2011/09/10

Matchboxon kívüliek: Siku 1060 Ferrari (288) GTO

Mint oly sok autó esetében, a Ferrari 288 GTO ötlete is a ralipályákon fogant. A 80-as évek elején a Ferrari is aktív résztvevője volt a rali küzdelmeinek a 308 GTB Michelottoval a 4-es csoportban. Ez igazából egy félgyári csapat volt, mivel a Ferrari csak az autót és a pótalkatrészeket adta, a felkészítést és a versenyeztetést egy külső cég végezte. 1982-ben a FISA (az FIA jogelődje) bejelentette, hogy a 4-es és 5-ös csoport összevonásával új kategóriát vezet be mind a raliban, mind pedig a pályaversenyzésben. Ez lett a B-csoport, a legendás gyilkos méhek szülőatyja.

A 288 GTO
GTO annyit tesz, mint Gran Turismo Omologato. A név nem rejt semmilyen nagyobb érdekességet, egész egyszerűen annyit jelent, mint "Homológ Nagy Túraautó".
A karosszéria formája az 1977-es genfi autószalonon bemutatott Pininfarina által áttervezett 308 GTB-n alapul. Ezen láthattuk először a mélyre nyúló első lökhárítót, a sárvédőn lévő levegőbeömlőket, az első lökhárítóban lévő fékhűtő-nyílásokat, valamint a négy, négyszögletű helyzetjelző-tompított lámpaegységet. A reflektorok a bukólámpában rejtőznek.
A 288-as szám a motorra utal. Az autó mozgatásáról ugyanis egy középre beépített, hosszában elhelyezett 2855 köbcentis, V8-as ikerturbó motor gondoskodott 400 lóerővel. Míg a 308-asban egy 3 literes egység dolgozott, itt szükség volt a motor furatának csökkentésére. Bár a B-csoport szabályai szerint a maximális lökettérfogat 4000 köbcenti lehetett, a turbós motorok esetében ez másképp volt. Minden turbómotornál 1,4-es szorzót alkalmaztak az űrtartalom kiszámolásakor, így a 288 GTO ikerturbó V8-asa egy 3997 köbcentis szívó erőforrásnak felelt meg, ezzel még befért a szabályok korlátai közé. Később ezt a motort szerelték az F40-es Ferrariba is, megnövelt lökettel, így 2936 köbcentisre hízott és 478 lóerőt préselt ki magából.
Az 1984 és 86 között gyártott GTO végül sosem versenyzett, miközben legnagyobb ellenfele, a Porsche 959 három(!) versenyen is elindult, majd később az egyiptomi Fáraó ralin, illetve a Dakaron is versenyzett. A 288 GTO-ból összesen 272 példány készült, valamint 5 Evoluzione. Ez utóbbi 5 példány speciálisan pályaversenyzésre átalakított karosszériával és feltuningolt motorral készült, így teljesítménye 650 lóerőre nőtt. Az 5 Evoluzionéből 3 maradt már csak fent napjainkra, melyből 2 magánkézben van, 1 pedig a Ferrari maranellói múzeumában. Akit több információ érdekel a 288 GTO-ról, itt utánajárhat.

Ugyanez kisautóként
A Siku egy évvel az eredeti gyártásának megkezdése után, 1985-ben vette fel palettájára a GTO-t, és egészen 1994-ig gyártották. 4 különböző színben: világos piros, normál piros, sárga és (szerintem hihetetlenül ronda) metálbordó.
Az én példányom sajnos eléggé megfáradt, melynek legnagyobb jele, hogy kitört egy darab a karosszériájából. Egész pontosan az első lökhárító középső eleme hiányzik. Ettől eltekintve a kidolgozása rendben van, egész részletes darab, bár a hátsó rész nem sikerült tökéletesen. Minden esetre nekem tetszik.

Ugyanakkor vásároltam, mint a nemrég bemutatott kék Focust, de ezért csak 100 Ft-ot fizettem egy kedves öregúrnak. :-) Minden esetre szeretnék egy tökéletes példányt is. Na jó, nem muszáj annak lennie, de az első lökhárítója legyen egészben.

Ezen a képen annyira nem is feltűnő,...
...mint ezen, hogy hiányzik az első spoiler egy része.
A hátsó lökhárító szögének szerintem meredekebbnek kellene lennie.
Látszik a négy kipufogócső és a differenciálmű.
Az eredeti szemből-oldalról,...
...és hátulról-oldalról.

2 megjegyzés:

Sam. Joe írta...

Psssszt! Halljátok, ahogy azt suttogja, hogy "újjítsatok fel"? ;-)

Tommi írta...

Igen, én is hallom. De nincs hozzá energiám. :-(