro-ival nem vehetik fel a versenyt a raliban, mivel nem gondoltak egyáltalán az összkerékhajtás lehetőségére, a Cosworth-t kérték fel, hogy készítse fel a DTM-re a 190-eseket. A 2.3-16 és a 2.5-16 modellek a homologizációhoz szükséges utcai példányok lettek, majd a sikeren felbuzdulva a Mercedes-Benz akkor is tovább gyártotta őket, amikor a versenypályán már továbbléptek az Evolution-verziókra. Természetesen az Evolution-ökből is volt utcai verzió, melyek a 2,5 literes verzión alapultak. Az Evolution I az alap 2.5-16 204 lóerejét tudta, a II ennél harmincöttel többet.

2.3-16, mint Majorette
Először az 1986-os katalógusban akadtam nyomára, viszont azzal verzióval az az érdekes, hogy ott egy mezítlábas példány szerepel, nem egy ilyen csúcsmodell. Információm nincs arról, hogy azt is megcsinálták volna, ezért ha valaki okosabb ezügyben, mint én, a kommentek között felvilágosítást adhat. Az 1987-es katalógusban már a 2.3-16 szerepel.

Az én grafitszürke példányom 1988-ban bukkan fel először. Kivitelezése hozza a tipikus Majorette-minőséget. Mivel az alváz fém, ezért sajnos a lökhárítók és a küszöbök nem színrefújtak, de legalább hozzák az eredeti formáját. A beltér piros, ami azért különösen örömteli, mert így a hátsó lámpák is azok, szemben mondjuk a 87-es verzió sárgájával. Egyébként az autóra jellemző kagylóüléseket egész szépen megvalósították, a többi rész viszont meglehetősen leegyszerűsített.

 

Az ominózus példány a 86-os katalógusból.

 

A fényszóró műanyagából kialakított lámpák és a csillag sokat dob a megjelenésen.

 Kipufogó nincs.

 Én menekülnék előle a külső sávba.

Minden felirat a helyén, a csillag kicsit elcsúszott, a lámpák pedig egy leheletnyivel magasabbak az ideálisnál.

Mint látszik, az üléseken kívül elnagyolt a beltér.

 Az ilyen állapotú példányok árai az egekben vannak manapság.

 Itt látszik, hogy a Majorette hátsó lámpája mintha kicsit vaskosabb lenne.

Matchbox MB-19 Peterbilt Cement Truck – UPDATE

A nyakamat mertem volna tenni rá, hogy többször fordult már elő nálunk a Peterbilt betonkeverő, mint ez az ősi post. Kis csalással nem is vesztettem volna fejemet, mert porsche kolléga remek Peterbilt kukásához, illetve szintúgy kitűnő, nappali fülkés Peterbilt nyergeséhez is ez szolgáltatta az alapokat. Viszont gyári állapotú Peterbilt betonkeverő az bizony csak az az egy szál szerepelt e lapokon.

Ez a verzió 1989-ben szerepelt a tengeren inneni és tengeren túli kínálatban. Ez a konkrét darab mint kerékdonor érkezett hozzám egy 100 forintos, turkálós dobozból. Kétség kívül nem makulátlan, de azért fillernél messze jobb. Ennyit meg pont megért, nem?

 Ezzel szemlátomást játszottak.

 Az öntési hiba a fellépőn gyári extra.

 A képen amúgy két Peterbilt Cement Truck látható.

 Az 1982-től, egészen 2000-ig az 1-75, illetve 1-100 szériában tartott Peterbilt betonkeverőből - plusz szettek sokasága - ez az 1989-es változat.

Matchboxon kívüliek: Yatming - Chevrolet C20

Azt hiszem, mindegyik szerzőtársam egyetért azzal a kijelentésemmel, hogy szeretjük a pickupokat. Bár nem vagyok amerikai autó rajongó, egy ilyen járgányt bármikor szívesen meghajtanék, főleg akkor, ha nem nekem kellene a benzinköltséggel törődnöm.

C/K harmadik generáció

Az 1973-mas modellévre a Chevrolet úgy gondolta, hogy teljes átalakítást hajt végre sikeres kisteherautóján. A fejlesztés 1968-ban kezdődött, és szinte az egész autót áttervezték. Az amúgy sem ívekkel cizellált formát még szögletesebbé tették, még a fényszórók is négyszögalakúak lettek az addigi kör helyett. A GMC-féle ikertestvéren kívül nem volt pickup, ami hasonlóan nézett ki.

