Kicsit bűntudatom van,
mert valahogy az ős-Quattro részletes típusismertetőjét mindig
ellazsáltam, most meg ennyi változattal később valahogy bénának
érzem előállni vele. Azért fussunk át az eddigi állomásokon!
Quattro stációk
Kezdetben vala – és ez
tényleg elég korai, 2006-os – egy post, ahol
két versenyfestésű változatot is elétek tárok, melyek ugyan
eléggé filler állapotúak, de az 1-es rajtszámú különösen
kedves a szívemnek, mert ez az a példány, ami túlélte a
gyerekkori bántásomat. Ugyanebben a postban szerepel a
bordó, utcai verzió is, amit az egyik legszebbnek tartok a
Matchbox Quattro felhozatalából.
2007-ben jött a szürke,
80-as
rajtszámú verzió, amit hajlamos vagyok nagyra nőtt
gyermekként edzőautónak gondolni, hiszen túl sok csicsa nincs
rajta, de azért rajtszám mégiscsak.
Megemlíteném még itt a
citromsárga alapszínű, MC Toy verziót is, mert annyira
nyilvánvalóan Matchbox koppintás, és halmazatilag még jó
minőségű is.
A fentiek –
nyilvánvalóan az MC Toy kivételével – a sok változat ellenére,
mind MB-25-ök. Európában 1982 és 1989 között végig benne volt
az 1-75 sorban, így volt idő rá bőven, hogy változatok legyenek
belőle. Amit most szeretnék megmutatni, az tulajdonképpen két
darab ugyanabból a verzióból, csak épp az egyik a tengeren innen
került a boltok polcaira, míg a másik a tengeren túl.
Szettben még jó
Jó darab ideje őrzöm
már az egyik szekrényemben az MC-20 szettet, amiből
ezek a srácok szerepeltek már itt. Amikor réges-régen, egy
messzi-messzi galaxisban megvásáltam az eBay-en, elkönyveltem,
hogy van benne pár duplikátum, de nem zavart különösebben, az
meg meg sem fordult a fejemben, hogy valaha is megbontom majd a
teljes szettet ezek miatt. Azt is elkönyveltem, hogy ugyanolyan
szürke Quattro is lakik benne, mint amit már fentebb linkeltem, nem
is foglalkoztam vele igazán. Aztán úgy alakult, hogy a héten
végre, nagy ímmel-ámmal nekiláttam felszámolni azt a logisztikai
csapást, amit a
2009-es kiállítás mért a gyűjteményem
tárolására-nyilvántartására. (Soha többé nem csinálok ilyet,
de Matchbox kolléga ezt már akkor megmondta, hogy ő egyszer adta
be a derekát ilyesmihez és soha többé! Szóval ő megtapasztalta
előttem. Én még mindig nem hevertem ki és változatlanul úgy
gondolom, hogy kéne, hogy bezárkózzak az összes dobozzal, pár
kiló papírtörlővel – a csomagoláshoz, még mielőtt valaki
rosszra gondol –, a laptopommal és a nagy, szent antiópiai Excel
táblával úgy egy hónapra a gyűjteménnyel, hogy újra rendezzem,
és átlássam az állapotokat. Hát most megpróbálom apránként!)
Így került a kezembe a kiállításon vendégszereplő Quattro
kontingens és az MC-20 is. Legnagyobb meglepetésemre az utóbbiban
lévő változat eltér. Teljes egészében ugyanaz, mint a már
említett, csak az a bizonyos rajtszám hiányzik róla, szóval ez
inkább egy kicsit csicsás, de utcai verziónak tekinthető.
Szólóban már nagyon
nem jó
Itt normál esetben véget
is érne a post - sőt a címben is viseli azt a szócskát, hogy UPDATE -, de van az a bizonyos de. A hetekben hozzájutottam
egy kisautó kontingenshez, amiről már le is mondtam. A történet
röviden annyi, hogy vásároltam az amerikai eBay-en és a cuccot a
tengerentúli rokonokhoz küldettem, megspórolandó a postázást.
Türelmesen vártam, hogy a tengerentúlról valaki erre járjon és
legyen annyi hely a bőröndjében, hogy elhozza nekem a cuccaim.
Nos, ez most következett be. Az én vásárlásaimhoz hozzájött
még pár darab, amit az egyik rokon fedezett fel Hawaii szép
szigetén elterülő haditengerészeti bázis egyik boltjában, ahol
hosszú-hosszú évek óta várták gazdijukat – köztük
ez a Caddy. (Ezt muszáj minden alkalommal megírnom, amikor
ilyen kisautó kerül a kezembe. Egyszerűen képtelen vagyok betelni
az ilyen sztorikkal, Julien
Skodájának is imádom a történetét.)
Az Egyesült Államokban
csak három évet töltött az akkor még ott is 1-75 sorban a
Quattro, 1982-1984 közt és MB-23 volt a száma. (Hmm... Akkor ez a
beszorult készlet még régebbi, mint ahogy azt
az Allanté kapcsán gondoltam.) Ez az időszak nem éppen a
Matchbox történelmének a legszebb időszaka, mint arról már
korábban is értekeztem, ki lehet fogni ebből az időszakból
nagyon-nagyon gyenge minőségű darabokat is. Nem szaporítom erre a
szót, majd inkább a képeknél vegyük át, hogy mire gondolok!
Jobbról az MC-20-ból származó "európai", balról az "amerikai" szóló darab. A festék ez utóbbin felfalja a részleteket és még az egyik fényszóró elé is monokli került fémből.
A C-oszlop felől eltűnt a légterelő, felfalta a festék. A monokli ebből a szögből még rosszabb.
Öntéshibák, elrontott kerékfestések...
...a géptető részletei a festékben fuldoklanak. Mintha egy Matchbox koppintást látnánk.
1 megjegyzés:
Néha eszembe jut mi lett volna, ha nem megy csődbe a Lesney, vajon akkor is többségében ilyen bénácskán összehozott kocsik lettek volna a kínálatba? A típusok adottak az adott korban, a "trendinek" szánt béna dekorációk is valszeg megmaradtak volna, de a minőség és kidolgozás biztos, hogy jobb lett volna (öntési, festési hibák tömkelege, túlnyúló kerekek, nehezen nyíló ajtók, elnagyolt részletek). Éles a kontraszt a többségében korrekt utolsó Lesney-s és a nem sokkal később debütáló Makaoi darabok között, főleg azoknál, amelyikből ilyen is, meg olyan is készült. Persze ez ma már történelem, az meg többek közt ezt is megszépíti valamennyire, de ez valóban nem a Matchbox nyerő korszaka.
Megjegyzés küldése