Az egyik legjobb, illegális Matchbox másolatról szeretném elsütni a saját képeimet és egy picit bővebben is foglalkozni a megmintázott eredetivel.
Honda CB750
Előre
kell bocsátanom, hogy egyáltalán nem értek a motorkerékpárokhoz.
A motorozás nekem teljesen kimaradt, volt egy rossz gyerekkori
élményem egy Simson Schwalbe hátsó ülésén, valószínűleg
azért. Kimaxolva a tévedés jogát, úgy tűnik, hogy amit a
Matchbox eredetileg megmintázott és Hondarora néven piacra dobott,
az a Honda CB750, amerikai változatából ered. A Hondarora névről
semmit sem sikerült kiderítenem. Lehet becenév, mint mondjuk a
Barkasra, hogy Barkács, vagy fantázianév. Passz, ha tudjátok,
hogy honnan jön, kérlek kommenteljétek be! A szerencsém az, hogy
a
TotalBike-on Zirig Ápri kitűnő cikket jegyez, amiből kiderül,
hogy a CB750 nem csupán klasszikus, de kult státuszba is emelkedett
már. Kattintsatok át, érdemes elolvasni, nekem még úgy is
érdekes volt, hogy nem értek a motorokhoz – és be kell valljam –
nem is érdekelnek.
Lehet, hogy irtózatos nagy bakot lövök, de mutatom az egyetlen katalógust amit sikerült fellelnem a neten Honda CB750-ről, pontosabban CB750F Super Sportról. Elképzelésem sincs, hogy milyen relációban áll a „sima” CB750-el, lehet hogy az egyik alma, a másik meg narancs, de mint fentebb, bocs, felvállalom, hogy fogalmatlan vagyok. (A minőség gyalázatos és talán nem is teljes, megértést kérek.)
Amikor a másolat
vetekszik az eredetivel
Beczl,
14 (!) évvel ezelőtti postjában már megemlékezett a Metalcar
Hondarorákról és számos
változatot be is mutat belőle. Már akkor lerántotta róla a
leplet, hogy ezek bizony Matchbox kópiák. Ide közbevetőlegesen
had linkeljek be egy
cikket a Forbs.hu-ról a Metalcar történetéről, ami nagyon
érdekes és számomra sok volt az új információ.
A helyzet az, hogy az eredeti, 1975-ös premierváltozat MB-18 Hondarorát is láthattátok már nálunk. A szunnyadó, de közel sem halott „Mások gyűjteményei” rovatunkban, Metalcar-os mostohatesójával sikerült együtt lencsevégre kapni Pgyuri barátom gyűjteményében. Mindenképp kattintsatok át, hogy lássátok mennyire jó minőségű a másolat! Külön érdekesség, hogy 1981-ben pont ilyen zöldben szerepelt az 1-75 sorban mint a Metalcar változat, pont ugyanezekkel az ötküllős kerekekkel. Iszonyú nehéz megmondani – ha nem látjuk az alját – hogy Matchbox, vagy Metalcar. Az egyetlen támpont, hogy a Matchboxnak feketére voltak festve a kerekei – szerintem a Metalcar ebből a verzióból pont, hogy jobban néz ki.
Az 1-75 sorban ez volt az első, realisztikus, részletes és szólóban – értsd: nem utánfutó mellé csomagolt – kínált motorkerékpár. 1975 és 1983 közt szerepelt a kínálatban, négyféle színváltozatban. Az 1-75-be csak civil változatban került. Az utolsó két évében, barna színű műanyag motoros figurát is kap a nyergébe.
A civil verziót a K-6 SuperKings szettben is használják, erről wmormo jegyez cikket nálunk. Khaki zöldben a TP-11 two packba is bekerül 1976-ban.
A Matchbox fejleszti a terméket. 1978-ban oldaldobozos, URH rádiós kivitelben, motoros figurával a nyeregben MB-33 lesz belőle és a neve is Honda 750-re változik. A Hondarorához képest annyiban is más, hogy az első villa és a vele közös műanyag alkatrészből kialakított kormány és lámpa a fém vázzal lesz egy alkatrész. Tehát többé nem kormányozható, de cserébe fém. Több rendőrségi témájú SuperKings pakkba is bekerül, ezek közül a K-71-es szettet tudjuk megmutatni. Az változó, hogy a figura kap-e festést az arcára, kesztyűjére és egyenruhájára. Ahol igen, az nagyon sokat dob a megjelenésén.
A Metalcar ennek a két Matchbox motorkerékpárnak az alkatrészei másolja le és gyúrja össze őket egyetlen termékké. Tulajdonképpen egyetlen dolgot nem koppintanak le, a csak az 1982-1984 közt regnáló, SuperKings K-91 Motorcycle Racing Set-ben előforduló, Honda 750-re pattintott műanyag áramvonal-elemet. Az eredmény a színek, feliratok és így változatok kavalkádja. Hol motorossal, hol anélkül, teljesen véletlenszerűen. A matricákkal sem fukarkodnak és van amikor a Hondából valahogy Yamaha lesz.
Egyetlen fejlesztést végeznek, a motoros figura nem egyetlen darabból áll, hanem két karja és két lába elforgatható, illetve időnként a motoros is kap matricákat a hátára és mellkasára.
ToyaHSW a Retró játékmúzeum blog pontifex maximusza birtokol két papírdobozos példányt is belőle és nála a Yamaha verzió is megcsodálható. Az ő szívességének köszönhetően a dobozt beszkennelve megtalálhatjátok alább.
A két példány közül, amit alább láthattok, az egyik gyerekkori darabom, a másikról már meg nem mondom, hogy hogyan keveredett a gyűjteményembe. Be kell valljam, nem sokat játszottam vele, a kisautós dobozom alján maradt. Egyrészt sokkal nagyobb volt, mint az autóim, másrészt az én mikrokörnyezetemben az általános iskolai cimboráimmal a magyar játékautókat nem sokra becsültük. Egyenesen ciki volt ilyet villantani.
Nagyon jó minőségű másolat, érdekes színfoltja a nyolcvanas évek Magyarországi kisipari játékgyártásának.
