Drága vanitiszes sorstársaim! Hosszú-hosszú szünet után újabb anonim gyűlést celebrálunk - vagy mit is kell csinálni az ilyesmivel -, ezúttal egy jelentős magyar vonatkozással is bíró járműről, egy a másodvonalba tartozó gyártótól.
HiAce
A
Toyota HiAce negyedik generációját (H100) 1989 és 2004 közt
gyártja. A 3-, 4-, és ötajtós kivitelekben is készülő teher-
és személyszállító igazi világautó, szinte az összes
kontinensen forgalmazták. Az „elől morog, hátul kapar”
kivitelén kívül létezett 4x4 hajtásképletű változata is.
Benzinmotorokból a kínálat igencsak színes volt: négyhengeresek
2-, 2,4- és 2,7 literes változatokban, 3,4 literes V6, illetve
az eleve mentőautónak készülő verzióban négyliteres V8-as
dolgozott. Dízelekből csak sornégyessel kínálták, 2,4-, 2,5-,
2,8-, és háromliteres hengerűrtartalmakkal. Automata váltóból
négysebességes, kéziből ötsebességesekkel társították össze.
Gyártásának 15 éve alatt két ráncfelvarrást is kapott.
A hazai vonatkozását szerintem már kitaláltátok már a címnél: a rendszerváltás környékén – egészen pontosan 1990-ben álltak szolgálatba az első példányok – első generációs HiAce-ekre cseréli a Magyar Mentőszolgálat az akkor már őskövületnek számító, lengyel Nysa szállító- és esetkocsikat. Ezzel hosszú időre a hazai utcakép részeivé váltak a Toyota mentők.
Első kézből származó információm is van róluk, lévén egy barátom akkor mentőápolóként szolgált. Természetesen örültek a modern, „nyugati” – földrajzilag ugye meg pont hogy keleti, a gyártásuk japánban folyt, több helyen is – járműnek, de hiányolták a Nysa tágasságát, leginkább rövidnek találták a Toyotát. Egy belsős poén is futott akkoriban. Pont a Toyoták kapcsán – legalábbis én így tudom – vezették ki az esetzászlót, ami a mentők megkülönböztető jelzés készletének részét képezte a villogó kék fényen és a hangjelzésen kívül. A piros zászlót éjszaka külön lámpa világította meg. A mentőautók személyzete azzal viccelődött, hogyha langaléta pácienst visznek, akkor nyitva hagyják a hátsó ajtót és megtartják az esetzászlót, csak majd a beteg lábának nagyujjára kötik majd. A kétliteres, 101 lovas benzinmotorokkal szerelt, ötsebességes váltós Toyoták másfél évtizedig szolgáltak.
Az
OMSZ flottáját Magyarországon építették mentőautóvá, a
kocsik alap – bár ablakos – teherkivitelben érkeztek. 1992-ben
a Toyota bemutatta a HiAce eleve mentőautónak szánt verzióját. A
HiMedic nevű járműben az első generációs Lexus LX 400,
4-literes V8-as blokkja dolgozott. A gyártónak az adta az ötletet,
hogy a HiAce-t nem csak Magyarországon fogták be mentési célokra
– például a hasonlóképp „tőkeerős” Bangladesben is – és
mindenhonnan pozitív visszajelzést kaptak. A HiMedic magasított
tetővel készült és 1998-ban már az ezredik példányt
szállította le belőle a Toyota.
Motor Max, Hong Kong
A
Hongkongi illetőségű cég hivatalosan még
csak egyszer szerepelt nálunk, bár
a Mondo Motors márkanéven futó Pagani Zondát is ők
gyártották. A honlapjuk
erre található és látni fogjátok, hogy a másodvonalbelinek
számító gyártó nagyjából minden méretarányban gyárt cirka
mindent. Úgy tűnik, minél nagyobb a méretarány, annál jobb a
minőség, a „Super Wheels” címke alatt futó, 1:64-es
járgányaikban óriási a szórás. A Zonda és a Lamborghini
Gallardojuk jó, de aztán óriási a szórás az „elmegy” és a
„borzasztó” közt.
A
Toyota HiAce-ük is leginkább az „elmegy” kategória. A
kanárisárga furgon a jobb oldalon hordja a kormányát és az első
facelift jegyeit viseli magán. Ami az apró részleteket illeti,
meglepően jó – lásd a mellékelt képet az eredeti járműről
–, de a kerekei nyilván lehetnének sokkal szebbek. Ami a
minőségét illeti, nos ez is „oszlopot szállít”, mint
manapság annyi Matchbox. Amit a Mattel márkájánál abszolút
az igénytelenség csúcsának tartom, azt a Motor Maxnál elfogadom,
amit az árcédulán olvasható összeg indokol. Különösen úgy,
hogy ez a példány az egyik online pénztemetőmnél volt akcióban,
olyan áron, hogy szinte ők fizettek, csak valaki vegye már meg –
gondolom ők is a hazai vonatkozásra apelláltak a készlet
beszerzésekor, kevés sikerrel.