Szerepelt
e lapokon már a Majorettetől ilyen nevű termék, de egy árva
gén nem sok, annyi közös nincs neki e post tárgyával. Az egy
fagyiskocsi – és mint ilyen remek – ez pedig egy általános,
zárt kisáruszállító.
Egészen
biztos, hogy szándékosan lett olyanra szabva, hogy sok mindenre
hasonlítson, bármit bele lehessen magyarázni, de ne kelljen
márkahasználat körüli jogokkal bajmolódni. Én hajlamos vagyok
valamiféle amerikai vant látni belé, de hogy az lenne, az sem biztos.
Először
az 1982-es Majorette katalógusban bukkan fel, ott a japán
elektronikai óriás Canon színeiben. Rögvest ugyanott, 279-es
számmal az ablakos, személyszállító változata is, ami
megkülönböztető jelzéseket is kapott a tetejére és rendőrségi festést. Mindkettőnek
van beltere, de azt meg nem tudnám mondani, hogy azonos alkatrész-e
ez a kettő, míg egy személyszállítót nem kaparintok a kezembe
ebből.
Az
is biztos, hogy a kisáruszállítónak is van valamiféle rakománya,
de hogy az mi, nagyon nehéz megmondani, mert a hátsó ajtajai nem
nyithatóak. Illetve... Ilyesmihez hasonlót sem láttam még soha,
de a helyzet az, hogy a két hátsó ajtót rendesen kiképezték
műanyagból, azok nyithatóak is lennének, de két apró
műanyagdarab összeköti őket úgy, hogy egy kis rés maradjon a
kettő közt. Egészen nyilvánvaló, hogy snitzerrel másodpercek
alatt nyithatóvá lehetne tenni a hátsó bejáratot, de eszem
ágában sincs elkövetni ezt a beavatkozást. Ez már marad így,
cúgosan.
Ami
igazán tetszik benne – a
jól ismert vanitiszen túl – az a Johnnie Walker nevű
szeszesital emblémája, egészen pontosan az ehhez kapcsolódó
bordó árnyalat. Még akár azt is el tudom képzelni, hogy ez
afféle Code 2, de nagy valószínűséggel ez sohasem fog kiderülni.
Az orr, amibe rengeteg mindent bele lehet magyarázni típusügyben, de tudatosan olyan, hogy ne akarjon érte senki valamiféle licencdíjat beszedni.
Még abban sem vagyok benne, hogy feltétlenül amerikai van akarna lenni. A Sétáló János emblémát és a hozzá tartozó bordó árnyalatot is nagyon kedvelem rajta.
Nem láttam még hasonló megoldást: A hátsó ajtók nyitva is vannak meg nem is. Apró beavatkozással nyithatóvá tehetők lennének, de én ezt nem fogom elvégezni rajta, az biztos.
5 megjegyzés:
Klassz!
Ilyet még nem láttam!
Nekem van fehér, a fiamnak meg kék/piros volt, ami már szétesett a sok játszás miatt. De azokon nyitható volt a hátsóajtó simán.
Korábban találkoztam olyan honlappal, ami Ford Econoline-nak tartotta, gondolom a 3. generációból. Az alábbi kép alapján el is hiszem.
http://image.trucktrend.com/f/features/news/2010/163_news100913_ford_e_series_van_50th_birthday/29011721+w799+h499+cr1+ar0/1976-Ford-Econoline-front-view.jpg
Az ajtókat összetartó füleket szerintem elfelejtették eltávolítani fröccsöntés után. Most már én sem tenném. :)
Ikarus 256: Mondom, sok mindent bele lehet magyarázni. Igen, hasonlít, naná.
A Bus és Van verziókban eltérõ a belsõ kialakítás. Az egyik padsoros, a másik lapos. Amit még ide sorolnék az az S/N:250 alatti U.S. Van, ami bal oldalon küszöb alatti kipufogóval, egy nagyobb kocka hátsó ablakkal, jobbon kicsi ovál ablakkal létezik / van :) / Viszont a 300as széria 378as szám alatt Racing van-je kipufogós, de nem ablakos, hanem dobozos! Sárga van, 2 müanyag piros és sárga motort húz fekete tréleren. Már csak a 3000es (kb. 1/36os) széria pl:3030as modelle miatt én is Ford Econoline-ra szavazok. A hátsó ajtókat mindig így rögzítették, az S/N:235 Citroën Acadiane is ugyanilyen megoldású.
majog: Köszi a kiegészítést!
Megjegyzés küldése