Ennél a típusnál kezdtek először odafigyelni az üzemanyagtakarékosságra és a biztonságra is. Bár a karosszéria formája rendkívül szögletes volt, az valójában szélcsatornában készült és mindenhol íves és lekerekített. Biztonsági szempontból ez a pickup volt az első az USA-ban, aminek az utasoldalon is volt tükre, szériában járt hozzá biztonsági öv, valamint az első tengelyen tárcsafékek segítették a lassulást.
Mivel 1987-ig gyártották és az USA autóiparát ismerve minden évben kell valami fejlesztés, tovább nem bogoznám a történelmet, az angol wikipédia megfelelő szócikke teljes mértékben kivesézi a harmadik generációs Chevrolet C/K-t.

Yatming-megoldás
Bár a kínai gyártó elég nagy múltra tekint vissza, sajnos az elmúlt évtizedben erősen a szörnyűséges gagyi irányába mozdult el gyártási színvonaluk. Mivel ez a kisautó is exkedvesem gyermekkori gyűjteményéből való, gondolom, a 90-es évek elejéről-közepéről származik.

Egyértelmű jele egyébként nincs annak, hogy ez tényleg egy Chevrolet C/K, tehát az alvázon semmilyen felirat sem olvasható de a forma, különösen a hűtőrácsé és a lámpáké arra a következtetésre juttatott, hogy ez az. Kidolgozási minőségben alulmúlja a Matchboxokat, de nekem nagyon tetszik.

 

Kicsit emelt, de Matchboxban is láttunk ilyet. Ráadásul az pont az eggyel későbbi C/K.

Hátul semmi extra festés nincs rajta.

A kerekek rögzítésének egyszerűsége miatt ilyen vastag az alváz, de legalább rugózik.

Az 1981-es modellfrissítés eredménye.

Matchbox MB-85 Porsche 911 GT3

Az első mondat, amit írtam ehhez a bejegyzéshez, szinte megegyezett - és ezért törlés lett belőle - a tavaly októberben született írásommal, azaz szerintem továbbra is a legszebb Porsche a Matchbox kínálatában a Porsche 911 GT3-as. Ebből kifolyólag nagyon örültem, mikor kiderült, továbbra is a kínálat része maradt, bár sajnos már korántsem kapott olyan törődést, mint az elején. A 2010-es duóhoz hasonló dekorációt kapott, ezúttal liláskék alapszín párosul a naranccsal. Fájó pont, hogy immáron az elejéről is lespórolták a lámpafestéseket, nem csak a hátuljáról. Ezt még az MBX felirat sem tudja feledtetni, ami extraként került az első lökhárító dekorcsíkja fölé. Persze ezektől függetlenül nem tudtam kihagyni, ráadásul találtam mellé egy erroros darabot is, amiről lespórolták az oldalsó dekorációt. Tulajdonképpen még jól is nézne ki így is, ha a másik oldalon sem lenne, de oda még felkerült, de végül is teljesen mindegy, az a darab kivételesen marad bontatlan.

 Extra dekor mínusz, MBX felirat plusz

 Megint sikerült a hátsó szárny színét a festéssel összhangba hozni

 Matchbox MB-85 Porsche 911 GT3

Itt bizony lemaradt a dekoráció

Matchbox MB-25/MB-23 Audi Quattro

Kicsit bűntudatom van, mert valahogy az ős-Quattro részletes típusismertetőjét mindig ellazsáltam, most meg ennyi változattal később valahogy bénának érzem előállni vele. Azért fussunk át az eddigi állomásokon!

Quattro stációk

Kezdetben vala – és ez tényleg elég korai, 2006-os – egy post, ahol két versenyfestésű változatot is elétek tárok, melyek ugyan eléggé filler állapotúak, de az 1-es rajtszámú különösen kedves a szívemnek, mert ez az a példány, ami túlélte a gyerekkori bántásomat. Ugyanebben a postban szerepel a bordó, utcai verzió is, amit az egyik legszebbnek tartok a Matchbox Quattro felhozatalából.

2007-ben jött a szürke, 80-as rajtszámú verzió, amit hajlamos vagyok nagyra nőtt gyermekként edzőautónak gondolni, hiszen túl sok csicsa nincs rajta, de azért rajtszám mégiscsak.

Megemlíteném még itt a citromsárga alapszínű, MC Toy verziót is, mert annyira nyilvánvalóan Matchbox koppintás, és halmazatilag még jó minőségű is.

A fentiek – nyilvánvalóan az MC Toy kivételével – a sok változat ellenére, mind MB-25-ök. Európában 1982 és 1989 között végig benne volt az 1-75 sorban, így volt idő rá bőven, hogy változatok legyenek belőle. Amit most szeretnék megmutatni, az tulajdonképpen két darab ugyanabból a verzióból, csak épp az egyik a tengeren innen került a boltok polcaira, míg a másik a tengeren túl.

