Matchbox Motor City MC-11: MB-37 Ford Escort Cabriolet

Számos olyan típus van a Matchbox kínálatában, amit egyszerűen nem értek, hogy miért csak azt az egy változatát készítették el és az összes többi, de legalábbis a legizgalmasabb változatait miért nem. A Ford Escort Mk3 pont ilyen!

Escort harmadszorra
A bemutatót és tesztet szerencsénkre a Vezess.hu celebrálja, ami nagyjából a csoda kategóriába tartozik, merthogy ezek az autók mára – 2022 amikor publikálták is bátran vehető mának – jellemzően vasoxiddá változtak. 1980-ban én még csak nyolc éves voltam, de ennek ellenére ki merem jelenteni, hogy a „szögletes autók menők” korszakban a harmadik generációs Escort nagyon menőnek számított.

Már csak a fenti okból – jó 10-11 évre vagyunk még attól, hogy nekem jogosítványom legyen – sem tudok érdemileg hozzászólni az autó milyenségéhez, de van egy érdekes tény vele kapcsolatban, amiről feltételezem hogy kevesen ismerik: A fejlesztés alatt az Escort Mark 3 kódneve Erika volt. Akkoriban az európai Fordnál női neveket használtak a projektek kódneveinek. (Mental note: Ha legközelebb Sierráról írok meg kell említenem az övét is!) Hogy az Erika honnan jön, arról több teória is van, amiben az a jó, hogy kiválaszthatjátok a nektek kedveset. Az egyik szerint második Henry Ford titkárnője után kapta a nevét, aki akkoriban dolgozott neki, amikor a Ford Európa CEO-ja volt. A másik szerint az autót tényleg Erikának akarták hívni, de ezt aztán elvetették, hiszen a brit piacon az Escort első két generációja nagyon népszerű volt, a második generáció 1976-ban egyenesen a legnagyobb számban eladott autó volt a szigetországban. Nyilván nem lett volna túl okos húzás dobni a nevet. Másfelől meg – és ebben szerintem is van valami – nem lett volna túl szerencsés választás a német piacon, mert mindössze 35 évvel a második világháború után túl sokaknak ugrott volna be a híres német katonai induló. Bár mondjuk cserébe nem sokat kellett volna törniük a fejüket a tévéreklám zenei részén! (Jó, bocsánat, ez tényleg hülye vicc volt, visszaszívtam.)

Gyönyörűséges, 1985-ös Escort kabrió egy aukciósház prezentációjában.

1983-ban debütált a lenyitható tetejű változat, amelyet a karosszériaépítő Karmann készített, ebből az évből nem találtam katalógust, csak egy évvel későbbről, de így érthető, hogy a holland nyelvű brossúra is miért ezzel indít: Ez volt a legfrissebb karosszériaverzió.

Hol a többi?

Az 1-75 sorozatban 1985-ben debütál a Ford Escort Cabriolet. Az USA-ban MB-17, a világon mindenhol máshol MB-37. A cirka hat változatából ezt tartom megosztva a sötétkékkel a helyezést a legkívánatosabbnak. Majdnem az inverze a képen látható verziónak, mert fehér fényezésű, sötétkék feliratokkal. Szerelhetik ugyanilyen 8-dot kerékkel mint ezt, de a 5-archokkal is – pont mint csomagtársát a BMW E30-ast. A régi szokás szerint a legmagasabb felszereltségi változat dekorját – XR3i – kapja meg. Az 1-75 verzióknak nincs vonóhorga. 1987-ben mintegy ráadásként a TP-115-be is bekerül, ahol már nyilván van és a (mondjuk innen) ismerős utánfutó és motorcsónak kombót vontatja – ezen egyedi dekort kap a csónak. Ez a verzió már csak 8-dot kerékkel készül. 1987-1989 közt Multipack, Superfast és Laser Wheels változatai is készülnek. Változó, hogy van-e vonóhorguk, de mind egyöntetűen túl csiricsáré az én ízlésemnek.

A történelem ismétli önmagát, a mellékelt ábrákon is látható, kék alapon ezüst dekoros változat 1988-ban debütál az 1-75 szériában a ROW területeken mint MB-37, még 89-ben is megtaláljuk ott. Egyes források 1991-re datálják az MC-11-et, és ha igazuk van, akkor egy év kihagyás után 1991-ben kerül be  a kék Escort az MC-11-be. Ezzel szemben én 1987-re datálom - hiszen ez van a dobozon - ami szintúgy illeszkedik a képbe, mert akkor egy évvel megelőzi az 1-75 szériás megjelenést.

98-ban még egyszer visszatér egy Beach Fun nevű ötös csomagban, elég véleményes dekorral, de a pakk abból a szempontból érdekes, hogy az ötből két jármű utánfutó valamilyen vízijárművel.

Visszatérve az MC-11-hez, én ezt a változatot tartom a megosztott dobogós első legszebbnek. Ez a kék árnyalat nagyon szép és mint a katalógusból kiderül, erősen hajaz az eredeti autó egy gyári színére. Az öntvény szerintem remek, a beltér – mely egy kabriónál nyilván fokozottan szem előtt van – pont azt a szintet hozza, hogy én ne akarjak belekötni. A fényszórói a szélvédő anyagából vannak, mely az egyik kedvenc részletem.

Nagyon hiányolom az összes többi karosszériaváltozatát – háromajtós, ötajtós, három- és ötajtós kombi, kisáruszállító –, mindre lenne igényem!

Csak a teljességre való törekvés okán említem, hogy szerepelt már nálunk Mark 3-as Escort, tőlünk szokatlan méretarányban és funkcióval.

Az MC-11 is megkapta a maga saját tag-jét a címkefelhőbe, így idővel a teljes tartalmát ki tudjátok majd listázni.

Az egyik kedvenc részletem - úgy általában - amikor egy kisautón az első fényszórók (jellemzően) a szélvédő anyagából készülnek.

A harmadik generációs Escortnak volt gyári "sószóró" felnije - lásd fentebb - ezért a nyolclyukú kerekek nem csak jól állnak neki, hanem valamilyen szinten hasonlítanak is arra.

Én ezt tartom az egyiknek a két legszebb változatából.

A beltere még pont annyira részletes, hogy ne akarjak belekötni.

Csak a vonóhorgos öntvényváltozat került az MC-11-be. Érdekes, hogy rendszámnak megkapta az Escort feliratot hátulra, a Ford által használt logó betűtípussal. Nem esküszöm meg rá, de én úgy tudom, hogy több más Forddal ellentétben ő nem volt Ford-dobozos dealermodell.

Régi jó szokása a Matchboxnak, hogy annak a csúcsváltozatnak a jelzését kapja meg a kisautó, amit a karosszériaváltozat még elvisel.

Nem vagyok különösebben nagy kabrió rajongó, de el tudnám képzelni játszóautónak.

Nagyon jó a színösszeállítás!