2012/07/15

Matchbox MB-25/MB-23 Audi Quattro


Kicsit bűntudatom van, mert valahogy az ős-Quattro részletes típusismertetőjét mindig ellazsáltam, most meg ennyi változattal később valahogy bénának érzem előállni vele. Azért fussunk át az eddigi állomásokon!

Quattro stációk
Kezdetben vala – és ez tényleg elég korai, 2006-os – egy post, ahol két versenyfestésű változatot is elétek tárok, melyek ugyan eléggé filler állapotúak, de az 1-es rajtszámú különösen kedves a szívemnek, mert ez az a példány, ami túlélte a gyerekkori bántásomat. Ugyanebben a postban szerepel a bordó, utcai verzió is, amit az egyik legszebbnek tartok a Matchbox Quattro felhozatalából.

2007-ben jött a szürke, 80-as rajtszámú verzió, amit hajlamos vagyok nagyra nőtt gyermekként edzőautónak gondolni, hiszen túl sok csicsa nincs rajta, de azért rajtszám mégiscsak.

Megemlíteném még itt a citromsárga alapszínű, MC Toy verziót is, mert annyira nyilvánvalóan Matchbox koppintás, és halmazatilag még jó minőségű is.

A fentiek – nyilvánvalóan az MC Toy kivételével – a sok változat ellenére, mind MB-25-ök. Európában 1982 és 1989 között végig benne volt az 1-75 sorban, így volt idő rá bőven, hogy változatok legyenek belőle. Amit most szeretnék megmutatni, az tulajdonképpen két darab ugyanabból a verzióból, csak épp az egyik a tengeren innen került a boltok polcaira, míg a másik a tengeren túl.

Szettben még jó
Jó darab ideje őrzöm már az egyik szekrényemben az MC-20 szettet, amiből ezek a srácok szerepeltek már itt. Amikor réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban megvásáltam az eBay-en, elkönyveltem, hogy van benne pár duplikátum, de nem zavart különösebben, az meg meg sem fordult a fejemben, hogy valaha is megbontom majd a teljes szettet ezek miatt. Azt is elkönyveltem, hogy ugyanolyan szürke Quattro is lakik benne, mint amit már fentebb linkeltem, nem is foglalkoztam vele igazán. Aztán úgy alakult, hogy a héten végre, nagy ímmel-ámmal nekiláttam felszámolni azt a logisztikai csapást, amit a 2009-es kiállítás mért a gyűjteményem tárolására-nyilvántartására. (Soha többé nem csinálok ilyet, de Matchbox kolléga ezt már akkor megmondta, hogy ő egyszer adta be a derekát ilyesmihez és soha többé! Szóval ő megtapasztalta előttem. Én még mindig nem hevertem ki és változatlanul úgy gondolom, hogy kéne, hogy bezárkózzak az összes dobozzal, pár kiló papírtörlővel – a csomagoláshoz, még mielőtt valaki rosszra gondol –, a laptopommal és a nagy, szent antiópiai Excel táblával úgy egy hónapra a gyűjteménnyel, hogy újra rendezzem, és átlássam az állapotokat. Hát most megpróbálom apránként!) Így került a kezembe a kiállításon vendégszereplő Quattro kontingens és az MC-20 is. Legnagyobb meglepetésemre az utóbbiban lévő változat eltér. Teljes egészében ugyanaz, mint a már említett, csak az a bizonyos rajtszám hiányzik róla, szóval ez inkább egy kicsit csicsás, de utcai verziónak tekinthető.

Szólóban már nagyon nem jó
Itt normál esetben véget is érne a post - sőt a címben is viseli azt a szócskát, hogy UPDATE -, de van az a bizonyos de. A hetekben hozzájutottam egy kisautó kontingenshez, amiről már le is mondtam. A történet röviden annyi, hogy vásároltam az amerikai eBay-en és a cuccot a tengerentúli rokonokhoz küldettem, megspórolandó a postázást. Türelmesen vártam, hogy a tengerentúlról valaki erre járjon és legyen annyi hely a bőröndjében, hogy elhozza nekem a cuccaim. Nos, ez most következett be. Az én vásárlásaimhoz hozzájött még pár darab, amit az egyik rokon fedezett fel Hawaii szép szigetén elterülő haditengerészeti bázis egyik boltjában, ahol hosszú-hosszú évek óta várták gazdijukat – köztük ez a Caddy. (Ezt muszáj minden alkalommal megírnom, amikor ilyen kisautó kerül a kezembe. Egyszerűen képtelen vagyok betelni az ilyen sztorikkal, Julien Skodájának is imádom a történetét.)

Az Egyesült Államokban csak három évet töltött az akkor még ott is 1-75 sorban a Quattro, 1982-1984 közt és MB-23 volt a száma. (Hmm... Akkor ez a beszorult készlet még régebbi, mint ahogy azt az Allanté kapcsán gondoltam.) Ez az időszak nem éppen a Matchbox történelmének a legszebb időszaka, mint arról már korábban is értekeztem, ki lehet fogni ebből az időszakból nagyon-nagyon gyenge minőségű darabokat is. Nem szaporítom erre a szót, majd inkább a képeknél vegyük át, hogy mire gondolok!

 Jobbról az MC-20-ból származó "európai", balról az "amerikai" szóló darab. A festék ez utóbbin felfalja a részleteket és még az egyik fényszóró elé is monokli került fémből.
 A C-oszlop felől eltűnt a légterelő, felfalta a festék. A monokli ebből a szögből még rosszabb.
 Öntéshibák, elrontott kerékfestések...
 ...a géptető részletei a festékben fuldoklanak. Mintha egy Matchbox koppintást látnánk.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Néha eszembe jut mi lett volna, ha nem megy csődbe a Lesney, vajon akkor is többségében ilyen bénácskán összehozott kocsik lettek volna a kínálatba? A típusok adottak az adott korban, a "trendinek" szánt béna dekorációk is valszeg megmaradtak volna, de a minőség és kidolgozás biztos, hogy jobb lett volna (öntési, festési hibák tömkelege, túlnyúló kerekek, nehezen nyíló ajtók, elnagyolt részletek). Éles a kontraszt a többségében korrekt utolsó Lesney-s és a nem sokkal később debütáló Makaoi darabok között, főleg azoknál, amelyikből ilyen is, meg olyan is készült. Persze ez ma már történelem, az meg többek közt ezt is megszépíti valamennyire, de ez valóban nem a Matchbox nyerő korszaka.