Szettben még jó

Jó darab ideje őrzöm már az egyik szekrényemben az MC-20 szettet, amiből ezek a srácok szerepeltek már itt. Amikor réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban megvásáltam az eBay-en, elkönyveltem, hogy van benne pár duplikátum, de nem zavart különösebben, az meg meg sem fordult a fejemben, hogy valaha is megbontom majd a teljes szettet ezek miatt. Azt is elkönyveltem, hogy ugyanolyan szürke Quattro is lakik benne, mint amit már fentebb linkeltem, nem is foglalkoztam vele igazán. Aztán úgy alakult, hogy a héten végre, nagy ímmel-ámmal nekiláttam felszámolni azt a logisztikai csapást, amit a 2009-es kiállítás mért a gyűjteményem tárolására-nyilvántartására. (Soha többé nem csinálok ilyet, de Matchbox kolléga ezt már akkor megmondta, hogy ő egyszer adta be a derekát ilyesmihez és soha többé! Szóval ő megtapasztalta előttem. Én még mindig nem hevertem ki és változatlanul úgy gondolom, hogy kéne, hogy bezárkózzak az összes dobozzal, pár kiló papírtörlővel – a csomagoláshoz, még mielőtt valaki rosszra gondol –, a laptopommal és a nagy, szent antiópiai Excel táblával úgy egy hónapra a gyűjteménnyel, hogy újra rendezzem, és átlássam az állapotokat. Hát most megpróbálom apránként!) Így került a kezembe a kiállításon vendégszereplő Quattro kontingens és az MC-20 is. Legnagyobb meglepetésemre az utóbbiban lévő változat eltér. Teljes egészében ugyanaz, mint a már említett, csak az a bizonyos rajtszám hiányzik róla, szóval ez inkább egy kicsit csicsás, de utcai verziónak tekinthető.

Szólóban már nagyon nem jó

Itt normál esetben véget is érne a post - sőt a címben is viseli azt a szócskát, hogy UPDATE -, de van az a bizonyos de. A hetekben hozzájutottam egy kisautó kontingenshez, amiről már le is mondtam. A történet röviden annyi, hogy vásároltam az amerikai eBay-en és a cuccot a tengerentúli rokonokhoz küldettem, megspórolandó a postázást. Türelmesen vártam, hogy a tengerentúlról valaki erre járjon és legyen annyi hely a bőröndjében, hogy elhozza nekem a cuccaim. Nos, ez most következett be. Az én vásárlásaimhoz hozzájött még pár darab, amit az egyik rokon fedezett fel Hawaii szép szigetén elterülő haditengerészeti bázis egyik boltjában, ahol hosszú-hosszú évek óta várták gazdijukat – köztük ez a Caddy. (Ezt muszáj minden alkalommal megírnom, amikor ilyen kisautó kerül a kezembe. Egyszerűen képtelen vagyok betelni az ilyen sztorikkal, Julien Skodájának is imádom a történetét.)

Az Egyesült Államokban csak három évet töltött az akkor még ott is 1-75 sorban a Quattro, 1982-1984 közt és MB-23 volt a száma. (Hmm... Akkor ez a beszorult készlet még régebbi, mint ahogy azt az Allanté kapcsán gondoltam.) Ez az időszak nem éppen a Matchbox történelmének a legszebb időszaka, mint arról már korábban is értekeztem, ki lehet fogni ebből az időszakból nagyon-nagyon gyenge minőségű darabokat is. Nem szaporítom erre a szót, majd inkább a képeknél vegyük át, hogy mire gondolok!

 Jobbról az MC-20-ból származó "európai", balról az "amerikai" szóló darab. A festék ez utóbbin felfalja a részleteket és még az egyik fényszóró elé is monokli került fémből.

 A C-oszlop felől eltűnt a légterelő, felfalta a festék. A monokli ebből a szögből még rosszabb.

 Öntéshibák, elrontott kerékfestések...

 ...a géptető részletei a festékben fuldoklanak. Mintha egy Matchbox koppintást látnánk.

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 343 - Renault 25 V6 et bateau

Egy új típus bemutatása sosem egyszerű dolog, hiszen utána kell járni az eredeti autó történetének, főleg az érdekes részleteknek, városi legendáknak, amiket nem mindenki ismer. Néha jobban szeretem az "Update"-bejegyzéseket, amikben alig kell valamit írni, hiszen egyik-másik kolléga már megtette azt a szívességet, hogy utánanézett minden fontos és érdekes tudnivalónak. Mindezt azért írtam le, hogy kicsit belelássatok, mit gondol a blogíró, miközben sorait gépeli.
Jelen esetben úgy hozta a sors, hogy a Renault 25-ös típusát nekem kell majd bemutatnom, mivel egyik kollégának sem tetszenek úgy a 80-as évek autói, mint nekem.

A Renault zászlóshajója

Közhely ide, vagy oda, az "unásig ismert" kifejezés bizony tökéletesen illik jelen bemutatónk tárgyára. Bár nem tud olyan sikereket felmutatni és közel sem olyan robusztus, mint elődje a 20/30 sorozat - annak egy átalakított példányával 1982-ben egy francia testvérpár, Claude és Bernard Marreau megnyerte a Dakar ralit -, ettől az autótól ez nem is elvárható. A 25-ös gyártása 1983-ban kezdődött a franciaországi Sandouville-ben és egészen 1992-ig tartott. Az eltelt 9 év alatt egy modellfrissítést élt meg 1988-ban, melynek során az eredeti szögletes első lámpák egy kicsit ívesebbek és csíkszerűek lettek. A motorválaszték 2-től 2,9 literig terjedt. Ebből két 2,1 literes dízel volt, a többi mind benzines, melyek közül a legérdekesebb a csúcsmodell motorja, a 2,5 literes V6-os Turbo, mely 182 lóerőt volt képes kipréselni magából. Sajnos mára a 25-ösökből nagyon kevés maradt fent. Rendkívül bonyolult autók voltak a maguk idejében, így nem csoda, hogy főleg hazánkban rengeteg a kóklerek által kókányolt, kidobásra vagy jobb sorsra érdemes példány.

Renault menni Amerika!
Biztos vagyok benne, hogy kevesen, talán még az USA lakói közül sem sokan tudják, hogy az Eagle Premier műszaki alapjai bizony a 25-ös Renault-n nyugszanak. Olyan ez, mint manapság a VW-konszernnél a Volkswagen Polo-Seat Ibiza-Škoda Fabia trió esetében. Tehát a padlólemezt, a motorokat, a váltókat, és az egyéb műszaki dolgokat a Renault biztosította, az Eagle pedig egy saját karosszériát kreált.

R25 kicsiben
Először 1987-ben jelenik meg Majorette katalógusban a csúcs Renault szólóban. Sajnos elég gyatra minőségben mintázták meg az első generációs változatot, ugyanis az 1/63 méretarányú kisautó csak nyomokban emlékeztet az eredetire. Valahogy tömzsibbnek tűnik, de a legnagyobb hiba szerintem az első fényszóróknál érhető tetten: sokkal kisebbek, mint lenniük kéne. Ha megnézitek majd az eredetiről készült képeket, szerintem Ti is egyetértetek majd velem.

 

Szemből. Alapvetően nem lenne rossz, de később mutatok majd egy sokkal jobb megoldást is.

 Hátulról. A vonóhorgot felejteném, de megvan az oka, hogy ott van.

Az eredeti a frissítés előtt...

...és után.

Et bateau

A Majorette 300-as szériaként kínálja azt, amit a Matchbox "900 Series", "Hitch ’N Haul" aztán végül "Twin Pack" néven. Ez jellemzően valamilyen utánfutós szerelvényt, pl. nyergesvontatót, vagy valamit szállító nagy teherautót, esetleg személyautót jelent valamilyen vontatnivalóval. Ezekhez a normál - 200-as sorozat - szolgáltatja az alapokat, 300-asként így baromi jó összeállításokat is találhatunk szép számmal.

A mostani szett is ilyen utánfutós szerelvény és az "Et bateau" pont az, aminek látszik, azaz "és csónak". Ehhez a 25-öshöz ugyanis tartozik egy csónakszállító utánfutó is, rajta egy motoros gumicsónakkal, ami itt most műanyag a változatosság kedvéért. A kidolgozása egyébként egészen rendben van, de lebegni nem azért fog a vízen, mert olyan jó az úszóképessége, hanem azért, mert olyan könnyű. Mivel ez a pakk is exkedvesem gyermekkori gyűjteményéből származik, természetesen nem próbáltam ki, hogy meddig úszik a csónak.

 

Így néznek ki együtt.

 Innen is jól látszik, mennyire egyszerű,...

...de azért a kapaszkodókat és az evezőket, melyeket motorhalál esetén kell bevetni, szépen kidolgozták.

 Az alja lyukas, tehát biztosan elsüllyedne, de szerintem könnyű tömege miatt mégis lebegne. Valaha biztosan rászorult a rögzítőfülekre, ma már csak ragasztóval lehetne fixálni.